Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-02-01 / 3. szám
1973, X, évf, 3, sz Hazai Tudósítások 6 tontuli Terület Honismereti Múzeumának főmunkatársa a Petőfi-versek kárpátontuli fordításainak történetével foglalkozó kutatásairól ad hirt. Eddig úgy tudták, hogy a magyar lírikus első ukrán fordítója Olekszandr Kellij volt, aki Petőfi két versét közölte ukránul az 1909, évi kárpátontuli naptárban. Az 1905-ös kiadásban nemrég rábukkantak Petőfi Ivás közben cimü versének orosz fordítására. Az átültető neve: Meteor Uriil - irói álnév, Szilvay Iván (1838-1904) kárpátontuli ukrán költőt rejti. xxx Bartók Béla leveleit Szlovákiában is tudományosan kütatják, Vladimir Cizik most megjelent kötetében - két tanulmány, újraközlések, bibliográfia és egyéb táblázatok mellett - harminc eddig nem közölt Bartók-levél szövege olvasható. XXX Haladó nógrádi irodalmárok címmel rendezett kiállítást a csehszlovákiai Füleken a Nógrádi Muzeum vezetősége. A kiállítás Kármán József, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Bozena Slanciková Tímárává, Jankó Král tevékenységét mutatja be. XXX A Brassói Állami Levéltárban két, eddig ismeretlen oklevelet fedeztek fel. Az oklevelek nagyon érdekes adatokat tartalmaznak a Dózsa György által vezetett parasztháborúra vonatkozóan. Mindkét levelet Zápolyai János, Erdély vajdája küldte Déva várából a brassói magisztrátushoz. X*X’X'X*X*X ISMERETLEN KOSSUTH LEVÉL MISKOLCON A miskolci evangélikus egyház levéltárában eddig ismeretlen Kossuth levélre bukkantak. "A hegyaljai ág.h.e . magyar egyházmegye elöljáróságának" címzett, kézzel Írott, négy iv terjedelmű levelet Kossuth Lajos kilencven éves korában irta Turinból, 1892. szeptember 4~én. A levél válasz az egyházkerület megkeresésére, amelyben értesítik Kossuthot, hogy a tályai templom leégett. Kossuth - mint Írja - sajnálattal értesült, hogy a tályai egyház véginségre jutott, s temploma, amelyben kilencven év előtt a szentkeresztségben részesült, rommá lett, mint ő maga is. A továbbiakban arról ir, hogy "a kunyhó és a polgári ipar műhelye többet adott az országos gyűjtés során, mint a palota", az őt nem lepte meg. Hogy hivatalos támogatást nem kapnak, annak oka a levél szerint nem ő, hiszen "... én, a kilencven éve kitagadott hontalan pária semmi sem vagyok, hanem az elv és irány miatt, amelyhez igénytelen nevem hozzáfűzte a megmásithatatlan történelem". Levele végén adományáról értesíti az elöljáróságot: "az aranyban lefizetett kétszázhúsz frankot, amelyről a mellékelt levél íródott, az itteni posta száz forint értékűnek számította".
