Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-15 / 2. szám
1973. X. évf. 2. sz Hazai Tudósítások 12. MEGÚJULT A BUDAI 600 ÉVES ALSOVIZIVÁROSI TEMPLOM A budai Víziváros legrégibb temploma, az úgynevezett Alsóvizivárosi templom az I.kerület FŐ utca 32. szám alatt. A szentély középkori falrészeiben, sőt a mostani török dzsámiablakok feltárásakor az alapkövek azt tanúsítják, hogy a Nagy Lajos király édesanyja által 1372-ben épült "in suburbio Budensi" templomról van szó, melyet egyesek szerint a karmelita, mások véleménye szerint az augusztinus barátok kezeltek. A török mecsetté alakította át, sőt kibővítette. Ettől kezdve Tojgun basa dzsámijaként szerepel. Ennek emlékét őrzi a déli falban a mostani renováláskor napfényre került szamárhátives kapu, emeleti ablak, és belül az imafülke. Közel másfélszázados török hódoltság után az egyesült keresztény seregek 1686. szeptember 2-án felszabadították az ország fővárosát. E diadalban, mint szervezőnek oroszlánrésze volt a pápa rendkívüli követének: Avianói Márk kapucinus atyának. Érdemeit az ország prímása: gr.Széchenyi György azzal jutalmazta, hogy 1687. március 19-én kelt és királyilag jóváhagyott alapítólevelével e helyen telepítette le a kapucinus (atyákat) rendet. Istentisztelet céljára Tojgun basa dzsámiját, lakhelyül pedig a szomszédos telken álló katonakórházat jelölte ki. Első teendő volt a mecset keresztény templommá való átalakítása. E munkálatokat a linzi Ottó kapucinus atya irányította. Az igy elkészült templomot 1716. szeptember 20-án Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére Natali Lukács, belgrádi püspök szentelte fel. Az idők folyamán - főleg az 1763-i földrengés következtében - a templom és a rendház annyira megrongálódott, hogy mindkettő újjáépítésre szorult. Ez 1775-1777 között meg is történt. A szabadságharc alatt, Buda bevételekor a templom és a rendház 1849. május 21-én teljesen leégett. Romjaiból 1854-1856 között épült újjá. Feszi Frigyes, a pesti Vigadó építésze költöztette mai romantikus köntösébe. Ekkor épült homlokzati tornya is. Alatta Szent Erzsébet gyönyörű szobra Marschalkó János (a Lánchíd oroszlánjainak alkotója) művészetét dicséri. 1926-1929 között nagyarányú restauráláson ment át: műmárvány pillérek, világítóberendezés, teljes kifestés, központi fűtés, uj orgona, három harang gépi berendezése stb. Sokszázados, viszontagságokban gazdag történelme folyamán a legtöbbet mégis 1944-1945 telén, Buda ötven napig tartó ostroma alatt szenvedett. Talán elég megemlítenünk, hogy az 50 nap alatt mintegy 8 nehéz tüzérségi gránát, 12 repülőbomba és 30 akna hullott a templomra és a rendházra. Egy nagy bomba áttörte a templom mennyezetét, a szentély előtt robbant fel: a templom belseje tiz napig negyven lónak szolgált otthonul, amelyek szörnyű éhségükben minden rághatót kikezdték. Tönkrementek nagyrészben az oltárok, nem volt cserép a templomon, teljesen lerombolódott a szószék, nem voltak ablakok, s a torony szétlőve harangok nélkül meredt az égnek. A háború után csupán Tardos-Krenner Viktor 1927-ben készült - védett - Krisztus Király a magyar Szentekkel c. freskóját, valamint orgonákat tudtak úgy ahogy megmenteni az utókornak, A kis lélekszámú, de nagy buzgóságu hívek és az atyák nemes összefogása révén azóta uj oltárképek készültek, teljesen felújították a barokk oltárokat, a harangok is szólnak újra a templomtoronyban. A megújult liturgiának megfelelően uj légiié és ambó is elkészült, a színes ablakokat újjávarázsolták és megújult kívül és belül a művészi orgona is. A magyar állam, valamint a Budapesti Műemléki Felügyelőség jóvoltából 1972 őszén befejeződött a templom külső restaurálása. A megújult orgonát és a külsőleg restaurált templomot november 19-én Kisberk Imre püspök, esztergomi apostoli kormányzó áldotta meg.
