Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-12-01 / 23. szám
1973. X. évf. 23. sz, Hazai Tudósítások 5. MAGYAR MARXISTA FILOZÓFUSOK A KERESZTÉNYSÉGRŐL, MINT VILÁGNÉZETRŐL Magyarország fejlődésének és a világ által is elismert eredményeinek egyik forrása, hogy a sokat hangoztatott nemzeti egység a különböző világnézetű és felfogású állampolgárok összefogásában is megvalósul. Kormány-nyilatkozatok és felelős politikai vezetők kijelentései tanúsítják, hogy a keresztény világnézetet valló emberek közreműködése a közös nemzeti érdekek szolgálatában nem elmélet, hanem gyakorlat. A mindennapi gyakorlatban - például egy gyár munkás kollektíváján belül - nincsen külön véleményalkotás a vallásos és a nem vallásos dolgozó munkájáról, mivel ott csak az eredményeket bírálják el. De feltétlenül létezik ilyen véleményalkotás magáról a világnézetről, amelyet egy vallásos dolgozó magáénak vall. Arra a kérdésre, hogyan tekintenek a marxista gondolkodók Magyar őrs zágon a kereszténységre, mint világnézetre - három ismert magyar marxista filozófus írásaiból vett idézetekkel válaszol az Uj Ember cimü katolikus hetilap: Lukács József, a Világosság cimü materialista folyóirat főszerkesztője a vallás történeti-társadalmi szerepét vizsgálva, a kereszténység "tevékeny oldalát" emeli ki, amely a világtörténelmet "üdvtörténetként" fogja föl és mozgósitó-forradalmasitó funkciót tölthet be. "Bizonyos értelemben megszentelődhet a munkatevékenység is - írja többek között Istenek utjai cimü munkájában (Kossuth Kiadó) - : az 'óra et labora' elvének megfogalmazásától ez az ut vezet a korai, még elnyomott és dolgozó polgárság Luther-megfogalmazta Beruf kategóriájáig, ami Isten szolgálatát jelenti, és Kálvinig, akinél a munka eredményessége az isteni kegyelem és az üdvözültség jele ..." Korunkban, amikor "lelkiismerete szavára milliónyi keresztény válik forradalmárrá", a kereszténység aktivitását a szocializmus irányában látja erőteljesen kibontakozni. "Semmiképpen sem lehetetlen - állitja"Igent mondani az emberre"cimü kötetének (Magvető Kiadó) egyik tanulmányában - egy olyan álláspont kiformálása, és képviselete, amely egyszerre keresztény is és tevőlegesen állást foglal a szocializmus mellett is. Az ilyen állásfoglalás - amire napjainkban mind tömegesebben látunk példát - közelebb áll a kereszténység eredeti szelleméhez, mint a múltban meglehetősen sűrűn gyakorolt apológia az osztálytársadalmak mellett." Hermann Istvánt, Lukács György egyik legismertebb tanítványát, a kereszténységnek a művészetek történetében betöltött szerepe érdekli legfőképpen. "Ne feledjük - hangsúlyozza egy gyűjteményben, A szfinx rejtvényében -: a keresztény ember leborulása Isten előtt - nemcsak az Atya előtti leborulás, nem csupán a monoteizmus elvont mindenhatója előtti leborulás, hanem egyben a Fiúnak, a valóságos, kézzelfoghatóan emberré vált Istennek a tisztelete is. Mi több, a Madonna előtt is fejet hajt, aki ugyan a mítosz szerint csodában fogant, de mégiscsak létező, a földön élő, szenvedő anya. A kereszténység magában foglalja azt a lehetőséget, hogy a vallásosság a monoteizmuson belül a sokat szenvedett Krisztus tiszteletére irányuljon.
