Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-10-15 / 20. szám
1973. X. évf. 20. sz Hazai Tudósítások 8. ATTILA LÁTOGATÁSAI Vágó Márta József Attila emlékezése a "Kritiká"-ban Vágó Márta nevét jobbára csak a XX. századi magyar irodalommal foglalkozók ismerik, pedig rászolgált "saját jogon" is: a Szép sző és a Magyar Csillag a harmincas években igen sok kitűnő írását közölte; iró és műfordító volt. József Attila közvetlen baráti köréhez tartozott, előbb mint a költő szerelme - 1927-ben menyasszonya -.később, mint jóbarátja és munkatársa. Egy külföldi tanulmányút - Vágó Márta hosszú londoni tartózkodása - választotta el őket egymástól. Évek múlva találkoztak ismét Budapesten, mindketten sok szenvedés, tapasztalás után. József Attila ekkor már ismert költő volt. A különböző folyóiratokban, kiadványokban a felszabadulás után jelentek meg részletek Vágó Márta visszaemlékezéseiből (Csillag, Uj írás', József Attila emlékkönyv, stb.), de egészében a Kritika cimü folyóirat közli első ízben. Csaknem a teljes lapszámot megtölti ez az emlékezés, amely igen fontos dokumentum József Attila életéről. Vágó Márta először az ifjú József Attilára emlékezik: a könnyen lobbanó, szertelen, még majdnem kamaszemberre. Érzékenyen és tapintattal rajzolja meg a szenvedélyesen szerelmes költő alakját - s bár a szubjektív emlékezésben ez rendkívül nehéz dolog - igyekszik úgy "távolítani", hogy magyarázatot adjon viselkedésére, szorongásaira, szeszélyeire. Elemzése más emlékezésekkel egybevág: elesett, nyomorteli gyermekkora emlékeitől a költő sohasem tudott megszabadulni, a proletárkörnyezet minden utján végigkísérte. Idegenül mozgott a "jobb" körökben, dús otthonokban, ahová kapcsolatai révén beléphetett; mindvégig megmaradt annak, akinek született: proletárnak, szegénynek. Vágóéknek igen gyakran voltak vendégeik, József Attila othonossá vált közöttük. A legtöbben szerették a "rendezetlen" fiatalembert, aki meg tudta nyerni magának a sziveket őszinteségével, okosságával. Igazán alkalmazkodni azonban nem tudott, s nem is akart. Vágó Márta leirt egy esetet: valamilyen akkor divatos lélektani problémáról folyt a vita. Emelkedett beszélgetés volt. József Attila egyszer csak felkiáltott: "Haj, sorstársak! Egy fizikai munkás pontosan tudja, milyen munkáért mennyi órabér jár." Minden uj élmény uj igazolás volt számára: azoknak van igazuk a korabeli világgal szemben, akik közül jött: a proletároknak. Vágó Márta visszaemlékezéseinek értékét az adja, hogy általánosításokra képes a költő gondolkodását illetően, - felvillantja, hogy milyen gondolatok foglalkoztatták, miként kezdte, tanulmányai hatására és tapasztalatai alapján, tudatosan fejleszteni kifejezőeszközeit, építeni a költészetét, "azok nevében és azokért, akiknek szükségük van rá". A leírásból megelevenedik a környezet is, József Attila baráti köre - s megtudjuk (időszakonként szinte "napi bontásban"), mit csinált a költő, hogyan dolgozott, milyen gondolatok foglalkoztatták. Különösen érdekes - s elszomorító, drámai - az újból való találkozás utáni hónapok József Attila portréja. A halál előtti időszak ez, amikor már nagyon súlyos betegséggel viaskodott.S egyben sok nagy vers megszületésének az ideje is. Vágó Márta részletesen leírja például a Thomas Mann budapesti látogatása körüli affért; amikor a cenzúra nem engedte meg, hogy József Attila felolvassa Thomas Mannt üdvözlő versét.S található az emlékezésben ezen kívül sok, eddig ismeretlen részlet és epizód, amelyek nagy hatással voltak a költő fejlődésére, költészetének alakulására. is. A visszaemlékezés nemcsak irodalomtörténeti dokumentum: érdekes olvasmány
