Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-04-01 / 7. szám
1973. X. évf. 7. sz. Hazai Tudósítások 9. Uj arcú magyar tájak SOPRON Tatár, török nem pusztította, hadak országutja kikerülte, nagyjából épségben maradt a századok fordulóiban, sebeket foként a második világháború ütött rajta. Vén házainak boltozatos kapualjaiból a történelem árad ki a macskaköves utcákra. (A városi tanács felmérése szerint a jelenlegi lakóépületek 44 százaléka 1850 és 1899 között épült.) De a legutóbbi két évtized felrajzolta Sopron arcának uj, szocialista vonásait is. Tehát joggal mondják Sopronról, hogy a szerencsés város. Talán sehol sem alakult ki az ellentmondásoknak az a bölcs szintézise, mint az itteni élet változásaiban. Az egyik póluson az ipar található korszerű technikával: a SOTEX, a Ruhagyár, az Asztalosárugyár és a többi jelentős üzem. A másik póluson az ősrégi, ma már csaknem kihalt kézműves iparágakat a gyertyaöntők, a hegedíikészitők, a mükovácsok és társaik képviselik. Hasonlóan ellentétes, de egymást átható képek színesítik az utcákat, a tereket, az egész életet. Akár a mesében: Sopronban száz esztendőket ugorhatnak percek alatt. Az Európa-hirü műemlék épülettől, a Fabricius-házt ól csak néhány perc járásnyira varnak az uj lakónegyedek, amelyek csinos kis parkoktól övezve felhuzódnak egészen a fenyvesekig. Az utca forgatagában szemlélődve néha az az érzése a vendégnek, hogy a város lakói többnyire fiatalok. Sopron iskolaváros: csaknem tizenkétezer diák tanul a régi és uj alma-materekben. Máskor viszont, kiváltképp délelőtt, jobbára öregeket láthat az utcai nézelődő. Sopron a nyugdíjasok városa is. Földrajzi fekvése, egyik oldalán az Alpesek nyúlványaival, másik oldalán a Fertő-melléki dombokkal, a szelidgesztenyék és szőlők hazájával, az idegenforgalom, a turizmus és az üdülés kedvelt helyévé avatja. Elég néhány percre megállni a Pannónia Szálló, a Kékfrankos vendéglő, a Fenyves Szálló előtt, végigsétálni a Tűztorony környékén, vagy betérni a hangulatos borpincékbe - mindenütt sok az idegen szó. Pár éve a kormány Sopront hivatalosan is az üdülővárosok rangjára emelte, megszabva a fejlesztés módjait, formáit. Mindezt el kellett mondani a 45 ezer lakosú város mai életének, egyéniségének, jövendő terveinek megértéséhez. Sopron gazdája a városi tanács is, ennek a sajátos helyzetnek a tükrében vizsgálta a legutóbbi évek munkáját. Joggal mondják a soproniak : a város történetében nem volt még példa rá, hogy néhány év alatt ennyi alkotás jöjjön létre. Több vadonatúj üzemet építettek. A fejlődés mindmegannyi kiragadott ténye, adata bizonyítja: Sopron ma már nem a nyárspolgárság fellegvára, hanem igazi ipari város, amelyben a gyárak csaknem 25 ezer embernek adnak kenyeret. A mai soproni gondok legjava is ezzel, az ipar rohamos fejlődésével függ össze. Jóllehet a harmadik ötéves tervben több mint 1100 lakás épült állami, szövetkezeti és magánerőből, Sopronban még mindig nyomasztó a lakáshiány. A város vezetői sajátos adottságokkal, problémákkal küszködnek. Az elmúlt öt évben például 150 millió forintot költöttek az elöregedett lakónegyedek felújítására. Egyik-másik lakóház helyreállítása, korszerüsitése többe került, mint egy uj lakás felépítése, mégis vállalni kell a költségeket, mert az élet viszontagságainak kitett páratlan műemlék házakat nagyon kikezdte az enyészet. A műemlékvédelemről szóló legutóbbi kormányhatározat értelmében a budai várpalota, a Dunakanyar és a Balaton környékének rendezésével egyidőben Sopron műemlékeit is konzerválni kell.
