Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-01-15 / 2. szám
1972. IX. évf. 2. sz, Hazai Tudósítások 8. 50—50 százalék A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÍTÉLETE A GÁRDONYI-PERBEN "Énrólam nem tudnak meg semmi intimitást..." - mondotta társaságban nagy Írónk, Gárdonyi Géza több alkalommal, akiről mindenki tudta, hogy naplóját éveken át egy különös, bonyolult, saját maga által készített titkosírással vezette. A titkosírás a korabeli sajtót is sokat foglalkoztatta, de megfejtésére csak az iró legidősebb fia, Sándor 1965-ben bekövetkezett halála után kerülhetett sor. Ekkor került ugyanis napvilágra a napló teljes anyaga. Megfejtésével többen próbálkoztak, de az első biztató eredményt csak 1969-ben sikerült elérni. Gyürk Ottó ekkor fejtette meg a titkosírással irt számokat. Egyidejűleg egy pécsi egyetemista, Gilicze Gábor is próbálkozott a megfejtéssel. S amikor tudomására jutott, hogy Gyürk Ottó megtalálta a számkulcsot, levélben kért tőle tájékoztatást. A levélíró előtt teljesen ismeretlen budapesti kutatótárs, Gyürk Ottó a kérést nyomban teljesítette. Tanulmánya fotókópiáját Gilicze Gábornak postán megküldte. Gilicze Gábor Ígéretet tett, hogy ha ő is eredményt ér el, szintén tájékoztatja. 1969. szeptember 8-án, alig egy hónappal a fotókópia tanulmányozásának megkezdése után Gilicze Gábor a következő szövegű táviratot adtaiéi dr.Korompai Jánosnak, az Egri Vármúzeum muzeológusának, aki a Gárdonyi-hagyatékot kezelte: "írást megfejtettem, kérek uj anyagot az eredmény további ellenőrzésére." Ezzel megtörtént a második fontos lépés is a titkosírás megfejtésére, s közel 50 évvel az iró halála után megoldódott a Gárdonyi-rejtély. A két kutató áldozatos, kitartó szellemi munkával, irodalomtörténeti, de az egész kultúrtörténet szempontjából kimagasló eredményt produkált. A nagy jelentőségű esemény lázba hozta az egész hazai irodalomszerető közvéleményt. A felfedezés sajnálatos árnyoldala, hogy a két kutató, akiknek munkája kiegészítette, feltételezte egymást, végül a bíróság előtt mint peres felek kerültek szembe egymással. Gyürk Ottó az elért eredményről több tanulmányt, cikket publikált különböző lapokban, riportalanyként szerepelt a televízióban is. Annak ellenére, hogy Gyürk Ottó valamennyi publikációjában megfelelően kiemelte, hogy a titkosírás megfejtése közös munka eredménye, Gilicze Gábor magára nézve sérelmesnek tartotta a sajtóközleményeket, s a bírósághoz fordult. Álláspontja szerint a betürendszer megfejtése - melyet ő végzett el - tekintendő fő és nagyobb eredménynek. Ezért kifogásolta, hogy kutatótársa nyilatkozataiban a megfejtést "magának tulajdonította". Kérte, hogy a bíróság Ítéletében mondja ki, hogy a megfejtéshez fűződő szerzői jogok - ideértve a megfejtett szövegrészek publikálásának jogát - kizárólag őt illetik. A Legfelsőbb Biróság Gilicze Gábor fellebbezése folytán a közelmúltban tárgyalta másodfokon a "Gárdonyi-ügyet". A biróság a szakértői vélemény, s a rendelkezésre álló többi bizonyíték gondos mérlegelése után kimondta: Előbb Gyürk Ottó jutott megfejtésében konkrét eredményre, és ez Gilicze Gábornak kellő impulzust adott további munkájához. Gilicze Gábor a betűk megfejtésével már az egész titkosirásanyag megfejtését tette lehetővé. Eredményeik mégsem helyezhetők egymás mellé, vagy fölé. Mindketten egyenlő értékű munkát végeztek. Erre való tekintettel a megfejtésben való részesedést a Legfelsőbb Biróság az első fokú Ítélethez hasonlóan, ismételten 50-50 százalékban állapította meg.
