Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-06-01 / 11. szám
19 72. IX. évf. 11. sz. Hazai Tudósítások 6. Arról van szó ugyanis, hogy egy-egy villamosított tanyai iskola kulturális központja lesz egy egész pusztai körzetnek, ahová estelente eljárnak a tanyán élők televíziót, filmet nézni; vetített képes előadásokat rendeznek majd, tanfolyamot tartanak. A tanya nem járhat be a színházba, a moziba, a város messze van, s az utak rosszak, néhol csak egy keskeny csapás az ut, ami télen járhatat’an. Nincs vonat, nincs autóbusz. De a mozi, a színház kimegy a tanyára, kiviszi a villany adta lehetőség és a fény, amit egy-egy áramfejlesztő terjeszt. A városi üzemek és vállalatok, amelyek a tanyák segitségére sietnek az iskolák villamosításával, egy-egy áramfejlesztő beszerzésével, maguk is csak a vállalt szép feladat teljesítése közben jönnek rá arra, hogy tulajdonképpen miről is van szó. A tanya és a város között egyébként egyre szorosabb baráti kapcsolat alakul ki. Ma már tucatjával vannak fiatalok, akik az ismeretség révén indultak el a tanyákról és eljutottak a gyárba, üzembe segédmunkásnak, vagy akik ott tanulnak, hogy szakmunkásokká váljanak. Aki egyszer elindu t, az nehezen tér vissza a tanyára. Azok az emberek, akik a városba, üzembe járnak dolgozni, látják a különbséget. Egy évig, kettőig visszatérnek még két-három naponként, hiszen a tanya az otthonuk, hazalátogatnak szombatonként, aztán egy szép napon megáll a tanya előtt az üzem tehergépkocsija, felrakják rá a bútort, felkapaszkodnak a gyerekek és elindul a család. Az uj életbe. A tanyai lakosság elköltözését hivatalosan is segitik, aki ott akarja hagyni a tanyát, az olcsó házhelyet kap, kölcsönt is folyósítanak számára kedvező feltételekkel és biztositják az építéshez az anyagot, a munkaerőt. Gondolnak azonban azokra is, akik még maradnak. Az ő életükön is javítani kell. Az egy-egy iskola körül kialakuló kulturális központok mellett a termelőszövetkezetek válnak nagy gazdasági központokká, a régi, elhanyagolt majorhelyeken pedig lakótelepek alakulnak ki. X X X X PÁL TÁZat_a nem_zeti js irig^rt térve_zés éré Tervpályázatot irt ki a Kerepesi temető nemzeti sirkertté való alakítására Budapest Tanácsa és a Hazafias Népfront. A pályamunkák díjazására 800 000 forintot fordítanak, azzal a céllal, hogy olyan emlékparkot alakítsanak ki az egykori Kerepesi temetőben, amely méltón képviseli a magyar történelem, tudomány és művészet nagyjainak emlékét. A Nemzeti Panteon gondolatát Széchenyi István több, mint 130 évvel ezelőtt már felvetette a Kelet Népe cimü 1841-ben megjelent munkájában. Két évvel később "Üdvlelde" cimü, 60 oldalas röpiratában részletesen kifejtette a Nemzeti Panteon létrehozásának gondolatát. A nemzeti sirkert helyéül a Gellérthegyet javasolta, és azt is felajánlotta, hogy a kijelölt területet kész megvásárolni. A terv akkor nem valósult meg. A Kerepesi temetőt 1849-ben nyitották meg és csak 1928-ban történt a temető panteon jellegű kialakítására az első lépés azzal, hogy az akkori fővárosi vezetőség elrendelte: a magyar történelmi, tudományos és művészeti élet neves halottait egy közös sirterületre temessék. Sok esztendővel azután, 1952-ben merült fel ismét a Kerepesi temető méltó rendezésének gondolata. A temetőt lezárták, s Nemzeti Panteonná nyilvánították. A most készülő általános rendezési terv alapján kialakul a magyar nép nemzeti nagyjainak panteonja, ahol az utókor méltó emléket állít a nagy elődöknek.
