Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1972. IX. évf. 1. sz Hazai Tudósítások 14. UJ VERSEK Demény Ottó: ANYANYELV Hol kezdődött, milyen kövek között, micsoda síkon, milyen partok ölén? Az ősvoltában már-már érthetetlen, t de megfejthető furcsa szövevény. Hány fogalom? Talán maréknyi csak. Hal, viz, vad, tojás, kéz s mi még? Talán a föld, pár ősi eszköz, és egész biztosan - az ég. A szerelem tűzforró szavai: öl, öled, szem, száj, karjaid. Tűz, lélek, csillag, lehelet. Ami a szív mélyén ' dák. Nem kutatom. Örökbe kaptam e ronthatatlan és kerek, ezredéveken át megőrzött s gazdaguló szerkezetet. Hogy őrzője lehessek én is. Hogy része legyek akkor is, ha csont, vér, orca, fog, köröm, a hanttal elkeveredik. Várnai Zseni: MAGÁNYOS UTAS Magányos utas vagyok e repülőgépen, nyolcezer méter magasban a térben s a mozdulatlan levegőtengert nézem. Itt nem ismer senki, senkinek nem vagyok valakije, minden utasnak m ás nyelven ver a szive, magyarul nem beszél itt senkise! Köröttem légóceán, oly messze még hazám, de estéiig hazaérek ... Te mindenütt idegen-nyelvű jó hazám Magyarország, amikor földet érek ... majd átölellek téged, majd átölellek téged! «
