Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-06-15 / 12. szám
1971. VIII. évf. 12, sz. Hazai Tudósitások 3. L ® I 1 C S G I Ö 1 G T 1885 -- 1971 *<«• "Életem központi feladatának tartom, hogy a marxista-leninista világnézetet az általam ismert területeken helyesen alkalmazzam, s azt, amennyiben az újonnan felfedezett tények tükrében fontosnak bizonyul, kellőképpen továbbfejlesszem." Lukács György, kétszeres Kossuth-dijas akadémikus, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a kiváló marxista filozófus és esztéta (aki 1918 óta volt tagja a pártnak), súlyos betegség után, junius 4-én, 86 éves korában elhunyt. 1885-ben született; előbb jogi, majd filozófiai tanulmányokat folytatott a budapesti és a berlini egyetemen. 1909-ben Budapesten doktorált. 1910 és 1912 között külföldi tanulmányutazást tett; 1912 és 1917 között Heidelberg-ben élt. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság idején közoktatásügyi népbiztos, és az ötödik hadosztály politikai megbízottja volt. 1919 és 1945 között emigrációban élt - előbb Bécsben a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik vezetője volt, majd Moszkvában a Marx-Engels Intézetben dolgozott. Egy időben - 1931 és 1933 között - Berlinben a német kommunista irócsoportot vezette. Lukács György 1945-ben tért haza Magyarországra, ahol az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője lett; irodalmi, politikai, filozófiai és esztétikai munkásságot folytatott. 1956 őszén a Nagy Imre-kormány tagja volt, - akkori politikai lépéseit és ezzel összefüggő ideológiai nézeteit az MSZMP később birálta, 1956-ban felfüggesztett párttagságát az MSZMP vezető szervei 1968-ban visszaállították. 1948 és 1957 között a Béke Világtanács tagja volt, 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia, 1955-től az NDK Tudományos Akadémiája és a Német Művészeti Akadémia, 1956- tól a Lengyel Tudományos Akadémia tagja. Lukács a XX. század nemzetközileg kiemelkedő marxista filozófusa volt. Mindig arra törekedett, hogy marxista módon értelmezze korát, szembeszálljon azokkal az irracionalista polgári véleményekkel, amelyek akár filozófiailag, esztétikailag, akár a társadalmi életben szemben állottak a haladás ügyével. Alapvető része munkásságának, amit a szocialista realizmus elméleti tisztázásáért tett. Esztétikájának központi kategóriája volt minden időben a realizmus, amelyet sikerrel alkalmazott korunk fejlődő társadalmi és művészeti viszonyaira. Nagyarányú életművét immár klasszikus tanulmányai éppúgy jelzik, mint oktatói eredményei; marxista generációk nevelkedtek tanításain. Korunk számos művészére, gondolkodójára volt hatással. Harcokban, nagy eszmei küzdelmekben telt el az élete, intellektusának erejét még ellenfelei is elismerték. Vitái voltak a kommunista mozgalmon belül is, melyhez tartozónak érezte magát élete végéig. Volt ereje önmagát is kritikusan látni, túllépni tévedéseken, egyoldalúságokon. Az igazság izgatta, sohasem a tekintély. Az értelmes vitát természetes állapotnak, a szellemi élet egyik mozgásformájának tartotta. Nevét öt világrészben ismerik, - müvei 15 nyelven láttak napvilágot.
