Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-08-15 / 16-17. szám
1971. VIII. évi. 16-17. sz, Hazai Tudósítások 13. VILÁGSZERTE EGYEDÜLÁLLÓ LÁTVÁNYOSSÁG IPOLYTARNOCON Harmincmillió éves ősi én j'tan i lelet A budapesti Természettudományi Muzeum "A föld és az élet őstörténete" cimü kiállításának első termében hatalmas lapos homokkőre lesz figyelmes a látogató. Az üveg alatt őrzött lelet felirata a következő; "A miocén-kori itatókhoz járó ősszarvuak, szarvasfélék, madarak az akkor még lágy, iszapos homokban hagyták lábnyomaikat. Közeli vulkánok finom pora betemette azokat és igy megmaradtak számunkra. Előkerültek olyan esontmaradváuyok is, amelyek alapján képet alkothatunk az altkor élt őselefánt félékről." ! / Az ősállatok lábnyomait őrző homokkő arról az ipolytarnóci lelőhelyről való, amely már régebben foglalkoztatja Európa geológusait és paleontológusait, de a közönség csak most ismerkedhet meg vele. Még 1928-ban Budapesten rendezték meg a "Paleontológiái Nap'-ot. Tizennyolc ország paleontológusai látogattak el akkor Ipolytamócra. Egyöntetűen megállapították, hogy az ott látható ősemlős és ősmadár lábnyomok nemcsak Európaiján, hanem az egész világon egyedülállóak. A feltárás akkor még csak részben történt meg. A második világháború miatt az őslénytani kongresszus határozatainak végrehajtását tulajdonképpen csak 1951-ben kezdték meg, amikor a lelőhelyet természetvédelmi területté nyilvánított ált, majd 1957-ben megkezdték a leletek gondos vizsgálatát. A tudományos kutatás nyomán szinte megelevenedtek a 30 millió év előtt élt ősállatok. A miocénkor közepén a mai Magyarország területének egy részét még tenger borította, de Ipolytarnóc helyén szárazföld volt. E tájon az akkori éghajlat szubtrópusi, páradús volt, körülbelül olyan, mint ma Délkelet-Ázsiában, vagy a mexikói öböl környékén. A szakemberek a homokkövekben ezrével találtak évmilliók alatt betemetődött növényi részeket, amelyek őspálmák, giagnó—fiák, ciprusok, babérfák, fahéjfák jelenlétéről tanúskodnak. A feltárásokat vezető dr.Tasnádi-Kubacska András az európai hirü tudós szerint; "ilyen kitünően megmaradt ősvilági életteret, ahol szinte a napi események naplója fekszik előttünk Ipolytamócon kívül sehol sem ismerünk." Kétszáz négyzetméternyi homokkőlap a 30 millió évvel ezelőtti térszín, amelyet vulkán hamu fedett be és őrzött meg a legkisebb részleteiben is. Az egyik helyen a nedves homokba orrszarvú nyomok mélyednek. Az orrszarvú tanyahelye körül ősmadarak járták körül a területet. A tisztás másik oldalán ősszarvasok jártak le inni a vízhez. Egy helyen levestányér nagyságú nyomok vonulnak sorjában, valamilyen ősi ormányosnak az elefánt távoli ősének nyomai. Ezek a fiievő óriások a meleg napsütésben htisölni jártak a nedves homokra. A nyomok annál is inkább tisztán kivehetők, mert az ősvilágban, tehát Ugyanúgy mint ma Afrikában, az egyes állattipusok csordái külön-külön csapásokon jártak az itatóhelyre. Egy napon azonban megremegett a föld, valahol a közelben kitört egy tűzhányó és a forró láva elpusztított minden élőlényt. Az állatok lábnyomai megmaradtak. A vastag rétegben lerakódott vulkáni hamu idővel kőzetté szilárdult és a vulkáni tufa évmilliókon át megőrizte a nyomokat. Ez a rendkívül érdekes hely a látogatók által eddig még nem volt megtekinthető. A Nógrád-megyei tanács most a feltárt tex’Ulet fölé védőépületet emeltet és megépítteti a hozzá vezető útszakaszt. A védett területen alkotóházat is építenek a kutatók részére, A maga nemében valóban páratlan érdekesség hamarosan nemzetközi idegenforgalmi látványosság lesz.
