Hazai Tudósítások, 1971 (8. évfolyam, 5-24. szám)
1971-03-01 / 5. szám
1971. Vili évf. 5. sz. Hazai Tudósítások 12. A BUDAI FERENCES REND HÁZ A ferencesek budai rendháza a műemlékek sajátos atmoszféráját árasztja; letűnt századokat idéz. Az ódon falak ugyanoda néznek, ahova a XVII. században, az Országúira, amit ma Mártirok utjának neveznek. A kolostorhoz tartozó templom barokk; a kapuzaton angyal kereszttel, a tornyok alján fülke Szent Ferenc szobrával. A XIII. század elején alapított ferences rend kiváló érdemeket szerzett a pogány népek megtérítésével. Magyarországon kevéssel a tatárjárás előtt telepedtek meg, segítettek újjáépíteni a rombadőlt országot. IV. Béla bizalmi embereit, gyóntatóit és diplomatáit csaknem kizárólag a rendből választotta. A letelepített vad kunok között szabadon hirdették az evangéliumot, s a keresztvíz alá hajló kun fejek akkor a haladást jelentették, szakítást a nomád kóborlással, Batu kán hatalmas birodalmában is titáni hittérítő munkát végeztek, évekig járták az örökös mozgásban élő tatár hordái? útját. Nagy Tatárországban a XIV. század elején már önálló tatár provinciájuk volt tizenhét kolostorral. A budai kolostort az ágostonosók építették 1724-ben, s a rendjüket feloszlató II. József ugyanakkor a ferenceseknek adott engedélyt a beköltözésre. A szerzetesek általában három nyelven beszéltek, amit a hívók természetesnek talállak az osztrák-magyar, német és szerb nemzetiségű rendtartományban. 1825-1900-ig a ferencesrendi élet kiteljesedett virágkorában, Buda a tartományi székhely.Innen irányították a kolostorok életét Alsó-Ausztriától a Száváig, Bécstől Bukarestig. A hittudományi főiskola harmadik-negyedik évfolyamát is ide helyezték 1842-1858-ig. A tanárok dogmatikát, hitágazattant, erkölcstant, lelkipásztorkodást és neveléstant tanítottak. A kispapokat nagy szigorúságban nevelték; világiakkal szóba sem állhatták, egymás szobájába is csak rendfőnöki engedéllyel léphettek cs hetenként csak egyszer sétálhattak, a magiszter vezetésével. Amikor az 1750-es évek elején kicsinek bizonyult az 1707-ben épített templom, az ágostonosok a helyén lerakták a mai plébánia alapjait. A tinini püspök szentelte fel 1770 szeptember 23-án, Szt. István tiszteletére. Természetesen többször javították, kivül-belül tatarozták az évszázadok során, a hívők s az állam adományaiból; Könyvtárukban több mint 21 ezer kötet kultúrtörténeti kincset őriznek. Levéltárukban megtalálható a bolgár történelem legősibb forrásanyaga, hatalmas török kori lelet, s többek között Martinovics Ignác hét eredeti levele. Az Országos Levéltár fotómásolatban is őrzi a ritkaságokat. Ereklyéjük Kapisztráni Szt. János fagyökérből kifaragott ivópohara. A budai rendház elsőrendű feladata: nevelni a rendi gimnáziumok tanári utánpótlását. Huszonhét szerzetes él a kolostorban; állandó ügyeletet tartanak, naponta bejárnak tanítani az esztergomi rendi gimnáziumba, a pasaréti hittudományi főiskolára és ellátják a plébániai teendőket is. A tanárjelöltek érettségi után kerülnek a rendbe, itt kapnak vallásos nevelést, s az egyetemeken tudományos műveltséget. A hívők, a vallásos érzületü környékbeli lakosok ma is kedvelik ezt a templomot. A ferencesek Budán hétköznap öt-hat, vasárnap tiz-tizenkét misét tartanak. De eljönnek ide olykor a régiségek kedvelői, azok, akik a műemlékben gyönyörködnek, abban az épületben, mely a magyarság történetének és kultúrájának egy töredékét őrzi.
