Hazai Tudósítások, 1970 (7. évfolyam, 16-25. szám)
1970-12-01 / 23. szám
1970. VII. évf. 23. sz. Hazai Tudósítások 10. A MAGYAR NÉPVISELET TÖRTÉNETE II. Magyarország népe szeretettel ápolja hagyományait és ahol mód van rá, feltámasztja, tovább fejleszti a régi magyar népviseletet is. Egységes magyar népviseletről a múltra vonatkoztatva sem beszélhetünk, csupán eltérő táji típusokról. Jellegzetes viseletközpontok a Dunántúl déli részén elterülő Ormánság, a Duna két partján Sárköz és Kalocsa vidéke, Északon, az úgynevezett Palóc-vidék a Galga-mente, valamint az Alföld peremén fekvő Matyóföld. Szétszórtan népviseleti szigetként jelentkezik még egy-egy község, mint például Püspökbogád, Hosszuhetény, Lóc, Rimóc, Buzsák, Kazár. Beszélhetünk még magyar népviseletről Románia területén, ahol a székelyföldi, a kalotaszegi, és a torockói viselet megőrizte ősi sajátosságait. Ünnepnapokon - különösen nemzeti ünnepek alkalmával - e vidéken megjelentek a népviseletbe öltözött fiatalok. Elsősorban a leányiíjuság öltözködik szívesen ősei viseletébe. Legtisztábban a palócok között maradt fent a magyar népviselet. Palócok alatt egy külön tájszólásu magyarságot értünk, akik az ország északi megyéiben élnek nagyobb számban. Palócok laknak a népviseleti központként már említett Galga patak mentén, továbbá az úgynevezett Matyóvidéken és a szükebben vett Palócföldön, vagyis Borsod, Heves, Nógrád ésPest megye egyes vidékein. A palócnép családi és gazdasági berendezkedése a mai Magyarország határain kívül élő székelyekével volt azonos, sokáig élt közöttük a földközösség és családfőség intézménye. A két világháború között a kozmopolita divat kikezdte a palóc népviseletet, de mégis legjobban ők őrizték meg a hagyományokat, s különösen a nők ruhája tűnik ki formáinak fényűző gazdagságával. A mindennapi életben ma már a palócok is ritkán hordják ősi viseletűket, de tudatosan őrzik azokat és sajátosságait átadják a következő nemzedéknek. A palóc nők rendkívül nagy változatosságot fejtettek ki a hajuk viseletében. Nagyon kedvelték a kendőt, amiből hat-hétféle volt egy-egy asszonynak, lánynak. A női ruházat a következeképpen alakult: legalul volt a pendely, fölötte a rongyszoknya, azután a barchetből varrott zsandárka, azután még egy sereg kikeményitett fehér szoknya, legfelül a színesen szegett felső szoknyák. Az alsószoknyák egy része csak'térdik ér, mert csak duzzasztó szerepe van. A kivasalt palócszoknya akkor igazi, ha megáll a földön, úgy, mint a harang, vagy a boritókosár. Kötényt a nők és a férfiak egyaránt viseltek. Jellemző, hogy a palóc asszonyok köténye legtöbbször dísztelen, fekete volt, még a tarka szoknyához is, a legény köténye ugyanakkor világos szinti és kivarrott. A különböző szabású kötények elnevezése vidékenként változik. A palóc ingnek általában nincs gallérja, a csupaszon maradt nyakra fekete selyemkendőt csavartak: ezt a kendőt a legény jegyajándéknak kapta és jóformán egész életén át viselte ünnepnapon. Romániában a Gyalui havasok alján terül el Kalotaszeg, amely mintegy 30 magyarlakta községet foglal magában. Ennek a vidéknek a viseletéről feltétlenül meg kell emlékezni, ha magyar népviseletről beszélünk. Különösen a női viselet ritkítja párját. A bő ujjal ellátott ing az úgynevezett kalotaszegi varrottassal van kihimezve. A kalotaszegi varrottas egyébként világszerte ismert és kedvelt. Háromféle tipusát különböztetjük meg. Az Írásos, vagy írás után varrott úgy készül, hogy egy ehhez értő asszony lúd, vagy sastollal, koromlével a vászonra írja a díszítményt. A szálánvarrottat előírás és minta nélkül, keresztöltéssel és száröltéssel hímezik az asszonyok. A vagdalásosat a közismert ajour-technika szerint készítik. A régi népviselet természetesen soha sem lesz már jellemző egyetlen magyar tájra sem, de a népi állam szeretettel foglalkozik mindennel, ami a nép életében szép volt és jellemző. Ezért őrzik és tovább fejlesztik Magyarországon is a népviseleti hagyományokat és őrzik ezeket a hagyományokat a testvéri Romániában is. (Vége) o o o
