Hazai Tudósítások, 1970 (7. évfolyam, 16-25. szám)
1970-11-01 / 21. szám
1970. VII. évf. 20. sz Hazai Tudósítások 13. VERSEK Vihar Béla FOHÁSZ GYERMEKKOROM ISTENÉHEZ Bocsásd meg a napi negyven cigarettát, s ne haragudj rám, hogy elfeledkeztem rólad, s amikor kopogtatsz ablakomon, elküldelek, pedig fázol, éhezel, s egykori fényes ruhái is elkopott, arcod az apáméra hasonlit, álmaim erdejének mélyén titkos találkozóra vársz, hogy suttogva elbeszélgess velem, ó, szegény, beteg, nánási jóisten, a világ országutjain bolyongsz te, kezedben nagy görbe bot, s elnyűtt tarisznyádban fakuló emlékeket viszel, néha szakálladat szaggatod, szeretnél meghalni, de nem tudsz. Szécsi Margit TÉLMALOM Télmalom, télmalom, megőrlöd életünket. A jéglisztes talaj világos mint a bűntett. Feketébb igy a baj, s kik erkölcsben kitűntek: fényedben, télmaiom, sötét hattyúként ülnek. I O,' jég-dinamika, körrendszere az űrnek, hol rég-fagyott Napok holt rezgéssel tütűlnek! Gyilkolni s szülni is a népek mért dühülnek ó télmalom, ha vagy, ha ég és föld kihűlhet? S fényedben, télmalom, Margit nem feketül meg, Holta mint élete: minusz, világos ünnep.
