Hazai Tudósítások, 1970 (7. évfolyam, 16-25. szám)
1970-11-01 / 21. szám
1970. vn. évf. 21. sz. Hazai Tudósítások 2. DECENTRALIZÁCIÓ A MAGYAR IPARBAN - Trösztté alakuló országos vállalatok -Január elsejétől Magyarországon több iparágban jelentős szervezeti változásokra kerül sor: az egy ágazatot átfogó országos vállalatok egy része megszűnik, kisebb vállalatokká alakul át, s ugyancsak önállósulnak a területileg egymástól távol fekvő, de jelenleg még közös igazgatás alatt álló vállalatok. így például megszűnik a Baromfiipari Országos Vállalat, a Magyar Állami Pince - gazdaság és a Konzervipari Tröszt, a helyükbe nyolc uj baromfiipari, öt pincegazdasági és 15 konzerv ipari vállalat létesül. A magyar dohányipar, a magyar cukoripar, a Magyar Országos Söripari Vállalat a jövőben trösztként működik, a gyárai, telephelyei önálló vállalatokká alakulnak. A Lakástextil Vállalat öt gyárából a távolfekvő Soproni Szőnyeggyár kiválik és megváltoztatja a cégtábláját, szervezetét is. Megszűnik a Finomposztó Vállalat is, a két hasonló adottságú gyára Baján, illetve Budapesten mint önálló vállalat tevékenykedik tovább. A január 1-én életbelépő átszervezés körülbelül ötven vállalatot érint, s a decentralizációtól a gazdaság vezetői eredményesebb gazdálkodást várnak. Az önálló vállalatok körének bővi tésével gyorsabban és közvetlenül juthatnak el a piaci hatások az eddigi gyáregységekhez, s igy lehetővé válik a rugalmasabb alkalmazkodás a változó szükségletekhez. Az anyagi érdekeltség is közvetlenebbül érvényesülhet, s nem utolsó szempont az sem, hogy a kisebb egységek számára kifizetődhet olyan termék előállítása, amely a nagyvállalatnál nem gazdaságos. A vállalatok közötti verseny növelése ugyancsak hozzájárulhat a gazdaság fellendüléséhez. Az átszervezéssel kapcsolatosan meg kell emliteni, hogy a magyar ipar nemzetközi összehasonlításban is a leginkább koncentráltak közé tartozik. A háború előtt több mint négyezer vállalatot tartottak nyilván Magyarországon, összevonások révén számuk fokozatosan csökkent, s annak ellenére, hogy többszáz uj jelentős gyár épült, a gazdasági reform bevezetésekor 1968-ban számuk már mindössze 807 volt. A gyárak, üzemek összevonása, az elavult telephelyek felszámolása többnyire hozzájárult az anyagi eszközök és a szellemi erők összefogásához, segítette a műszaki fejlődés meggyorsítását, a specializálódást, a kooperációt, a sorozatnagyságok növelését. Lényegében a gazdasági reform bevezetését is megkönnyítette, a velejáró népgazdasági kockázatot pedig csökkentette, hogy a vállalatoknak e szükebb, jobban áttekinthető és ellenőrizhető köre kapott nagyfokú önállóságot a gazdálkodásban, a fejlesztésben, a piaci kapcsolatok rendezésében. A legtöbb centralizált ipari, kereskedelmi és közlekedési szervezet jelenleg is igen eredményesen működik, több helyen viszont az összevonást nem követte termelési koncentráció, a centralizálás csupán adminisztratív, jogi keretek közt maradt. Ezért döntött úgy a kormány Gazdasági Bizottsága, hogy felül kell vizsgálni a nagyvállalatok szervezetét, s ott, ahol előnyösebbnek látszik, meg kell szüntetni a nagyvállalati szervezetet, s kialakítani az egymással versengő kisebb vállalatokat. Az állami ipar jelenleg is mintegy 5 700 iparteleppel rendelkezik, s ezeknek több mint egynegyede kétezer munkásnál is nagyobb létszámot foglalkoztat. Az ipar vállalatainak összetétele: a 807 vállalatból 405 a nehéziparban, 248 a könnyűiparban és 154 az élelmiszeriparban funkcionál. Összes termelési értékük meghaladja az évi 280 milliárd forintot. A vállalatok között 60 olyat találunk amely évente több mint 1 milliárd forint értékű terméket ad a gazdaságnak. Ezek a vállalatok termelik az állami ipar termelési értékének 44 százalékát. A vállalatok közül tiz olyan található, amely több mint 10 000 munkást foglalkoztat, s az összes munkásoknak 13, 6 százaléka dolgozik ezekben az üzemekben. Az 5 000-10 000 közötti munkáslétszámmal rendelkező vállalatok az összes munkásoknak 21,8 százalékát foglalkoztatják, a 2000-5000 közötti létszámú üzemekben a munkások 31,1 százaléka dolgozik, az 1 000-2 000 dolgozót foglalkoztató üzemek pedig a munkások 16,5 százalékának nyújtanak munkaalkalmat. Gyakorlatilag tehát az 1 000 munkásnál többet foglalkoztató vállalatoknál dolgozik az összes munkásoknak 83 százaléka.
