Harangszó, 1945
Új harangszó
38. oldal. ÜJ HARANGSZO 1945. december 23. dicsőségednek és örök életednek megadója ő. És minden ellenséged ellen őriződ, oltalmazod és megtartód ő. Azért ezt hallván az ördögök, nagy rettenés nélkül nem lehettek. Ha tudnánk pedig mi is, micsoda rettenetes lény az ördög, és minden órában minemű veszedelmünkre jár nekünk, annakfelette a pokolnak kínja minemű iszonyuságú, viszon- tag ha tudnánk, az Istennek kedve, szeretető és jóakarata milyen drága, és az örök dicsőség mily csodálatos, nagy, gazdag: mondom, ha ezeket tudnánk és hinnénk, akkor tehát soha nagyobb örömünk semmi nem lenne, mint mikor ezt halljuk, hogy nekünk oly üdvözítőnk született, ki mindörökké gondviselőnk nekünk. De annyira elvakult e világ, kiváltképpen a hitetlenek, hogy semmi ennél ízetlenebb nincs őnekik. Mert nem tudják ízét, sem nem tanulják, sem nem könyörögnek érette. Azért az ördög is valami testi édességre oly álnokul figyelmeztette őket, hogy minden eszük csak arra veszett, mint a részegeseknek a borra, a tob- zódóknak az evésre, a fösvényé a pénzre- Hogy azoknak édessége miatt semmi ízét ne érezhessék a_ Krisztus üdvözítésének. És így elidegenedvén a Krisztustól, mindenekben az ördög legyen vezérük mind szintén pokolig. De a hívek, kik Pál szavaként ugyan hozzá ragaszkodnak, azok nemcsak szívükben érzik, hogy igen édes a Krisztus üdvözítése, hanem naponként ugyan megtapogatják is, mintha szemükkel látnák, hogy ily Üdvözítő a Krisztus, ki mind a bűntől s mind a veszedelemtől oltalmazza őket. Vajha úgy tudnánk mi, hogy mi a Krisztus üdvözítése, mint az angyalok tudják. Sokkal inkább örülnénk rajta, mint ők, é,s soha a mi rajta való örömünk csak egy pillanatra sem szűnnék meg szívünkben. De ez itt e földön nem lehet, mindaddig, amíg e megromlott természetünkből a feltámadáskor fel nem épülünk a mennyei angyaloknak hasonlatosságáraMindazáltal naponként való tanúságunkkal, gondolkodásunkkal és könyörgésünkkel építsük most is benne való bizodalom által magunkat. Tudakozzunk naponként őróla az írásból, hallgassuk az. ő szolgáinak beszédeit, és gondolkodjunk e mostani ángyainak is szaváról és bizonyságtételéről. Közli: S. J. Egy éve Ilyenkor 1944. december 26. Karácsony másnapja. Keveset és nyugtalanul aludtam. Megint hangos volt az éjszaka. A községünkben elhelyezett üteg még tegnap déltájban elkezdte lőni a Balaton túlsó partját s éjjel is lőtte — egész hajnalig. Reggeli igeolvasásom alkalmával Isten megértette velem, semm'i okom a nyugtalanságra: az ő hozzánkvaló sze- retete és jóvolta már megjelent (Tit. 3:4). Félsötét volt még, mikor kimentem az utcára, hogy valaki, Szóládra igyekvő emberrel találkozzam. Üzenetet akartam küldeni szóládi híveinknek, hogy a mai napra hirdetett istentisztelet és ürvacsoráosztás - elmarad. Tegnap este kidobolták, hogy a falut, annak a Balaton és a műút között fekvő nagyobb részét ki kell üríteni. Az én lakásom ugyan — Isten nagy jóvoltából — a műút déli oldalán van, tejlát nem kellett elhagynom, de világosan láttam: most, ezen a napon, itt, Szárszón a helyem. Isten azt akarja, akit lehet, befogadjak, akin lehet, másképp segítsek, erőmhöz és az adott alkalmakhoz képest. Az utcán járva már azt is figyel- gettem, ki szorul segítségre, kicsodán segíthetnék. A Hangya-üzlet előtt sírva jött felém egy idős tanító. Nyugdíjas. — Jaj, ja-j! Mi lesz velünk! — Mi a baj? — Jaj, hová menjek beteg feleségemmel?! Jaj, Istenem! Zokogott az ember — csukló, nehéz sírással. Mondtam, hozzám ígérkeztek jónéhá- nyan, de egy ismerősöm elhagyott lakásának kulcsa nálam van. Az a ház is a műút dél: oldalán feksz’lk. Abba bemehetnek. Ö, hogyan örült és milyen hálás volt az az ember! Elsősorban Isten iránt. Hangos szóval dicsőítette, magasztalta ott az utcán... Most már örömében sirt. Én is nagyon örültem. Nem a nyomorúságnak, hanem annak, hogy segíthettem egy bajbajutott embertestvéremen. Mindjárt megláttam ebből azt is: valóban Isten akarata szerint döntöttem, amikor a szóládhegyi istentisztelet helyett idehaza maradtam segíteni. Nincs nagyobb és tisztább öröm annál, mint érezni, hogy az Űr vezet és felhasznál bennünket. Olyan jó, Istentől vezettetni, akaratához hozzásimulni. Jöttek hozzám sokan. Egyik ember másiknak ad.ta a kilincset. Jöttek ismerősök, ismeretlenek, segítségért, helyért holmijuk, saj'átmaguk számára. Én is adtam helyet, másokat meg eligazítottam, hol kaphatnák. Ajtóm tárva-nyitva. Folyt a hozzám való hurcolkodás. Egyik szekéren hordozóskodott, a másik targoncán, a harmadik hátán cipelte, amit menthetett. Munkában voltam én is. Segítettem a cipekpdésben. A falu olyan, mint a megbolygatott méhkas. Sokan kétségbeesetten lótpak- futnak, roskadoznak rettentő terhek, batyuk alatt. Sietnek, mert közeledik : tizenkét óra, amit a kiürítés határidejéül jelölt meg a katonai-parancs-, pokság. A falu még meglévő összes igásállatai— lovak, ökrök, tehenek, bivalyok — befogva. Szóládi, kötcsei fogatok is jönnek segíteni. Sokan egyenest Szóládra vagy Kötcsére hurcolkod- nak. Mások — ha ideiglenesen is — a műúttól délre eső falurészbe költözködnek s innen mennek majd holnap, holnapután tovább, a mögöttünk 'lévő községekbe. Kinézek az ablakon. Látom, hogy egy megrakott szekér, amelyet igaerő hijján két asszony és egy férfi húzott, elakad a műútra vezető emelkedőn. Ki rohanok és én is nekivetem váltamat a lőcsnek. Egyesült erővel sikerült a szekeret áttolni a műúton. dfiaü■■■amwmhnmmm■■bhohmmmmm■■■■wmmmmhmmmmmtmmmm^m Yannak-e karácsonyi angyalok? Gyermekkoromban szinte láttam a két fehérszárnyú angyalt, amint karácsonyfával a titokzatos szobába szálltak, ahová én karácsony táján nem léphettem. Egyikük megrázta a csengőt s mire . táguló szemmel beszaladtam, márcsak a karácsonyfa fénylett Simogató, meleg fénnyel. A gyermekkorral azután elmaradtak az angyalok is. Hiszen mi felnőtt emberek, ugye, nagyon jól tudjuk, hogy karácsonyi angyalok nincsenek?! És most templomban vagyunk karácsony ünnepén. A gyertyák az oltáron lágyabban világítanak mint máskor. Megmagyarázhatatlan, különös hangulat zsongja át a szíveket. Hangzik a felejthetetlen és megúnhatatlan karácsonyi evangélium: Jézus születésének története, Lukács evangéliuma 2. részéből. Rosszul Is esnék, ha mást hallanánk. És milyen furcsa lenne, ha elmaradna a történetből a pásztoroknak nagy örömöt hirdető ' angyal, vagy az Isten dicsőségét éneklő angyali sereg. Ki lenne ilyenkor olyan durva kezű, hogy az angyalok nem-létezésének emlegetésével elrontaná - a meghitt, kedves karácsonyi hangulatot?! De azért talán mégsincsen rendjén, ha csak a hangulat kedvéért ragaszkodnánk gyermekvilágba illő meseképek szövögetéséhez?! Talán nem illik egészen Isten igéjének komolyságához és az ünnep szentségéhez, hogy ellágyuló érzésekért angyali környezetbe ringassuk magunkat, amikor a hétköznapok józan világosságában a „protestáns felvilágosultság“ ostobaságnak tartja az angyalokat?! Jó lesz egy kicsit megtörni a karácsonyi varázst és szembenézni bátran a kérdéssel: Végeredményben vannak-e hát angyalok vagy nincsenek? Tanitja-e evangélikus egyházunk angyalok létezését s ha igen, mit tanít felőle? Kérdezzük meg Bibliánkat! De az egész Biblia túl nagy s kevés a helyünk e hasábokon. Talán elég lesz a kis Újszövetségünk is. Érdekes dolgokra bukkanunk! Az Újszövetség számtalan lapján találkozunk angyalokkal. Angyal adja hírül Máriának Jézus születését (Lukács 1, 26—38). Angyal mondja az első karácsonyi prédikációt (Luk. 2, 8—12). A kisértés után. angyalok szolgálnak Jézusnak a pusztában (Máté 4, 11). Mindenkor rendelkezésére állnak (Máté 26, 53). Angyal erősíti a tusakodó Jézust Gecsemáné kertjében (Luk. 22, 42—44). Angyal mondja az első húsvéti prédikációt az üres sírnál a megriadt asszonyoknak (Máté 28, 5—8). Az első keresztyén egyház életében is megfigyelhetjük angyalok lábanyomát. Angyal nyitja meg a börtön ajtaját a fogságra vetett apostolok előtt (Csel. 5, 17—23). Angyal küldi Filep apostolt az elhagyott gázai útra, hogy a szerecsen főkomornyik megérthesse az- írást és megtalálhassa Krisztust (Csel. 8, 26—40). Angyal erősíti a fogoly Pált a viharzó tengeren római útján (Csel. 27, 23—24). Angyalok szerepelnek az utolsó idők történetében *is. A Jelenések Könyvének lapjain szüntelenül találkozunk velük (Jel. 8; 9; 10; 16, 1. stb.). Angyalok karával érkezik az ítéletre jövő Krisztus (Máté 16, 27; 25, 31; II. Thess. 1, 7). Angyalok gyűjtik elébe a gonoszokat (Máté 13, 24—30. 37—43) és a választottakat (Máté 24, 30—31). íme Jézus Krisztus hosszú útján a jászolbölcsőtől az "utolsó ítélet királyi székéig —• angyalok állnak. Az üdvösség csodálatos munkáját angyalok kísérik. Sokkal több bibliai helyet is felsorakoztathattunk volna. Kicsit elgondolkoztathatja azokat, akik adnak valamit a Szentírásra, de az angyalokat tagadják. — 2 — Csak az a meghökkentő, hogy amikor közelebb lépünk a Biblia angyalaihoz, nem látunk semmit. Noha hús- és vér-emberek találkoznak velük — Péter és a tanítványok és mások —, mégsem kapunk róluk sehólsem pontos képet. Ritka kivétel Máté 28, 3.: „Tekintete pedig olyan volt mint . a villámlás, és ruhája fehér mint a hó“. Az Újszövetség egyszerűen nem ad fényképet az angyalokról. Széptekintetű, magas ifjú, vagy bájos, pufitos, mosolygós, szárnyas gyermek, amint fejecskéjét kezére hajtja: festők későbbi önkényes kitalálása, amihez a Bibliának semmi köze. Az angyalok > mindenütt ott vannak az Újszövetségben, de a háttérben állnak. Arcuk és alakjuk árnyé kb a n van. Óh, de sokat mondó ez az árnyék! Megmondja, hogy az angyalok nem fontosak! Fontos Az, akinek szolgálatában állanak. És fontos az, amit Küldőjük parancsából mondanak vagy tesznek. Mert az „angyal“ szó azt jelenti; küldött. A Bibliában mindig az „Úrnak angyaláról“ van szó, Isten mennyei küldöttéről. Bárhol ütjük is fel Bibliánkat, az angyaloknak sehol sincsen önálló szelepük. Nincs egyetlen mondat, amit maguktól mondanának. Nincs egyetlen mozdulat ,amit maguktól tennének. Ök a hang, amellyel a felséges Isten beszél. Ők a mozdulat, amellyel a felséges Isten mutat. Érdemes ebből a szemponthói újra felkeresni az előző bibliai helyeket. Csak- egy példát: nem angyal erősít Pált, hanem Isten erősíti „angyal által“. Az angyalok engedelmes eszközók Isten kezében. Csodálatos szolgáló serég az Úristen rendelkezésére. Az angyalok árnyék-szerepe különösen előtűnik ott, ahol az Újszövetség Krisztus mellé állítja őket. Meghomályo- sodik és elvész a gyertya lángja, ha felkél a nap. „És imádják őt (Krisztust), az Istennek minden angyalai. És bár az angyalokról (Isten) így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává. Ámde a Fiúról így:- A te királyi széked óh Isten örökkön örökké“. Olvassuk csak el a Zsdókhoz írt levél hatalmas szárnyaló szakaszait erről (1, 4—14. és 2, 5—9.). Ha Isten és Krisztus szolgálása mellett van valami önálló szerepük, csak egyetlen egy: a dicsőítés. Mert az Isten dicsérete már most is szüntelenül zeng, — töretlenebből és tisztábban, mint azt Istennek leghűségesebb gyermeke és egyháza énekelhetné ezen a földön. Zeng az angyalok ajkáról, — egy másik, láthatatlan világban, amit mi gyarló tudásunkkal a térben és. Időben sehol sem tudunk elképzelni. De ez a világ van és létezik, rendíthetetlenebbül az anyagi világnál, amelyre pedig emberek és világnézetek egyetlen valóságként és szilárd alapként építenek. A mennyei énekből tört át néhány hangfoszlány a mi világunkba az első karácsonykor. Angyalok tehát vannak. Ez a Biblia egyik tanítása. Tsten niagasabbrendű teremtményéi, mások, mint az emberek (Luk. 20, ■ 35—36.). Sokkal többet ennél nem tudhatunk meg. Elég legyen nekünk annyi Isten titkaiból, amennyit kijelentett. Isten felhasználja áz angyalokat üdvözítő munkája során hírnökeiként üdvösségünk szolgálására (Jel. 19, 10.; Zsid. 1, 14.). Sőt talán felhasználja oltalmazó gondviselése eszközeiként is, Hiszen a Biblia tud valamit kinek-kinek angyaláról (Máté 18, 10; Csel. 12, 13—15.). Ezért imádkozhatjuk ma. is Luther Márton szép esti imádságát: „Szent angyalod legyen velünk, hogy a gonosz ellenség erőt ne ve-hessen rajtunk!“ De — és ez Bibliánk másik üzenete — az angyalokon mindig túl kel! néznünk! Küldőjüket kell keresnünk! Az angyalokon keresztül Mennyei Atyánkat és Krisztus Urunkat kell meglátnunk! Az angyalok sohasem szegezhetik magukra tartósan . az evangélikus keresztyén szemét, s nem fordíthatják el tekintetét Istenről. Ezért nem kérünk az angyaloktól semmit, nem köszönünk meg „nekiksemmit, végeredményben nem is velük törődünk, hanem Ahhoz könyör- günk, Annak adunk hálát és Azon csüngünk, akinek az an-' gyalok csak engedelmes eszközei a mi üdvösségünkre és oltalmazásunkra. Ahol az angyalok Isten és közénk lépnek, ott félre velük! „Ha szinte níi, vagy mennyből való angyal hirdetne is néktek azon kívül, amit nektek hirdettünk, legyen átok" (Gal. 1, 8.). Angyalokért sem változtathatjuk meg Isten eredeti, tiszta igéjét! És mindig és mindenütt félre az angyalok vall áesős tiszteletével* 1 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván... angyalok tesztelésében“ (Kol. 1, 18.)!“ És én János vagyok, aki ezeket hallottam és láttam. És amikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt. imádjam, aki nekem ezeket megmutatta. Az pedig monda nekem: Meglásd, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és a te atyádf 'ainak, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv beszédeit. Az Istent imádd! (Jel. 22, 8—9). A Szentírás után most már meghallgathatjuk Luther szavát. U gy a n a z t mondja: „Nem Imádjuk az angyalokat és nem bennük bízunk, amint eddig tették... haneúi Istennek odúnk hálát és dicsérjük, hogy az angyalokat javunkra teremtette". Egybevág mindezzel hitvallási irataink tanítása is: „Bár az angyalok a mennyben — tehát a szentek is a földön, sőt talán a mennyben Is — imádkoznak értünk, ebből azonban nem következik, hogy az angyalokat és a szenteket segítségül hívjuk, imádjuk, mindegyiknek valamilyen másfajta segítséget tulajdonítsunk, amint a pápisták tanítják és teszik, mert ez bálványimádás. Az ilyen tisztelet egyedül Istent illeti meg“ (Schmalkaldeni Cikkek). * * * Áldjuk Istent a karácsonyi angyalokért.Mert vannak, — ha mások is, mint gyermekkorunkban hittük. Nem hangulatainkból tudjuk, hanem Isten igéjéből. Ne tántorítsa el az evangélikus hívőt az emberi észHootor tagadása és a felvilágosultság dölyfös lekicsinylése. Nekünk azonban nem a karácsonyi angyalok drágák. Hanem az, amit karácsonyról Isten küldetésében mondanak és amit karácsonykor Isten dicsőségére zengenek. Veöreös Imre.
