Harangszó, 1945

1945-01-21 / 3. szám

1944. január 21.

HARANGSZÓ

iátok, politikai tudósok, hiábavaló az egész okoskodásunk, a mi okosságunk , tehetetlen marad Jézus Krisztus szavai mellett. Nem látunk világosan, tehát a 'ötétség gyermekei vagyunk, akiknek a cselekedete is a sötétségben nyilvánul meg. Mennyi káros és haszontalan cselekedet születik meg a sötétség leple Jatt! És ezeket mi közös nevezővel ..bűn“-nek nevezzük. Tehát a bűn mint cselekedeteinknek következményét hozza ■ a kárhozatot.

Azaz, hogy ne próbáljuk másra sá- rozni, mert mi magánk is okozói vagyunk a bűnnek. Nekünk mindig jobban tetszik a veszedelembe, vagyis kárhozatba vivő tágas út — amelyen sokan járnak —■, mint a szoros kapu, amelyiken kevesen vannak, de amelyik örök- .Jetre vezet.

„örökélet.- Kevés nyelvtani magyarázat kell hozzá, a legegyszerűbben gon- lolkozó ember számára is egészen világos és érthető. Örökélet: tehát örökké tartó .amelynek nem lesz vége soha.

Minden emberben benne van a görcsös ragaszkodás az élethez, amellyel szeretné esztendei számát meghosszabbítani, két-három évvel, néha még féllel is megelégedne. Állandóan sakkban tartja az embereket az a gondolat, hogy jaj mi is lesz, ha majd meg kell halnom. Sőt még a bibliai gazdag ifjúnak a kér- ' .lése is felvetődik az emberekben, hogy :nit cselekedjem, hogy az örökéletnek .részesévé lehessek? (Márk 10 : 17.)

Hát nem a legnagyobb badarság-e, amit mi csinálunk? Isten örökéletre teremtett bennünket, s mikor a bűn egészen elszakasztott Őtőle, akkor az Ö egyszülött Fia engesztelő kereszthalálá- va] újra kegyelmet biztosított számunkra. Ez a kegyelmi idő pedig tart a ma emberének épen úgy, mint* ezelőtt másfélezer évvel. De nekünk nem kelül! Hiába hangzik száz és száz igehirdető ajkán a felhívás: Térjetek meg, mert el- közelgett az Istennek országa. (Márk 1 : 15.) Hiába kínálkozik a könyvek könyvében naponkénti lelkitáplálékul Isten igéje. Talán több példányban meg van házadban a biblia, csak az a baj, hogy nem mered kinyitni. Azt mondod, ráérsz arra még! Vagy pedig nem érsz rá, — azt hazudod. Igen, mert ez csak hazugság lehet! A baj ott van, hogy nem mered kimondani, mint Ádám: Szavadat haliám a kertben és megfélem- !ém, mivelhogy mezítelen valék és elrejtőztem. (Mózes I. 3:10.) Igen, bújsz az Isten elől, mert nincs rendben a szériád; menekülsz, de hiába, mert <) mindentudó és mindentlátó Isten. Mezítelenségedet szeretnéd álcázni, de nincs -enimi pótszer más, mint a keresztfán kiöntött drága vér. Más nem takarja el bűneidet semmi a világon.

Hiábavaló ifjú szépséged, művészi tehetséged, csengő aranyad. Ez mind visszamarad. Sőt még a protekció is csődöt mond; csak egy ismeretség segít: ha Krisztus a barátod.

Tehát saját erődből nem érheted el, mégis közel van hozzád. Hit kell hozzá! Pál apostol azt mondja egy helyen: Hit által iidvözül az ember Isten ingyen való kegyelméből. Máskor meg azt mondja: Higyj az Úr Jézus Krisztusban és üdvözölsz. Igen, de amikor minden bizonytalan, a ma és még inkább a holnap? aAz Isten beszéde azonban megmarad. Hiszen Jézus mondta: Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha, emmiképen el nem múlnak. (Márk 13 :31.)

Az élet drága ajándékait kihasználni akaró kedves testvérem, aki az ifjúságod örömeit, szépségeit látod veszéiyez- tetve, 'avagy őszülő fejjel rettegsz a sorozatos légitámadások alkalmával, te tétovázó léptekkel topogsz a keresztárnál az élet vagy a halál kapujában és csak a lélek kész benned az indulásra, de a test erőtelen. És pedig azért, mert kevesen vannak, akik nem a nagy tömegbe tartoznak. Téged is vonz az átlagemberek társasága, mert különben a jövőd máskép alakulna, bizonyos dolgokról le kellene mondanod, amelyektől nehéz szabadulnod. Valóban az örökélet elérésével kapcsolatban Jézus nagy dolgokat követel tőled, amikor azt mondja: „Aki inkább szereti atyját, vagy anyját, nem méltó az én hozzám. (Máté -l(f: 37.)

Igen, félsz az elmúlástól, szeretnél -matuzsálemi kort érni és mégse ragadod meg az alkalmat. Pedig örökké tart«') életet ígért számodra Jézus. És nem kell, nem hiszel a létezésében, hazugság az imádkozásod, mikor azt szajkózod, hogy ..hiszek Szentiélekben egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, bűnöknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örökéletet“. Azt hiszed, hogy majd a pokolban sem tart örökké az a rettenetes melegség, majd bevezetik ott is a jegyrendszert és csökken a hőség.

Kedves testvérein, ne így képzeld a kárhozat melegét, mert ott fűtés nélkül

is meleged lesz. Képzelj el olyan embert, akinek húzás előtt ajánlottak egy sorsjegyet, amelyiknek legnagyobb a nyeréshez van esélye. Megveszik, de el is tépik. És másnap kihúzzák rá a főnyeremény. De hiába, késő! Nincs meg a sorsjegy. Vagy pedig egy legényt, aki véletlenül valami elhibázott szó miatt kapott kosarat attól a lánytól, aki most megy esküvőre. Természetesen másik legénnyel. Vagy talán épen te akarsz elutazni valahova, de orrod előtt robog el a vonat; másik pedig nem jön utána. Lemaradsz, pedig kicsi igyekezettel, ott lehetnél. Vájjon meleged lesz-e? Azt hiszem, igen. Nos, a pokolt is az teszi befűtötté számodra, hogy kis igyekezettel amott, az örök élet örökösei között lehetnél. Csak egészen kicsi híja, hogy oda nem jutottál. De már nem lehet változtatni, már a Lázárok vízbemártott ujjai sem hűsítik pokoli izzadásodat.

A jelenlegi háború sok nehézséggel sújt bennünket. De a szűkrpszabott kenyér és nélkülözések dacára is bírjuk ezt az életet. Hát akkor az örökélet mennyivel értékesebb lesz ennél? És mégse kell. Valószínűleg azért, mert a biblia szerint „test és a vér nem örökölheti Isten országát“, mert „a lélek az, amely megelevenít“.

Mindezek után pedig elmondhatod, hogy sok már ebből a papos beszédből, falán mégis megállapítod, hogy van benne valami igazság. Ez a jobbik eset.

Valóban sokszor megcsendülnek ennek a dallamnak a hangjai, igehirdetésekben, vezércikkekben. De valljuk meg, nagyon sokszor csak olyan útmutatás, amely azt mondja, „erre menjetek“, de maga nem jár elől. Olyan eset. amikor a járőrparancshok azt mondja katonáinak, „ez az irány, de én nem megyek elől". Ezért nincs sikere a sok üres beszédnek.

Én sem azért írtam le ezeket a bizonyságtevő sorokat, mintha tanítani akarnék vagy útjelző irányító akarnék lenni. Hanem, hogy egy picurka kis szikrát csiholjak, amelyből világosság éledhet és ennél a fénynél meglátod, hogy volt és van valaki, aki elöljárt a példaadásban, megmutatta az utat. Nyomdokait most is megtalálhatod és utána mehetsz, mert a célt is láthatod. Az út a Golgotán keresztül vez-et az örökéletre. Jézus azt mondja: Kövess engem! (Lukács 9 :59.)

Kárhozat vagy örökélet? Választottál-e már? Ha igen, akkor menj, de hátra ne tekints, mint Lót felesége. Mert az (”) sorsára jutsz té is: Ha még habozol, ne sokat késlekedj és ne halogasd, mert holnap hátha késő lesz!

Bencsik József.

A tel.

Jött... s morgott, akár egy vén anyó, Majd hirtelen megállt a kis folyó.

A zúgó malom elhallgatott,

S egy reggel a fákra gyöngyöt rakott!

Dunnácska került a fázós vetésre, Varjak kóvályogtak ködlö messzeségbe. S a mező arcát, mint fehér szemfödél Letakarta a csikorgószavú, ószhajú tél...

Balogh Kálmán.

BÉKE.

Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend —

Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent — Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen,

Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép —

S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét:

Az Igét mindezekhez:

A Béke ez.

Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott,

Bent:

Csend.

A Béke itt kezdődik.

Bent:

Csend.

Isten hozott.

Reménvik Sándor.

Üdítő forrásnál.

Január 21. Mi az oka lelki nyomorúságomnak? 77. zsoltár 11. Az, hogy a felségesnek jobbja megváltozott. Az a jobb, mely eddig jóságosán vezetett, most vesszővel és bottal terelget. Hogy miért? Hol keressem okát? Magamban? Feltétlenül. Rengeteg testi-lelki nyomorúságom indítson életemnek tetőtől talpig való átvizsgálására. Istenben? Ő nem változhatott meg. Hogy most másnak látom és tapasztalom, annak oka az, hogy nem ismertem jól. Napjaim mutatják, hogy sok fogyatkozás van Istenem ismeretében. Vagy az az oka, hogy megromlott a helyzet közöttünk. Napjaim mutatják, hogy gyenge szálakkal kapcsolódtam hozzá, mert a nyomorúság árja eltépett, elszakított tőle. Uram, nyújtsd ki kezedet utánam és vonj magadhoz.

Január 22. Hova forduljak, mit csináljak? 77. zsoltár 12. Minden lelki nyomorúságom mellett még tanácstalan is vagyok. Mit csináljak, hogy szűnjön lelkem nyomorúsága és Istenem az legyen, mint régen? Ez az ige mutatja az utat. Vissza a múltba. Tetteknél, cselekedeteknél többet, az Úr csodadolgait láthatom, melyeket cselekedett övéivel és övéiért. Keresgélem életemben. Találok is. Keresgélem igéjében. Telve van csodadolgaiva). Uram, lelki nyomorúságomban, elevenítsd meg csodadolgaidat, miket tieidért cselekedtél.

Január 23. Tetteiről, cselekedeteiről. 77. zsoltár 13. Tanácstalanságomban ez az ige mutatja az utat. Vissza a múltba. Istennek tetteire és cselekedeteire mutat. Ne csak a csodadolgokaí, az egyszerű cselekedeteket és tetteket is meg kell látnom. Tele van velük életem. Mennyit Íratott meg régtől fogva és hirdetteti mind a mai napig! Mint gyermek tanultam. Olvastam is sokat. Most még is elhomályosodtak. Kitörölte a sok haszontalan tudomány. Vissza kell ezekhez térnem. Tetteiben, cselekedeteiben közelsége újra megérinti lelkem. Uram, mikor tetteidet vizsgálom, jöjj újra közelembe.

Január 24. Emlékezem, gondolkodom, elmélkedem. 77. zsoltár 12—13. Nem elég csak visszatekinteni. Vissza kell idézni tetteit és csoda dolgait, mintha szemem láttára cselekedné. Kell, hogy gondolkodjam semmi el ne kerülje figyelmemet, mélységeibe behatolhassak. Kell, hogy elmélkedjem, szinte rágódjam rajtuk, hogy jól megemészthessem és magamba felvehessem. Áldott órák! Hiszen nem az elavulásnak cselekedte és íratta meg tetteit és csodadolgait, hanem hogy minden időben élő bizonyságai legyenek nevének. Uram, csendesíts el, hogy cselekedeteiden és csodáidon keresztül Téged lássalak és halljalak. .

Január 25. - Bizonyságot tesznek utaidról. 77. zsoltár 14, 20 21. Nem rózsásak Isten útjai, melyen végig járatja övéit. Pusztán vezetnek keresztül, nyomorúsággal vannak kövezve. Érthetetlenek is. Tejjel mézzel folyónak ígérte a végére s több nyomorúság várt a rajta járóknak, mint előbb. Mégis szentsége- sek ezek az utak. Csak a vétkezők a lázadók és lstenkísértők vesztek el rajta, a hűségesek és a kicsinyek célhoz értek. Útjai nem a mi útjaink. Gondolatai nem a mi gondolataink. Mégis szent- séges utak és boldogok, akik azon járhatnak. Uram, tartsd bennem a lelket, hogy utadon megmaradhassak.

Január 20. Bizonyságot tesznek Ő magáról. 77. zsoltár 15. Ott is talál utat, ahol nincs, ott is nyit utat, ahol lehetetlen. Mert sem a nincs, sem a lehetetlen nem számít előtte. Bölcseségén nem fog ki senki. Hatalmának nem állhat útjába semmi. Eget, földet, tengert mozgósít Kiért? Hitvány, vétkező népért. Miért? Mert szerette és megígérte. Szereteted nem ronthatta meg a bűn, hűségét sem övéi hűtlensége. Ez az Isten az én Istenem! Uram, szeretetedet és hűségedet ne vond meg tőlem bűnös és hűtlen gyermekedtől.

Január 27. Bizonyságot tesz vált- ságáról. 77. zsoltár 16. Váltsága áldozatáról szól. Sokba vannak neki az övéi. De nem sajnált semmit. Jósága kifogyhatatlannak, kegyelme végtelennek bizonyult. Ha kellett hosszan tőrt. Máske - népeket adott övéi váltságába. Utoljára egyszülöttjét adta halálra övéiért, érettem. Uram, engedd meglátnom, milyen sok mindent áldoztál érettem.

Testvér, nem gondolom, hogy ez a forrás meg ne üdítene.

Kovács Géza.

Ez a háború leleplezi az embert. A békevilági álarcok lehámlanaí és leplezetlen nyerseségben mutatkozik meg áz ember erkölcstelen sége és hitetlensége.

Az erkölcstelenség lényege Isten parancsolatainak semmibevevése. Körülöttünk most Isten parancsolatainak megdöbbentő méretű semmibevevése folyik. Vegyük sor- ra a tízparancsolatot, mérjük hozzá jelen állapotainkat s akkor nem csodálkozunk azon, hogy idejutottunk.

A hitetlenség lényege Isten valóságának semmibevevése. Körülöttünk Isten valóságának megdöbbentő méretű semmibevevése folyik. Ha nem ez folynék, akkor volna hite az embereknek, ha pedig hitünk volna, akkor az kiűzné félelmet. Akkor a kitelepülés vagy ittmaradás, élet vagy halál kérdése is sokkal könnyebben megoldódnék.

Vajha Isten Lelke levehet né szemünkről a hályogot és megtérésre vihetne!

Apró történetek.

Boirúnyltö.

Egy regi királyról beszélik, hogy palotája előtt az útra egy nagy követ hengeríttetett és azután Figyelte az arra jövő embereket, hogy mit fognak vele tenni.

Az egyik, aki nagyon büszkén lépegetett és magasan hordta az orrát, belebotlott a köbe és a földre esett.

Egy másik ökrös fogatával odaérve a kőhöz, megállt és azt mondta:

— Micsoda dolog ez, ilyen nagy kővel az utat elállni? Ki volt az az ostoba, aki igy cselekedett? — Ezzel kikerülte fogatával a követ és tovább ment.

Egy harmadik, mikor látta a követ, azt mondta: „Aki ezt a követ ide tette, kényszeríteni kellene, hogy el is tegye innen!“ — s ő is továbbment anélkül, hogy eltette volna az útból.

Még sok ember jött, látta a követ, zúgolódott, káromkodott, megjegyzéseket tett, de a követ nem mozdította el senki az útból. — Ekkor a király összehívta népét a nagy kö mellé. Sokan megjelentek. A király így kezdte beszédét: „Most jól ismerlek mindnyájatokat. Hallottam zúgolódástokat, megjegyzéseiteket, de nem akadt egyetlen ember sem, aki a követ féíretolta volna az útból, — hát félretolom én.“ A kő alatt egy tele zacskó arany volt ezzel a felirattal: „Azé, aki félretolja a követ.“

Ne zúgolódj az akadályok miatt, hanem magad s mások út iából told félre azokat!

A bezárt ajtó.

Egy jótékonyságáról ismert férfi megtudta, hogy egy család nagy nyomorúságban van. Elment, hogy segélyt nyújtson számukra. Mikor azonban odaért, hiába zörgetett, senki sem jelentkezett. Néhány nap múlva találkozott a nyomorgó családfővel s megemlítette neki, hogy pár nappaC előbb lakásán járt, hogy egy kis segélyt nyújtson. Zárt ajtót talált s mivel hosszas várakozás után sem jelentkezett senki, adományát más helyre vitte. A férfi így válaszolt:

—- Abban az órában pedig otthon voltam és hallottam is a zörgetétf, de azt gondoltam, hogy valamelyik hitelezőm zörget, azért nem nyitottam ajtót. '