Harangszó, 1945

Új harangszó

IIIIIITOHI !lll!l!llllllllllllllll!WIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!llllllllllll!!llllll!llllllhllllllllliyillllllUllllllllilllllllllllllllllll!!!l!lllll!lllll!llll!!lllll!lllllll!!llll!llll!ll!llll|lllllllllllll!IIHII!l!!lll!lllill!lllll!lllllll!llll!!lllllllllllllll>lllllllllllllll^ .....................................

I

. évfolyam, 9. szám. ORSZÁGOS KVANGÉLIKU8 NÉPLAP Győr, 1945- december 9.

HIW^HtnHII|l|linilllllllllll]lllllllllllll)lllllllllllillllllllllll[llllllllllll';KIII![lillllllllllllHI!|||||HINIillHlllllllllllll[l[llllllHIIIII!llllliillMiilllílllll[IIIHIIIIIÍIill)Hllllllllll|lllllllll!l|l l |,IM^:H:i;iilillllllllllliiiiilllil!lllll!illl lllllllllllllllllllllllllllll|[llll|[|||l|llll||l|[|||||llllllllllllill|lHIIIIII[llllllllllllllllll|[|||lllll|lll|lll|lllllllilllllllllllllllllllllillllUülll

Kenyérgond falun

A csodakorsó

története jut eszünkbe, mikor a mai nehéz megélhetésre gondolunk, mikor azt látjuk, kevés az élelmiszer, s ami kevés még van, az is milyen rohamosan fogy és sok helyen kiáltévá válik maholnap a nincs- telenség. Családok éheznek s nincs mit enni; gyermekek soványodnak, saínyulnak, halványarcú csecsemők pusztulnak el a hiányos táplálkozás miatt. —- Nincs tej, nincs kenyér, nincs liszt, nincs zsír, olaj. Ha van is, nagyon kevés. S ami Kevés, az bizony hamar elfogy.

De jó lenne, ha a csodakorsó és csodavéka története megismétlődne s minden háztartásban lenne egy-egy belőle, amiből a kevés olaj nem fogy el és a liszt nem ke- vesbedik meg, amint ez a sareptai asszony háztartásában történt (I. Kir. 17: 13—14), akinek csupán egy sütetre való volt mindegyikből s azért szedegetett egy kis fát, hogy megsüsse, a fiával megegye s meghaljon. Isten belenézett ennek az asszonynak nagy kenyérgondjáb:v belenézett az N)lajoskorsójába és lisztesvékájába s azt mondta, hogy „a kevés nem fogy el“.

Ez kellene nekünk is! — mondod —, hogy a kevés ne fogyjon el. De ma nem történnek ilyen csodák. Pedig dehogynem! Már azóta is sokszor megtörtént s a te hajlékodban is megtörténhet, hogy Isten a keveset megsokasítja, csak engedd Istent a kenyérgondjaidba belenyuini, s az olajoskorsódba és lisztesvékádba belenézni. Isten akkor is tud gondoskodni, mikor semmi kilátás nincs erre. Az ő korsójából akkor is tud adni, mikor látszólag nincs benne. Az a kérdés, elhiszed-e ezt és bizol-e ebben a gondoskodó isteni szeretetben?!

Isten előbb ezt a bizalmat akarja benned látni- Hogy megláthassa, előzőleg talán azt a keveset, amid van, el is kéreti, mint a sareptai asszonytól Illés által. Az a nagy kérdés, kész vagy-e ezt a keveset Isten rendelkezésére bocsátani? Kész vagy-e azt, ami magadnak ’kellene, mert az utolsó falatodat jelenti, másnak odaadni, aki Isten nevében kéri, abban az erős hitben, hogy Isten megsokasítva adja vissza?!

Mihelyt ezt hajlandó vagy tenni s ezzel Isten iránti bizalmad nyilvánvaló jelét adni, bizonyos lehetsz, hogy Isten Ígéretét beváltja s „a kevés nem fogy el“.

Merj hát benne bízni! Merj erre a bizalomra építeni! S akkor ne aggódj és ne tépelődj. A csodakorsó története életedben is megismétlődik: „a kevés nem fogy el“.

Lukács István.

í. A inagyar kenyér.

Isten kegyelméből több országot bejártam, több népet megismer- rem. Közben nem akadtam népre, melynek életében ^'mindennapi kenyér azt és annyit jelentene, mint magyar népünk* életében. A magyar kenyér a- magyar ember életének, boldogulásának gyújtópontja, feltétele. Kenyeret termelő föld- mívelő népünk életéből, viselkedéséből, szokásaiból nem egyszer szinte elemi erővel tör elő a mindennapi kenyér tisztelete, féltése és az érte érzett felelősség. A kenyérmunkákat: magvetést, aratást, cséplési, népünk áhitatos istentiszteletként végzi. Kenyerét megszegésekor kereszttel jelöli meg; falatját, ha földre esik, felveszi s megcsókolja.

A múltban is nagy volt a kenyér becsülete. Konvenciós cselédek csakúgy, mint az egyház szolgái, lelkészek és tanítók fizetésének középpontja a kenyeret biztosító gabona volt s az ma is- A magyar kenyérre rálllett mindig és ráillik ma is Jézus szava: „Egyetek ebből mfnanyájan'1. Or is, 'szolga is; gyülekezet is, vezetők is.

2. A kenyér Isten kezében.

„Orcád verítékével egyed a te kenyeredet". (I. Móz. 3, 19.) Sokan büntetésnek tartják Isten e legnagyobb áldását. Áldás a munka, áldás ennek jutalma, a kenyér. Áldás a hozzáfüződő ígéret: „Ennek utána mig a föld lészen, vetés és aratás . ■. meg nem szűnnek." (1. Móz. 8, 22.)

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk mä.“ A Miatyánk szívében az egyetlen kérés, amelyik testi dolgokról szól. Luther Márton Kis Kátéja szerint magában foglalja mindazt, ami a test és élet táplálására és szükségleteire tartozik. A kenyér tehát testi életünk forrása és bölcsője.

„Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?" (János 6, 5.) Ä kenyércsodának azóta sokszor visszatérő, ma pedig a kenyércsoda után sóvárgó ember meg nem szűnő töprengése. Legjobb, ha e kérdésre Istentől várunk feleletet.

„Mikor pedig evének, vévé Jézus a kenyeret és hálákat adván meg- töré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.“ (Máté 26, 26) Jézus a kenyeret tartotta méltónak arra, hogy ne csak földi, hanem örök életünk bölcsője is legyen.

3. A kenyér városon.

Nem célom, hogy a várost szembehelyezzem a faluval. Közös a bűnünk, közös a keresztünk. Mégis a mai falusi gondolkodás meg- világosítására hadd mondjak el egy kis történetet. A múlt héten egyik nyíltszívű, nyiltszemű hívemmel a mai viszonyokról beszélgettünk. Többek között szóbajött az ehező városi nép sorsa. „Higyje

el tisztelendő úr, mondja, nem árt, hogy Isten a városi népet kissé mégleckézteti." „Miért?" „Háború előtt többször jártam városban. Vonatunk rendszerint korán érkezett, tehát az üzletek nyitásáig fel s alá jártam-keltem az utcákon- Mindent megfigyeltem. Nem egy kapualjba betekintve, a szemetes ládákban és vödrökben majdnem mindenütt kenyeret láttam. Nemcsak falatnyit, hanem sokszor kiló- iiyit, sőt még nagyobbat is. Amit ; város nem tudott megbecsülni, bten elvette tőle.“—‘Elgondolkoztam a hallottakon. Annyival is inkább, mert földművelő fa'usi népünk úgy vigyáz a mindennapi kenyérre, mint a szemevilágára. Igen kedves állatja legyen, ha egy falatot is ád néki. Akkor sem a közös, egész kenyérből, hanem mindig a maga részéből. Népünk senkire annyira nem haragudott, mint arra a koldusra vagy cigányra, ki a jószívvel kínált kenyeret nem fogadta szívesen. — Mekkorát is fordult a világ! Tehervonaton szorongó hátizsákos városi urak ^5 nők járják végig a falut és boldog mohósággal kapnak a cserébe kapott néhány kg. liszt vagy kenyér után. — Talán mégis igaza van hívemnek- Isten leckét adott.

4. Kenyérgond falun.

Ne higyjük azonban, hogy falun nincs kenyérgond. Ne gondoljuk, hogy falun telve a hombárok és lisztesládák, hogy a falu még ma is tejben-vajban és kenyérben bővölködő Kánaán. A termelési viszonyok megnehezedtével, az idei ínséges év gyenge terméseredményével és a termés minden oldalról történő igénybevételével rászakadt a kenyérgond a falura is. Bármily, hihetetlenül hangozzék is, földművelő falusi népünk kezében egyre vékonyabb lesz a szelet kenyér. A mai „beszolgáltaíásos" és mindent „igénybevevő" világban nem egy földművelő gazda-hivem szédülő féjjel lép ki a jegyzői hivatalból az úgynevezett terményelszámoltatás után. Gabonában kérik az állami és egyházi adót; gabonát vittek el tőle már a cséplőgép alól; vetőgabonát vár a föld, hogy jövőre aratás lehessen. Gabona nélkül nem dolgozik, mert nem is dol- gozhatik sem cseléd, sem napszámos, sem kovács, de még a csizmadia sem. Gabona jár a csősznek, éjjeli őrnek. Még a fejadagból is gabonát vonnak le a malomban nemcsak vám, hanem az ellátatlanok céljára. Végül kiderül, hogy néki nem is termett annyija, hogy mindenre kerüljön- Nem csoda tehát. ha családjára gondolva szédülő fejjel az Ige szavait ismételgeti: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek egyenek?“... így az úgynevezett gazdaember.

Hát akkor a napszámos, vagy részes arató, a férjét a fogságból mindennap sírva hazaváró özvegy

és árva, a nincstelenek és ellátatlanok serege!? Ha nincs gabona, nincs napszám. Ha kevés a term«;, kevés az arató- és cséplőrész. A falusi ellátatlanokra pedig jellemz* községünk helyzete, ősidők óta földműveléssel foglalkozó községünkben már most nincs annyi gabonafelesleg, hogy saját ellátat- lanainak szükségletét fedezné! Itt a falu kenyérgondja.

5. A kenyérgond meggyőzése.

A kenyérgondot semmiféle uralom, semmiféle hatalom, semmiféle forradalom nem veszi le rólunk. E nagy kérdésnek egyetlen megoldása Isten igéje e néhány szavában van: „Egymás terhét hordozzátok ■ ..“ (Gál. 6, 2.) Nincsen olyan szegény ember, akinél még szegényebb ne volna. Nincsen olyan kicsi kenyér, amit meg ne lehetne felezni. Ma nincs helye a kéztördelő jajveszékelésnek, még ke- vésbbé az egymásban hibát kereső sanda irigykedésnek, hanem a gyors segítésnek. Nem tudod, hol és kinél kezdjed el? Nézz körül a szom- -*zédok-és-rokonok közt vagy menj el tanítódhoz és kérdezd meg tőle, melyik iskolásgyermeknek nincs meg a mindennapi kenyere. Hivd el magadhoz azt a kis gyermeket és legalább napjában egyszer adj néki egy tányér meleg ételt és a magad kenyeréből annyit, amennyi kerül. Htdd el, többet tettél a kenyérgond eloszlatásáért száz plakátnál és ezer szónoklatnál. — Ha ez a mód nem felel meg, válassz mást. Beszélj össze pl. néhány jóbarátoddal vagy ismerősöddel és minden feltűnés nélkül adjatok össze néhány marék lisztet, néhány kiló burgonyát és juttassátok el azoknak, kik nálad bizonyosan szegényebbek, mert szüleiket, otthonukat veszítették, az árváknak. Akármelyik árvaházunk úgy fogadja adománytokat, mint Isten kezéből nyert mindennapi kenyeret. — Vagy mást akarsz? Lásd evangélikus lelkészképzésünk a mindennapi kenyér hiánya miatt válsággal küzd. Gyülekezetenként 20—30 kg- liszt és ugyanannyi burgonya és máris megismétlődik a kenyércsoda, melynek boldog kezdeményezője vagy munkása te voltál. Igen, boldog, mert közben boldogan tapasztalod meg az írás igazságát:,, Jobb adni, mint venni" (Csel. 20, 35.) E néhány ajánlott mód mellett a mai élet ezer és ezer alkalmat kínál a kenyérgond leküzdéséhez. Csak nyitott szem és. érző szív kell hozzá.

6. Ki mint vet, úgy arat.

Csodálatos, hogy a kenyér nemcsak a földi életben kisér el bennünket, hanem reá a síron túl is vissza kell emlékeznünk. „Éheztem és ennem adtatok .. •“ (Máté 29, 35.). „Éheztem és nem adtatok ennem. " (Máté 25, 42.) Melyik szól majd néked? Br. Györffy Béla.