Harangszó, 1945

Új harangszó

30. oldal. Ü J HARANGSZO 1945. december 2. /■ „Uj világosság: jelenék , . A világ sötétségébe, a bűnbe és a világ lidércfényei közé, minden­féle tévelygő, hitetlen és pogány ta­nítása közé Isten a menny világossá­gát, az örökélet igéjét vetítette. Jézus Krisztus hozta ezt az új vilá gosságot. Hirdeti, hogy az embernek csak egy útja van az örökéletre, az üdvösség útja Jézus Krisztus által. Az üdvösség útját tárja elénk az egyházi esztendő ádventtől a Szent- háromság ünnepe utáni vasárnapok utolsójáig. Ezen az úton az új és az igaz világosság fénylik. Az egyház régidőktől gondoskodott arról, hogy efá fény a maga mély értelmű, ti­tokzatos szineiben, úgy ahogyan azt Jézus Krisztus élete és üdvösség­szerző munkája elénk tárja az egy­házban, nyilvánvaló legyen a hívek előtt Az egyházi művészettel is pré­dikált at ja és szemmel láthatóvá te­szi, példázza az örök ige üzenetét. , A templomban, a keresztyén ke­gyesség kiinduló helyén és egyúttal csúcspontján, a királyi mennyegző, az üdvösség földi jelképében, a gyü­lekezet közösségében annak központi helyén, az oltáron gyakorolja 'külö­nösképen az egyházi képzőművészet­ben ezt az igehirdető segédszolgá­latát. Az egyházi esztendő során ezért az oltárterítők különböző színeivel állítja elénk az üdvösség csodálatos drámáját, lelki eseményeit. A fekete színnel a legnagyobb gyásznak, a bűneink miatt keresztre feszített Krisztus iránt érzett bűnbánó gyá­szunknak lesz néma bizonysága az oltár. De más egyéb fájdalom és gyász is ezzel a fekete színnel fel­ruházva veti magát a könyörülő Isten elé. A lila színben már a bűn­bánatból felemelő isteni kegyelem, a bűnbocsánat töredelmes szívet eny­hítő prédikációja is elénk tárul, mi-’ kor a Messiás eljövetelét és a kiséTtő felett diadalt arató Krisztust hirdeti. A fehér színben azután ott ragyog az Isten szeretetének karácsonyi fé­nyessége és a halál felett győzedel­meskedő Krisztusnak, az élet feje­delmének mennyei dicsősége, hogy őbenne örvendezzen a hivő szív. A vörös színben példázza az evangé­likus oltár Isten szent Lelkének tü- zét, ami által apostolok, vértanuk szolgálatukkal és életük odaáldozá- sával vetették el Isten országának új életet adó igéjét. A zöld színben a zsendülő vetést állítja elénk a templomi oltár dísze, mert a Lélek munkája által; az igehirdetés meg­termékenyítette a szíveket és meg­indította itt a földön az egyház min­dennapi életében az új életet, amire az egyházi esztendő második felé­ben különösképen is biztat és tanít Isten igéje. Nézzük most már az ünnepek egymásutánjában, milyen oltárt erí- tőkről kell is gondoskodnunk, hogy ezekkel is hozzájáruljunk minél tel­jesebb, a még szemünkön keresztül its belénk áramló igehirdetéshez és hogyan ünnepeljük külsőképen is méltóan az Istennek a Krisztusbán megjelent hűségét és dicsőségét. * * * Advent előestéjétől december 24-e délig lila. Karácsony szent estéjétől január 6-a estig fehér. Vízkereszt ünnepe után hamvazó­szerda reggelig zöld. Böjt-ben virágvasárnap estjéig lila. Nagyhéten nagyszombat estjéig, nagycsütörtök kivételével fekete ^ Nagycsütörtökön, a „hálaadás kely- he“, úrvacsora napján fehér: Húsvét ünnepén és utána pünkösd előestjéig fehér. Pünkösd-kor Szentháromság ün­nepe előestjéig vörös. Szentháromság ünnepén estig fe­hér. Szentháromság ünnepe után ád- vent előestjéig zöld. István király napján vörös. Reformáció ünnepén és azon a héten, amikon reformációi előadás- sorozat van, vörös, de azon a Szent- háromság ünnepe utáni vasárnapon, mely beleesik a reformáció hetébe zöld marad. Reformáció napján, ha vasárnapra esik, akkor is xwrös. Bűnbánati napokon és bűnbánati istentiszteleteken lila. Halottak napján és gyászistentisz­teleteken fekete. Keresztyén vértanuk ünnepén vö­rös. Bibliás Mária-ünnepeken fehér. Aratási hálaadó ünnepen zöld. Nemzeti ünnepen, Konfirmációi és családi ünnepeken, esketésekkor stb Isten ítéletet mond a megítéltek- ről, — írja D. Kapi Béla püspök legutóbbi körlevelében. — Megszó­laltatja Izrael országépítésre küldött prófétáját, aki múlt és jelen nagy leszámolásánál vádlottak padjára ül­teti a népet, az ország vezetőit és az egyházat. Nehemiás mondja: ,,A mi álnokságunkért adatunk mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezére, fegyver által rabságra és ragadományra és orca­pirulásra, amint ez a mai nap is van.“ (Nehem. 9, 8.) mindig az a szin marad, amelyik az egyházi esztendő szerint épen soron van. * * * Az oltárterítőkön a színek mel­lett szimbólumokkal, jelképekkel is segédkezik az egyház az ige hirde­tésének és emeli a gyülekezet ünnep­lését. Nem mindegy tehát, hogy mit hímeznek, rajzolnak az oltárterítőkre. Egy-egy megfelelő ige mellett ke­resztet, Krisztus ősi monogrammját: XP-t és az alfa-ómegát: AO, kely- het mindig együtt az ostyával, búza­kalászt és szőlőt, a Szent Lélek galambját, a fiókáit vérével tápláló pelikánt, a vérét kehelybe csorgató bárányt, a diadalmas zászlóval lépő bárányt, a hétpecsétes könyvteker­cset és a bárányt és ezekhez ha­sonlót mind hímezhetünk az oliár- terítőkre. Legyen külön gondja a Nőegyle­teknek és a Leányegyesületeknek az oltárra. Vegyék igénybe lapunk ta­nácsadó szolgálatát, hogy így is egy­ségesen és helyesen kapcsolódjanak bele az egyházi művészet igehirdető segédszolgálatába és a gyülekezet ünneplésébe. Ittzés Mihály. ítélet ez a megítélt néppel szem­ben, mely nem érzi megitéltetésének súlyát A mi magyar népünk sem mérlegeli történelmi megpróbáltatá­sát A megvert gyermek konok vak­ságával felejti, hogy miért zúdult rá Isten büntetése. A világ szerint való, halálszerző szomorúság ráne­hezedik lelkére, de az Isten szerint való, megtérést-szerző szomorúság hiányzik belőle. Javaink kevesbed- tek csupán, bűneink megsokasodtak. Az anyagi élet sátáni hatalmában vergődünk. Hiányzó földi értékein­él történelem ítéletidején Az ébredés népe. (tlé írás a háború előtti Finnországról, írta: Koren Emil. 7. folytatás. Karácsony közeleg, menjünk el vi­dékre és töltsük a karácsonyi ünnepe­ket egy kis Ladoga-parti faluban: Pit- karantán. Csábítóan csillogott a hó. Karácso­nyi boldog kacagással fogadtak a fiatal papék. Itt is, az első félórában ez volt a programra: „most megyünk seuratba!“ Felcsatoltuk 'a^ hóléceket s mentünk. Átvágtunk a Ladoga hóval fedett jegén s alig egy óra múlva bent ültünk egy sziget egyszerű kis parasztházának tú­rájában. Körülvettek a karjalai 'derűs finn arcok s felcsendültek ugyanazok az énekek, mint Pellinkiben, a tenger­parti villában. A „jászolgyermek békessége“ ural­kodott bennünk, amikor a seurat után késő este siklottunk haza. Messze előt­tünk a tóparti papiak világos ablaka, mint a felettünk fénylő millió csillagok egyike hívogatott. Csodálatos békessé­ge? éjszaka. A csillagok itt is épp úgy, ragyogtak, mint otthon. Hiszen mi a csillagok távolságához képest az a két­ezer egynéhány kilométer, ami elválaszt otthonomtól. Karácsonyi éj. A betle­hemi csillag itt is épp úgy ragyog a szívekben, mint otthon. Vagy talán még jobban. Hiszen mi a betlehemi csillag közelségének az a kétezer egynéhány kilométer! ■ Otthon, a i magyarul pompásan be­szélő Karanko Jouko fiatal finn lelkész otthonában már karácsonyest gyertya- csillogása fogad. Karácsonyfájuk egy­szerű, mint maga a nép. Alíg-alíg díszí­tik. Friss zölden áll bent a szobában. Gyertyák vannak csak rajta s egy tüll- szalag az angyali üdvözlettel: „...a földön békesség... “ Fölösleges díszt nem tesznek reá. Kis Jézus is dísz nél­kül, jászolban, szalma közt született. A fa friss zöldje, reménység-színe nekik többet mond, mint a kápráztató, csil­logó talmi dísz.Megcsendül az ének: Terve oi joulu ... „Óh, szent karácsony szép éjszakája Égi fényt szór reánk a gyertya lángja...“ Maguktól, szívből törnek fel a ked­ves dallamos karácsonyi énekek. Nincs semmi 'hatáskeresés, vagy álbékesség. Valóban eggyé forrt szeretetben a kis család. Terítve van ízlésesen, finn módra az asztal is és amikor körül üljük, egészen természetes, hogy a cseléd is együtt ül velünk az asztalnál. Nem a cselédnek, hanem a nőnek kijáró körül­mények között. Sokáig voltunk együtt. Beszélgettünk, énekelgettünk. A kará­csonyfa tüllszaiagjának öröme és bé­kessége töltötte be a szobát. Hajnali 5-kor 32 fokos hidegre éb­redtünk. Karácsony első ünnepe. Minden sötét még, hiszen délelőtt 10 óra táj­ban csillognak csak végig a nap gyér sugarai a Ladoga jegén. Csikorog a hó a talpunk alatt s félve bujunk a bun­dába. Csontig ható a hideg. 6-kor kez­dődik az első istentisztelet. Négyen tapossuk a havat. Elől a két nő: Jouko felesége é$ cselédje, hátul mi ketten: a lelkész s én egyedül magyar. „Nem lesz senki ilyen hidegben“ —- gondol­kozom hangosan, bár félve nyitom ki a szám, nehogy a nyelvem lefagyjon. Nem felel senki. Felérünk a templomhoz a dombra. A Ladoga még sötétségbe burkolózik, csak a templom ablakaiból szűrődik ki világosság. Bent gyertyák sercegnek az ágas fatartókban s áhitatos fénnyel hintik be az Isten hajlékát. A templom zsúfolásig tele van csillogó szemű ka­rácsonyi néppel. Szorosan ülnek a pa­dokban s önfeledt áhítattal csüngnek az oltár gyertyapompáján. Karácsony napja virrad ma ránk! Kint még sötét van, de itt bent a betlehemi jászol •fénye tükröződik az egyszerű, darabos finn arcokon. Rauhallista jouiua! — Békességes karácsonyt! -— ezzel köszöntenek kint s derült, boldog nyugalom melegíti őket, mintha nem is volna 30 fok körül a hőmérő*Úgy állnak a sítalpak a hóba szurkálva a templom előtt, mint nálunk nyáron a szőlőkarók. Ki-ki megleli a maga léceit s csendesen csúszik haza­felé. Kilóméterekről jöttek be kará­csony hajnalán csontfagyasztó hidegben, hallgatni az angyali üzenet örömhírét. A délelőtti istentiszteleten is meg­telik a templom. Mint mindig, úgy most is a prédikáció után hangzik fel a kollekta-ének. Ezalatt körüljár a kis kézipersely a hívek között. Nincsen ember, aki ne dobna bele legalább pár pennit, vagy márkát. Egy adakozónak 50 pennije (békebeli 50 fillér) elgurul. Az egyházfi megjegyzi magának. Isten- tisztelet után összeszámoljuk a kollek- tát s be akarjuk írni. „Még jön hozzá!“ — akaszt meg az öreg. Behívta nehány ismerősét s keresni kezdték az elgurult pénzt. Felseperték a kicsi templomot az utolsó zugig. Leültek végül a padba mindnyájan s egy kis idő múlva halkan megszólal az egyházfi: „szegény asszony drachmája . . . így keresi Jézus az el­tévedt bűnöst... “ (Luk. 15 : 8—10.) Mélyen hívő volt az öreg. Könnyezve ölelt magához, amikor elbúcsúztam tőle három hét után s elcsukló hangon mondta: „nem találkozunk mi már soha itt a földön, de odafönt várlak!“ (Min­denkit tegezett.) Az én Joukóm vitt egyik családtól a másikig. Délután ezzel nyitott be a szobámba: most elviszlek egy nyomor­tanyára! Érdeklődéssel mentem. Pitkä- ranta munkásfalu a nagy celuloze gyár mellett. Elképzeltem a nyomortanyát a mi viszonyaink alapján: ványadt, tüdő­bajosra soványodott arcok, didergő, ru­hátlan gyermekek, egy ágy áz egész családnak, a szülők rongyokban és nél­külözés ... nélkülözés ... Hosszú bank­épületbe értünk. Folyosóról nyíló, egyet­len szobák a lakások. Beléptünk az egyikbe s nekem torkomon akadt a szó. A tűzhelyen vígan lobogott a tűz. Jól mosdatott pirospozsgás két gyerek viháncolt a tiszta fapadlón. Körül tiszta­ság és rend. A gazdaasszony tisztán és egészségesen perdül elő és tíz perc múlva kávéval kínál a Ladoga-tóparti „nyomortanyán“. Este egy végtelenül kedves család­hoz vitt el Jouko. Pár holdas gazda. Nyugodtan nézhettem volna bankigaz­gatónak is. Itt nem látni a különbséget. Kedvesen mosolyogva fogadnak, az asszony rögtön kávét készít. Finom porcellán-holmik, elegáns tálak. Náluk •is a friss zöld karácsonyfa: joulukuusi. A lámpa körül pedig a kocsikeréknyi fenyőkorong, rajta a gyertyákkal. Ma csak gyertyával világítanak. így mele­gebb, családiasabb, meghittebb minden, mint a villanyfénynél. A házikisasszony —. 5 éves kis szöszke — vidáman kacag a neki különös hangzású magyar beszé­den s első látás után kedvesen az ölembe furakodik: Séta! bácsi! mesél­jen a magyar gyermekekről! össze­szedem a tudományomat. Vájjon mit meséljek róluk? Játékaikról? Huncut­ságaikról? Karácsonyi ajándékaikról? Nem. A kisleány nem ezekre kíváncsi. „Van-e nekik kis Jézusuk?“ — kérdi. Magyar gyermekek! Átadom a kér­dést: van-e kicsi Jézusotok?! Kávé után a háziasszony az ősi finn hangszer: a kantele mellé ül s megpen- dülnek a húrok. Régi finn siratóéneket mutatnak be. Beleremeg a lelkí«k az ősi dallamba. így énekelhettek éseink a keleti pusztaságokon. Rövid biztatás után a kisleány is énekelni kezd az ölemben. Karácsonyi énekek, régi finn dalok. A lágy, tiszta gyermekhang vé- gigsímogat s a gyertyalángok fény­karikái betöltenek minden zugot. Békesség van a földön. Még karácsony örömteljes hangulata volt bennünk, amikor az örökké mo­solygó Jouko felrázott reggeli lustál­kodásomból: megyünk a határ felé! Gyorsan öltöztünk — jó melegen, mert 5 órás szánkóút volt előttünk a der­mesztő hidegben. Én bizony minden ruhadarabból kettőt' vettem magamra. Jó meleg bundába bújtam épp, amikor előállt a szán. Világosbarna, dús söré­nyű paci húzta s nem volt benne bizony egyetlen ülés sem. De nem és kellett, mert bár így is töltött galambok vol­tunk, ránkadtak még egy vastag far­kasprém bundát legfelülre. Meg sem fudtunk hajolni. Végigfeküdtünk hát a szánban s mehetünk. Egy határőr-szá­zados hajtotta a lovat — hasonlókép felöltözve. Leírhatatlanul szép a finn téli világ! Erdőkön hajtottunk át, aho! a faágak is roskadásig voltak hóval. Teremtett lelket nem láttunk egész úton. Csak a nyírfajd rebbent fel az ágakról, néha lerázva a havat egy-egy ágról. Befagyott tavakon trappolt át toronyirányt a mokány kis ló és felsé­ges csend uralkodott a fehér világon. Jó dél lett, amikor niegállt a szán: megérkeztünk. Elhagyottan, egyedül állt a kis ház, ahová jöttünk. Faluban vol­tunk: Uomaa-ban, ahogy Jouko mondta, de bizony én több házat nem láttam. Egy határőr katona újszülött kis fiát kereszteltük. A legegyszerűbb finn ház volt, amit valaha -láttam. Elhagyatva éltek ugyan, de tisztán és rendben. Hogy is ne lettek volna elhagyatva, amikor a legközelebbi lakott hely öt­órai szánkó út! Megkereszteltük a ki­csit s ^együtt ebédeltünk az egyszerű családdal. Kíváncsiságból megkérdeztem: mennyi stólát kap ezért a kiszállásért? Jouko szemembe nevetett s 20 márkát adott az apának, hogy vegyenek valami hasznosat a picinek. A csillagok régen fenn voltak már, amikor megindult a szánunk vissza a csendes úton. Friss metsző hideg volt, halkan nyikorgóit néha alattunk a szán, „észak csillaga“ mutatta az irányt s az ég alján a kezdődő északi fény de­rengett. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents