Harangszó, 1945

Új harangszó

1945. november 25.

ÜJ HARANGSZÓ

27. oldal.

Az újszövetség tanítása a ß aláír ól

nem keresték. Térjünk meg az Istenhez!

Az őrszoba csendesebb lett. A kártyázás tovább folyt. Bort is ittak ezután is. A káromkodással azonban mindenki vigyázott. Isten tudja, mi történt a lelkekben. Utolsó alkalom volt velük. Egy bizonyos: éhség-érzet támadt.

Kovács Géza.

CuíQer Magda

síriraía

lm, én Luther Magdaléna Vagyok ide elhantolva;

Én Uramban Krisztusomban Más szentekkel elaludtam,

Míg majd egykor a szentekkel Feltámaszt Ö erős kézzel- A halál gyermeke lettem:

Kárhozat lett volna végem,

De Krisztusom szent halála Bűneimnek lett váltsága.

Megenyhült az Űr haragja:

A halálnak nincs fullánkja.

Már a törvény nem vádolhat Bűn hatalma már nem árthat. Kegyelméből ki megváltott; Krisztus, légy örökké áldott!

Fordította: Sz. J.

A wittenbergi temetőben van egy sír. Luther Magdaléna várja alatta a feltámadást. A reformátornak ez a különösen kedves gyermeke 1542. szeptember 20-án halt meg. A kisleány fent: síriratát maga az édesapja írta.

^ffaldflktú hőtwhl

levele Jassiból

A veszprémmegyei Dáka község szülötte volt. A háborús fogolysors szele Jassiba sodorta. S az ottarr kórházban 1945 augusztus 22-én 20 éves korában meghalt. Az alábbi levelet 40 fokos lázban barátjának diktálta szülei számára halála előtti napon.

„Drága jó Szüleim és Testvéreim! — Jassi, 1945. aug. 21-én. — A Mindenható Isten akarata az volt, hogy inner, -ebből a fogolytáborból haza nem mehettem. E hónap 17-dike táján magas láz és teljes étvágytalanság lepett meg. Ez időtől fogva, mivelhogy semmiféle gyógyszer rendelkezésre nem állt, Iá. zam napról-napra emelkedett. Először 38.8, másnap 39.9, egy óra múlva pedig 40.2. fok volt a lázam. Ezt a_ levelet azért diktálom a dátum napján, mivelhogy nem tudom mennyi időm van még hátra. — Drága jó Szüleim és Testvéreim! 1939. február hó 17-én meghalt családunk egy tagja, 6 évre rá engem is elszólít az Isten. Tudom, hogy milyen fájdalom szülőnek ez a két gyermek elvesztése. A mindenható Isten elküldte Fiát e bűnös földre, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. El fog jönni az az idő, amikor a halottak feltámadnak, a lélek ismét egyesül a testtel. Akkor mindnyájan —■ mi ketten Jóskánkkal —- és maguk ... még élnek ... találkozni fogunk. Halálomért senkit ne átkozzanak, mert az Isten rendelése volt. Éljenek mindnyájan istenfélő, keresztyén életet. Apám térjen meg a Jézus Krisztus lábaihoz, járjon -el templomba és éljen az úrvacsora szentségével. Anyáin legyen gyámolítója ez útjában. Bátyáim éljenek istenfélő, keresztyén házas életet. Isten áldását kérve az egész családra és rokonságra búcsúzom tőletek a sirontúli viszontlátásig utolsó percig szerető fiúk: Béla“.

Az a bajtársa, aki e levelet leírta, amidőn befejezte az írást, azonnal kisietett a városba. Barátjaitól és a magyar katonáktól szedet össze dohányt, élelmet, azt eladta és 2 drb. lázcsillapítót vett. Mire azonban visszarohant a kórházba, akkor már nem engedték be haldokló barátjához.

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Róm. 8, 31—32.

Hogy a halál micsoda, azt nem a költők és bölcsek mondják meg, hanem Isten igéje. Nézzük meg hát röviden, mit tanít az újszövetség a halálról?

Mindenekelőtt azt, hogy a halál egyetemes sors- János 6, 49; 58. Zsid. 7, 8; 9, 27. Lehet az ember akárki, tehet akármit: Ábrahám vagy manna-evő kiválasztott, — meghal, mert az ember hálandó s halála elvégzett dolog. Egyedül Isten halhatatlan. I. Tim. 6, 16.

A halál azonban nem tartozott bele Isten teremtő tervébe A halál a bűn következménye, Róm. 5, 12, és a bűnnel megharagított Isten jogos lami kezdettől való, Istentől származó vagy természetes folyamat tehát a halál. Nem azért halunk meg, mert Isten halandónak teremted vagy mert lassan elkopik a szervezetünk: a halál a bűneset által lépett be a világba, az eredendő bűn nyomán hatott el minden emberre a bűnnel megharagított Isten jogos büntetéseként van rajtunk. Bűn és halál összetartozik.

Ebben van a halál félelme. Mert a halál rettenet. Bennünk munkálkodik, II. Kor. 4, 12, fullánkja van, I. Kor. 15, 55, mintegy rabságban tart, Zsid. 2, 15. A haláltól Krisztus Urunk maga is félt. Máté 26, 39. Az újszövetségből teljességgel hiányzik a „szép haláV'-nak vagy a hősi halálnak gondolata. Minden olyan törekvés, amely a halált semlegesíteni vagy megszépíteni akarja, emberi kitalálás, költészet, vagy tévelygés- A halál a bűn orgiája, egyben büntetése s ezért a legszömyűbb valami a világon. Még a vértanuk halála is irtózat, Jel. 12, 11. Krisztus halála pedig olyan irtozatos látvány, hogy

Keresztyénségünk megnyomoro- dásának egyik legszomorúbb jele, hogy az „utolsó dolgok“-kal, — feltámadással, ítélettel, örök élettel keveset foglalkozunk. Nemcsak az egyes keresztyén ember érdeklődéséből, hanem — sajnos — az egyház szolgálatából is jórészt kiesett a keresztyén tanításnak ez a fontos része. Ki törődik közöttünk az idők végével, ki gondol Krisztus visszatérésére s ki szemléli a mai eseményekben az Ő közeledésének jeleit? A hűtlenség szégyenbélyegét üti ránk az a tény, hogy az utolsó dolgokkal szinte csak a szekták foglalkoznak.

* * *

Rettenetesen mélyre zuhantunk. Politikailag, gazdaságilag egyaránt koldus nép lettünk. De a legnagyobb bajunk az az erkölcsi lezüllés, amelynek hajmeresztő tünetei hemzsegnek a magyar élet egész területén. Pedig, míg ezen a ponton tisztulás nem történik, addig politikai és gazdasági téren sem várhatunk javulást. » * * *

Érdeklődésünkre több felekezeti középiskolánk, nevezetesen a budapesti leánygimnázium, az aszódi és kőszegi leánynevelő intézet, szarvasi gimnázium, a soproni líceum és tanítóképző, — közli, hogy munkáját az iskola több kevesebb rongálódása ellenére is folytatja, örülünk neki. — Vajha felekezeti középiskoláink se felejtenék el, hogy kegyelmi időt kaptak. * sjc *

nem lehetett ránézni, Esaiás 53, 3, s még az ég is eltakarta előle az orcáját, Máté 27, 45.

Krisztus művének éppen abban van a felséges dicsősége, hogy tulajdon halálával és feltámadásával erőt vett a halálon, ezen az utolsó ellenségen. Róm. 6, 9. I. Kor. 15, 26, 54; II. Tim. 1, 10; Zsid. 2, 14; Jel. 20, 14. A megöletett Bárány megkapta a halál kulcsait, Jel. 1, 18 s azoknak, kik vele a keresztségben meghalnak a bűnnek, Róm. 6, 1—9, azt ígéri: „Aki bennem hisz, ha meghal is él.“ János 11, 25, 26. A testi halált a hívőnek is el kell ugyan szenvedni, — ez elvégzett dolog — Zsid. 9, 27, de a második, az örök halál nem árt neki, Jel. 2, 11. Ezért nincs többé a halálnak fullánkja, I. Kor. 15, 55—57, hiszen ami a bűneikben elveszőknek örök tűz, az a hívőnek elaluvás az Úrban. Jel. 14, 13; I. Kor. 15, 6; I. Thess. 13, 14.

Itt van a mi vigasztalásunk. Nem emberi bátorságban, érzelmes elképzelésekben, hanem a halálgyőző, élő Krisztusban. A halál nagy hatalom, de Krisztus mégnagyobb.

Ezért, de csak ezért:

„Nincs már szívem félelmére, Néznem sírom fenekére.“ Sz- J.

Régi Magvar

Menes Énekek

c. könyv, mely a Harangszó kiadásában most jelent meg ízléses, szép kötésben, a Harangszó Könyvkereskedésében 10 pengős alapáron kapható. Szorzószám 200. A korszakos jelentőségű könyvről mindenütt nagy elismeréssel nyilatkoznak. Régi szép, elfelejtett magyar énekeinket találjuk meg benne. Az énekszöveg mellett a kottákat is tartalmazza a könyv. így a dallamok is megismerhetek belőle. Ajánljuk megvételre.

Az Új Harangszó bátor és őszinte hangot igyekszik mindenben megütni. Figyelmeztettek is már többen bennünket, hogy bizonyos cikkeink nem valók „nép“-lapba. Ezeknek az óvatosaknak hármat mondhatunk. Krisztus Urunk a legkényesebb kérdéseket a legélesebb formában vitte a nép elé. Ugyanezt tette reformátorunk is. — Az Üj Harangszó nem úgy „nép“-Iap, hogy az csak az „istenadta, tanulatlan nép“-nek való, hanem az egyház egész népének szól. — Különben is tapasztalatból mondhatjuk, hogy Isten dolgaiban az egyszerű nép sokszor megszégyenítően érett...!

* * *

Az új kormány megalakítását lázasan leste-várta az ország. S mikor a névsor megjelent, izgatottan számolták: melyik párt milyen arányban nyert benne képviseletet? Pedig az új kormány szolgálatának értéke nem azon fordul meg, hogy hány kisgazda és hány kommunista minisztere van, hanem, hogy ezeknek a különböző pártu minisztereknek mekkora a felelősségérzete Isten és nemzet előtt!

* * *

Attlee, Nagybritánia miniszter- elnöke az amerikai kongresszus előtt a következőt mondotta: „Ma legfőbb feladata mindnyájunknak: lelkére kötni a világnak, hogy a világbékét csak úgy tudjuk megteremteni, ha az egész világ elfogadja és gyakorolja a keresztyén felebaráti szeretet elvét. Egy nemzet sem törekedhetik többé egyeduralomra“. — Jól esik ezt hallani a szociáldemokrata brit miniszter- elnök ajkáról. Szabó József.

Új egyház felé ■?

címen Ravasz László püspök nagy- jelentőségű megnyilatkozását hozza a református Élet és Jövő. Minden szava annyira súlyos s időszerű, hogy bármelyik egyház megszívlelheti. Okulásul ezért idézzük az alábbiakat belőle:

Amilyen balgatag dolog volna egyházat újítani azért, mert a világi státus körülötte megváltozott, éppen - olyan bűn nem hajtani végre a reformációnak azt a követelményét, ami az Igéből és a Szentlélekböl következik.

Eddigelé a következő pontokon jelentkezett a megújulás igénye.

Személyi téren. A tehertételt azok jelentik, akik lomha és önző egyéniségükkel ránehezednek az egyházra, megakadályozzák a lélek szabad áramlását s korlátoltságukkal, vagy restségükkel útját állják az egyházi ébredésnek. Ezeknek az eltávolítására nincs más mód, mint az, amelyet a törvény megszab. Tisztújításkor ki kell hagyni, mulasztásaikért fegyelmi alá kell vonni őket, megnyilatkozásaikat megérdemelt és szigorú kritika kísérje.

Szervezeti kérdések. Feltétlenül szükséges a nagy egyházközségek felosztása, a törpe egyházközségek összevonása, a tanya- és szórvány- gyülekezetek egész hálózatának a kiépítése. De egy félig éhenhalt, vagy félig megfagyott emberen nem szoktak operációkat hajtani végre, ha csak nem életmentésről van szó. Igazgatásunkat olcsóbbá és hatékonyabbá kell tenni ■.. Lelkiismeretes, szorgalmas és becsületes emberekkel olcsón lehet igazgatni. Az igazgatás azért drága és túlméretezett, mert az emberek hanyagok és megbízhatatlanok.

Gazdasági kérdések. Az állam jóindulattal vállalkozik a hiányok pótlására (ez elemi kötelessége is az elvett egyházi földbirtokok pótlásának határáig), de ha ez \a vállalkozás nem sikerül, mellette éhen lehet halni, ha pedig sikerül, az egyház államosításához vezet... Az adókivetés rossz szó annak a lényegnek a kifejezésére, hogy egy imádkozó gyülekezet megajánlja az eklézsia szükségeire a szent siklust és annak befizetésére Isten előtti fogadalommal kötelezi magát. Mihelyt anyagi ügyeinket úgy igazgatjuk, ahogy kell, ez az igazság kiderül s nekünk nem kell azzal sátorozni, hogy az egyházi adóról áttértünk az önkéntes megajánlásra, mert az egyház önkéntes megajánlásról elvben sohasem tért át az egyházi adó rendszerére. Ezért nem is kell eltörölni az egyházi adót, erre nincs is joga senki másnak, csak a zsinatnak, ellenben meg kell világosítani, hogy az Egyház Ura: Krisztus, mit gondol és mit kíván az egyházi adónak nevezett oltári ajándékkal kapcsolatban.

A gazdasági kérdéseknél nagyobbak az egyházpolitikai kérdések. Szabad egyház leszünk a szabad államban, másodosztályú államegyházzá \változunk-e, hitvalló egyház le- s\zünk-e egy ellenséges miágban? Mindez attól függ, milyen értéket tulajdonít nekünk az állam. Eldöntése nem tőlünk függ. Mi egyéb dolgokat vagyunk kötelesek eldönteni. Azt, hogy az egyház egyedül az Ö Urától függjön, de Tőle igazán függjön ... | De ha elérjük, hogy csak Krisztustól függünk, ám neki teljesen engedelmeskedünk, egyházunk új állapota oldottabb és dicsőségesebb lesz az elsőnél, akármilyen világ következik is reánkMindebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy nem „új egyház“ felé kell törekednünk, hanem egyházunk lelki megújhodásáért kell dolgoznunk és imádkoznunk.

VIGYÁZÓ