Harangszó, 1945

Új harangszó

1945. november 18. ÜJ HARANGSZÓ 23. oldal. Gyenesdiáson december elejéa megnyílik a ííúnépiőískola Hála Istennek újra jelentkezhetünk. A nagy nyomorúság nem söpört el bennünket. Lelkünket sem törte össze. Munkakedvünket sem bénította meg. Isten megőrizte intézetünket is. Legyen áldott szent neve. Kapernaum készen várja paraszt­ifjúságunkat. Várja, hogy szolgálhasson a falai között folyó népfőiskola: mun­kával. Mit tud nyújtani a népfőiskola? Féltő szeretettel figyeli a paraszt­ifjúságunk lelkét, életét és azt mondja: Minek pazarolnátok el életeteket? Jöj­jetek, megtanítlak titeket az Úrnak félelmére! — Milyen boldogan énekli az egyik népfőiskolás: „Királyunknak Krisztust tettük... egybeforrt vele a szívünk, lelkünk". Féltő szeretettel figyeli, milyen ne­hezen találja meg ifjúságunk helyét az igazi közösségben, otthonban, gyüleke­zetben- és faluban, és azt mondja: Jöj­jetek, megmutatom nektek az igazi közösséget. Megmutatom, mit vár tőle­tek és mivel tudjátok szolgálni. Látja, hogy milyen félénk az ifjú­ságunk, ha át kell lépni a ház küszöbét, ki kell menni a faluból és azt mondja: Jöjjetek, megtanítlak megismerni az életet és1 megtanítlak forgolódni az életben. Elmegy vele otthonába, a magyar faluba és a magyar falusi házba, segíti elrendezni, hogy minden célszerű és szép legyen. Megkeresi ifjúságunkat munkahe­lyén, az istállóban, a földön. Megismer­teti az állattenyésztés és földmívelés elemi szakkérdéseit, kedvet támaszt, el­indít, hogy az ifjú képezze magát és kis gazdaságában felhasználja a tudo­mány segítségét is. Megismerteti ifjúságunkkal ezt a földet, amit hazánknak nevezünk, a magyar népet és életet. Megmutatja sebeit, megmutatja értékeit. Megmu­tatja, mit vár népünk ifjúságunktól és mivel szolgálhat népünknek. Melléáll parasztságunknak lenézett sorsában. Az idő ma nagyot változott. De még nem régen is csak úgy röp­ködtek a nem éppen megtisztelő jel­zők: buta paraszt. A népfőiskola elin­dítja ifjúságunkat azon az úton, me­lyen magát szorgalmasan képezve, a tudományban és az értelem műveltsé­gében is szembenézhet akárkivel. Visel­kedéséből bélyeget metszettek és a nyerseségre, durvaságra, ízléstelenségre, neveletlenségre hamar ráütötték: te paraszt!. A népfőiskola nevelő munká­jával szeretne segíteni, hogy paraszt ifjúságunk a lélek finomságával és őszinte egyszerűségével — és nem az üres „polgár-modor“ majmolásával —- megbecsülést és tiszteletet szerezzen nevének. Ma mindenki azt kiáltja, hogy né­pünk sorsának intézésében és jövendő­jének alakításában nagy szerep vár a falusi népünkre. Nos, a népfőiskola lel­kileg, szellemileg felvértezi ifjúságun­kat, hogy ennek a várakozásnak meg­felelhessen. Tudnivalók: A népfőiskola kezdődik december elején. Tart március végéig. Jelentkezhetnek 18—25 éves fiúk. Esetenként eltekintünk a korhatártól is. Fizetni kel! természetben az egész időre 40 kg. kenyérlisztet, 20 kg. főző- lisztet, 4 kg. zsírt, 60 kg. burgonyát és havonként ezer pengőt. Pénzbeli se­gélyt tudunk adni az arra szorulóknak a Baráti Társaság támogatásából. Pénz ne legyen az oka annak, hogy valaki nem jöhet. Itt Gyenesdiáson teljes csend és za­vartalanság van. Félni nem kell. Az utazásra vonatkozólag szívesen tájékoz­tatunk mindenkit. Szülők! Küldjétek fiáitokat. Ne saj­náljátok, hogy néhány hónapig nélkü­lözni kell őket a szeretetnek és a mun­kának. Bőséges gyümölcsét kapjátok ennek az áldozatnak hazatérő fiaitok­ban. Fiúk! Fogjátok meg a szeretettel nyújtott kezet. Nem bánjátok meg! Kérdezzetek meg volt népfőiskolásokat! Jelentkezni lehet: Kovács Géza, lel­kész Gyenesdiás< Zala megye. 2.000.000 pengő! Még a mi nagy számokhoz szokott világunkban is sok. Különösen, mikor ki kell fizetni s nincs miből kifizetni. Mikor szükség van rá sürgősen s valahonnan elő kell Teremteni! Bizony sok! Erre a 2.000.000 pengőre van sürgő­sen szüksége a győri Diakonissza Anya­háznak. S mert 'magának nincs, úgy kell összeadni. Lesznek-e, akik zsebükbe nyúlnak s hogy összejöjjön, valamit adnak?! Szükség van rá! A Diakonissza Anyaház a szeretet szolgálatában áll. A szeretet nem szokott kérni. Az a természete, hogy adjon. A szeretet szolgáló leányai sem igen kérnek, hanem adnak. Mennyi­mennyi szeretetet adnak mindenkinek mindennap. Itt vannak az árvák, milyen jól esne számukra ebben a drága világban egy kis természetbeni adomány. Nem kérnek. Megérzik, akik sorsukat szívü­kön viselik, hogy kell rájuk gondolni! Itt vannak a szegények, akiknek eltartása külön anyagi gond s nincs rá pénzbeli fedezet. Erre se kértünk. Most mégis kérünk. Mire? A Diakonissza Anyaház az elmúlt viharban sok embernek adott szállást. Egyesek, tömegek fordultak meg benne. Többször igénybevették, épületei meg­rongálódtak. Most, hogy az igénybevé­tel megszűnt, mielőtt beköltözne, a leg­szükségesebb javításokat el kell végez­tetni. Ezeknek költsége ma óriási! — Legalább 2.000.000 pengő! Hiányzik en­nek fedezete. — S rajtunk az ostrom utáni helyrehozási költségek terhe is. Bevételi forrásaink kiapadtak. Interná- tusunk sem működött. A munka sürgős. Mielőtt az idő lerobbanna, ideiglenes otthonból, az iskolából át kell költözni. Előbb azonban a javításokat el kell végezni. -— De nincs miből. Egy forrásunk van. Isten atyai szíve után a hittestvérek áldozatos szeretete. Ehhez megyünk és ebből kérünk. Adni szoktunk — szerétéiből. Most kérünk — szeretetből. Éppen mert adni szok­tunk a szeretetből, — van jogcímünk, hogy kérjünk a szeretetből! Vannak, kik ismerik diakonisszáinkat s az ő szolgálatukon át megszerették Anyaházunkat. Vannak, akik érzik, hogy kapott szeretetért tartoznak. Csak az alkalomra várnak, hogy törleszthesse- nek. Most tőlük kérünk: Akár adomány­nyal, akár kamatmentes kölcsönnel jöj­jenek segítségünkre! Majd megérzik, adományuk áldása visszahull saját éle­tükre. Isten gondoskodik arról, hogy akik az Ő ügyére adnak, abból áldást kap­janak. Az igazi élő hit szeretetben válik tevékennyé. Mutassuk meg, hogy élő hitünk van e téren is. Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünk cselédeivel! Gál. 6 :10. v. L. I. 'tofjiUánoU — Cooper után — Elásva rég az éles harci bárd, A praérik füvén fogyó nép bolyong. Tűnődve nézi, s akarattalan; Hogy száll alá a véres napkorong. Fejdíszéböl a sastoll rég kihullt, Wigwamjait más foglalta el, Sápadt képű, szívós és csökönyös. Mert pénzt csörget és pálinkát lehel. A megmaradtak összegyűlnek még. Olykor pipázgatni a tűz körül. De arcukon a mosoly megfagyott, S lelkűk a pipafüstnek sem örül. Hol vannak a boldog vadászmezők? Sóhajtanak, — s szemük lopva összenéz. És aztán egyikük mesélni kezd: Hogy hajdan nagy főnök volt ,Frős Kéz". Az őserdőben megmozdul a szél, Sorvadt fenyőről leroppan a galy — Bólogatnak a tűz körül ülők És emlegetik, ki halt meg tavaly . . . Reményik Sándor. Egyházi munkás járja a gyülekeze­tei. Sok helyen megfordul, sok mindent lát, Családok körében sok szépséget, melegséget, szeretetet, de sok vissza­taszító jelenséget, borzasztó tragédiát is. Ez utóbbiakból álljon itt néhány. * * *-Szépen indult életük. Puha fészket készítettek a meghitt családi élet szá­mára. Boldogságuk tetőfokát érte, mi­kor Isten kegyelme leánygyermekkel ajándékozta meg őket. Ám alig pár esztendő múltán mindez megszokottá vált, veszített értékéből, sajnos, éppen az asszony vétkéből, aki a mindennapi élet szürkeségét úgy vélte napfényes­sebbé tenni, hogy — óh először csupán „tréfából“ — másra is rávetette a sze­mét. A férj féltékennyé vált, felborult a családi békesség. Hiába volt a kis növekvő leányka simogató keze', moso­lya, mellyel egyként tekintett apára, anyára. Amint fejlődött, azt látta, hogy apa nem at, aki azelőtt volt, anya sokat sír. Végül napirenden voltak a vesze­kedések. Az asszony megszakítva a család: közösséget, gyermekét magával vive, édesanyjához ment. Azután a férj jött könyörögni. Visszament. De a fűk iánk ott maradt szívében. Nem tudott többé bízni, hinni felesége hűségében. Kis leányát faggatta, hogy míg ő távol járt kenyérkereső munkájában, ki for­dult meg otthonukban. Az anya gyer­meke előtt édesapját szidalmazta, ké­sőbb rávette, hogy a valóban elkövetett bűnét apja előtt takargassa. De hát a legrejtettebb bűn sem maradhat titok­ban. Ez is kitudódott. A vége válóper lett. Közben megindult & két szülő kö­zött a harc a gyermekért. Nem csupán saját maguk boldogsága törött össze, de a kislányé is, akit pedig mindketten nagyon szerettek ... * * * Az édesapát hét végén, mikor fize­tését kellett volna haza hozni, szívszo­rongva várja haza anya és gyermekek. Óh nem akarta megfosztani családját Megnyílt a nagytarcsai népfőiskola Célunk a régi: Krisztusban megújult parasztifjúságot akarunk látni a régi helyén. Enélkül népünknek nincs új élete. Új életet akarsz? Akkor a népfő­iskolán a helyed! Kedves szülői Hol akarod látni a fiadat? A régi ténfergé- sekben és céltalan utakon, vagy pedig a megújulás boldogságában? Ha az utóbbit akarod, ne légy ennek akadá­lyozója! Bocsásd el fiadat a népfőlisko- Iára! Intézetünk a parasztfiatalságé. Te is járulj hozzá, hogy valóban azzá is legyen. A tanfolyam november 15-én kezdődött, március közepéig iart. Hozni kell: ágyneműt szalmazsákkal, fehérne­műt, felsőruhát, lábbelit, 1.5 kg. szap­pant, valamint 4 kg. zsírt vagy 8 liter olajat, 50 kg. kenyértisztet, 20 kg. fe­hérlisztet, sót, paprikát, cukrot vagy mézet, 10 kg. babot, 20 tojást, és egy q burgonyát. Jelentkezni lehet Nagy- tarcsa Népfőiskola címen. A jelentke. zéshez csatolni kell: 1. lelkészi ajánló­levelet, 2. orvosi bizonyítványt és 3. szülői kötelezvényt a tartásdíj fizetésé­ről. Pénzben fizetendő 2000 pengő. a kenyértől, csak nem tudott ellentállni a kísértésnek, hogy jó barátok társa­ságában elfogyasszon egy pohár italt. Az egy pohárból több lett, s éppen mert igen bántotta lelkiismerete, annál jobban bántotta az otthoni szemrehányó tekintet és szó. Az ital .ördöge durvává tette s felesége, gyermekei a szomszé­doknál kerestek védelmet és r.ltaímat, mig mámorát kialussza. Végül is miután egyre gyakrabban ismétlődött 3z ilyen jelenet, a gyermekek menhelybe kerül­tek, hogy az anya megkereshesse min­dennapi kenyerét. * * * Példás családi életet éltek, mígnem a hivatalban akadt egy leány, ak' éppen ezt irigyelte és kívánta meg. Könnyű volt a dolga, hisz egész nap a szolgá­lati helyen együtt volt a családapával. Ez is először csupán kollegiális barát­ságnak indult. Egyre sűrüoben akadt olyan többlet-munka, amiért nem Ehe­tett időben haza jönnie. Odahaza az apa már nem érezte jól magát az eddigi kedves körben. Az egyre szított tűz­ben azután elégett a férji hűség, meg­feledkezett a családról, gyermekekről. Az önérzetes édesanyának fájó szívvel kellett otthagynia a régi tűzhelyet és két gyermeke számára megkeresni a kenyeret. Mire az apa bűnére rádöb­bent, késő volt. * * * A városka életében .özbecsülésnek örvendő család volt. Két gyönyörű gyer­mekükben találták minden örömüket. Egyszer mint derült égoől villámcsapás kel:' szárnyra a hír, hogy az apa eltűnt. Keresték, kutatták, nem sikerült meg­találni. Eltűnése folytán át kellett nézni számadásait, a rábízott javakat számba venni. Kiderült, hogy nem volt hű sáfár. Erre még szélesebb körben indult meg a nyomozás, mely rávilágított arra, hogy a közbecsülést élvező ember ti­tokban a kártya szenvedélyének hódolt. Becsületétől megfosztott gyermekek, síró asszony maradt nyomában. Családi tragédiák nyomában Az idei Országos Protestáns Na­pokon is hatalmas megállapítások hangzottak el. Például: Az egyház­társadalmi életet demokratizálni kell. — A „térjetek meg“ isteni parancsa nem az egyszerű lelkek fékentartására való, hanem egy­formán érvényes mágnásra és mun­kásra. Nem a születés előjoga a fontos, hanem az újjászületés. — A keresztyénség nélkülözhetetlen az új világ kiépítésében. — Az egyház reformja mindenekelőtt ér­telmiségi tagjaira vár. — Megté­rés nélkül nincs újjászületés. Stb. Kár, hogy az utazási nehézségek miatt aránylag kevesen voltak. A megszívlelés dolgában annál na­gyobb azok felelőssége, akik olt voltak! * * * „ A mai élet megnehezíti a csa­ládi életet. A rohanás, a gyár, a nők önálló keresete, a családtagok szétszóródása egyre jobban elcsa- ládiatlanítja a családi életei. Főkép városon ma már a legtöbb családi esemény nem otthon, hanem pót­intézményekben történik. Megrázó- an fejezi ezt ki egy amerikai asz- szony vallomása: „Klinikán szület­tem, intézetben nevelkedtem, ura­mat tánciskolában ismertem meg. Délelőtt hivatalba járok, délután a nőegyetletben gyűlésezem, este vendéglőben vacsorázom, betegsé­gemmel a kórházba megyek s ha meghalok, eltemet a halottégető társaság...“ * * * Óriási a drágaság. Aki vásárolni akar, zsákban kell a pénzt vinnie. Fáj a szívünk, hogy az Új Harang- szóra ezt kell nyomatnunk: Ára 100 pengő. Szellemi táplálékra alig- alig jut. Keserves a megélhetés, a csillagokat verik az árak, mégis azt mondjuk: a lelkén senki se ta­karékoskodjék. I» * * Olvasónk írja: „Vita merült fel, hogy lehet-e oltári keresztet, tal­pazatán szöveggel ellátva valaki­nek az emlékére állítani“? A temp­lom egészében is, részeiben is az Isten dicsőségére való. Elég volt az emberdícsérő templomi nemesi címerekből, hiúságlegyező oltár- térítőkből s az emberi név egyéb megörökítéseiből. A leghívebb munkásnak is elég, ha neve a mennyben van felírva. Lukács 10, 20. — A földi megörökítésre pe­dig legyen elég a — jegyzőkönyv! * * * Talán még sohasem szóródtunk úgy szét, mint a most elmúlt há­borúban. Az Atlanti óceántól a Csendes óceánig mindenütt síny­lődnek véreink. Nyugat felől most nagyobb arányú hazatérés folyik. Sokat kell imádkoznunk, hogy Is­ten más világtáj felől is hozza vissza foglyainkat...! Szabó József. Bibliaolvasó vezérfonal „Nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt“. (II. Kor. 5 :10.) Kellemetlen dolog vádlottak padjára kerülni. Pedig odajutok egyszer. Ha nem tetszik, akkor is, ha nem hiszem, akkor is. Nem leszek az egyetlen kivé­tel! Nem földi bíró, hanem Uram Krisz­tusom előtt felelek akkor egész élete­mért. Zsolt. 130 : 3! Nov. 18. — Megfellebezhetetlen íté­let — Máté 25:31-A6. — Krisztus VIGYÁZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents