Harangszó, 1945
Új harangszó
Ha el nem halasztják ezen a vasárnapon választ az ország'. Sokat hangoztatták, a választással az ország sorsáról döntünk. Valóban a nyugodt jólét idején sem közönbös, hogy kik vezetik az országot. Hazánk mai elesettségében, a háborúval járó gazdasági nyomorúságban és fenyegető éhínségben, nemzeti önállóságunkért vívott küzdelemben meg egyenest sorsdöntő, hogy kiknek kezébe tesszük a kormányzást. Eddig a pontig akármelyik mai napilap leírhatta volna ezeket a mondatokat. Csak a folytatás lesz különös és tér el a napipolitika hangjától. Mert a következő mondatban nem azt írjuk, hogy éppen ezért erre vagy amarra a pártra szavazzatok, mert ennek vagy amannak a pártnak kezében lesz legjobb helyen hazánk jövője. Ehelyett — ha tetszik, ha nem sokaknak — Isten igéjét írjuk ide: „És igen megnyomorodának. És támasztott az Úr bírákat, akik megszabadíták őket szorongatóik- nak kezéből“ (Bírák 2, 15—16). Testvéreim, magyar keresztyének, tudjátok-e, hogy nem lehet életünknek olyan e-világi eseménye is, amit ne kellene imádsággal kezdenünk és Isten igéjére figyelve végrehajtanunk?! Ha most választásra indul az ország, a választó- polgárok lelkében annyi minden felviharzik. A mai magyar helyzetnek, jövőnk találgatásának és építgetésének nem lehetne hűbb tükörképe annál, mintha röntgenszemű ember egyetlen képben egyesíthetné, amit a szavazók lelkében látott. De vájjon mit lát Isten a hívő keresztyén szavazókban? Meglátja-e bennük az előbb idézett igét? Megtalálja-e azt a mélységes hitet, hogy jó vezetőket csak Isten adhat ennek a meg- nyomorodott országnak? Megtalál ja-e a mélységes felelősséget, hogy a szavazócédulára húzott kereszttel Isten a hívő keresztyénnek is beleszólást adott abba, milyen vezetők kerüljenek a nemzet élére? És megtalálja-e lelkűnkben a nemzetünkért könyörgő imádságot: Óh Uram, népek Istene, mutasd meg nagy irgalmadat népünkön azzal, hogy szíved szerint való vezetőket adsz nékünk?! Nagyon sokat kellene most a hivő keresztyéneknek imádkozniuk, hogy adjon Isten nyomorúságunkban olyan vezetőket, akiket felhasználhat szent gondviselése szegény árva népünk megsegítésére! Uram, adj bölcseséget szavazásunkhoz! Uram, adj keresztyén szívet az élre kerülőknek a vezetéshez! Veöreös Imre. Mit mondott Luther alattvalóknak és kormányon levőknek az államhatalom szükségességéről: A világi jog és hatalom Isten akaratából és rendeléséből van a világon. Az ezt bizonyító íráshelyek a következők: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.“ (Róm. 13, 1—2.) — Éppen így: „Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Űrért: akár királynak, mint feljebbvalónak; akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícséré- sére“ (I. Pét. 2, 13—14.). » Ha az egész világ igazi keresztyénekből, azaz igazi hívőkből állana, akkor semmiféle fejedelemre, királyra, úrra, büntető hatalomra vagy jogra nem lenne szükség és nem is lenne hasznos. Mert milyen okból lenne erre a keresztyéneknek szükségük, holott szívükben a Szentlélek lakozik, aki tanítja őket és munkálja, hogy senki se kövessen el jogtalanságot, mindenkit szeressen, mindenkitől szívesen, vidáman szenvedjen el jogtalanságokat, még a halált is?! Ahol a jogtalanságoknak csupa eltűrése és csupa jogszerinti cselekedet van, ott nincs helye semmi cívódás- nak, veszekedésnek, perlekedésnek, bíráknak, büntetésnek, jognak s hatalomnak. Annakokáért képtelenség, hogy a keresztyének közt világi hatalom vagy jog tennivalót találjon, mivel maguktól sokkal többet tesznek, mint amit bármilyen jog követelhet. Ostoba ember lenne az, aki az aímafa számára törvény- könyvet és jog-könyvet csinálna abból a célból, hogy miként teremjen almát és nem tüskét, amikor természeténél fogva jobban termi, mintahogy az illető a könyvekkel leírni és megparancsolni tudná. Mivel azonban hívők kevesen vannak s az embereknek elenyésző része él keresztyén módra — úgy, hogy a gonosznak ellent ne álljon, sőt hogy maga rosszat ne tegyen —, ezért Isten az emberek részére az Isten országán kívül egy másik kormányzatot rendelt s őket a fegyveres hatalom alá vetette. Mert hogyha nem lenne államhatalom, holott az egész világ gonosz és ezrek közt alig akad egy igazi keresztyén, akkor egyik ember a másikat felfalná, úgyhogy senki sem élhetne nyugodt családi életet. A hatóság nagyon szükséges és hasznos az egész világra nézve, hogy a béke fenntartható, a bűn büntethető s a gonoszok akadályozhatok legyenek. Ezért a keresztyén ember a legkészségesebben alárendeli magát a hatalom uralmának, megfizeti az adót, tiszteli a felsőséget, szolgál s mindent megtesz, amit csak tud és ami az államhatalomnak javára válik, hogy legyen tekintélye és mindenki félje. Az államhatalom korlátjáról: Miután szóltunk arról, hogy világi felsőségnek kell lennie a földön, azt is ki kell fejtenünk, hogy milyen messzire nyújtsa karját, nehogy Isten országába és annak kormányzásába avatkozzék. A világi hatalom törvényei tovább nem terjedhetnek, mint a testre, vagyonra s arra, ami külsőleg létezik a földön. Mert Isten nem engedheti és akarhatja, hogy kívüle más valaki kormányozzon a lélek felett. Ezért ahol a világi hatalom arra vetemedik, hogy törvényt alkot a lélek számára, Istennek jogkörébe nyúl. Ha emberi törvényeket hoznak a lélek számára, hogy így vagy amúgy kell hinnie, — amint .az illető parancsolja, — ott bizonyosan nincs Isten igéje. Ilyen esetben bolond dolog az, ha arra hivatkoznak, hogy a királyok, fejedelmek s a tömeg így hisz. Mi nem vagyunk királyokra, fejedelmekre vagy a tömegre megkeresztelve, hanem magára Krisztusra és Istenre. Nem is hívnak bennünket királyoknak, fejedelmeknek vagy tömegnek, hanem keresztyéneknek. A léleknek senki se parancsoljon s nem is parancsolhat, mégha az égbe vezető utat tudná is neki megmutatni. Ezt pedig egy ember sem teheti, egyedül az Isten. Ezért azokban a dolgokban, melyek a lélek üdvösségére tartoznak, semmi mást, csupán Isten igéjét kell tanítani és követni. Péter apostol mondja: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek" (Csel. 5, 29.) Ha tehát a te fejedelmed vagy világi urad parancsolja, hogy így vagy amúgy higgyél, így kell válaszolnod: Kedves Uram, tartozom önnek engedelmeskedni testemmel s vagyonommal. Ha hatalmának mértéke- szerint parancsol a földön, engedelmeskedem. Ha azonban a hit dolgában parancsol, nem engedelmeskedem. Példát mondok erre. Meissenben, Bajorországban és más helyeken a zsarnokok olyan parancsot adattak ki, hogy az Üjtestámentumokat át kell adni a hivatalokban. Ezeken a helyeken az alattvalók így tegyenek: egyetlen lapocskát, egyetlen betücskét se szolgáltassanak be, ha nem akarják üdvösségüket veszélyeztetni. De el kell szenvedniük, ha házaikat átkutatják és elrendelik, hogy erőszakkal el kell venni a könyveket (Isten igéjét tanító könyvekről van szó), vagy bármilyen.javokat. Tudnod kell, hogy a világ kezdetétől fogva ritka madár az okos fejedelem, de még ritkább madár a kegyes fejedelem. Ha a fejedelem okos, istenfélő vagy keresztyén, ez egyike a legnagyobb csodáknak és legszentebb jele az Isten kegyelmének az illető ország felett. • Az államhatalom keresztyén gyakorlásáról: Miután tudjuk, hogy meddig terjed a világi hatalom, lássuk, miképen kell azoknak a fejedelmeknek hatalmukkal élniük, akik keresztyén fejedelmek akarnak lenni és a jövő életbe is akarnak kerülni. Aki tehát keresztyén fejedelem akar lenni, annak valóban meg kell változtatnia felfogását, ha uralkodni akar.-Mert kárhozott és átkozott minden élet, amelyet valaki a maga hasznára él. Átkozott minden tett, amely nem szerétéiből fakad. A tettek pedig akkor fakadnak szeretetből, ha nem egyéni kívánságból, haszonból, kényelemből és boldogságból származnak, hanem teljes szívből mások hasznára, dicsőségére és boldogságára irányulnak. A fejedelmi hivatás veszedelmes hivatás. Ezt felismerte Salamon is s ezért megijedt minden jogtól, melyet Mózes előírt neki Isten által s minden tanácsosától is, és fordult magához az Istenhez s kért tőle böics szívet a népnek kormányzására. E példa szerint kell cselekednie a fejedelemnek is. Nem szabad bíznia magát sem holt jogi könyvekre, sem élő fejekre, hanem csupán Istenhez ragaszkodni, folyton reá figyelni s jó ésszel rendelkezni, amely minden könyv és, mester felett van, hogy alattvalóit okosan kormányozza. Ezért nem tudok semmiféle törvényt előírni a fejedelemnek, csupán szívét akarom kioktatni. Legelőször is figyelemmel kell lennie alattvalóira, s szívét nékik szentelnie. Ezt pedig akkor teszi, ha egész tehetségét ráfordítja, hogy hasznos és szolgálatra kész legyen. És ne gondolkozzék így: ország és népe az enyém, úgy akarok cselekedni, amint nekem tetszik. Hanem így: én az országé és népé vagyok, úgy kell cselekednem, amint nekik hasznos és jó. Krisztus legyen előképe s így okoskodjék: Íme, Krisztus a legfőbb fejedelem eljött s nekem szolgált, így akarom én is alattvalóimat szolgálni. iiiiiiMiiiMraiiHHiiiiniiniraimiiiimiOTiHiHwwniiHHiiiiiiiiiiiiHiiwi!* I. évfolyam, 4. szám. ORSZÁGOS EVŰHGÉLSKUS HÉPLBP G,6r, <945. november 4. ..................................................................... ................min..........un,......iiilii.i,ii,iiiiiiii,ii,liii.ii,ii.u.M.Miii.iiii.ii.uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiituuiiinini!i<i>'M<'iilillU1t]I!1lllílllllllllillllIlliliIllIIIIIIIIllllllli!:;:!il!llílllililllliitlli:iltl!l‘litlfii:)>:‘lí!!llllllllllllllil!!ll!ll!IIUIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIHi
