Harangszó, 1945
Új harangszó
10. oícíal. LJ HARANGSZÓ •1945. október £8. Miért szerelem egyházamat? Hogyan 1. Mert egyházam tanítása Isten igéjét legtisztábban és leghűségesebben őrzi. 2. Mert egyházam Magyarországon és szerte a világon Isten igéjének bátor hirdetéséért sokat szenvedett. 3. Mert őseim az evangélikus egyházban születtek, éltek, szolgáltak és meghaltak. 4. Mert egyházam kísér bölcsőtől a koporsóig. Evangélikus templomban kereszteltek, egy- házam tanított, evangélikus gyülekezet előtt konfirmálkod- tam, evangélikus oltárnál esküdtem s majd hült tetememet is egyházam áldja meg. 5. Mert egyházam nem szűnik meg hirdetni nekem Isten igéjét. Hív a templomba. Kezembe adja a bibliát, ajkámra az éneket és az imádságot. 6. Mert egyházam pásztora életem minden fordulójában vígasztal, erősít, megáld. Mellém áll a bűneimmel vívott harcomban és segít hitem ingadozásaiban. 7. Mert egyházam nyújtja az Űr szent vacsoráját, benne bűneim bocsánatát, Krisztussal és egymással való közösséget, az örök élet reménységét. 8. Mert egyházam a gyülekezetben körülvesz a hívők közösségével, imádságával és testvéri szeretetével. 9. Mert egyházam semmi személyi és anyagi áldozattól nem riad vissza, hogy Isten országát terjessze idehaza és a po- gányok közt. Szolgálja Krisztust a szórványokban, nagyvárosokban, az élet nyomorultjaiban, pogány népekben. 10. Mert egyházam a legegyetemesebb egyház. Tanításában, hitvallásában, istentiszteletében és imádságában találkoz- hatom lélekben minden idők v hívőivel. Evangélikusságom nem különít el, sőt összekapcsol Isten minden megváltott gyermekével, bármely egyházban vagy szektában éltek, élnek is. 1. Igyekszem, egyházam tanításál megismerni. Ezért olvasgatom hitvallási iratainkat, egyházi sajtónkat és kiadványainkat. Vigyázok arra, hogy gondolkozásom és hitem tévtanítás rabjává ne legyen. 2- Egyházamat érdekből vagy fenyegetésre, sem szóval, sem tettel meg nem tagadom- Re- verzálist nem adok és más vallásra át nem térek. Hitemért ha kell vértanuságot is szenvedek. 3. Gyermekeimet az evangélikus hitben nevelem és neveltetem. Rajta leszek, hogy hittanórákra és templomba szorgalmasan járjanak, megkonfirmál- kodjanak és egyházunk ifjúsági munkájában résztvegye- nek. Segítek nekik a naponkénti imádságban és biblia- olvasásban. Jó példával járok elől a hívő evangélikus élet ben. 4. Boldogan és hálával élek egy, házam szolgálatával életem és családom minden nagy eseményében. 5. Szeretem templomunkat_ Látogatásától csak betegség tarthat vissza■ Családommal együtt naponta olvasom a bibliát. Odahaza és a templomban szívből éneklek Isten dicsőségére. Isten elé viszem imádságban minden ' bajomat és örömömet. 6. Betegségben, tanácstalanságban, kísértésben bizalommal fordulok lelkipásztoromhoz. Bűneim terhével megyek hozzá négyszemközti gyónásra. Nemcsak a földi élet ügyesbajos dolgaiban kérdezem meg, hanem lelki életemben is vezetőmnek fogadom. 7. Az úrvacsorával minél gyakrabban élek. Tudom, hogy az első keresztyének naponta vették az úrvacsorát. Minden alkalommal előkészülök bűneim megvizsgálásával, megbánásával és a megtérés őszinte vágyával Isten igéjének útmutatása szerint. 8. Gyülekezetem minden tagját testvéremnek tartom, örömükben és bánatukban osztozom, bűneiket megbocsátással fedezem és intéssel javítom. Imádkozom gyülekezetemért. Jelentkezem szolgálatra lelki- pásztoromnál és végzem azt a munkát, amit a nekem adott kegyelmi ajándékok és a gyülekezet szüksége szerint'Krisztus maga osztott ki részemre. 9- Egyházunk minden munkáját figyelemmel kísérem, imádsággal és pénzzel támogatom. Nemcsak egyházi adómat fizetem örömest, hanem Isten ügyére jövödelmem tizedré- szét havonta jó szívvel odaadom. 10. Egyházamon belül és kívül keresem a szentek közösségét, Isten népével való találkozást. Megbecsülöm más-felekezetű Krisztusban hívő testvéreimet. Imádkozom és dolgozom, hogy Krisztus tanítványai mindnyájan egyek legyenek. Csattan a kalapáss Hogyan született a 95 tétel? 1517 szeptember. Luther Márton professzor megint doktorokat avat. Hosszú tételsort fogalmaz vitára, — mindmegannyi kemény ütés a régi tudákosság híresei fején. Ezúttal is néven nevezi a dolgokat. Eretnekségüket a lehető legélesebben félremagyarázhatatlan tisztasággal és félreérthetetlen nyerseséggel állapítja meg. „Az ember nem tehet egyebet, mint a gonoszt akarja és cselekszi. Akarata nem szabad, hogy megtehetné mindazt amit jónak lát.A tévelygő ember csak a világot, szeretheti, ezért aztán Istent szeretni képtelen. Az ember természetétől fogva nem akarja Istent Istennek, sőt azt szeretné, hogy Isten helyett maga lehetne Isten. Hazugság, hogy a ■ választottak elkárhozhatríak. Isten kegyelmi kiválasztása csalhatalanul bizonyos. Átkozott, aki a törvény cselekedeteiben bizakodik. Áldott, aki a kegyelemre épít“. Szinte káromlásként hangzik a végén ' őszinte megállapítása:' „Mindezzel pedig semmi olyat nem mondtunk, ami Krisztus egyházával és az ősatyákkal meg nem egyeznék“. Társainak úgyszólván semmi ellenvetése nincsen. Egészen megfogta már őket a „ragály“. Sőt elnémul az a néhány ellenvélemény is, amely a maga keservesen betanult iskolabölcsességével eddig még előmert hozakodni. Hiszen Wittenbergben vagyunk, az „új“ teológia fellegvárában. A kereszt teológiája ez, amely elszánta magát, hogy az iskolás teológiával leszámol. Mert nem kevesebb az, amit Luther teljes komolysággal eltökélt magában. A megvetett wittenbergi „zúg“-egyetemnek kell az egész akkori tudományt párbajra hívnia. „Gonosz“ mondatait megküldi minden jóbarátjának s várja, várja „türelmetlen, keserves, szorongó vággyal, mit szóltok ellenmondásosnak tetsző tételeinkhez, mélyeket bizonnyal magatok is tévelygésnek éreztek, holott mi igaznak tartjuk azokat“. Ugyanakkor kész a tételeket bárkivel is megvitatni. „Mert ne higyje senki, hogy én ezeket csak úgy suttyomban akarom suttogni, ha már egyszer egyetemünket megvetésükben zugolyának tartják“. Hiába vár. Az iskolás bölcseség fejesei nem bírják' a vad ég-vívó iramát. Csak egyet vágnak nyomban a szemébe. Azt, hogy gőgös önfejű, aki mások véleménye fölé tolja a magáét. * * * ^ A hiábavaló várakozás e heteiben került kezébe a m&inzi érseknek búcsúprédikátorai számára írt kézikönyve. A wittenbergi barátot eddig is úgy ismerték mint a „szent üzlet“ éles ellenségét. Boldog, boldogtalan faggatta, hogy mi a véleménye Tetzel szörnyű tételeiről. Panaszban, kérésben és foAz ébredés népe. Útleírás a háború előtti Finnországról, írta: Koren Emil. 3. folytatás. Menjünk vissza Helsinkibe. Csipős, hideg a novemberi szél. Nem sok időnk van már s beköszönt a tél. Konganak a harangok — a mi fülünknek nagyon különösen. Itt nem húzzák a harangokat, hanem kongatnak. Menjünk templomba s vegyünk részt egy istentiszteleten. Választásunk itt nincsen, hogy milyen istentiszteletre menjünk, mert itt csak evangélikus van. Finnország evangélikus állam. Talán nincs a földkerekségen még egy olyan keresztyén állam, amelyik ilyen egységes lenne felekezeti tekintetben. 98 százalékban eyangélikus nép. Az egész országban egyetlen egy kis kápolnanagyságú római katolikus templom van Helsinkiben — idegen pappal. A keleti részeken van néhány görögkeleti gyülekezet, de számuk aránylag elenyésző. Egészen természetes, hogy minden templom evangélikus. A felekezetieskedés kérdését egyáltalán nem ismerik. Egyszer láttam ugyan osztogatni a kis római katolikus kápolna előt-t propaganda füzetkéket, amelyben hívogatták a finneket Mária egyházába, ahol „többet kapnak, mert van Mária-tisztélet, Oltáriszentség stb“. Nem vettek róla tudomást, sajnálkoztak a szerintük együgyű igyekezeten. Krisztusnál többet nem adhat semmiféle felekezet, Ő pedig reális valóság számukra. Hogy az állam is evangélikus, annak bizonyítására többek között pl. a bűnbánati, imaheti stb. textusokat maga a köztársasági elnök jelöli ki. Belépünk a Töölö nevű városrész templomába. Modern templom, hallszerü gadkozásban sem volt hiány, hogy végre már tenni kellene valamit. Egyébként tulajdon gyóntatószékében is találkozott a búcsúprédikációk hatásával. Ezért mint a szentírás esküdt doktorának hosszabb ideje nyomja lelkiismeretét az ügy. Természetes tehát, hogy mikor erre a könyvre rábukkan, élénk érdeklődéssel tanulmányozza. A végén aztán úgy érzi magát . mintha fejbeverték volna. Ilyesmiket mer rendelni egy egyházfejedelem a lelkek üdvösségére?! Hát lehetséges, hogy Krisztus egyháza ennyire megromlott? Elhatározza, hogy ír' az érseknek. De, hogy a dolognak értelme legyen s egyszer végre a szemébe .nézzenek, tudományos vitát is követel. Hamarjában egy csomó tételt hevenyész élesen, hogy porondra izgasson vele néhány ellenfelet. Minden bizonnyal izzó tusa támad majd az aluszékony tudósvilágban. Tekintettel legutóbbi támadásának eredménytelenségére, a végére néhány egészen csipős tételt is függeszt. A tételek kifüggesztésére mindenszentek ünnepét választja, — a vártemplom nagy búcsú-napját — erre közelből- távolból seregük a nép. Akadhat köztük néhány tudós is, ezek tán jelentkeznek majd vitára. Október 31-én istentisztelet előtt függeszti ki a templom-ajtóra a hatalmas latinnyelvű plakátot. Ugyanezen a napon megy el a küldemény a mainzi érseknek is. A 95 tétel így kezdődik:. „Mikor Krisztus Urunk ezt mondja: térjetek meg, azt akarja, hogy híveinek egész élete megtérés legyen“. Ez a tétel tulajdonképpen az összes többit feleslegessé teszi. Az őskeresztyénség emel itt szót egy emberi, nagyon is emberi szervezet ellen; egy bensőbb lélek az egyház külsőségei ellen s egy magasabb lélek a kicsinyeskedők szőrszálhasogatásai ellen. Ha az egész életnek megtéréssé kell lennie, van-e akkor értelme ceremóniának, vezeklésnek, de főkép a búcsúnak?! — Egy ilyen tétellel, nemde csak olyasvalaki kezdhet, aki távol van a való élettől? Csakhogy a tételek írója nem világ- kerülő remete. Megtérésének nagy napja óta szüntelen /tevékenység és harc az eleme. Tiszta szemmel figyel: a kort és kortársait. Csontjaiba rekesztett tűz hajtja, hogy tegyen-vegyen, segítsen, ahol a szükség úgy kívánja. No meg aztán parasztvér volt, a rög sorsának, a mindennapok gondjának, felebarátai szenvedéseinek s vágyainak osztályosa. Ezért nem állhat meg-az első mondatnál. Éppen nem gondol a vallási élet megkavarására. Csak elgyötört, szegény embereken akar segíteni, akik utolsé fillérüket is odaadják egy hamis árverésen. Ezért taglalja alapos pontossággal a búcsútan kérdéseit, amelyekről csak azt tudja, hogy egyáltalán nem előrésszel. Még az előrészben van egyik oldalon a keresztelőmedence, másik oldalon az esketési hely. A templomhajót természetesen megtöltik a hívek. A gyülekezet kezdőéneke alatt a lelkész az oltárhoz megy. A finn' papi ruha van rajta: térdigérő, végig zárt kabát, nyakánál a két fehér táblácska. Vállán a hosszú, majdnem Uszályként utána húzódó, berakott, keskeny fekete palást, amit két egyszerű fekete zsinórral köt meg a derékhoz levezetve elöl. Az oltár felé letérdelve mond halk fohászt, majd amikor az ének elhallgat, kifordul a gyülekezet felé és elénekli a Szentháromság-köszöntését s a dicsőség mondást, melyre a gyülekezet ámennel felel. Ezután jön a bűnvalló ima, mivel Isten elé mi csak bűnösségünk megvallásával járulhatunk. Lejön az apsis (az oltár helyéül szolgáló, félköralakú rész) elejére az oltárlépcsőkig s ott a gyülekezet felé letérdelve mon'dja el az imát. Kevés szóval, röviden, de mély bűnvallással imádkozik. íme: „Óh te mindenek felett irgalmas keresztrefeszített Ür Jézus Krisztus! Könyörülj rajtam, nyomorult bűnösön s nézz reám irgalmasságod szemeivel, miként néztél egykoron Péterre, amikor megtagadott s miként néztél a bűnös asszonyra a farizeus házában s a latorra a kereszten. Add nekem szent kegyelmedet, hogy én is tudjak Péterrel sírni bűneim miatt, tudjak a bűnös asszonnyal szeretni téged szívből ■ s a latorral együttt színről-színre láthassam szent orcádat a mennyben mindörökké Ámen“. Végigszállnak a szavak a mélyen lehajtott fejek fölött s valóban a gyülekezet minden tagja nevében hangzik a bűnvallás. Utána jfel- tör a hívek ajkán: Uram irgalmazz, irgalmazz nekünk! Krisztus irgalmazz, irgalmazz nekünk! Uram irgalmazz,- irgalmazz nekünk!
