Harangszó, 1945

Új harangszó

6. oldal.

ÚJ HARANGSZO

1945. október 21.

Anglia és Amerika a meghódított területeken az egyházak zavartalan életét s teljes jogvédelmét.

Csak hálával gondolhatunk ezekre a határozatokra, mert lemérni sem tudjuk, hogy emberileg mit köszönhetünk e megállapodásoknak •egyházi- és hitéletünk szabadsága terén.

5.

A püspöki jelentés külön pontban foglalkozik

az egyházi férfiak feletti bíráskodással.

„Az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz benyújtott emlékiratban — mondja a jelentés — előterjesztettük egyházunk azon kérelmét, hogy egyházi munkások megítélésénél biztosítsák egyházi szempontok érvényesülését. Lelkiismereti kötelességgé vált számunkra ennek előterjesztése, mert az iratban felsorolt nevek bizonyították, hogy a kérelem előterjesztése szükséges“.

„Szükséges —- fejtegeti tovább a kormányhoz benyújtott irat, hogy ezekben a bírósági ügyekben tiszta és világos elvi állásfoglalás, egységes és" igazságos jog- gyakorlat alakuljon ki. Különbséget kell tenni politikusnak politikai célzattal és egyházvezető embernek egyházi és egyházvédelmi célzattal tett beszédei; a beszédek elhangzásának időpontja és bizonyítottnak vehető célzata között. Nagy méltánytalanság volna, ha egy buzgó egyházférfiú missziói bizonyságtételeiben, hitvalló hivatalos nyilatkozataiban, — amidőn hivatását teljesítette azzal, hogy a hitetlenség ellen küzdött és e küzdelemben Oroszországot is megemlítette, — olyan elbírálás alá esnék, mintha ezt a nyilatkozatot' a mostani helyzet ismeretében tette volna“.

„Bízunk abban — fejezi be a három egyház főpapja által aláírt irat, hogy bölcsességgel és jóakarattal, a nagylelkűség stílusában, a háborús igazságszolgáltatás együtt és összhangzatosan végzi el kettős nagy feladatát: megtorolja a bűnt, az emberi gonoszságot és vétkes könnyelműséget, mely nemzetünknek sírt ásott, de ugyanakkor útját egyengeti annak, hogy a nemzetnek éppen legkomolyabb lelke öntudatos belső revízió útján, a kiengesztelődés szellemében, helyreállítsák a magyar nép lelki egységét“.

6.

A püspüki jelentés közli a lel- készi és egyházi tisztviselői igazolások eredményét. Ennél a pontnál

hangsúlyozza, hogy a lelkészek igazolásánál fontos körülmény gyülekezetükből való eltávozásuk s ennek megítéléséhez hátterül ismétli a püspöknek még 1944. október 14-én kelt, lelkészeihez intézett pásztorlevelét, melyben a maradást prédikálja: „A béres elszalad és a farkas prédájául átengedi a nyájat. A pásztor azonban híven kitart és a nemzet javára megőrzi a juhokat Krisztus közösségében.

Jaj annak a lelkipásztornak, aki próbatevő időben béresnek és nem pásztornak bizonyuk.

7.

Őszinte képet tár elénk a jelentés a

dunántúli német gyülekezetek sorsáról.

Kormányrendelet alapján a német vidékeken „nemzethűségi“ vizsgálatot tartanak s az elmarasztaltaknak vagyonelkobzás és kitelepítés 1 büntetése.

„A nemzethűségi vizsgálatra vonatkozó rendelkezés — mondja a püspöki jelentés — törvényerejű kormányrendeleten nyugszik. Az egész telítve van politikummal, így ahhoz nem szólok hozzá. Ellenben a kormányrendelet végrehajtását illetőleg aggodalmamnak adok kifejezést. Amint régebben a zsidótörvény végrehajtásával szemben egyházunk felemelte figyelmeztető szavát, úgy ezen kormány- rendelet, végrehajtásával szemben is meg kell mondanunk, hogy. abban nem látjuk az igazságosság, a méltányosság és a bírói ítélkezés pártatlanságát biztosítva“.

Súlyos kérdést jelent egyhazunkra a kitelepítettek helyére érkező magyar telepesek vallási hova- tartozandósága is. Kívánatos lenne, hogy a kitelepített evangélikusok helyébe evarígélikus telepesek kerüljenek. A püspöki jelentés szerint ebben az irányban történtek is lépések egyházunk részéről, sajnos, kevés eredménnyel.

8.

Drámai erejű lelkiismeret-ébresz- téssel végződik a püspöki jelentés, amelyből szemelvényesen is csak keveset tudtunk kiemelni.

„Hazánk földjén sok minden romokban hever...“ s itt következik a romok festői érzékeltetése fővárosban és vidéken. „De van még spk más rom is ebben a Szegény hazában. A lelkekben több oltár omlott össze, mint a templomokban. Családok életében több Krisztus-kereszt forgácsolódott össze, mint .harcok tüzébe eső országúti keresztfa. Összeomlott százezrek lelkében az Istenbe vetett hit. Megmételyeződött az erkölcsi felfogás. Bosszú, irigység, gyűlölet mások élete mögött búj káltatja az embereket. Érdek adja

szájukra a szót és viszi őket a gonoszok útjára.

Táncoló város és falú, táncoló ifjúság mulatozásban keresi a gond elaltatását.

De vájjon mit várhat a százszor megpróbált tönkretett, összetört magyar nép és mit várhat a magyar keresztyénség, ha ezzel a lélekkel indulunk romeltakarításra, új építésre, életmentésre, Isten szol- gálására? Egyetlen egy segíthet rajtunk. A Szent Lélek. A Lélek pedig egyedül Istentől van, az evangélium által. Ezért nyer evangélikus egyházunk hivatására új kötelezést, erősítést és kegyelmi időt“.

—O—

Amikor most végére érve becsukjuk a püspöki jelentést, az egészből egyetlen nagy benyomás marad vissza lelkűnkben: Evangélikus egyházunk a magyarországi keresztyén egyházakkal kezet fogva, történelmi nemzetszolgálatának tudatában, a demokratikus államformához hűségesen alkalmazkodva, végzi szolgálatát az új helyzetben és tesz bizonyságot rendíthetetlen bátorsággal országvilág előtt mindabban a kérdésben, amelyben hallgatnia talán óvatosabb lenne, de szólania Istentől kapott kötelesség és nemzetünk iránt való felelősség

V. I.

„VALLJUK..."

Az első magyar evangélikus kit vallás jubileuma

400 esztendővel ezelőtt, 1545. szeptember 20ián zsinatra gyűltek össze a Drágfi-birtokon működő lelkészek. Erdődön tanácskoztak. Szatmár közelében fekszik ez a helység. Akkoriban nem volt lehetséges, hogy az egész országból egy helyre jöjjenek össze az evangélikus egyház képviselői. Rendszerint egy-egy tekintélyes főúr pártfogásával találtak módot arra, hogy találkozzanak és rendezzék az egyház ügyeit. így ezúttal Szatmár, Szilágy, Ugocsa vármegyéről — esetleg nagyobb, esetleg kisebb területről — gyűltek egybe. Bizonyára voltak már korábban is ilyen tanácskozások, de az erdődi az első zsinat, amelynek a végzéseit is ismerjük.

A zsinaton résztvevőknek az volt a legfőbb gondjuk, hogy vallást tegyenek hitükről. Sok hibás

nézet keringett azoknak a papoknak a tanításáról és szolgálatáról, akik beállottak az egyház jefor- mációjába. Sok mindent rájuk fogtak. Rágalmazták őket azzal, hogy Krisztust is megtagadták, holott csak azt vetették el az addigi, az előző tanításból, ami ellenkezett a Bibliával. Ügy látszik, azon a vidéken összezavarták az evangélikus lelkészek tanítását az úgynevezett rajongók és újrake- resztelők nézeteivel. Ezért nemcsak azt foglalták írásba, amit vallanak, hanem azt is, amit kárhoztatnak. Nyugaton már arra is szüksége volt az evangélikus reformációnak, hogy a helvét (svájci eredetű) felfogásokkal szemben tisztázza a meggyőződését. 1545- ben Erdődön ez még nem mutatkozhatott szükségesnek, mert nem vetették el a helvét nézeteket. Mégis világosan látszik, hogy a zsinat résztvevői az evangélikus reformáció szolgálatában állottak. Nyilvánvaló ez hitvallásuk első tizenegy cikkéből isi de megerősíti az utolsó, a 12-ik ugyancsak. Megállapították, hogy a többi hitágazatokban egyetértenek az igaz egyházzal, amint az nyilván látható az 1530-ban Ágostában benyújtott hitvallásban. A közvetlen vallástételre csak azokon a pontokon szorítkoztak, amelyeknél félreértették vagy támadták őket.

Először a Szentháromságról vallották meg hitüket, majd az Isten Fiáról, az egyetlen közbenjáróról, így léptek minden evangélikus hitvallás szentélyébe: bizonyságot tettek arról, hogyan igazul meg az ember Isten előtt. „Valljuk, hogy a megigazulás és a bűnök bocsánata, amely a Szentlélek ajánAz ébredés népe.

Útleírás a háború előtti Finnországról, írta: Korén Emil.

2. folytatás.

Az első napok sorozatos meglepetésekkel szolgáltak. A sok apró-cseprő benyomás és eredmény révén bele kellett szokni abba a merőben más gón- dolkozásmódba, aminek a levegője meg- legyintett Pesten a beszálló észt házaspár magatartásában s a balti államok légkörében. A sokat emlegetett csend, becsületesség:, józanság, .célszerűség mind-mind való élet volt körülöttünk.' Hamar meg lehetett szokni, , hogy az aktatáskákat nem kell figyelmesen szorongatni a villamoson, nehogy elemeljék, — hogy a liftet mindenki szabadon és ingyen használhatja, — hogy a mókusok felszaladnak az öledbe, ha leülsz egy parkban, •— s hogy a köztársasági elnökkel találkozhatsz bármikor az utcán, ha reggeli sétáját végzi. A harmadik nap már fel sem tűnik, hogy a parlament előtt egy őrizetlen gyermekkocsit látsz, benne kisgyerekkel. A mama bent a parlamentet nézi. Mitől is tarthatott volna? Hiszen gyermekére az egész utca vigyázott.

A finn élétre jellemző sajátosságokkal úgy sem lehet itt kimerítően foglalkozni. Leírták azt már előttünk sokan és sokfelé. Két jellemző dologgal azonban ismerkedjünk meg. Az egyik legyen „világi“: a finn házi gőzfürdő, (sauna), a másik vallásos és nagyon jellemző finn összejövetel: a seurat.

. Mindkettőt kirándulá-s keretében ismerjük meg. Helsinki egyik kikötőjében sorban állnak .a kis hajók, amelyek vidékre viszik a városból szabadulni vágyó kirándulókat. A „felébredt“ (fel- ébredteknek nevezik a finn egyháznak azt a csoportját, mely a parasztprófétának, Ruótsalainen Pálnak ébredés; munkájából keletkezett) otthon fiatal teologus-lakóival . elindulunk Pellinki felé,. hogy meglátogassuk a nálunk is jól ismert Pesonen Mátyást nyári villájában.

A tenger gyönyörű s mintha minden kis szigetecske hívogatna. Regényes, ahogy elsiklanak mellettünk a nagy, fával megrakott vitorlás hajók. Csodálatosan kék a tenger s a fenyővel borított kis szigeteknek se vége., se hossza. A fiúk ajkán felcsendülnek a komor dallamú, hajlításo'kkal teli „felébredt" melódiák.

Alig érkezünk meg a tengerparti, nyírfákkal övezett kis -villába, alig üdvözöljük a bennünket sugárzó szeretette! fogadó háziakat, s a vendégfogadás ezzel kezdődik: a sauna fűtve van!

Kis faház ez közvetlenül a parton. Két helyiségből áll csupán: egy kicsi öltöző s maga a befűtött helyiség. A tűzhely kőből épült, a tetején is kövek. A fal mellett lépcsőzetes padkák a mennyezetig. A társaságból egyszerre hat-heten levetkőztünk csóréra s be a saúnába! Bizony kapkodtam a levegőt a 60—70°-ra felfűtött helyiségben. A fiúk kacagtak rajtam, meglocsolták az arcukat hideg vízzel ’ s fel a padkára, ahol még forróbb a levegő. Még mindig nem volt elég. Vizet öntöttek az átforrósodott kövekre s ettől égetően forró gőz — Löyly (olv. löülüX— szállt fel. Verejtékezett minden porcikám s nem győztem levegő után kapkodni. A fiúk tovább kacagtak és biztattak. Friss, leveles nyirfagallyakkal kezdték csühölni magukat.' Perzselt a mozgásba hozott forróság s úgy kivörösödött a testünk, mint a pirított kismalac. Amikor így a lehető legjobban átforrósodtunk, hirtelen kiszaladtak a fiúk s egyenesen beleugráltak a tengerbe (télen a hóba!). Engem még a forróság ellenére is ki- lelt a hideg ezt látva. A fiúk azonban vidáman unszoltak. Vágy együtt kerülünk heveny tüdőgyulladással a kórházba, vagy egyikünk se — gondoltam s kifutottam a tengerbe. A hideget egyáltalában nem éreztem. Pár meg- buggyanás a vízben s újra gyorsan

vissza a löyly-'be. Végül lepedőbe burkolva és meglehetősen kimerülve lepihentünk az öltöző padjaira és szörpöl- gettük a savanykás gyümölcsszörpöt. Felséges érzés volt! Mondanom se kell, hogy kutya bajunk se lett. Ez az, amit minden finn — még a legszegényebb is, heténkint legalább egyszer megtesz.

Ne gondoljuk, hogy küisőséges dolog! Hozzá tartozik, sőt neveli a finn ember lelkiségét is. A testi nyíltsággal természetes őszinteségre nevel és tapasztalat, hogy abban az alig kibírható forró gőzben kiizzadja az ember még a bűnét is. Mondják a finnek,,hogy ők azért, „vallásosabbak“ mint mi, mert ők közelebb vannak a túlvilági dolgokhoz: a saunában megéreznek valamit a pokolból és sauna után a mennyországban érzik magukat. Persze ezt kis mosoly kíséretében mondják, de van benne valami. Végtelenül szabadnak és légiesnek érzi magát utána az ember. És ne tessék mosolyogni: a sauna test-tisztító gőzében nem egy lélek-tisztulás következett már be! Öreg finn parasztok nem egyszer komoly beszélgetéseket folytatnak az irgalmatlan izzadás közben. Hozzátartozik a vasárnapra való felkészüléshez. Egy hétnek testi-lelki szeny- nyét izzadják ki s utána bibliaolvasás következik.