Harangszó, 1945

Új harangszó

UJ HARANGSZO MlUUUlllllllllllllll!lllllll!lfllll«lllllllllllllllimilMIMIIIIIII!IIIIHIIIflllllllllllllllll!IIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIM 1. évfolyam, 1. szám. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Győr, 1945. október 14. iiiiiiiiiiiiwuiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin^ Kegyelmi idő! Mi lenne ha elnémulna egyszer Isten igéje?! Mert ez is bekövetkezhet. Vagy úgy, hogy elnémítják. Az aposto­loknak megtiltották, hogy ne ta­nítsanak Jézus nevében. Az egyház történetében volt rá példa és még lehet ezután is, hogy a templo­mokat bezárják, az igehirdetőket elnémítják, a Bibliát elveszik, az egyházi sajtót nem engedélyezik. Igaz, Isten ekkor is megtalálja út­ját egyesekhez. A „szent maradék“ ekkor is él, rejtve és csendben. De a népnek egésze — érdekes, első­sorban mindig az ifjúság — el van zárva Isten igéjétől. És ezrek és ezrek nem jutnak hozzá, akik ed­dig éltek vele. De magától is elnémulhat Isten igéje. Most már nem külső erő­szakra, hanem az egyház belső nyomorúsága miatt. A gyenge Éli főpap és bűnös fiainak ideje ez. Erről a korról olvassuk: „És ab­ban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése“ (I. Sám. 3, 1). Folyik az istentiszteleti élet, lenyű­gözők a szertartások, külsőleg szép és hatalmas az egyház, de kiveszett belőle Isten drága igéje. Talán megtelnek a templomok, de nem történik a lelkekben és éle­tekben semmi, mert hallgat az Is­ten. Óh, Isten hallgathat a leg- könnyeztetőbb prédikációban is! Akár így, akár úgy következik is be Isten igéjének elnémulása, beteljesül Ámos próféciája: „Fut­kosnak, hogy keressék az Urnák beszédét, de nem találják meg“ (Ámos 8, 12). Ma talán semmibe veszed, hogy Isten igéje szóban és írásban hangzik magyar földön. De ha egyszer Isten büntetésekép­pen elnémulna, akkor lenne kínzó a hiánya. Amint sok mindent ter­mészetesnek veszünk addig, míg megvan s csak akkor kezd fájni, amikor már nincs. Mi lenne, ha egyszer nem mehetnél többet temp­lomba, nem hangozhatna a feltá­madás reménysége gyászodban, ha nem nyithatnád ki a Bibliádat és nem mondhatnád el Jézus születé­sét gyermekeidnek?! Ez lenne a borzalmak borzalma. Legyünk végtelenül hálásak Is­tennek, hogy beszédét ma még könnyen megtaláljuk s egyházunk lapja is újra indulhat. Becsüljük is meg Isten igéjét. Mert „olyan az, mint a futó záporeső. Nem tér vissza többé oda, ahol elhaladott“ (Luther). Veöreös Imre. Szólamszerűen szokták mon­dani, hogy nagy időket élünk. Most csakugyan nagy időket élünk. Nem azért, mert sok minden el- sülyedt és új dolgok vannak ki­alakulóban, hanem azért, mert kegyelmi időben élünk. Szükséges, hogy erre ki-ki igen felfigyeljen és megdöbbent örömmel vegye tudomásul: az idő, amelyben élünk, kegyelmi idő. ízelítőt kaptunk Isten haragjá­ból. Láttuk, mi az, mikor jogos ítéletének zordon haragját rá vi- haroztatja egy-egy' népre. Olyan ez, mint mikor az orkán lecsap az erdőre. Süvölt a pusztulás, ropog a fák dereka, szakad az ág, pörög a levél. Velünk is ez történt. Azt hittük: végünk. S lám nincsen vé­günk. Találkozáskor gépiesen kér­dik tőlünk: hogy’ vagy? S mi ha­nyagul ráfeleljük: csak megva­gyok. Nem is tudjuk, hogy ezzel milyen nagyot mondtunk! Megva­gyunk: csoda ez: Isten kegyelme meghosszabbította időnket. Pedig egészen mást érdemel­tünk. A magyar medence velünk együtt megérett arra, hogy elsü- lyedjen. Valljuk be: vártuk is. Még nem következett be. De csak azért, mert Isten felfüggesztette az ítéletet. S most az a szörnyű, hogy ebben nem Isten várakozó kegyelmét látjuk, hanem bátorítást veszünk belőle új bűnökre. Minden háborúnak megvan a maga irtó­zatos uszálya bűnökből. De ami most folyik, az mégis hajmeresztő. Mint mikor a holdkóros a ház­gerincen táncol. Mint mikor a ré­szeg a szakadék peremén bokázik. Isten pedig figyel és vár. Jól látja, hogy mi történik itt, de „azért vár, hogy könyörüljön ...“ Hátha. Mert nem akarja a bűnös­nek halálát, hanem, hogy meg­térjen és éljen. A bűnt gyűlölő felséges Isten és Krisztusban ke­gyelmes Atya párhuzamosan kettőt cselekszik. ítélet alá helyezi a bűn­ben veszteglő népet, de ugyan­akkor Krisztusért és Krisztusban jót végez felőle. így adja elénk a rosszat és a jót. Mostani időnk Isten várakozása, meghosszabbított alkalom arra, hogy ne az ítéletet, hanem ■ a kegyelmet válasszuk. Mert Isten senkit sem pusztít el figyelmeztetés nélkül, de ítélete feltétlenül érvényesül azon, aki nem becsüli meg a kegyelmi időt. Ezért- veszedelmes játék a megté­rés halogatása. Magyar ország kegyelmi időt ka­pott Istentől. Ha ebben a népben fiain keresztül nem történik mély­reható megújhodás, ha az Istentől kapott új időbeli haladék során meg nem térünk, előbb-utóbb el­pusztulunk, akárhogyan alakul is a külpolitikai és belpolitikai helyzet. Egyházunk is kegyelmi időt'ka­pott. Sok minden megüresedett és holttá merevedett. Ha az igéből és igében élő, valóságos keresz-- tyénség meg nem tölti a kerete­ket, akkor azok esetleg egészen hamar szétdűlnek. Lapunk is kegyelmi időt kapott. Minden mögött Isten intézkedése a végső ok. Ami velünk történt, ahhoz is Isten engedélye kellett. A leckét szerkesztőnek és olvasónak egyformán meg kell tanulnia. Ta­nulgassuk együtt, hogy az Új Ha­rangszó: valóban új Harangszó lehessen. Dicsőségnek Királya, Felséges Úristen! Ha meggondolom, mily csudálatos isteni hatalommal ve­zetetted és oltalmaztad a Te itt e földön vitézkedő Anyaszeníegyhá- zadat és eleitől fogva mindezideig- len miiy csudálatos bölcseséggel takargattad a Te kicsiny serege­det, nem lehet, hogy álmélkodván ilyen szókra ne fakadjak: Mi Urunk Istenünk! Óh mily igen csu­dálatos a Te neved az egész föl­dön, ki a Te dicsőségedet az egek felett felmagasztaltad, a kicsinyek­nek csecsszopóknak szája által erő­sítetted meg a Te hatalmadat a Te ellenségedért, hogy megront­sad az ellenséget. Uram! Megtartád a vízözönnek veszedelmei között a Te bárkádat és abbanjiiveidet; megtartád Fára­ónak dühösködő hatalma ellen Egyiptomban a Te népedet-; meg­tartád örökség gyanánt felfoga­dott népedet a pusztában és őket manna-kenyérrel negyven eszten­deig csudaképen tápláltad; megtar­tád az assyriai és babyloniai fog­ságban és onnan visszahozván nagy dicsőséggel felépítetted és mind e világnak láttára megékesítetted; megtartod mai napig is a Te lelki Izraeledet, hit által az Úr Jézus Krisztusban egyesült híveidet, a világnak minden dtihösködése el­len és, meg nem engeded, hogy az üdvösségnek kőszikláján felépí­tett Anyaszentegyházadon a pokol­nak kapui hatalmat vehessenek. Minthogy pedig nem rövidültek meg Uram a Te kezeid és most is azon hatalmas és kegyelmes Isten vagy, aki voltál eleitől fogva: kér­lek, annakokáért, ne szűnjél meg a Te dicsőségednek erejétől, hanem mind e világnak végezetéig mutasd meg hatalmadat a Te szent gyüle­kezetednek ellenségei ellen. Verd meg búsúlt haragodban mindazó- kat, akik ellentámadnak Anyaszent- egvházadnak. Rontsd meg és szé­Kegyelmi időt kaptam én ma­gam is. Emlékszem-e: mikor halál- madarai: dörögtek felettem! mikor gránát robbant és akna reccsent körülöttem, hogyan siránkoztam és fogadkoztam?! Mi lett a sirán­kozásból és fogadkozásból? Ott folytatom, ahol elhagytam. Hát ezt nem lehet!Minden napom Istentől vett kegyelmi idő a megtérésre. A kegyelmi idő pereg s jaj an­nak, aki felett nyomtalanul el­suhan! Oh, irgalom Atyja ne hagyj el!! Szabó József. gyenítsd meg őket gonosz szándé­kukban. Ellenben tartsd meg mind e világ végezetéig a Te Szentegy­házadat és abban vitézkedő híveid­nek számát gyarapítsad, e világ­nak minden szegletére kiterjeszd és plántáljad. Seregeknek Istene! Tekints ke­gyelmes szemeiddel a Te nevednek hajlékára. Legyen állandó a Te Szentegyházad és a Te szemeid szüntelen figyelmezzenek füveidre. Mutasd meg óh Jézus Urunk-mind e világ előtt, hogy Te vagy ama megromolhatatlan kőszikla, kire megmozdíthatatlanul felépítve va­gyon a Te Anyaszentegyházad és hogy akármint fenekedjék a dühös ellenség, mindazáltal azon semmi hatalmat nem vehet. Perelj Uram a Te híveidnek perlőivel és harcolj azokkal, akik a Tebenned bizó nép ellen hadakoznak. Add nyilvánvaló jelét a Te Anyaszentegyházadhoz való szeretetednek, hogy megismer - jék minden ellenségeid, hogy meg­mozdíthatatlan, mint a hegy, a Te igazságodnak hajléka. Tartsd meg áldott szent Igédnek igaz hirdetőit is. Áldd meg munkájukat, hogy mint ama jó földbe hintett jó mag nagy haszonnal kicsirázik, így ezek is nagy haszonnal hirdessék min­denütt szent Evangéliumodat és ronthassák az ördögnek országát mindenütt nagy -bátorsággal. Tel­jesítsed be ígéretedet, hogy elmú­lik az ég és föld, de a Te igéd el nem múlik, sem a Te szent igédnek igaz hallgatói el nem töröltetnek, sőt ha mind e széles világnak vége lészen is, még akkor se hagyjad a Te Anyaszentegyházadat, hanem se­gítsed be minden híveidet a meny- nyei dicsőségbe, hogy a diadalmas­kodó Anyaszentegyházban minden Szentekkel és a megdicsőült An­gyalok karával Téged mindörökké dicsőítsenek. Amen. Az Anyaszentegyháznak mindvégig való megtartásáért. Torkos András győri lelkész imádsága, 1709.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents