Harangszó, 1944

1944-09-03 / 36. szám

160.

HARANGSZÖ

1944. szeptember 3.

Mesterházy Nagy Bálint.

Az evangélikus tanítói hivatás egy kimagasló képviselője hunyta le szemeit álomra. Körmend mellett: Horvátnádal- ján élt nyugdíjban hosszú évtizedeken át. Tudtuk, hogy közel jár a 90-hez, mégis megdöbbentő volt a hír, hogy M. Nagy Bálint 88 éves korában elhunyt.

M. Nagy Bálint koporsója gazdag élet fonalát zárta magába. Gyászolja Hegyháthodász népe, ahol több mint másfél évtizeden és Nádasd, ahol két évtizednél hosszabb időn át működött.

Bölcsője a sopronmegyei Bük régi nemes birtokos családjában ringott. Innen örökölte erőteljes magyar öntudatát, választékosságát és gondosságát külső megjelenésében s a vidéki magyar nemes magatartását jellemző egyéniségét. Ifjúkora küzdelmes volt. A századforduló felé haladó magyar élet sok kiáltó ellentéte rányomta bélyegét pályája indulására. Tehetsége, szíve vonzalma a lelkészi hivatás felé irányította, de kellő anyagiak hiánya a gyors kenyérkeresetre utalta s tanító lett. Mégpedig a javából! Iskolájában játszva győzte le a nehézségeket.

Az akkori tanítói küzdelmeknek korán harcosává lett. Kitűnő szónoki tehetsége volt! Felszólalásaiban bámulatosan észszerűen, világosan tudta kifejteni eszméit. Alelnöke volt a vasi közép egyház- megyei tanítóegyesületnek és munkása több más tanítói közösségnek.

Legszebb munkamezeje mégis a falu népének istápolása vonalában, a gyakorlati élet legkülönbözőbb ágazataiban tárult eléje. Élete valóságos metszete volt a millenium és a századforduló Magyar- országának. Végigélte a tanítói pálya küzdelmeit, egykori nyomorúságát, de látta annak emelkedését is, A küzdelmekben nem tört meg, hanem megacélo- zódott. Töretlen lélekkel vonult, a jól megérdemelt nyugdíjba.

Régóta csendes falusi hajlékában élt, de egy ideig még élénken részt vett a. község, a szövetkezet és nép közérdekű ügyeiben. Ott is a nép vezetője, oktatója és barátja maradt mindig. Háza nyitva állt a tanácskérők, a legszegényebb ember előtt is. ♦

Családjának jövőjét biztosította. Fia Budapesten polg. isk. igazgató, leányai férjnél vannak, sőt már unokái is rendre szárnyra keltek s dédunokája is volt. Hirtelen halála <okakat borított mély gyászba! Koporsóját Körmend közönsége mellett egykori tanítványainak és azok utódainak serege kísérte utolsó útjára. — Sírjánál vitéz Németh- Farádi Mihály lelkész mondott gyászbeszédet és búcsúzott az áldottemlékű derék tanítótól, hirdetve a mindig buzgó, vallásos férfiú halála felett a vigasztalás igéit. A sírnál Böröcz Sándor missziói lelkész imádkozott, Vörös Jenő körmendi tanító pedig az egyházmegyei tanító- egyesület és a körmendi összgyülekezet tanítói kara nevében mondott búcsúbeszédet. Az elhunyt végrendeletileg 1000 P-'t adományozott a körmendi gyülekezetnek, 1000 P-t pedig a Nőegyletnek, hogy kamatait jó előmenetelő tanulók,

Egy ezredlelkész naplójából.

ii.

A veszély áldásai.

Azt tartja egy régi tengerész-mondás: ha valaki nem tud imádkozni, menjen viharos tengerre, majd ott megtanul. Vagyis érezze meg a halát legyintését, döbbenjen rá saját ereje parányiságára, majd akkor megtanul imádkozni. Gyakran tapasztalhattuk mi is, hogy fegyverek dörgésében, a halál aratása nyomán az önhitt gőg, nagyhangú bizakodás bizony megcsendesedik. Az életveszély kitűnő misszionárius, mely nemcsak Istennel, de embertársainkkal; bajtársainkkal való viszonyban is igaz közösséget teremthet. A legjobb, legiga- zabb barátságok közös veszélyben születnek.

Ez a közös veszély, az egymásrautaltság á magyarázata annak is, hogy ott kinn vallási téren soha nem tapasztaltain a legkisebb viszályt sem. Sokszor gondoltam arra, bárcsak itthon is, mindenütt így lenne. Mi magunk, katolikus kollégámmal, szintén a lehető legjobb viszonyban voltunk. Együtt jártunk kiszállásra, támpontokra, alakulatainkhoz « legtöbbször együtt is laktunk.

Kedves emlékek.

Kiszállásaink közben sok és sokféle élményben volt részünk. Kellemes és kevésbé kellemesekben egyaránt. Mindig szívesen fogok emlékezni arra, hogy milyen örömmel fogadtak minket katonáink, bárhova is mentünk. Felcsillanbízik a jó Isten segítségében, hogy majd egyszer szerencsésen hazaérkezik.

Kamondy Imre tart. szkv. üzeni az F — 511 -es tábori számról, szüleinek, rokonainak és ismerőseinek Kiskamondra: Hája Istennek jól vagyok. Sok levelet várva szüléimét és testvéreimet sokszor csókolom, ismerőseimnek üdvözletemet küldöm.

Levél a harctérről.

Vasárnap van ma és én ünnepi érzésekkel gondolok haza kis családomra, ismerőseimre s egyházamra. Otthon ilyenkor harangszava szólít Isten elé, de én hiányzók a vasárnapot ünneplő gyülekezetből. Lelkileg azonban köztük vagyok s úgy érzem, hogy itt a harctéren mondott imám az ő fohászaikkal száll ma is az Ür elé s a közös imádság áthidalja a távolságot és Isten előtt egymásra találnak az elszakított szívek.

Szerelmetesek az Ür hajlékai, bárhol legyenek azok. Itt nem mehetek kőből épült templomba s mezőn, vagy erdei tisztáson tartjuk meg néha-néha istentiszteletünket. De az Ő Szentlelke temp.

likus kollégámmal, elől a kocsis két legényünkkel, a két „egyházfi“-val. Kikanyarodunk az útra s alig távozunk 40—-50 méterre, mikor mögöttünk két nagy robbanás, oldalról, az erdőből pedig géppuskasorozat hallatszik s golyók fütyülnek el mellettünk. A lovak kicsit megugranak a váratlan harcizajtól. Fegyvereinkhez kapunk, de mikor hátranézek a támpont felé, gyanút fogok. A támponton ugyanis a géppuskás éppen olyan nyugodtan tekintget, mint eddig, ahelyett, hogy viszonozná a tüzet az erdőbe. Azonnal tisztán látom, mi történt. Tréfáról van szó! Gondolták, megijesztjük egy kicsit a papokat. Rendben van! De majd mi is megíté- fáljuk őket. Szólok a társaimnak és gyorsan előrekiáltok a hajtónak, tegyen úgy, mintha meglőtték volna. Erre az hanyattesik az ülésen és elkezd vonag- lani. A helyzet — úgylátszik — nagyon tetszik legényeinknek is, mert hamarosan azok is „megsebesülnek“. A kocsi megáll s az erdőből és a támpontról két.ség- besetten rohannak elő katonáink. Nagy a riadalom, közben a „sebesültek“ már annyira rugdalóznak, majd tönkreteszik egymást. A nagy rémület azután boldog megkönnyebbüléssé változik, mikor kitudódik, hogy visszavágásról van szó csupán. „Egy-egy" jelenti ki mosolyogva ■a főhadnagy támpontparancsnok.

Persze nem egyszer egész komoly formában is átélünk hasonló jeleneteket. Ez történt az egyik támpontlátogató kőrútunkon is.

Kiss Jenő

tart. táb. lelkész Győrság.

lommá tesz minden helyet s ott van mindenütt, ahol Nevét segítségül hívják. Igen, erről rendíthetetlenül meggyőződtem itt, ahol csak egyedül az ö kegyelme mentette meg testi épségemet több ízben, amikor a sokszoros túlerővel szemben állottam s mindenki elpusztult körülöttem s én megszabadultam. Igen, ezt nem a véletlen szerencsének, hanem az én és érettem imádkozok sóhaját meghallgató Isten kegyelmének köszönhetem. Ezért hálám jeléül elküldöm a . rendelkezésemre álló csekély összeget az ikladi evangélikus egyházközség javára.

Hárs Dániel tizedes.

Ad akozdsok.

Honvédeinknek a Harangszót előfizették, vagy Bibliára, imakönyvre adakoztak: Maróti János lelkész T.-posta: D. 492. sz. 49 P, Borzsák Sándor lelkész T.-posta: D. 247. sz. 10 P, Csete György. né Pápa 5 P, Ev. Nőegylet Tokorcs

17.50 P, Király Erzsébet Sárvár 9.80 P, Kocsis Károlyné Szombathely 5 P, Ev. Nőegylet Karakószörcsök 19.20 P, Jás- kay Miklósné Kisoroszi -5 P, Antal Mi- hályné Kiskőrös 20 P, vitéz Muray Endre Székesfehérvár 10 P, M. kir. 529. sz. hadikórház prot. betegei Pécs 20 P, Luther Szövetség Csanádapáca 40 P, Lengváry Júlia Budapest 10 P, Falaky Miklós Nagynyulas 5.20 P, Dr. Unger József Sopron 4.80 P, Kovács Gyula Oelldömölk 2.50 P, Balázs Gyula Rába- szentandrás 3 P, özv. Reuss Jenőné Budapest 9.60 P, Dr. Horváth István Győr

2.50 P, Ev. Nőegylet Uraiújfaíú 42.5ŐP, ifj. Moór István Nagygeresd 5 P, Ev. Lelkészi Hív. ,Nagyalásony 38.86 P, N. N. Sárszentmiklós 10 P, Boros Irén Marcali 10 P, Nagy Sándorné Körmend 10 P, Michalek Józsefné Rákoskeresztúr 5 P, Diós Istvánná Budapest 2.50 P, N. N. Sárospatak 10 P.

Bombakárosultaknak a Harangszó útján érkezett adományok: Káldy József Marosvásárhely *20 P, Nagy Pál Farád 10 P, Erőss Jolán Balatonfüred 20 P, özv. Radnóti Györgyné Balatonfüred 10 P, Sághy Jenő Balatonszárszó 20 P, Berci Mádi és öcsi Sopron 20 P, Baár Józsefné Budapest 10 P, N. N. Pápa 106 P, N. N. Szeged 5 P, Edvy László Pápa 10 P, Rada József Marosvásárhely 10 P, Asbóth Irén Vágvecse 20 P, Kiss Je,nő Nagybarát 50 P, Horváth Lajos Völgy es 3.40 P, Kővári István Vác 5 P, Dézsi Adél Berente 10 P, Kováts Teréz Veszprém 5 P, Oszkó Sándor Révfülöp 10 P, Földes Valéria Kassa TO P, özv. Vanek Gyuláné Kassa 25 P, Czakó Jö- zsefné Kassa 20 P, Mikler György Kassa 20 P, N. N. Sárospatak 50 P, Mesterházy Józsa Sopronbánfalva 2 darab ruhát.

Hadiárváink részére a Harangszó útján érkezett adományok: Kuntz Frigyes. né Sárospatak 50 P, Mailáth Imréné Budakeszi 10 P, Poprádi Jánósné Budapest 15 P, Schober Sándor Sárvár 20 P, Pataky Antal Balatonszepezd 15 P, Reich Sándor Szombathely 6.0 P, Kocsis Károlyné Szombathely 10 P, N. N. Mosonmagyaróvár 20 P, Kalmár László Tokod 50 P, N. N. Szeged 60 P, Zalán Frigyes Aszód 20 P, Bácskai Sándor Kurd 15 P, özv. Szabó Lászlóné Sopronnémeti 10 P, özv. Kiss Istvánná Nemeskajal 10.20 P, Czmorek Lajosné Tereske 20 P. N. N. Pápa 100 P, N. N. Szeged 30 P, Nemes István Sopronbánfalva 30 P, Emődi Elemér Kecskemét 20 P, Marschalkó Jenő és neje Nagyszénás 25 P, Sebestyén Mi- hályné Sopron 10 P, Szkok Pál Bicske 30 P, N. N. Sárszentmiklós 10 P; Jósfay- Jausz Lajos Győr 10 P, Pammer Nővérek Budapest 10 P, Sebestyén Margit Harta 10 P, Újvári Margit Rákospalota 10.— P, Dr. Mailáth Imréné Budakeszi 10 P, Kiss Jenő Nagybarát 50 P, Erdős Sándor Sopronnémeti 4.40 P, Szamosi Lőrinc Lajoskomárom 10 P, Kővári István Vác 5 P, Evang. Leányegylet Szombathely 50 P, N. N. Balatonfüred 5 P, Maderspach Ferencné Rákosliget 15 P, N. N. Testvérek Mihályi 10 P, N. N. Sárospatak 40 P, Reich Sándor Szombathely 60 P, Zalán Frigyes Aszód 10 P.

Afal képünkről,

mely a szörnyű világégést mutatja, külön levelezőlapokat is készítünk. A képet Böröczki Vilmos rajzolta. A levelezőlapok könyvkereskedésünkben kaphatók.

Ezer pengős adomány a Soproni Ev. Líceumi Diákotthonnak. Várpalota község elöljárósága 1000 P-t adományozott a Soproni Evangélikus Líceumi Diákotthonnak. A nemes cselekedet a község elöljáróságának a nevelésügy iránt tanúsított buzgóságáról beszél.

illetőleg szegény gyermekek sejzélyezé- sére fordítsák. 1941-ben konfirmánéusok segélyezésére tett adományt.

Neve széles körben fennmaradt, emlékét megőrzi a hálás kegyelet.

Somogyi Béla.

Honvédelnk üzennek.

Imre József III/l. utász-honvéd üzeni Gércére szüleinek, ismerőseinek és Mesteribe, hogy jól van, mindenkit üdvözöl. Több levelet szeretne kapni.

Németh Ferenc őrv. V. 624. tábori számról Zalaegerszegre üzen édesanyjának: ne aggódjon, jól van, több levelet vár. Ismerőseit üdvözli.

Erdélyi Sándor tizedes B. 898. tábori számról üzeni szüleinek, testvéreinek és mindazoknak, kiktől levelet vagy újságot kapott: egészséges, jól érzi magát, ne aggódjanak, ha néha soká ír. Csomagot nem kapott.

BTeznyán Mihály honvéd K. 802 tá- I bori számról üzen szüleinek, menyasszonyának, testvéreinek, rokonainak és ismerőseinek: ne aggódjanak, semmi baja nincsen, egészséges, jól érzi magát és

tak a szemek, mikor előkerültek a megszokott, kedves egyházi lapok, öröm volt látni, milyen őszinte megbecsülésnek örvendett a Harangszó, vallásfelekezetre való tekintet nélkül. Sokszor — ha külön-külön nem jutott mindegyiknek — hárman-négyen olvastak egyszerre egy-egy’ számot, vagy kézről- kézre adták. Nem valószínű, hogy itthon olyan tüzetesen, olyan alaposan olvastak valaha is lapot, mint ott kinn a Harangszót. A legkisebb hírt, a legérdektelenebb hirdetést átböngészték. Minden érdekelte őket, de különösen szívesen olvasgatták a katonarovatot s abban is honvédeink üzeneteit. A hátország együttérzését látták benne, a fronttal való szoros és nélkülözhetetlen összekötőkapcsot.

Hálásak vjltak katonáink minden kiszállásunkért, pedig mi csak kötelességünket teljesítettük. S ha tudták előre hogy megyünk, olyan remek dolgokat sütöttek-főztek, szinte nem is akartuk hinni, hogy a fronton vagyunk. Azt sze. retteni bennük, hogy mindig vidámak, jókedvfiek. Minél nehezebb volt a soruk, annál kedélyesebbek lettek. Szol. gálatban bátor katonák, pihenőben csintalan gyermekek, akik állandóan készen voltak a tréfára.

Katona-tréfa.

Egy alkalommal főhadnagy támpont- parancsnokuk vezetése alatt minket is megvicceltek. Istentiszteletet tartottunk, utána kedélyesen elbeszélgettünk, majd készültünk vissza kocsival a mi támpontunkra. Felülünk lelkészi kocsinkra (rázós falusi szekér) hátul ketten kato-