Harangszó, 1944
1944-09-03 / 36. szám
\ 35. évfolyam. 1944. szeptember 3. 36. szám. Pwptalaideaoai Dunántúli Lothar Szövetség «*gj«Unik minden vaaárnap. •*-»l?adt lapok: Jöjjetek énhozzám, ■ Utdéki Luther, Lelki Harmat. Felebarát. Felkér foltok a véres harcmezon. Irta: MarólI János prot. vezető-lelkész. Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elvehes- sem? — Ki az én felebarátom? Lukács 10, 25, 29. E két kísértő kérdéssel kereste fel Jézust a törvénytudó. A másodikról az Ige megjegyzi: igazolni akarván magát. A törvénytudó meg van győződve, hogy az Isten iránti szeretet valamennyi parancsát megtartotta. De ha a felebaráti szerétéiről kellett volna számot adnia, akkor bizony sok-sok mulasztással kellett volna számláját megterhelni. A hiba forrását nem önmagában kereste, hanem az isteni parancsoknak állítólagos határozatlanságában. Volt másik tévedése is: a felebaráti szeretetet vételárnak gondolta, melyet majd Istennek fog lefizetni az örök élet ellenértékeképen. Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Elnyerést emleget, de megszerzésre gondol. Mást nem is gondolhatott. Gyermekkora óta azt tanulta: tartsd meg a parancsolatokat és élsz! Pál apostol ezen az alaptételen szenvedett hajótörést, mielőtt megtalálta az utat Jézushoz, ő ismerte fel, hogy minden emberi jócselekedet — a legjobbak életében is — magában hordja a gyarlóságnak, a bűnnek csiráját. De ezen felismerés felett ragyogott fel előtte — Jézus követésében — az örvendetes üzenet, hogy boldogságunk és üdvösségünk nem a mi cselekedeteinktől függ, hanem Istennek a hit által elérhető kegyelmétől. Aki az Isten kegyelmét a hit által átéli, az minden gyarlósága mellett is tud Istennek tetsző cselekedeteket véghezvinni. Az nem von határokat a szeretet körül s nem kérdezi: ki az én felebarátom? Az tudja, hogy a szeretetnek bármilyen szűkítése árulás magán a szereteten. A hitből fakadó Isten iránti szeretet önmagától fejlődik samaritá- nus szeretetté. Ilyen szeretet kapcsolta össze az első keresztyéneket. Ilyen szeretet tudja megvalósítani az igazi népközösséget, melynek fundámentuma ez a vallomás: minden ember testvérem! K u s z y Emil. Előttünk folyik a gyilkos küzdelem. Ömlik a vér, hogy biztosítsa az ádáz küzdelem magyarsága az otthon nyugalmát és munkáját. A vörös gyűlölet vörösre festi a harcmezőt. Még vörösebbre fest mindent körülöttünk a lenyugvó nap véres sugárkoszorúja. Esteledik ... A kezdődő -sötétségben fellépek az egyik padlásra, ahol az őrség legénysége készül éjszakai pihenőre. Vannak vagy nyolcán. Már egyik-másik elfogyasztotta vacsoráját. Beszédbe elegyedünk, amikor az egyik bajtárs feje mögül kidugja csőrét egy kis madár és szépnek nem mondható hangján köszönt rám: Egy csókafiók a kis feketeség. Kérdésemre — hogy került ide ez az állat? — előkerül még két csókafióka és megered a fiúk ajkán a szó. Elmondják. — „Nagy vihar volt. A parókia kertjében lévő nagy szilfáról lesodorta a szél a csókafészkeket. Megesett a szívünk a szegény fiókákon s elhatároztuk, hogy felneveljük, akiket a vihar elszakított a meleg fészektől. Hiszen a mi életünk is annyira hasonlít az övékéhez s - olyan jó, ha itt az idegenben ellenség és partizánok között találkozunk meleg, szerető szívekkel. Azóta itt élnek közöttünk s törődünk velük.“.— Közben a csajkában lévő 2—3 húsdarabka közül az egyik besétál az egyik éhes fióka gyomrába. — Ilyenek ők, inkább lemondanak az étel egyik feléről, csak hogy ezek a kis otthontalan állatkák éhen ne pusztuljanak. De meg is hálálják, mert ők is lemondtak a csipkelődésekről. Olyan szelíden járkálnak ide-oda a padláson, egyik fejről, vállról a másikra, mintha ők is őrök lennének és mintha mindig itt éltek volna szerető szívű, magyar katonák között. Másnap reggel vasárnapra virradunk. Istentisztelet után az egyik helyen összeszámoljuk az egyházi lapjainkra gyűjtött perselypénzt. Az eredmény több mint száz pengő. A kettőszáznál alig több emberből álló katonagyülekezetből többen mentegetőznek, hogy csak ilyen keveset sikerült összeadni. Ha tudták volna előre, akkor pénztárcájukat is magukkal hozták volna, s biztos, szebb lett volna a •gyűjtés eredménye. Drága, melegszívű fiúk. Mögöttük egy csomó véres ütközet, ahol életüket kockáztatták s vérüket áldozták az otthonért, és most sajnálják, hogy csak ennyit tudtak adni. — Csak később tudom meg. h<>gy milyen is a szívük! A tű t1 kkel való bei zélgetés közben tudom meg, hogy azok közül, akik az istentiszteleten részt- vettek, az M — 747. táb. postaszámú utászszázad fiai az egyik bajtársuk megsegítésére több mint 400 pengőt gyűjtöttek össze pár óra alatt. A megsegített négy családos és igen nagy szegénységben élő honvéd bajtárs. ~ Azt is elmondják, hogy az isten- tisztelet előtti héten a D — 184. táb. postaszámú tüzérek egyik ütege 1100 pengőt gyűjtött össze és küldött haza Varga János hősi halált halt honvéd bajtárs özvegy édesanyjának. Az elesett bajtárs családfenntartó volt és az üteg így óhajtott valamit segíteni a támasz- nélkül maradt szomorú édesanyán. Az egyik faluban a már 17 hónapja katonai szolgálatot teljesítő honvéd bajtárs gyenge, beteges feAz egész keresztyén közvéleményt, a nyári dologidő érkeztével mindig fokozottabban foglalkoztatja a vasárnapi munkaszünet felfüggesztésének kérdése. A „Magyar Protestánsok Lapja“ megszívlelendő sorokat ír erről a kérdésről: „A mezőgazdásági munkák teljes egészükben, idejére befejezettek lehetnének a vasárnapi munkaszünet megtartása mellett' is, ha minden ember dolgozna, illetve kényszerítve lenne rá, hogy dolgozzon a mezőgazdaságban, mint legnagyobb hadiüzemben, akit a sorsa erre rendelt! Csak aki falun él, az tudhatja, hogy mennyi dologtalan ember él falvainkban. Vannak mindenütt gycngvUliatatlan naplopők. Vannak P A/\ :jS FÖISKGU 1 leségének segítettek az egészséges bajtársak. A favágástól a széna- gyűjtésen, boglyába rakáson, csép- lésen keresztül egészen a teljes betakarításig. Fehér foltok ezek a véres harc- mezőjeön. A szeretet foltjai a gyűlölet Vörös színén. Világító példák arra, hogv a szeretet mindent legyőz, még az ősi vadságot is és hogy a szeretet sohase] nem fog}', még áz Öldöklő harcok közepette sem. Krisztus el a harcmezön is! Semmiféle öldöklés nem tudja elfolytam hatalmát, mert isteni, mert örök és örök igénye az embernek és az egész bűnös világnak. Még most kevés az ilyen fehér folt. Több a vörös. Majd ha az otthon és a front Krisztustól megtanulja, hogy nem elég csak az életet odaáldozni a szeretteinkért mindennap, hanem azt is, amit kegyelemből kaptunk hozzá, több lesz majd a fehér folt és annyira megnövekszik terjedelme és ereje, hogy elnyomja a vérest és a vöröset. A fehér foltok ilyen értelmű tömeges összefogása a harcban és hazánkban csakis a piros és vörös legyőzésére vezet. Mert igaz az, hogy a szeretet, amely soha el nem fogy, mindent legyőz. hasukat a nappal süt tetők, kisszé- ken ülők a magyarok között is. Vannak urizáló nagyzolők, akik félnek már az ásótól, kaszától. Vannak, akik csak 20—30 pengős napszámbér mellett hajlandók dolgozni. A vasárnapról szóló rendelet csak az amúgy is dolgozó, jó magyar embereket uszítja még megfeszítettebb munkára, de a naplopó munkakerülőkről semmit sem intézkedik. Ezért állítjuk — hangsúlyozza a cikk — hogy ha hétköznap mindenki ereje teljességéből, megfeszített munkával dolgozna, nem volna akkor szükség a vasárnapi munkaszünet felfüggesztéséről szóló rendelet esa- tendőnkinti megismétlésére.“ Nincs sszülcség a vasárnapi munteasxünet felfüggesszíésére ?
