Harangszó, 1944

1944-08-27 / 35. szám

Csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok.

I. Thess. 4, 11.

A munkát és a pihenést az Ige Isten-rendelte egységbe foglalja. Mikor Isten az első emberpárt az Édenből kiűzte, két ajándékot adott tarisznyájukba: a hétköznapok

munkáját s a hetedik nap pihenését. E két ellentétből tevődik ösz- sze az élet.

A nagy dolgok csöndességben születnek. Leghasznosabb a csöndes eső. Az éjszaka csöndjében gyűjtünk erőt a következő nap munkájához. A téli pihenés idején fejlődik az az élet, mely tavasszal ezernyi levélben és virágban tör napvilágra. Luther Wartburg csöndes cellájában fordította a Bibliát. Az Úr Jézus Krisztus a puszta csöndjébe vonult, mielőtt megkezdte a megváltás munkáját.

A külső csöndnél fontosabb a benső. Sok egyházi énekünk szól erről a csöndességről. Legismertebb: Légy csendes szívvel. De e csöndességnek sok ellensége van: aggodalmaskodás, szenvedés, bűn. Saját erőddel nem tudod ezeket az akadályokat kiküszöbölni. Aggodalmaskodói? Minden gondotokat . Öreá vessétek! Szenvedsz? Mind jó, amit Isten tészen. Nyugtalanít a bűn? Ha bűneid pirosak, mint a vér, Ő hófehérre mossa. Az Istenben csöndes szív olyan, mint a tengerszem, melyet magas hegyek környékeznek. Az Isten szívén pihenő szív az Ő erős atyai karjainak védelme alatt áll.

De a csöndesség nem azonos a tétlenséggel. A nagy tavaknak rendszerint lefolyásuk van s azokon keresztül lesznek az ember segítőivé, áldássá. Amit Isten közelében pihenésben és békességben nyertünk, azt alkotó és segítő munkával kell hasznosítanunk. A munka nemcsak kenyerünket biztosítja, de benső nyugalmunkat is szolgálja. Előmozdítja embertársaink jólétét s végeredményben építi Isten országát.

A munka és pihenés Isten-rendelte egység. A teljes, harmonikus keresztyén élet.

Kuszy Emil.

Munka és pihenés.

Keresztyén származási igazolás.

Mostanában, amikor csaknem mindenkinek igazolnia kell keresztyén származását, amikor oly nagy keresési, kutatási hadjárat indult meg, vagy levélileg, vagy személyesen, akkor a keresők és a lelkészek sok érdekes felfedezésre, tapasztalatra jutnak. Mily sokan elcsodálkoznak, hogy az ő ősei honnan származnak. A lelkészeket nagy szomorúsággal tölti el, hogy régi, buzgó evangélikus elődök, ősök utódai lettek más vallásúakká, hogy mily sokan lettek egyházunk iránt hűtlenek a más környezetben és nem tartották meg konfirmációi fogadalmukat, vagy pedig gyermekeiket adták el. De sok örvendetes esettel is találkozunk, amikor bár elszakadtak egyesek falujuktól, de megtartották evangéliumi hitüket.

Oh bár az Ür Jézus felhasználhatná ezt az alkalmat sok keresztyén számára, hogy ne csak külsőleg, a saját és ősei keresztlevelével tudná igazolni keresztyénségét, hanem bensőleg, szívével, hitével és életével, hogy Ő az egyház ura, a keresztyénség feje igazolná keresztyéni, krisztusi voltukat. Egész bizonyos, hogy nagyon sokat figyelmeztetett ő, hogy valósággal is keresztyének legyenek, ne csak névleg. Egyesekben bizony meg is indult a buzgóság az érdeklődés az egyház, a templom felé. Hányszor mennek egyesek gyalog, vonattal, vagy kerékpáron a keresztlevelekért és arra a kérdésre, hogy miért nem intézték el levélileg, azt válaszolták, hogy szerettem volna még azt a templomot látni, ahol engem megkereszteltek, vagy ahol szüléimét megkeresztelték. Sokszor megható esetek is történnek, mint ez az alábbi eset is: Az egyik júliusi napon beállít a lelkészi hivatalba egy úri ember és kéri a templom kulcsát, hogy megnézhessék a templomot. Elhozta a 83 éves édesanyját, aki az előző év karácsonyán tudta meg, hogy az édesanyját ebben a templomban keresztelték meg. *Ö ugyan az édesanyját nem ismerte, mert az ő születése után nemsokára meghalt, de boldogan őrzött minden emléket, ami az ő édesanyjára emlékeztette őt. Amint megtudta, hogy az édesirta : Gerhál Sándor.

anyját itt keresztelték meg, attól az időtől fogva buzgón imádkozott az Istenhez, hogy még addig tartsa meg őt, amíg ide eljöhet és kérte a fiát, hogy tegye lehetővé az ő számára, hogy eljöhessen ide, hozza őt ebbe a templomba. A fia teljesítette a kérését. Édesanyját elhozta. Ketten vezették, segítették a templomba, leült egy székre, körű k^zeíUs aztán imádkQ/.^tí- 'úűjd felemelte az arcát és h. r.gosan is megköszönte az Istennek, hogy megláthatta azt a templomot, ahol az ő édesanyját megkeresztelték és mondotta, hogy most már boldogan hal meg, mert az Isten meghallgatta ezt az ő kérését.

Egy másik alkalommal egy úriasszony jön sietve, csaknem kétségbeesett arccal és kérdezi, hogy itt van-e anyakönyvezve az egyik nagyszülője? Amint megkerestem és megmondtam, hogy itt van, egyszerre örvendező lett az arca és hálásan felsóhajtott: Hála Istennek, csakhogy megvan! Elmondotta, hogy Vácról autóval jött, 140 pengőt fizetett, de nem sajnálja, csakhogy megvan, mert ezt még nagyon követelték tőle, az állása is veszélyben forgott a rendőrségnél.

Elgondolkoztató, hogy az emberek mennyire nem sajnálnak semmi fáradságot és költséget, csakhogy megszerezzék a keresztyén származásuk bizonyító iratait, mert életbevágóan fontosak. Mily szomorú az az ember, aki egyik vagy másik iratát nem bírja beszerezni, s így nem tudja teljes mértékben igazolni. De mit teszünk meg mi és mit tesznek meg általában véve az emberek, azok kik meg vannak keresztelve a Krisztus nevére, hogy megszerezzék igaz, lélekszerinti keresztyénségük bizonyságait? Elsősorban mit teszünk meg azért, hogy hitre jussunk és a hitben megerősödjünk? Megvünk-e hűségesen az Isten házába, hogy hallgassuk az igét? És megyünk-e olyanokhoz, kik hisznek, hogy hitből hitre jussunk, mert a hit hallásból vagyon? Az üdvösség elsajátításához hit kell. Hittel fogadhatjuk el az Ür Jézus váltsághalá. llaak az áldását. Hitünk pecsétjei

pedig a hit gyermekei; a jócselekedetek, az Isten akaratának teljesítése. Az utolsó ítéletkor megítéltetnek az emberek az ő cselekedeteik szerint. (Jel. 20, 12.) Az Űr az ő szolgáit maga látja el az ő bizonyságával, pecsétjével, mely teljesen hamisíthatatlan. Ott van az ő pecsétje az ő homlokukon. (Jel. 7, 3.)

De. sokan .sajnálják azt az időt és azt a fáradságot, melyet ezeknek a bizonyságoknak megszerzésére kellene fordítani, pedig ezek üdvösségbevágóan fontosak. De sokan sajnálják a templomba való menetelt, inkább odahaza maradnak. Sajnálják a pénzt, az adományt az egyháztól, a missziótól, építő iratok megvevésétől. Menynyivel másképpen cselekedett Pál apostol, aki ezt írta: „ . .. még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Ür Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.“ (Csel. 20, 24.)

,,Szülőföldünk vcssélyben van!44

A volt finn elnök neje, Gerda Ryti asszony 1944 júl. 16. vasárnapon az istentisztelet befejezése után rádiószózatot intézett a finn néphez: „Szülőföldünk veszélyben van — mondotta az elnök felesége — egyetlen egy férfi, egyetlen asszony és gyermek sem vonulhat félre nem törődve e harccal, melyet kikerülhetetlenül isten adott osztályrészünkké. A Hazának szüksége van mindarra az erőre, melyet kinek-kinek a Teremtő hatalmába adott, mivel a bolsevizmus félelmesen gonosz fenyegetése és haragja életünket a nyomorúság tengerévé akarja változtatni. A Haza nem ment fel senkit a felelősség alól, mivel minket mindenki másnál szorosabb kötelékek fűznek egymáshoz. Ezért harcolnunk kell, jobban, mint azelőtt bármikor, harcolnunk kell úgy, mint akiket Isten választolt ki jogaink megvédelme- zésére és arra, hogy egyesült erő-