Harangszó, 1944
1944-08-20 / 34. szám
1944. augusztus 20. HARANGSZÓ 153. Beszél a búzaszem Voltam mag, csirás, rothadó, elfogytam az utódokért. Lettem gyenge, szép zöld vetés, zsendültem az emberekért. Voltam halk, néma áldozat, termőföldbe rejtettek el. Lettem ígéret, reménység, zúgó kalásztengeremmel. Vagyok búzaszem és acél Jövőt lehet építni rám. Leszek sorsoknak kenyere és vihar után szivárvány. Vagyok omlós, fehér kalács, epedek éhes ajkakért. Leszek mindig hős búzaszem: élek, őrlődöm, másokért! Gerencsér József. Kicsiny gyülekezet Érdeklődéssel olvastam egyik nagy gyülekezetünk számadatokban feltárt helyzetének leírását. Megnyugvás, hogy szórványegyházunk küzdelmes életét itt- ott, a már tömegében is öntudatos evangélikus közösség támasztja alá és küldetésénél fogva, de kötelezésszerűen is intézményeket hív életre. E várak falain belül komoly munka folyik, ütemes az élet, épít a lélek és lehetőség, eredményeket mutat fel az evangélikus öntudat. Nem érzik a kisebbségi élet nyomasztó terhét s az életet kívülről szorongató árnyak veszedelmes ölelésétől félniök mitsem kell. Gondjaik mások, mint a miéink — kicsiny és kévéseké! A kicsiny közösség harcban él s így gyengül, — a nagy alkot és magasodó falai tövében erősödik. A küzdő folytonos utánpótlásra szorul s az építő a meglévők megtartásán, növelésén fáradozik. Egyházegyetemünk testének más és más tagjai vagyunk, de nem többre, vagy kevesebbre elhívottak, hanem az egészért egyazon felelősséget hordozók mindazokban, amiket meg kell cselekednünk. Nem élhetünk egymás mellett, csak egymásért. Nem kövülhetünk meg az ön- <célúságban, mert a közös célon kívül •más érdekünk nem lehet. Seregtestek, tábori őrsök, őrszemek egymásbafonódó kötelezései adják a biztonságot. Így kapcsolódnak egybe a nagy-, kicsiny- és missziói egyházközségek, szórványok. A nagy közösségek nem alkothatnának, ha az ország különböző pontjain tábori őrsöket kellene feiállítaniok. A kicsinyek nem őrködhetnének, ha erőtLélekszám Gyülekezeti költségvetés Lélekszám-költségvetés egybevetésével az teher Évi adomány Adomány 1 lélekre Az összehasonlítás nem meggyőző érv, de nagyon sokatmondó. Baján az 1 lélekre eső évi adóteher 1943-ban 16 P 46 f., 1944-ben 20 P. Ez Békéscsaba esetében csak adóban 543.180 P-t jelentett volna a múltban és 660.000 P-t a f. évben. Mielőtt továbbmennék, kérem a békéscsabai testvéreimet, ne értsék félre soraimat, ne lássanak abban célzatosságot. Ez összehasonlítás csak egy magasabb cél és gondolat érdekében történt. Valószínű, hogy a békéscsabai egyháznál könnyebb, a bajainál nehezebb helyzetben levőket is találhattam volna, hogy összehasonlítást tegyek. Kéznéllevő adatok voltak. Ne mondjuk, sőt inkább érezzük egyetemlegesen Isten hozzánk való szeretetét, megértve abból minden kötelezést, elfogadva minden intelmet, hogy kimérjük .a magunkét, hanem az egészét testvériesen megosztva, ki-ki a magáét. Intelem felénk, figyelmeztetés né- künk: betelt az az idő, hogy senki sem élhet önmagának. Nem győzedelmeskedik, csak kétségbeesetten csapdos a test ép karjaival, ha lábai megmerevedtek. A vak csak részben talál kárpótlást ép hallásában és a süketet nem védi mindenében látása! Szeressétek egymást! — mondja az "Ür parancsa. Ne a szavak élettelen földjébe palántázzuk szeretetünk virágszálát, mert bár tavasznak mutatjuk, de télnek hajt fejet. Kicsiny egyház, nagy gyülekezet' Megbocsáthatatlan vétket követne el az, ki közöttetek árkot ásni, válaszfalat emelni akarna. Nem is vonják meg közöttünk árkok a határokat, falak az .akadályt. Minket elválasztani, egymás itói elszakítani nem lehet, mert az élő testről kellene egyenként letépni minket, hogy ne eggyek jegyünk, — nagy gyülekezet. meghaladó építkezésre vállalkoznának Nem bírálhatjuk egymást azért, hogy mely feladatkörre hivattunk el. Ott és úgy kell élnünk, őrt állanunk, vagy építenünk, amint egymásnak tagjai, az egésznek részei vagyunk. Hiányzik azonban a kiegyenlítődés elve és parancsa, de nem evangélium- szerűleg, lelkileg, hanem az élő egység gyakorlati megnyilvánulásában. Nagy és kicsiny gyülekezeteknek bizonyságot kellene tenniök egymás mellett azzal a hittel, amely nem hal meg önmagában, abban a sorsközösségben, melyet nem a sors, hanem a közösség határoz meg az egész érdekében. A lélek készen áll erre, de a betű megerőtleníti. A felismerés nem hiányzik, de a szokás és gyakorlat hatalma látni nem enged. Az öncélúságra kényszerítő önkormányzat részigazságokat szentesit, részérdekeket oltalmaz, gondokat, bajokat, sorsokat kövít meg. Nem tudja az ölő betű fölé küzdeni magát az éltető lélek! Nehéz meghatározni, hogy ebben a kérdésben mi az igazság? De bizonyos igazság az, hogy kicsiny gyülekezet hívei az egészért teljesített őrtállásban és önmaguk megtartásáért a sors puszta szeszélyéből nem kényszerülhetnek nagyobb teherhordozásra, fokozottabb áldozathozatalra, mint a nagy gyülekezetek, akik az egésznek építenek és önlétüket biztosítják. A harc nem kisebb építés, mint amilyen küzdelem az alkotás! Ha például összehasonlítást teszek a békéscsabai és bajai gyülekezet között, a számok tükrében a következőket látjuk: De nem bűn, ha azt mondom, arra biztatok, hogy igyekezzünk mind jobban elmélyülni abban, amit e két szó jelent: egymásért élünk! Nem kivihetetlen a kérés: osszuk meg egymás terhét! Vegyük fel a közös terhet! Ne adhassa a sors egyetlen gyülekezet ajkára se azt a kegyetlen vallomást: élek, mert még nem haltam meg! És ezt sem: élek, mert tudok! Kicsinyek és nagyok mérhetetlen kiegészítői, értékei egymásnak, de csak akkor, ha nem önmagukban élnek boldogan, vagy roskadoznak fájdalmasan, hanem ha együtt élnek boldogságban és fájdalomban, lelki örvendezésekben és földi, anyagi tehervállalásokban, a magas hegyen teli napsütésben és a szakadékos völgyben gyenge fény világánál. A betű, a szokás, a gyakorlat nem örökéletfi, így ezek gyermekei sem: a törvény, szabályrendelet stb. stb. Egyetlen örök törvény van csupán, az isteni, az Evangélium! Kicsiny és nagy gyülekezetek! Itt van a mi jövőnk, életünk, közös sorsunk elrejtve, — lélek törvényében az élet törvénye! Keressük meg! Kemény Gábor. Második kiadásban fogy már az ,,Isten a mi oltalmunk!“ című, légiveszély idejére való imádságos könyvecske. Válogatott igék, énekek, imádságok gyűjteménye. Mindenkinek szüksége van rá. [ 2 Ara 50 fillér és a portó. Honvédelnlc üzennek. A H. 799. tábori számról Császár Béla tizedes Becsvölgyére; Kolay József honvéd Zalabaksára édesanyjának, testvéreiknek és rokonaiknak üzenik: Nagyon jól érezzük magunkat, miattunk ne aggódjanak, mennél több levelet várunk. Gecsei Gyula őrmester a Z. 532. tábori postaszámról szeretetteljes csókjait küldi Bezi községbe szüleinek, testvérének, Irmának és Hima Erzsikének, az összes ismerőseinek üdvözletét küldi. Jól van, sok levelet vár. Zimik Sándor szüleinek üzeni Kis- bácsára, hogy egészséges és a Harangszót megkapta, az ismerősöknek és a bácsai ifjúsági egyesületnek üdvözletét küldi. Májer Ferenc tizedes P. 718. tábori postaszámról üzeni szüleinek, testvéreinek és ismerőseinek Soltvadkertre: Jól vagyok, nincs semmi bajom, gyakrabban írjanak. Tászli Lajos honvéd üzeni az F. 859. tábori számról családjának Likabonyba, hogy jól van, ne aggódjanak érte, sokszor csókolja mindnyájukat. Honvédéin* I(öszönefe. Dezső István honvéd írja a komáromi hadikórházból: Hálát adok a mindenható Istennek, hogy már nem hordágyon kell vinni az imaterembe bibliaórára és istentiszteletre s valamint légiriadó esetén az óvóhelyre. Mert a legnagyobb orvos volt velem ... a Jézus Krisztus. Az Isten megsegítő kegyelméből ö gyógyított engemet... Szenvedéseinkben megkell tanulni imádkozni, istentiszteletre kell járni és evangélikus hitünket erősen a szívünkbe kell zárni... Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni! — Most hálás köszö- netemet fejezem ki annak az ismeretlen hittestvéremnek, aki megrendelte a Harangszó újságot a nevemre, ide a komáromi hadikórházba. A legnagyobb örömömre szolgál. * Szakonyi Lajos szkv. írja a B. 954. tábori postaszámról: A hegyek között töltöm napjaim, fehér kórházi ágyon. Itt keresett meg két Harangszó. Feladó nem volt rajta, így a Harangszó útján köszönöm meg a jólelkű evangélikus testvéreknek, hogy nem feledkeztek meg rólam, sőt nagy lelkierőt küldtek egy szenvedő testvérnek. Mikor a Harangszót olvastam, szinte úgy éreztem, hogy Kemenesalja kicsi falujának két kis harangja csendül a fülembe. A jólelkű evangélikus testvérekre Isten áldását kérem, hogy ezután is gondoljanak a messze harcoló honvédtestvérekre. A keresztyén ember kettős hivatása. Augusztus 20. — Jézus áldása a földi munkán. Luk. 5, 1—11. Rosszabb időt és helyet már nem lehet kijelölni halá- szásra, mint amilyet Jézus jelölt ki. Mégis akkora áldás lett ezen a kenyérkereső munkán, hogy a halászokat félelem fogta el. Megérezték, hogy ezt Jézus cselekedte velük, bűnös emberekkel. Jézus pedig megmutatja nekik másik hivatásukat: ,,Embereket fogsz.“ Nekünk is kettős hivatásunk van. Isten rendel bennünket földmívelésre, háziasszonyi, gyári vagy egyéb munkára. Nem azért, hogy kínlódjunk, hanem azért, mert e munkánkat meg akarja áldani, mint Jézus Péterét. És Isten hív bennünket az ő örök országának polgáraivá. Engedelmeskedünk-e Istea mindkét hívásának? Jaj, ha akármelyiket elhanyagoljuk! Augusztus 21. — Azt akarja, hogy szorgalmasak legyünk. I. Thess. 4, 11— 12. Jézus hívei sohse tarthatnak a mesebeli emberrel, aki ölhetett kezekkel várta, hogy a sült galamb a szájába repül. A keresztyén ember becsülete a saját dolgaiban való szorgalmával nő és a kényelemszeretetével fogy. Isten egyikünket se hívott arra, hogy a dolgunkat végeztessük el másokkal, hanem arra, hogy a saját dolgainknak magunk lássunk utána és tulajdon kezünkkel munkálkodjunk, ne pedig a más munkájából élősködjünk. Gondosan vigyázunk, hogy az emberek előtt a becsületünkben hiba ne essék. Arra is vigyázunk, hogy Isten előtt keresztyén becsületünkben ne essék hiba? Augusztus 22. — Mindegyikünknek a munkaadója az Úr. Efezus 6, 5—9. A mi munkavégzésünk majdnem mindig attól függ, milyen a gazdánk. Ha szigorú és állandóan rajtunk a szeme, akkor rendesen és szorgalmasan dolgozunk; ha nem szigorú és nincs mellettünk, akkor gyakran hanyagok és lusták vagyunk. Ha meg a magunk dolgában járunk el, akkor igazán úgy dolgozunk, ahogy nekünk tetszik. Jézus híveinek a munkája nem igy megy. Bárhol dolgoznak, tudják, hogy őket ebben az órában ebbe a munkába Isten állította és őt nem lehet kielégíteni gondatlanul vagy kényelmesen végzett munkával. Ne feledd el! Augusztus 23. — Őrizkedjünk a meggazdagodás vágyától! I. Tim. b, 6—12. Földi élethivatásunk célja nem a meggazdagodás. Aki erre törekszik, az félreérti Istentől kapott földi hivatását. Szívének vágya, szeretete, reménye azon a gazdagságon csüng, amely után sóvárog és nem ér rá Istenre, felebarátra gondolni és nekik szolgálni. Ezért jelent a meggazdagodás vágya sok kísértést, sok veszedelmet, sok gondot és sok bánatot. Ha helyet adsz szívedben e vágynak, a veszedelem és romlás előtt nyitottál tág kaput az életedbe. Ezt gondold meg most, a termés betakarítása után! Augusztus 24. — Ha gazdag vagy, Isten ajándéka az. I. Tim. 6, 17—19. Nem magadtól lettél gazdaggá, hanem Isten ajándékából, ő az, aki olyan vagyont bízott rád, melyre se neked, se a családodnak nincs szüksége. Nem azért bízta rád, hogy úgy gondolkodj és cselekedj, mint a bolond gazdag (olvasd Lukács 12, 15—21. v-t!). Isten a különleges vagyonhoz különleges feladatot is adott: tégy jót, adakozz, adj annak, akinek a szükségese sincs meg! Ezt a feladatot kaptuk Istentől a vagyonnal. Aki csak az ajándékot fogadja el, a feladatot nem, az az Istent próbálja kijátszani. Hogy próbálkozhatnánk mi ezzel?! Augusztus 25. — Isten szent hívása. II. Tim. 1, 6—12. Földi élethivatásunkon kívül van még egy hivatásunk. Isten szent hívással hívogat bennünket erre. Eltörölte a halált, világosságra hozta az életet és halhatatlanságot. És most azt mondja nekünk, szegény bűnösöknek: „Jer, végy részt ebben te is! Hagyd a bűneidet és élj úgy, mint aki tudja, hogy ő a Krisztus örököstársa!“ Bármi a földi hivatásod, el ne feledkezz Istennek erről a szent hívásáról! Augusztus 26. — Az Isten elhívott- jának mérlege. Filippi 3, 7—14. A mérleg egyik serpenyőjében Krisztus, az ő szenvedésének, halálának és feltámadásának ereje. A másikban mindaz, amit e világ adhat: egészség, hosszú, boldog élet, stb. A mérleg nem játszik. Krisztus hasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a másik oldal. Mégis sokan választják e má- sikat, a szemetet. A hívő ember utolsó lehelletéig minden erejével és könyörgésével törekszik a Krisztus után. Azzal is, hogy a földi hivatását hűséggel végzi, úgy, hogy az égi hivatását mia- den nap újból maga elé állítja. __, . Nyirő József,
