Harangszó, 1944

1944-07-23 / 30. szám

1944. július 23 HARANG SZÓ 137 „különc“, „szélsőséges“, sőt nem egy­szer azzal is, hogy „szektás hajlandó­ságú“. .. Vagy, aki ezt nem teszi, az pedig hivatkozik arra, hogy a bor- és szesztermelés hány családnak ad kenye­ret, mily óriási bevételt biztosít az állam­nak stb. S teszik ezt nyilván azzal a cél­lal, hogy ilyen módon igazolják saját "magukat: csak nem vehetnek részt ilyen veszedelmes munkában! Azaz a részeg­ség által tönkretett vagy veszélyeztetett szerencsétlenek megmentésében, a kék­kereszt munkában. Nem hallgathatjuk el azt a szomorú tapasztalatunkat sem, hogy — ha valahol ez a’ kérdés szóba kerül — olyanok is, akik egyébként a Bibliával édes-keveset törődnek, ilyenkor hivat­kozni szoktak magára a Szentírásra is, rámutatva arra, hogy hiszen Nóé ültette .a szőlőt, Pál apostol is aj'ánlotta Timo- theusnak, hogy igyék bort. Azt persze elfelejtik megemlíteni, hogy mi lett Nóé részegségének a következménye, vagy hogy Pál apostol egy „kevés“ bor élve­zését ajánlja Timotheusnak „gyomrára és gyakori gyengélkedésére való tekin­tettel“, azaz orvosság gyanánt... De legyen elég ebből ennyi. Mi ki­mondjuk egyenesen azt a meggyőződé­sünket, hogy egyfelől mulasztás terheli a hívek seregét azért, mert ezt a mun' kát elhanyagolja, s hogy másfelől áldott egyház- és nemzetépítő, mentőmunkára vállalkozik az, aki csatlakozik a kék- kereszt-munkát végzők kisded csapatá­hoz. Kérjük Istent, hogy küldjön mun­kásokat itt is az Ő aratásába. Legközelebb már arról fogunk szólni, hogy közelebbről miben is áll a kék- kereszt munka és hogyan lehet foly­tatni azt. % Dr. Deák János. Egyházunknak évszázadokon át két •nagyfontosságú alappillére volt: a temp­lom és az iskola. Szoktuk is mondani, hogy az iskola a templom előcsarnoka, mint ahogyan az is! Sohasem volt tehát mindegy, hogy ezekben a templomi elő­csarnokokban kik és mit tanítottak és amit tanítottak, hogyan tanították. Ezen a hogyan kérdésen múlt és múlik most is, hogy az előcsarnokból milyen fel­fogást, hitet, világnézetet holtak és hoz­nak magukkal azok, akik a templomba léptek. Hála a kegyelem Istenének, most is vannak tanítóink, akik megérdemlik az evangélikus előnevet, de voltak régen is! A hivatásukat hűséggel végző tanítók mindig megérdemlik, hogy szeretettel emlegessük nevüket. Örökítsük hát meg Hájas Kálmán nevét is, aki négy év­tizedet meghaladó időn át volt a büki gyülekezetnek tanítója. Most hívta el az Úr őt kilencvenegy éves korában, a rend­kívüli viszonyok miatt ideiglenesen a nemeskéri temetőben pihen, hogy azután hazatérjen ide Bükre, abba a fenyőfás, örökzöldes temetőbe, melyben hűséges hitvestársa is pihen. Kemenesalja lankás, dombos, áldott földje adta őt minékünk. A szülői ház, a környezet telítette hittél, imádsággal, hazaszeretettel. A magyar nyelv szívet megindító muzsikája annyira fogva tar­totta egy életen át, hogy még öreg ko­rában is megesett vele, hogy a fiának Bonyhádra versben írt levelet. És hogyan tudott mesélni! Csak le kellett ülni a lábai elé és kitárt szívvel hallgatni azt a sok szépet, amely dúsan, bőségesen áradt belőle, ízesen, melegen, mint a sú­lyos kévéből a búzaszem. Dé~nem is erről akartam beszélni, ha­nem arról, hogy Ö evangélikus tanító volt. öszhajú tanítványai tesznek bizony­ságot, hogy milyen tanító volt. Szálfa­termetével minden reggel negyednyolc­kor az iskolájában volt. Ilyenkor az egy­házi énekek magyarázata, buzgó ének­lése, imádság volt az első teendője. Nem egyszer ezután megreggeliztette a szegé­nyebb gyermekeit, ha mással nem, hát friss, ropogós sültkrumplival. Még most is van a falunkban -egy krumplifajtá, me­lyet Hajas-krumplinak neveznek. Azután jött a munka, számolás, írás, biblia, föld­rajz, történelem, számtan, munkája köz­ben égett, hevült Hajas Kálmán, mint oltárra tett gyertya. És minden szavá­ban, minden hangsúlyában, sőt talán még a mozdulataiban is benne ragyogott, mint gyémántfény csillogása az evangélikus egyháza iránti nagy-nagy szeretet. Ha tanítványai elfáradtak, mesélt, mert ő- -sohasem fáradt el, meséit a virágokról, nagy emberekről, egyházunk hőseiről, színes képzelete úgy vitte a tanítványok seregét idegen világrészekbe, letűnt szá­zadok küzdelmes évtizedeibe, kunyhók döngölt padlójára, vagy paloták arany­termeibe, hogy a hallgatóinak szinte fájt visszatérni a jelenvaló világba. Rendkívül sokat olvasott, képezte ma­gát, tanult, hogy tanítani tudjon. Készült, pedig úgy tudta mindazt, amit néki tudni kellett, hogy kevesen versenyezhettek volna vele. De túl minden tudásán, fon­tosabb volt az a szellem, az a felfogás, az a világnézet, mely minden tanítását jellemezte. Fegyelmezésében is vblt vala­mi, ami az apák fegyelmezését jelentet­te. Előtte nem volt kivétel, mindegy volt, hogy a tanítvány milyen házból szárma­zott és kinek a gyermeke volt. Ezért a tanítványai is' úgy szerették, mint gyermek az atyját. Amikor végigfutott a hír a falunkon, hogy Hajas Kálmán hazatért mennyei Atyjához, volt tanít­ványai közül nem egy siratta meg csend­ben, titokban a jó tanítót, ki hűséges volt a szolgálatban és nagy volt a min­dennapi életben. Mi volt az élete titka? Igen egyszerű e kérdésre a válasz: hívő ember volt. Imádkozó ember volt, ki mindig min­denért Istennek adott hálát. Még Bükön lakott, mikor egy operáción esett át, hazajövet első feladata volt az alázatos, szívből jövő hálaimádság elmondása Isten előtt. Ilyen tanító és ilyen ember volt Hajas Kálmán, a büki gyülekezetnek áldott em­lékű tanítója. Áldott legyen Annak a neve, ki őt az egyháznak adta. Fülöp Dezső. Szerelelcsonjag a bombakárosult gyermeké írnek. Már közöltük, hogy Túrkevéről egy 15 kg-os csomag érkezett szerkesztősé­günkbe. A csomaghoz az alábbi levél volt mellékelve: A túrkevei evangélikus/kis szórvány­gyülekezet asszonyai összefogtunk és készítettük a mellékelt csomagot a bombakárosult gyermekek számára. A mi városunkat — Istennek hála — az Ö -védő kegyelme ezideig megőrizte a tá­madástól. Szeretnénk a segítésben részt venni, örömet fakasztani, e pár sorral vigasztalást nyújtani — mert szívünk szeretetét küldjük e sorokban — azok­nak, akik arra rászorulnak és akiknek ajkán legédesebb a mosoly: a gyerme­kén. Ne az adomány csekélységét lás­sák, de a szeretetet, mellyel azt küldjük. Ha Isten életünket megtartja, később is­mét kopogtatunk csomaggal a Harang­szó kapuján... Az Ür gazdag áldása legyek a külde­ményen! Erős vár a mi Istenünk! Hittestvéri üdvözlettel: Aláírások. Honvédőink köszöneté. Nt. Szerkesztőség és Kiadóhivatal! Nem mulaszthatom el, hogy egyné­hány szóban köszönetét ne mondjak azoknak az igen kedves és jószívű kas­sai evangélikus egyháztagoknak, akik buzgó lelkészük egyszerű felhívására szívesek voltak a hadikórház sebesültjei és betegei részére olvasmányokat ado­mányozni. Azért intézem köszönő szavai­mat a Harangszó szerkesztőségéhez, mert legnagyobbrészt a Harangszó újságot adományozták. Köszönetét mondok Ber- zeviczy Béláné úrasszonynak, dr. Mikler Lajos táblabíró úrnak, Kozlay Kálmán tanár úrnak és még sok másoknak, akik meglátták azt, hogy milyen szükséges a szenvedő honvédnek a jó olvasnivaló. Bizony, most van rá a legjobb alkalom, hogy még a legegyszerűbb ember is ké­pezze magát. Meg kell ragadnunk az ilyen alkalmadat. Köszönetemet szíveskedjék a Harang­szóban leközölni. Miért is fogadja Nagy­tiszteletű Szerkesztő Ür hálás köszöne­temet. Isten gazdag áldását kérve mun­kásságukra, vagyok kiváló tisztelettel: Csatáry. Gyula, prot. tábori főlelkész. Kő*xönei ci folyóiratodéért. Maróti János prot. vez. lelkész a D. 492. tábori számról bajtársai nevében is hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak a testvéreknek, kik címére folyóiratokat, traktátusokat és bibliát küldtek. Többek közt Faragó R-nak Léva, Pétery S-nak Léva, Pataki Irén ke Somorja, Varga S.- nak Pestszentlőrinc. Kéri, hogy e nemes segítő munkát folytassák! Kérjük honvédeinkef, hogy címük, postaszámuk változá­sát azonnal közöljék szerkesztősé­günkkel, hogy a Harangszó küldé­sében fennakadás ne legyen! Jézus és Te. Július 23. — Jézus mindenkihez be­tér. Lukács 19, 1—10. Jézus a legmeg- vetettebb bűnös emberire/ is betér. Mi személyválogatók vagyunk. Megnézzük, kivel állunk szóba. Meggondoljuk, ki­nek az otthonába lépünk. A népszerűtlen emberek házát kerüljük. Érdek irányítja barátságunkat. A közvélemény szabá­lyozza életünket. Jézus ezeket a dolgo­kat lerázza magáról. Magatartásának középpontjában a bűnös ember meg­mentése áll. A veszniindulónak keresé­sére indul, hogy megtartsa. Most Jerikó legnépszerűtlenebb emberéhez nyit be s döntő fordulatot hoz annak életébe. Ahova Jézus belép, ott átalakul az em­ber s az ember számára a világ. így történik Zakeus házában is. Zakeus sze­me megnyílik. Mindent másként lát. Másként látja magát. Meglátja bűneit. Másként l^tja vagyonát. Látja gazdag­sága szegénységét. Másként látja az em­bereket. Meglátja a szegényeket. Más­ként látja Jézust. Felismeri Benne Urát. így kel, nyílik, bokrosodik lelkében az igazi boldogság. Boldog ház, amelyik üdvösséget nyer. Július 24. — Jézus mindig ráér. Já­nos 3, 1—16. „Az idő pénz“, mondogat­juk. Megállapítjuk tehát, hogy érték. Fel is becsüljük, mikor így szólunk: „Időmilliomos vagyok“. De meg nem becsüljük. Értünk az időszámításhoz, a naptározáshoz, de nem értünk az idő­beosztáshoz. Rengeteg időt eltékozlunk. Mértéken felül van belőle evésre, ivásra, szórakozásra. A test számára mindig ráérünk. Amikor a lélekrő! van szó, ki­fogyunk az időből. Istennel szemben fu­karok vagyunk. Az 'dőmilliomos ember semmit, vagy csak filléreket juttat Neki. Jézus mindig ráér. Mindenki számára van ideje. Pedig senkinek sincs annyi munkája, mint Neki. Szüntelenül mun­kálkodik. Éjszaka idején fogadja Niko- démust. Meghallgatja. Türelemmel ta­nítja. Áldás fakad a beszélgetés nyo­mán. Akit szeretünk, annak számára mindig van időnk. Július 25. — Jézus minden alkalom­mal kész. Lukács 7, 36—50. Isten tele­tűzdelte időnket jóra való alkalmakkal. Naponként mutatja, kínálgatja azokat. Bőven hullatja reánk. De lehullanak ró­lunk. Életünkben hemzsegnek az eldo­bott alkalmak. Itt-oft elcsendesedünk, hogy szóljon hozzánk Isten. Néha csele­kedetté érik bennünk az ige. Azután megint a régi vágányra siklunk. Pedig minden alkalom az utolsó lehet. Isten kegyelme, ha nem az. Jézus minden al­kalommal kész, hogy hirdesse az Atya könyöriiletességét. A hit erejét. Kész arra, hogy fogadja a szeretet áldoza­tait. Kész arra, hogy tanítson, feddjen, hogy bűnöket megbocsásson. Idő, hely, társadalmi formaságok nem akadályoz­zák. Mindenütt alkalmat teremt. Szá­munkra is. Ébredjünk rá, hogy sehol- sem találunk áldottabb alkalmakat, mint Nála. Július 26, — Jézus mindenki nyomo­rúságát ismeri. János 8, 1—11. Mennyi nyomorúság hasogatja az életet. Alig van ház, hol nem sötétlik a gond. Ta­lán nincs is födél, mely alatt nem sír a kín. Lehet-e lélek, melyben nem nyö­szörög a jajgatás. Telítettek vagyunk a bajjal. Nem fér már belénk. Kicsor­dul belőlünk s otthonunkból is kitódul az utcára. Ország, világ szeme tapad rája. Pedig ez csak az árnyék. A való­ság árnyéka. A titkolt bűnök, a lelki betegségek garmadája hozzáférhetetlen fedezékbe húzódik az emberek elől. Jé­zus elől nincs menekülés. Nemcsak a botrányos bűnt látja. Látja a lapuló, aljas vétket. A ffnom mosoly mögé bújt fekete szándékot. Nem a látszatot, ha­nem a valóságot. Lelket, vesét vizsgál. Megmozgatja az ember belsejét. Rávilá­gít a sötétségre. Megmutatja az én bű­neimet. Megmutatja, hogy megismerjem, így indít el a gazdagság útjára. Július 27. — Jézus mindenki vágyát ismeri. János 1, 43—51. Az után vágya­kozunk, ami hiányzik. Ami nincs birto­kunkban. Minden embernek van valami vágya. A vágyakozás birodalmában nin­csen /szegény. Vannak bűnös vágyak. Ezeket el kell fojtanunk. A tisztákat él­tetnünk kell. Vannak vágyaink, melyeket megmutatunk s vannak, amiket eltaka­runk. Nátánael tele van vágyakozással. Van egy nagy, igen nagy hiánya. Nincs Krisztusa. Ott tusakodik a fügefa lombja alatt. Jézus ott is meglátja. De belát oda is, ahova a világ szeme nem. Belát a szív mélyébe, ahol megindul a vágya­kozás. Ahol gyötör a szomjúság a Meg­váltó után. Krisztus elől nem bújhatunk el vágyainkkal. Meglát és belénk lát. Július 28."— Jézus utána megy min­den elveszettnek. János 4, 1—42. Azt mondjuk elveszettnek, ami a mienk volt, de már nem az. Nem mindennek me­gyünk utána, ami elveszett. Csak az ér­tékes dolgot keressük. Az értéktelent nem mentjük. Isten előtt minden ember értékes. Egyszülöttjét adia oda meg­mentésünkre. Krisztus hatalmas mentő munkát végez. Megmenti ezt a samáriai asszonyt is. Hogyan végzi mentő mun­káját? Szóba áll az emberrel. Akkor is, ha az ellensége. Segít leverni a legna­gyobb ellenséget, a testet.‘A lélekre for- díttatja a figyelmet. Rádöbbent a bűn­re. Megmutatja, hogy ismeri életünket. Kisegít a formaságok süket és vak bör­tönéből. Szabad levegőre visz. Megin­dítja bennünk az igazi légzést. Szívből való imádkozásra tanít. Nem marad ho­mályban. A személye körüli kétségek ködét szétoszlatja. Vérét hullatja értünk. Aki elfogadja áldozatát, aki hallgat sza­vára, az máris nem elveszett. Beállhat munkásai közé. Áldott eszköz lesz Isten kezében. Július 29. — Jézus mindenkit felké­szít a szolgálatra. Lukács 5, 10. Máté 9, 9—13. Készületlenül nem jó valamihez hozzáfogni. Felkészülten a nehéz szol­gálat sem fenyeget csőddel. A szolgá­latra Isten készít fel bennünket. Ha el­fogadjuk a szolgálatot, el kell fogad­nunk a szolgálat eszközeit is. Isten szol­gálata harcot jelent a Sátán ellen. A harcban pedig fegyverekre van szükség. Az ellenség fegyvereinél erősebbekre. A felkészülés felfegyverzést jelent. Isten szolgálatában nem a test, hanem a lé­lek felfegyverzésére van szükség. Jézus a lelket fegyverzi fel. Meggyógyítja. Ki­irtja a megalkuvást, mely megbaráíko- zik a bűnnel. Eilszántságot ad. Az ember szakít a múlttal. Bűnbánóvá lesz. Az en­gedelmes emberbe bátorságot önt. Vé­delmébe veszi. Megnöveli hitét, bizalmát. Megmutatja a szolgálat útját. A bűn foglyait kiszabadítja s a megtérés híd- ján irgalommal Őhozzá vezetni. Péter és Máté alkalmas a szolgálatra. Komjáthy Lajos. Szeretem szent egyházamat ! Egyházszeretetünket sokfélekép­pen megmutathatjuk és meg kell mutatnunk akár otthon a saját gyülekezetben vagyunk, akár ide­genbe, más gyülekezetbe megyünk. Ez utóbbira szép példa: Hódmezővásárhelyi gyülekeze­tünkbe áthelyezés folytán magas-* rangú tisztviselő érkezett. Meg­érkezésekor az első vasárnapon első útja a templomba vezetett és a lelkészi hivatalba, ahol meleg szeretettel ajánlotta fel a gyüleke­zetnek szolgálatát és kérte az adó­zók közé való felvételét. Rangjá­nál fogva elvárhatta volna, hogy először mi menjünk el hozzá, de Isten iránti szeretete megelőzött bennünket. Bár minden egyház­hívünk érezné az evangélikus egy­házhoz való tartozását, akkor is, ha idegen városba és idegen gyü­lekezetbe megy. Nékik is csak előnyt jelentene, ha az idegen környezetben azonnal testvéri kö­zösségre és baráti szívekre talál­nának. Takács János. HETI SZEMLE Keleten heves elháritóharcok foly­nak Polocktól északra. Vilnától nyugat­ra feltartóztatták a bolsevisták előnyo­mulását. Nyugaton Normandiában min­denütt visszaverték az angolszászok tá­madását. Olaszországban fokozódik a német ellenállás. Bonomi kormánya irtja az olasz fasisztákat. A V. 1. egyre támadja és rombolja London belsejét. Ismét több támadást intéztek az ame­rikai bombázók Budapest és több vidéki helység ellen. Hazánk légiterében 34 bombázógépet lelőttek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents