Harangszó, 1944
1944-07-16 / 29. szám
András-szolgálat. A kettő közül, akik kivették őt, András volt az egyik, a Simon Péter testvére. Talál- kozék ez először a maga testvérével, Simonnal és monda néki: Megtaláltuk a Messiást. És vezeté őt Jézushoz. (János 1, 41-42.) Bibliánk András apostolról csak szűkösen ad fölvilágosítást. De vele is úgy vagyunk, mint minden más emberrel, aki csak egy szer is szem-1 től-szemben all meg a Megváltóval: a futó bibliai jeleneiben is egészen alapvetően fontos lelki vonásokat ismerünk meg Andrásból. Amit a Jézus közelében ragyogó mennyei világosság fényében meglátunk András leikéből, az a ke- resztyénség igen döntő > igazságát írja elénk. A legfontosabb és a legdöntőbb ez: Jézust követni. Lelkesedéssel, az öröm ujjongásával, boldogan, vagy a kereszt súlya alatt roskadozva, — de követni őt. A keresztyén életnek ez az oldala saját boldogságunkra és békességünkre szolgál. Ez adja meg nekünk a belső szabadságot, a világ folyásának napi eseményeitől való függetlenséget. Keresztyénségünk másik lényeges oldala: mások hivogatása. Ezt a szolgálatot végezte András. Minden bizonyságtévő hivogatás: András-szolgálat. Ilyen úton lesz a keresztyén ember azzá, aminek Jézus rendelte: gyertya, só, hegyen épített város. András-szolgálat a misszionárius feladata. Ez a papi hivatás lényege. Ezt kell végeznie az ifjúsági vezetőnek, egyesületi irányitónak. De ez a szolgálat vár minden keresztyén emberre is. András ugyanis szolgálatát nem a pogányokon, nem a falu lakosain kezdte, hanem — a testvérén. Nézz körül, keresd me£ testvéredet és ha látod, hogy hit nélkül boldogtalanul él, szólj neki arról a Messiásról, akit magad már megtaláltál, azután fogd meg a kezét és vezesd őt Jézushoz. Wolf Lajos. Becsüljük meg régi magyar énekeinket. A népek, nemzetek és eszmék mai rettenetes küzdelmében fel kell használnunk minden eszközt, hogy népünkben a nemzeti érzést fenntartsuk, sőt fejlesszük, mert csak így tudunk megállni a más nemzetek beolvasztó és el-nyelő erejével szemben. Ennek a nemzetmentő munkáltak „egyik része az, hogy nemzeti kincseinket népünkben tudatosítsuk, azokat megőrizzük és minél szélesebb körben megismerjük és megismertessük. Ilyen nemzeti kincsünk nekünk magyaroknak a mi sok és becses énekünk. Ezek a dallamok jobban a szívünkhöz szólanak, mint'af idegen származásúak, ezek nekünk többet mondanak és jelentenek, mint amelyeket nem mondhatunk sajátunknak. Evangélikus egyházunknak igen sok és szép magyar származású dallam^ van. Sajnos a közönségünk igen sokszor nem is tudja, hogy melyik a magyar ének és a tömegben nincs kifejlődve még eléggé az érzék nemzeti kincseink ismeretére és megbecsülésére. Ügy gondolom, hogy ez az a pont, ahol könnyen^bele lehet kapcsolódnunk ebbe a nemzetnevelő munkába. Nem kell mást tennünk, mint amikor csak alkalom van, a mi magyar énekeinket kell elővennünk, népünket meg kell ismertetni a még nem ismert magyar daliamainkkal és azokat meg kell ked- veltetnünk. Ennek gyakorlati kivitele céljából egy kérésem van lelkész urainkhoz. Ez csak abból áll, hogy amikor az egyéb körülmények megengedik és álkalom van rá, akkor részesítsék előnyben a mi magyar énekeinket a más éne- ■ kekkel szemben. Természetesen nem akarok evvel beleszólani az istentisztelet rendjébe, csak a lehetőségek tudatos kihasználását kéIrta: SaM Lóránt. rém. Nem is akarom azt mondani, hogy Luther, Bach és mások örökbecsű dallamait zárjuk ki a templomainkból, mert evvel talán éppen az ellenkezőt érnénk el. Ellenben kérem a magyar énekek minél gyakoribb énekeltetését, a kevéssé ismert) dallamok megtanítását és megkedveltetését. Természetesen ebben a munkában karnagy és kántorainkra is fontos szerep jutna, mert az ő munkájuk nélkül az ismeretlen énekek nehezen terjedhetnek el és ezt a munkát az ifjúság tanításánál lehetne a legköny- nyebben kezdeni. Milyen szép volna, ha a magyar rádiós istentiszteletek alkalmával magyar énekek hangzanának szét a világűrbe tud- tul adva a magyar szellem teremtő erejét. Azt hiszem, hogy ez a kérdés megoldható anélkül, hogy bárkinek is a hatáskörén csorba esnék, érzései, elgondolásai korlátozva lennének. Evvel a munkával kötelességet teljesítenénk,-■mert kötelességünk a ránk maractt kincseinket megőriznünk, azokat gondoznunk kell, a feledés homályából ki kell emelnünk. Isteni adomány ez, mely nemzetünk jellegének szerves része és amelyet eltékozolnunk nem szabad. Fiégi magyar ének. Csak te benned, Uram Isten, vagyon bizodalmánk: Mert sem égen, sem e földön nincs több segítségünk: Azért hallgass meg minket: mert tenéked könyörgünk, És tekints lé magas mennyből, könyörülj mi rajtunk. Légy vezérünk, kegyes Isten, légy erős hadnagyunk. Légy kővárunk, légy paisunk, légy minden oltalmunk; Ne mondják azt a pogány ok, hogy nincsen Istenünk, Ne káromlják bosszúságra szent Nevedet bennünk. Oltalmazz meg mostan minket, minden ellenségtől, Támadj mellénk: Mert ígérted magád segítségől. Szabadíts meg immár az ő hitetlenségektől, Dicsérhessünk mindenkoron téged igaz hitből. Vedd el rólunk, kegyes Isten e nagy-sok Ínséget: % Mert látod, hogy mind fáradok mostan a fő-népek; Lágyítsd hozzánk, mint viaszai, ő kemény sziveket: Hogy lehessünk mi ővelük lélekben egyesék. Ezt engedjed, Atya Isten, a te szent Fiadért. A mi Megváltó Urunkért a Jézus Krisztusért. Kit bocsmtál e világra halálra bűnünkért És megáldál mind örökké minket ő kedvéért. s Dunántúli Lather Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. £tfetvadt lapok: Jöjjetek énbozzám, Felvidéki Luther, Lelki Harmat. Föizerkeaztő: SZABÓ JÓZSEF Alapította: KAPI BÉLA 191S-bea Szerkesztő-bizottság elnöksége: D. KAPI 15 ÉL A, D. RAFFAY SÁNDOR, TÜRÓCZY ZOLTÁN, KUTHY DEZSŐ püspökök. 1——imi1 ■’iriBjTrvewr ■! i Felelés szerkesztő: LUKÁCS ISTVÁN Szerkesztőség és klaiáéklvatali Győr, II., Petőfi-tér 1. Telefon: «7—fi. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 30.52Ö 35. évfolyam. 1944. július 16. 29. szám.
