Harangszó, 1944

1944-07-02 / 27. szám

HARANGSZÖ

1944. jwliu» 2.

121

A betűk nagymestere,

Mikor az olvasó hetente megkapja magától értetődő pontossággal a Harangszót, nem is gondolja, hány szorgos kéz mennyi kényes munkájának eredményét tartja kezében. Ólom sistereg, .szedőgépek kattognak, tördelők sürögnek, nyomógépek csattognak, hajtogatók iparkodnak, címzők tornásznak, míg megszületik egy- egy Harangszó-szám.

Ennek a bonyolult munkának mindenkori nagymestere és hetenkénti rendezője Uzsaly István, a Harangszó nyomdájának társfőnöke.

50 esztendeje nyomdász. Félszázad életdarabnak is nagy ajándék, háj még életszolgálatnak.

Uzsaly. István 1894-ben lépett be beíűország Tejtelmes világába. A nyomdászinas első bátortalan lépteit követte a szedősegéd biztos indulása, aztán a nyomdafőnök mély szaktudású, eredményes, példaszerű, alkotó munkája. Ki tudná megmondani, ' hogy 50 éven át hány betűkatonát indított el a magyar szellemi élet harcterein?

Ebből az 50 évből 15 a Harangszóval kapcsolatos. 1930 óta minden Harangs^ó-számon rajta van Uzsaly István lélek-irányította művészi kezének simogatása. Mindig szívügye volt a Harangszó. Mikor a szerkesztővel tárgyalt — pedig de sókat tárgyalt! — nem üzletfél volt, hanem munkatárs. Könnyű és jó volt dolgozni vele. Tökéletes szaktudása mindig egyike volt a Harangszó lendítő tényezőinek.

Honvédőink üzennek.

Doma Géza honvéd B. 551. tábori postáról szüleinek Kispiritre, rokonainak Pápára és Csöglére;

Szlifka Mihály honvéd Z. 275. tábori postáról feleségének, családjának Galga- györkre;

Búzás László őrvezető B. 553. tábori postáról szüleinek és rokonainak Karakó- szörcsökre és Budapestre;

'Kiss Gyula tizedes A. 364. számról Sajókazára;

Büki Jenő honvéd K. 631. számról* Szakonyba családjának, szüleinek;

Varga István honvéd K. 135. számról Rábabogyoszlóra szüleinek, testvéreinek, rokonainak;

Takács László honvéd^Z. 23. tábori számról Tétre szüleinek és testvéreinek;

Jusztusz János honvéd A. 185. tábori számról Ecsénybe családjának, rokonainak;

Czipó György szkv. H. 177. számról Csorvásra szüleinek, testvéreinek, Békéscsabára menyasszonyának, rokonainak: jól vannak, nincs semmi bajuk, ne aggódjanak', levelet várnak, a Harangszót köszönik.

Farkas János honvéd, T. szám F. 859, Balázsfa községbe üzeni feleségének és édesanyjának: jól van, egészséges.

TószliLajos honvéd, F. 589., Sikabony- ba üzeni feleségének és szüleinek: jól van, egészséges, csomagot és több postát vár.

Takács Lajos honvéd, F. 859., Felpéc. re üzeni szüleinek: jól van, a csomagot megkapta.

Kösxlinfülí a Jó olvasmányí.

Nagytiszteletű Szerkesztő Ür!

Hálásan köszönöm, hogy a Harangszó június 4.-i számában közzétette levelemet. Azóta is kapom nb. lapjukat, amit vasárnaponként, istentisztelet végeztével szoktam kiosztani a betegeimnek s az az érzésem, hogy ezzel az otthoni vasárnapok hangulatát ajándékozom nékik. Hálás köszönet a lapokért.

Pataki Irénke és Weyse Keresztélyné régi lappéldányokat és más vallásos olvasmányokat küldöttek betegeim számára. Amidőn ezt nékik megköszönöm, egyúttal őket és a lap olvasóit buzdítom a jó olvasmányok küldésére, mert ha mi jó olvasmányokkal nem látjuk el őket, akkor szereznek ők maguknak olyan olvasmányokat, ami megmérgezi a lelkűket. Vagyok testvéri köszöntéssel: Nagy László t. táb. lelkész.

Uzsaly István

Mindig a munka volt a mindene. Betűország ólomkatonái közt volt igazán boldog.

50 esztendő tisztes, hűséges, eredményes szolgálatának aranyhatárkövére a Harangszó is leteszi a köszönet virágcsokrát. Szívből kívánjuk, hogy a betűk szerelmese, az ólom művésze és a nyomda, nagymestere, Uzsaly István Isten kegyelméből sokáig dirigálhassa még a magyar evangélikus egyház legnagyobb lapjának betűregimentI Ion véd kösxöneie.

Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr!

E soraim által fejezem ki hálás köszö- netemet a Harangszó pontos küldetéséért. Bár nem tudom ki az a jóltevő, aki gondol rám, de mindenesetre nagy örömöt szerez vele, hiszen ez az egyedüli lap, amelyet pontosan kézhez kapok és nagy szeretettel olvasok én és a többi bajtársaim. A jó Isten áldását kérem a Harangseó szerkesztőségére és előfizetőire. Tisztelettel: Krecsmárik János honvéd, a Z. 154-ről.

» TAMMINEN:

ÚJ REGGEL — ÚJ KEGYELEM nagyon keresett könyv. Ára 6 P.

Új kiad á,s ban jelent meg kedvelt és sok ezer példányban kézenforgó kiadványunk a

NYÍRFA ÉS CSILLAG,

Topeliusnak ez a bájos, tanulságos meséje. Ára 30 fillér.

Duaántúli konferenciák Gyenesdiáson.

Ha az Úr is akarja és élünk, a következő egyhetes konferenciákat tervezzük:

Augusztus 4—11-ig, leánykori vezetők: papnék, tanítónők-nék stb. konferenciája.

Augusztus 12—1^-ig első leánykonferencia.

Augusztus 20-től szept. 5-ig második leánykonferencia.

A konferenciák a kezdő nap' estéjén nyílnak s az utolsó nap reggelén fejeződnek be. Részvételi költség: egész hétre 42 P és a heti zsír, fehérliszt, kenyérliszt- és cukoradag természetben. A fejadagokon felül hozott tojás, vaigy egyebek árát a pénzből leszámítjuk. Jelentkezési határidő július 20. Jelentkezéskor írjuk meg: a jelentkező nevét, foglalko- zását, életkorát, lakhelyét, s egyben küldjünk 3 P jelentkezési díjat bélyegben, Malaga Elza diakonissza nővér, Gyenesdiás, Zala m. címre. — Felszerelés: meleg takaró, párnahuzat, lepedők, mosdó és cipőtisztító felszerelés, gyertya, gyufa, vagy zseblámpa, fürdőruha. Bibliát, énekeskönyyet is hozzunk! — Vasúti jegyét mindenki őrizze meg, van balatoni kedvezmény, a visszafelé ingyen utazásra. — Áron is megvegyük az alkalmat, mert a napok gonoszok!

Isten megváltoztat.

Július 2. — Az új élet követelménye. Lukács 6, 36—42. Isten az új élet követelményét állítja az elhívott és megkeresett ember elé. Azért hívott bennünket és azért keres, hogy mássá tegyen, így nem jó, ahogy vagyunk. Közöttünk az erőszak uralkodik, ítélgetjiik, kárhoztatjuk egymást, nem tudunk megbocsátani, a mások bűnei miatt szörnyűködünk, de a magunk gonoszságát nem akarjuk beismerni. Istennek nem kell ilyen ember. Meg akar változtatni.

Július 3. — Megszűnik az önzés. Lukács 19, 1—10. Nehéz követelményt állít elénk Isten, amikor új életet követel. Krisztus azonban csodát tud tenni velünk. Zákeus magának élő ember volt, Krisztus azonban megváltoztatta. Ki tudja megtenni közülünk, hogy szétosz- sza vagyonát? Ne a fölöslegét adja oda, hanem azt, amiről most még úgy vélekedik: szüksége van rá. Csak úgy leszünk önzetlenek, ha ezt megtesszük.

Július 4. — Megszűnik a gyűlölködés. Lukács 10, 30—35. Isten szerethet ákar tőlünk. Azt akarja, hogy az ő gyermekei között ne legyen gyűlölködés, ne uralkodjon a szemet-szemért, fogatfogért törvény se. Nagyon furcsának, egyenesen öngyilkosságnak látszik, jót tenni azokkal, akik nekünk ártanak, ir- galmasnak lenni ellenségünkhöz. Pedig Isten országának ez a törvénye. Krisztus ilyenekké tud tenni minket.

Július 5. — Megváltozik a jellemünk. Máté 16, 16—19. Péter ingadozó jellem volt. Nem volt ereje ahhoz, hogy kitartson Krisztus mellett, a főpap udvarán meg is tagadta Mesterét. Krisztus ebből az ingadozó jellemből mégis kősziklát faragott: a hit példaképévé tette őt és a hívők közösségének az épületénél az anyaszentegyház építésénél, mint első követ használta fel őt. Isten a legalkalmatlanabbakat is fel tudja használni ja legnagyobbra.

Július 6. — Erőtlenségünkből erő lesz. II. Korint. 12, 7—10. Isten megváltoztat testi alkalmatlanságunkban is. Pál apostol beteges ember volt, beszélni is nagyon gyatrán tudott. (II. Kor. 10, iO.) Testileg tehát képtelen volt az apostoli szolgálatra. Isten azonban testileg is tud erőt adni. Isten segítsége, ereje, kegyelme nemcsak elmélet, vigasztalás, hanem valóság, amely megragad bennünket és új embert teremt belőlünk.

Július 7. — Megváltozunk lélekben.

1. Kor. 2, 10—16. Az ember elvesztette azt a képességét, hogy megértse Isten igéjét Isten dolgaival szemben olyanok vagyunk, mint a vakok, nem láthatjuk meg, mert nincs szemünk rá. A Szentlélek Istennek kell eljönnie, hogy teremtsen bennünk új értelmet, szemeket a látásra. A Szentlélek új lelket ad és nent fogjuk többé bolondságnak tartani a keresztről való beszédet, nem fogunk hitetlenkedni, hanem látunk, amiket szem nem látott, fül nem hallott.

Július 8. — Isten fiai leszünk. Róma 8, 16—23. Isten az ő gyermekeivé, az ő népévé tesz. A világnak ugyanis az a nagy nyomorúsága, hogy nem vagyunk Isten fiai, elszakadtunk Istentől és a bűn útján járunk. Ezért lett átkozott a föld, ezért van sok nyomorúság, halál, gyász, háború körülöttünk. Ezért várja sóvárogva a teremtett világ az Isten fiainak a megjelenését. Ezért lényeges kérdés, létkérdés, hogy megváltoztat-e bennünket Isten? Isten legnagyobb ajándéka ez.

Kovács László.

A rokonnépek intézetének vezetősége írja hozzánk intézeti levelében:

Az elmúlt esztendőben az ország minden középiskolája igazgatójához levelet intéztünk, melyben kértük őket a finn-magyar, illetve finn-ugor kapcsolatok ápolására és a többek között arra is, hogy hirdessék ki iskolájukban azt, hogy lehet finnekkel levelezni és címet adunk a finnekkel levelezni szándékozóknak. Kb. 10.000 jelentkező volt. A jelentkezők túlnyomó része a római katolikus szerzetes, apáca iskolákból és a reformátusok iskoláiból került ki. A 10.000 diák között nem volt egyetlen egy 'evangélikus iskola diáksága sem, pedig legelső sorban az evangélikus iskolák igazgatóit kereste fel intézetünk. Jelenleg a reformátusok erősen ápolják a kapcsolatoTöríéneíek

Jézus a szabadító.

Egy özvegyasszony gyermekével kiment az erdőbe fát szedegetni. Amint összeszedtek egy-egy nagy terhet, felvették a hátukra, jól odak’ötözvén a kis kötéllel. Meggörnyedve mentek* haza. Hazaérvén, a fiú nem bírta leoldani a terhet, úgy odakötözte a hátához.' Az édesanyjának kellett leoldania a terhet és fiát megszabadítani a súlyos teher alól, hiszen már annyira kifáradt, hogy a lélekzete is nehéz volt.

A bűnöket mi követjük el és rakosgatjuk lelkiismeretűnkre és egyszerre csak súlyos teher lesz belőlük. Azáltal, hogy szeretjük bűneinket, mikor elkövetjük, annyira odakötözzük magunkhoz, hogy nem bírjuk magunkat megszabadítani bünterhünktől, még akkor sem, ha nagyon szeretnénk már mi magunk is. E bűnterhünktől megszabadítani egyedül csak az, Ür Jézus tud, mert ő a Szabadító. Zsolt. 130., 8. vers.

„A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnter- hemtől szabadulok, Hol a büntelen szenved."

Jézus órája.

Kint vagyunk az egyik kis állomáson és várjuk az alsó vonatot. Egyszer csak egy idős asszony rohan, nem is a váróteremhez, a pénztárhoz, hanem egyenest előre az irodába, hogy

os éleiből.

ha még lehet, jegyet váltson. Megkérdezzük, hogy hová rohan? Siet, feleli, mert már jön a felső vonat, már hallotta a fütyülését. Mondom neki, ne siessen, hiszen előbb az alsó jön s csak azután az övé. Nagy lihegve és mégis megnyugodva ment vissza a pénztárhoz. Nem tudta az időt, nem volt órája, nem tudta a vonat érkezését és indulását, ezért volt e nagy kétségbeesett futás. Mennyivel másképpen viselkedtek azok, kik tudták az órát és a Vonat indulását. De sok kapkodás, rohanás van e világon a nem tudás miatt.

Az Ür Jézus az övéit lelkiekben elkészítette, hogy sok fölösleges kapkodástól, kétségbeeséstől megmentse. Ö maga is a sok üldözés között mily nyugodt volt, mikor már közben is megtakarták Őt ölni, de tudta, hogy nem jött el még az ő órája. (Ján. 8. r. 20. v.) Tanítványait búcsúzásakor mily nagy szeretettel készítette el mindarra, ami rájuk bekövetkezik és amire nekik szükségük lesz. Olvasd el Márk 13. rész 11. versét és 23.-t: „... íme előre megmondottam néktek mindent“. Akit ö nem készíthet el, az magára vessen. De jó annak, aki ismeri az Isten igéjét, az Ür Jézus óráját! Csak reá néz és tu<jja az Ür akaratát és nyugodt marad.

„Krisztus vitéze nem remeg, Sötét éj, Száz veszély Nem ijesztheti meg,' Mennyben ragyog koronája, Bátran áll, Bár halál Sújtson is le rája." (377. ének 6. vers.)

Ge r hát Sándor.