Harangszó, 1944

1944-07-02 / 27. szám

HARANGSZÖ 1944. jwliu» 2. 121 A betűk nagymestere, Mikor az olvasó hetente meg­kapja magától értetődő pontos­sággal a Harangszót, nem is gon­dolja, hány szorgos kéz mennyi kényes munkájának eredményét tartja kezében. Ólom sistereg, .szedőgépek kattognak, tördelők sürögnek, nyomógépek csattognak, hajtogatók iparkodnak, címzők tornásznak, míg megszületik egy- egy Harangszó-szám. Ennek a bonyolult munkának mindenkori nagymestere és heten­kénti rendezője Uzsaly István, a Harangszó nyomdájának társ­főnöke. 50 esztendeje nyomdász. Félszá­zad életdarabnak is nagy ajándék, háj még életszolgálatnak. Uzsaly. István 1894-ben lépett be beíűország Tejtelmes világába. A nyomdászinas első bátortalan lép­teit követte a szedősegéd biztos indulása, aztán a nyomdafőnök mély szaktudású, eredményes, pél­daszerű, alkotó munkája. Ki tudná megmondani, ' hogy 50 éven át hány betűkatonát indított el a ma­gyar szellemi élet harcterein? Ebből az 50 évből 15 a Harang­szóval kapcsolatos. 1930 óta min­den Harangs^ó-számon rajta van Uzsaly István lélek-irányította mű­vészi kezének simogatása. Mindig szívügye volt a Harangszó. Mikor a szerkesztővel tárgyalt — pedig de sókat tárgyalt! — nem üzletfél volt, hanem munkatárs. Könnyű és jó volt dolgozni vele. Tökéletes szaktudása mindig egyike volt a Harangszó lendítő tényezőinek. Honvédőink üzennek. Doma Géza honvéd B. 551. tábori pos­táról szüleinek Kispiritre, rokonainak Pápára és Csöglére; Szlifka Mihály honvéd Z. 275. tábori postáról feleségének, családjának Galga- györkre; Búzás László őrvezető B. 553. tábori postáról szüleinek és rokonainak Karakó- szörcsökre és Budapestre; 'Kiss Gyula tizedes A. 364. számról Sajókazára; Büki Jenő honvéd K. 631. számról* Szakonyba családjának, szüleinek; Varga István honvéd K. 135. számról Rábabogyoszlóra szüleinek, testvéreinek, rokonainak; Takács László honvéd^Z. 23. tábori számról Tétre szüleinek és testvéreinek; Jusztusz János honvéd A. 185. tábori számról Ecsénybe családjának, rokonai­nak; Czipó György szkv. H. 177. számról Csorvásra szüleinek, testvéreinek, Békés­csabára menyasszonyának, rokonainak: jól vannak, nincs semmi bajuk, ne aggód­janak', levelet várnak, a Harangszót kö­szönik. Farkas János honvéd, T. szám F. 859, Balázsfa községbe üzeni feleségének és édesanyjának: jól van, egészséges. TószliLajos honvéd, F. 589., Sikabony- ba üzeni feleségének és szüleinek: jól van, egészséges, csomagot és több pos­tát vár. Takács Lajos honvéd, F. 859., Felpéc. re üzeni szüleinek: jól van, a csomagot megkapta. Kösxlinfülí a Jó olvasmányí. Nagytiszteletű Szerkesztő Ür! Hálásan köszönöm, hogy a Harang­szó június 4.-i számában közzétette leve­lemet. Azóta is kapom nb. lapjukat, amit vasárnaponként, istentisztelet végeztével szoktam kiosztani a betegeimnek s az az érzésem, hogy ezzel az otthoni vasárna­pok hangulatát ajándékozom nékik. Há­lás köszönet a lapokért. Pataki Irénke és Weyse Keresztélyné régi lappéldányokat és más vallásos ol­vasmányokat küldöttek betegeim számá­ra. Amidőn ezt nékik megköszönöm, egyúttal őket és a lap olvasóit buzdítom a jó olvasmányok küldésére, mert ha mi jó olvasmányokkal nem látjuk el őket, akkor szereznek ők maguknak olyan ol­vasmányokat, ami megmérgezi a lelkű­ket. Vagyok testvéri köszöntéssel: Nagy László t. táb. lelkész. Uzsaly István Mindig a munka volt a mindene. Betűország ólomkatonái közt volt igazán boldog. 50 esztendő tisztes, hűséges, eredményes szolgálatának arany­határkövére a Harangszó is leteszi a köszönet virágcsokrát. Szívből kívánjuk, hogy a betűk szerelmese, az ólom művésze és a nyomda, nagymestere, Uzsaly István Isten kegyelméből sokáig dirigálhassa még a magyar evangélikus egyház legnagyobb lapjának betűregiment­I Ion véd kösxöneie. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! E soraim által fejezem ki hálás köszö- netemet a Harangszó pontos küldeté­séért. Bár nem tudom ki az a jóltevő, aki gondol rám, de mindenesetre nagy örömöt szerez vele, hiszen ez az egye­düli lap, amelyet pontosan kézhez ka­pok és nagy szeretettel olvasok én és a többi bajtársaim. A jó Isten áldását ké­rem a Harangseó szerkesztőségére és előfizetőire. Tisztelettel: Krecsmárik Já­nos honvéd, a Z. 154-ről. » TAMMINEN: ÚJ REGGEL — ÚJ KEGYELEM nagyon keresett könyv. Ára 6 P. Új kiad á,s ban jelent meg kedvelt és sok ezer példányban kézenforgó kiadvá­nyunk a NYÍRFA ÉS CSILLAG, Topeliusnak ez a bájos, tanulságos meséje. Ára 30 fillér. Duaántúli konferenciák Gyenesdiáson. Ha az Úr is akarja és élünk, a követ­kező egyhetes konferenciákat tervezzük: Augusztus 4—11-ig, leánykori veze­tők: papnék, tanítónők-nék stb. konfe­renciája. Augusztus 12—1^-ig első leánykonfe­rencia. Augusztus 20-től szept. 5-ig második leánykonferencia. A konferenciák a kezdő nap' estéjén nyílnak s az utolsó nap reggelén feje­ződnek be. Részvételi költség: egész hét­re 42 P és a heti zsír, fehérliszt, kenyér­liszt- és cukoradag természetben. A fej­adagokon felül hozott tojás, vaigy egye­bek árát a pénzből leszámítjuk. Jelent­kezési határidő július 20. Jelentkezéskor írjuk meg: a jelentkező nevét, foglalko- zását, életkorát, lakhelyét, s egyben küldjünk 3 P jelentkezési díjat bélyeg­ben, Malaga Elza diakonissza nővér, Gyenesdiás, Zala m. címre. — Felszere­lés: meleg takaró, párnahuzat, lepedők, mosdó és cipőtisztító felszerelés, gyer­tya, gyufa, vagy zseblámpa, fürdőruha. Bibliát, énekeskönyyet is hozzunk! — Vasúti jegyét mindenki őrizze meg, van balatoni kedvezmény, a visszafelé ingyen utazásra. — Áron is megvegyük az alkal­mat, mert a napok gonoszok! Isten megváltoztat. Július 2. — Az új élet követelménye. Lukács 6, 36—42. Isten az új élet köve­telményét állítja az elhívott és megke­resett ember elé. Azért hívott bennün­ket és azért keres, hogy mássá tegyen, így nem jó, ahogy vagyunk. Közöttünk az erőszak uralkodik, ítélgetjiik, kár­hoztatjuk egymást, nem tudunk megbo­csátani, a mások bűnei miatt szörnyű­ködünk, de a magunk gonoszságát nem akarjuk beismerni. Istennek nem kell ilyen ember. Meg akar változtatni. Július 3. — Megszűnik az önzés. Lu­kács 19, 1—10. Nehéz követelményt ál­lít elénk Isten, amikor új életet köve­tel. Krisztus azonban csodát tud tenni velünk. Zákeus magának élő ember volt, Krisztus azonban megváltoztatta. Ki tudja megtenni közülünk, hogy szétosz- sza vagyonát? Ne a fölöslegét adja oda, hanem azt, amiről most még úgy véle­kedik: szüksége van rá. Csak úgy le­szünk önzetlenek, ha ezt megtesszük. Július 4. — Megszűnik a gyűlölkö­dés. Lukács 10, 30—35. Isten szerethet ákar tőlünk. Azt akarja, hogy az ő gyer­mekei között ne legyen gyűlölködés, ne uralkodjon a szemet-szemért, fogat­fogért törvény se. Nagyon furcsának, egyenesen öngyilkosságnak látszik, jót tenni azokkal, akik nekünk ártanak, ir- galmasnak lenni ellenségünkhöz. Pedig Isten országának ez a törvénye. Krisz­tus ilyenekké tud tenni minket. Július 5. — Megváltozik a jellemünk. Máté 16, 16—19. Péter ingadozó jellem volt. Nem volt ereje ahhoz, hogy ki­tartson Krisztus mellett, a főpap udva­rán meg is tagadta Mesterét. Krisztus ebből az ingadozó jellemből mégis kő­sziklát faragott: a hit példaképévé tette őt és a hívők közösségének az épületé­nél az anyaszentegyház építésénél, mint első követ használta fel őt. Isten a leg­alkalmatlanabbakat is fel tudja hasz­nálni ja legnagyobbra. Július 6. — Erőtlenségünkből erő lesz. II. Korint. 12, 7—10. Isten megvál­toztat testi alkalmatlanságunkban is. Pál apostol beteges ember volt, beszélni is nagyon gyatrán tudott. (II. Kor. 10, iO.) Testileg tehát képtelen volt az apos­toli szolgálatra. Isten azonban testileg is tud erőt adni. Isten segítsége, ereje, kegyelme nemcsak elmélet, vigasztalás, hanem valóság, amely megragad ben­nünket és új embert teremt belőlünk. Július 7. — Megváltozunk lélekben. 1. Kor. 2, 10—16. Az ember elvesztette azt a képességét, hogy megértse Isten igéjét Isten dolgaival szemben olyanok vagyunk, mint a vakok, nem láthatjuk meg, mert nincs szemünk rá. A Szent­lélek Istennek kell eljönnie, hogy te­remtsen bennünk új értelmet, szemeket a látásra. A Szentlélek új lelket ad és nent fogjuk többé bolondságnak tartani a keresztről való beszédet, nem fogunk hitetlenkedni, hanem látunk, amiket szem nem látott, fül nem hallott. Július 8. — Isten fiai leszünk. Róma 8, 16—23. Isten az ő gyermekeivé, az ő népévé tesz. A világnak ugyanis az a nagy nyomorúsága, hogy nem vagyunk Isten fiai, elszakadtunk Istentől és a bűn útján járunk. Ezért lett átkozott a föld, ezért van sok nyomorúság, halál, gyász, háború körülöttünk. Ezért várja sóvá­rogva a teremtett világ az Isten fiainak a megjelenését. Ezért lényeges kérdés, létkérdés, hogy megváltoztat-e bennün­ket Isten? Isten legnagyobb ajándéka ez. Kovács László. A rokonnépek intézetének veze­tősége írja hozzánk intézeti leve­lében: Az elmúlt esztendőben az ország minden középiskolája igazgatójá­hoz levelet intéztünk, melyben kér­tük őket a finn-magyar, illetve finn-ugor kapcsolatok ápolására és a többek között arra is, hogy hir­dessék ki iskolájukban azt, hogy lehet finnekkel levelezni és címet adunk a finnekkel levelezni szán­dékozóknak. Kb. 10.000 jelentkező volt. A jelentkezők túlnyomó ré­sze a római katolikus szerzetes, apáca iskolákból és a reformátu­sok iskoláiból került ki. A 10.000 diák között nem volt egyetlen egy 'evangélikus iskola diáksága sem, pedig legelső sorban az evangé­likus iskolák igazgatóit kereste fel intézetünk. Jelenleg a reformátu­sok erősen ápolják a kapcsolato­Töríéneíek Jézus a szabadító. Egy özvegyasszony gyermekével kiment az erdőbe fát szedegetni. Amint összeszedtek egy-egy nagy terhet, felvették a hátukra, jól odak’ötözvén a kis kötéllel. Meggörnyedve mentek* haza. Hazaérvén, a fiú nem bírta leoldani a terhet, úgy odakötözte a hátához.' Az édesanyjának kellett leoldania a terhet és fiát megszabadítani a súlyos teher alól, hiszen már annyira kifáradt, hogy a lélekzete is nehéz volt. A bűnöket mi követjük el és rakosgatjuk lelkiismere­tűnkre és egyszerre csak súlyos teher lesz belőlük. Azáltal, hogy szeretjük bűneinket, mikor elkövetjük, annyira oda­kötözzük magunkhoz, hogy nem bírjuk magunkat megszaba­dítani bünterhünktől, még akkor sem, ha nagyon szeretnénk már mi magunk is. E bűnterhünktől megszabadítani egyedül csak az, Ür Jézus tud, mert ő a Szabadító. Zsolt. 130., 8. vers. „A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnter- hemtől szabadulok, Hol a büntelen szenved." Jézus órája. Kint vagyunk az egyik kis állomáson és várjuk az alsó vonatot. Egyszer csak egy idős asszony rohan, nem is a váró­teremhez, a pénztárhoz, hanem egyenest előre az irodába, hogy os éleiből. ha még lehet, jegyet váltson. Megkérdezzük, hogy hová rohan? Siet, feleli, mert már jön a felső vonat, már hallotta a fütyü­lését. Mondom neki, ne siessen, hiszen előbb az alsó jön s csak azután az övé. Nagy lihegve és mégis megnyugodva ment vissza a pénztárhoz. Nem tudta az időt, nem volt órája, nem tudta a vonat érkezését és indulását, ezért volt e nagy két­ségbeesett futás. Mennyivel másképpen viselkedtek azok, kik tudták az órát és a Vonat indulását. De sok kapkodás, rohanás van e világon a nem tudás miatt. Az Ür Jézus az övéit lelkiekben elkészítette, hogy sok fölösleges kapkodástól, kétségbeeséstől megmentse. Ö maga is a sok üldözés között mily nyugodt volt, mikor már közben is megtakarták Őt ölni, de tudta, hogy nem jött el még az ő órája. (Ján. 8. r. 20. v.) Tanítványait búcsúzásakor mily nagy szeretettel készítette el mindarra, ami rájuk bekövetkezik és amire nekik szükségük lesz. Olvasd el Márk 13. rész 11. ver­sét és 23.-t: „... íme előre megmondottam néktek mindent“. Akit ö nem készíthet el, az magára vessen. De jó annak, aki ismeri az Isten igéjét, az Ür Jézus óráját! Csak reá néz és tu<jja az Ür akaratát és nyugodt marad. „Krisztus vitéze nem remeg, Sötét éj, Száz veszély Nem ijesztheti meg,' Mennyben ragyog koronája, Bátran áll, Bár halál Sújtson is le rája." (377. ének 6. vers.) Ge r hát Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents