Harangszó, 1944
1944-06-18 / 25. szám
r # H4. __________________________— H ARANG SZÓ 1944. június iS. üzenetét, addig szenvednünk kell a kenyérharc átkai miatt és tudomásul kell venni az írás szavát: „Amit-vet az ember, azt aratándja is.“ Ha mi beléndekmagot vetünk, wem arathatunk tiszta búzát. Ha mi önzést, megnemértést vetünk, nem arathatunk békét és szeretetet. A sokgyermekes családokról. A sokgyermekes családokról az Országos Nép- és Családvédelmi Alap kimutatást készített. Eszerint 1941-be‘n a 4 és többgyermekes családok száma 402.308 volt 1,965.596 gyermekkel. A családok 85%-a falvakban élt. Legtöbb sok- gyermekes család Pest' Szabolcs, Szatmár és Zala megyében él. A 402.308 sokgyermekes család közül 332.694 megélhetésében veszélyeztetett családnak tekinthető. Ezekben a családokban 1,625.022 gyermek él. zettséget, a gondolatokban és kívánságokban is az erkölcsi tisztaságot, amikor a szenvedésnek, ön- feláldozásnak magasabb értelmét tanítja s a lemondást és önzetlenséget erénynek mondja, a honvéd lelkét előkészíti arra, hogy alkalmas legyen a hősi életszemléletre és az áldozatvállalásra. Mivel a legmagasabb igénnyel fellépő modern honvédelem egész embereket kíván, azok minden képességére és erejére szüksége van: egyenesen a szükség parancsa, hogy ezt a nevelő tényezőt fontosságának megfelelő szerephez juttassa. A vallás az emberi élet legfontosabb és legmélyebbre nyúló ereje, csonka ember tehát az, nem teljes értékű, akinek a legnemesebb érzelmeket és a legönzetlenebb, hősi tetteket kiváltó ez az életformája hiányzik. Sok nagy csapást átélt már Debrecen, a „szabad polgárok“ ősi, nagy városa, sok nagy temetése volt már, de még olya* nagy temetése, mint június 5-én, nem volt soha sem. A Nagyerdő szélén lévő gyönyörű új temető egyik legszebb részén több száz megásott sírban több száz koporsó vár a nagy temetésre. Köröskörül tízezernyi ember. Mindenki hallgat mélyen, komoran. A debreceniek kemény emberek. ♦ Felvonul a papság. A református püspök fekete talárban. Csókkal köszönti a katolikus prépostot, a görög katolikus plébánost, az evangélikus testvért. Ott állnak egymás mellett, sorban a sír-mező előtt, melynek áldásra váró koporsóiban a légi bandítatámadás áldozatai feküsznek, magyarok, németek, férfiak, nők, piciny gyermekek, édesA vallásos ember főbb Raiona — írja a „Magyar Katonai Szemle" legújabb számában Szül lő Rezső. A vallás — így szól — a leghiva- tottabb megadni az embernek azt a lelki alaphangot, beállítottságot, amely képessé teszi őt arra, hogy még életét is feláldozza a hazáért. Egészen más lelkülettel vállalja azt a szolgálatot, amely a halállal szorosan összefügg, az az ember, aki hisz a gondviselő Istenben, a más- világi életben és a feltárffadasfan,' mint az, akinek ködös, bizonytalanság és a kérdőjelek egész tömege a válasz a létét legközelebbről érintő ,kérdésére. A vallás hatalmas, erőforrást jelent a kö- zö-sZegi szellem ápolása szempontjából is. Parancsai ugyanis az embert lelkiismeretében ragad ják Kormányzónk a honvédelmi miniszter és tábornokai körében figyeli a hadgyakorlatot. anyák, agák, előkelő, művelt emberek és napszámos suhancok. Jön a katonaság. Elől a német haderő altábornagya a magyar altábornaggyal. A magyar udvariasan előretessékeli német bajtársát és az melegen fogadja az udvariasságot magyar szóval: _ „Köszönöm szépen.“ Jobbról a honvédségünk tisztikara, balról a német tisztikar és középütt, a papság mögött a hatóságok képviselői... Honvéd katonai zenekarunk a magyar és a német himnuszt játssza halkan, bánatosan. A református püspök előrelép és a Bibliából olvas Ábel véréről,, amely az égre kiált és a Jézus véréről, amelj*örök életet szerez. Imádkozik. Végül az Apostoli Htvallást mondja s vele együtt mondják halkan a felekezetek papjai, a katonák, a polgárok: „...hiszek egy egyetemes keresztyén egyházat... “ A katolikus prépost fényes, nagy kísérettel végzi utána a temetési szertartást s közben a „Városi énekkar“, melynek többsége református, rázendít a „Circumderunt“-ra, majd később elénekli a „Jézus az én reményem“ kezdetű éneket. A görög katolikus plébános kíséretével magyar nyelven végzi a temetési szertartást kórus-énekkel. Végül előlép az evangélikus lelkész Luther-köntösben. Rövid imádságot mond és üdvösségért imádkozik a világmegváltó Krisztus érdeméért a sírban pihenő katolikus, református, evangélikus keresztyének számára s hitért az életben- maradottak számára. Végül a sírban pihenő sok német, evangélikus hősi halottért, köztük egy hősi halott ápoló nővérért, német nyelven mond imát a megjelent német tisztek, altisztek, közlegények „imához“ merevedő tisztelgése közben, majd magyarul megáldotta a többszáz hősi halottat. A polgárme, honvédség, a német véderő képviselőinek a búcsúbeszéde, koszorúletétele után fel- zeiwHU a honvédzenekar tízezer szívet megragadó szava: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!...“ A temetés után a német altábornagy meghatott hangon köszönte meg a polSzibérián és Berlinen keresztül Finnországba. Egy inkeribeli finn leány különös viszontagságai. Fordította: Koren Emil. Már nagyon figyelték itt is a szám- üzötteket. Hilda mégis eljutott az állomásig, ahol figyelte az őröket. Egy ideig bujkálva eljutott a pénztárhoz, de jegyet nem adtak, csak igazolványra. Az ő igazolványa nem volt jó. Hilda félni kezdett, hogy a pénztáróskisasszony feljelenti őt, de másképp fordult. A kisasszony kapott még 50 rubelt a jegy árán kívül s Hilda megkapta a jegyet, Leningrádig. Titokban utazott el szülőfalujába, hogy megnézze gyermekkorának ottho- nát. Miután a háború következtében a határ innen eltolódott, nem volt olyan feszélyezett az ittlét. De hiába kereste a régieket. A lakosokat valamennyit száműzték. Mindkét régi házukat lerom. bolták. Az udvaron embermagas gaz burjánzott. A mező egészen bebokroso- dott. Csak a Ladoga hullámzott mint régen s a berkenye virágzott. Hilda arra gondolt, hogy miért kell az embereknek elhagyni a termő mezőket és futni a kenyérrel megáldott vidékről, hogy másutt éhen haljanak. Könnyek szöktek a szemébe. Finnország felé nézett. Szülei beszélték, hogy egy nagybátyjuk lakik valahol Käkisalm közelében Finnországban. S lám, itt az otthona szétrombolva. Hildát férfiúi bátorság töltötte el. Ha most közelebb volna a határ, átszökne a nagybátyjához. Szomorúan hagyta el a helyet, ahol azelőtt gondtalanul szedte a virágot. Megpróbált munkát keresni, merf'az apai örökség rég odalett. Rosszul sikerült azonban, mert ahol állást ígértek neki, Gruts állomása közelében (Pé- tervártól Finnország felé), amikor felmutatta igazolványt, négy órát adtak neki, hogy azonnal hagyja el az egész határsávot, ha nem akar bilincsek közé kerülni. Hová fordulhatott volna? Utolsó pénzén jegyet vett hát s visszament nővéréhez. Ugyanezen a nyáron telepíteni kezdtek a frissen alapított Finn-Karjalai Tanácsköztársaságba, mivel a finnek nagyrészét arról a vidékről elűzték. Általában nem engedtek finn családokat oda telepedni, de Hildának, mint egyedülállónak, mégis sikerült odautaznia. Naistenjärvibe vitték s Kaitajárvi falujának erdőmunkálatai- ftál kapott irodai munkát. Kellemes vidék volt. A házak takarosak voltak s az egész környék arról tanúskodott, hogy művelt nép élt itt. De az oroszok, akiket idehozták, feltűnően ostobák s nyomorultak voltak. Hamarosan minden megváltozott. Naistenjärviben, amelyet .szögesdrót határolt körül, — úgy magyarázták — a háborúban elpusztult egész finn női század feküdt. ősszel Hildát Petroskoibá vezényelték három hónapos klub-vezetői kurzusra. Onnan visszatérve Kaitajärvibe azonban nem kapott állandó helyet, mivel finn voltánál fogva gyanús elem volt, hanem egyik helyről a másikra vándorolt. Így került Novinkába (Fehéroroszország felé) a nagybátyja családjához, akiket a háború után számüzte'k ide Ki- novszkból, mivel onnan az összes finn és német családokat elvitték. Már 1930-ban Kinovszkba (azelőtt Hiipinä) kerültek. Maga a nagybátyja onnan tűnt el ismeretlen helyre. Most azonban már 1941 tavasza volt. Hilda távoli szeretteit szívére ölelte, de a háború tüze hamar szétválasztotta őket. A háború a halál borzalmait szórta mindjárt az első ütközetekben. A szomorúság beleharapott a szívébe, de nem volt mit tenni. Az élet keménységéhez már hozzászokhatott. A háború elzúgott fölöttük. Hilda az erdőbe került többedmagával s az oroszok, akik annakidején száműzték őket onnan, maguk is otthontalanokká lettek. Csak a közeli erdőkben is százak hevertek temetetlehül. A faluban tizenkét ház leégett. Az élet nyomorúságos volt, hiszen a háború annyi keserűséget hoz. Hilda maga is különös módon belesodródott a háborúba. A határ néhány km-re Novinkától megállt. Hóförgeteges téli este volt. Novinkába bejött égy csoport német katona. Oly kimerültek voltak, hogy nem voltak képesek tovább menni, de mielőbb célhoz kellett érniük. Az autók mind befulladtak a hóba. Előparancsolták a falu összes lovait. Abban a házban, ahol Hilda lakott, éppen nem volt férfi. A bíró Hildát szólította, hogy fogjon be és menjen. Férfiruhát vett hát magára s ezzel életének új szakasza kezdődött meg Az út nem fogyott olyan gyorsan, mint gondolták. 15 km után a lovak kimerültek. Másnap sem lehetett szó visszatérésről. Hilda hét tisztet vitt csomagostul. Csak útközben derült ki, hogy ő nem férfi, hanem finn leány, aki már sok nehéz napot látott. Röviddel azután, hogy célhoz értek, annak az egész csoportnak, akik közé Hilda is került, tovább kellett mennie. Autó számára minden út járhatatlan volt. Kemény küzdelem támadt. Szánkóval kellett tovább menni. Hildának nem sok kedve volt hozzá, de itt jó ételt kapott s egy berlini hadnagy megígérte, hogy hamarosan kezdődő szabadságán magával viszi őt Németországba. Ezek után nem vágyott vissza Novinkába, az orosz faluba. t Az út több napig tartott. A hideg éjjelente 40 fok alá süllyedt. Hilda túl sokáig ült egyfolytában a szánkón s erősen megfázott. Betegen lemaradt egy faluban s csak később ment egy altiszttel tovább. Közben kéthetes hatalmas támadás indult meg. Az oroszok nagy tömegben támadtak. A hadnagy, aki az első vonalban harcolt, kijelentette, hogy „Péter“ ott kell maradjon a hátsó vonalban, amíg ő szabadságot kap. Közben a hadnagy súlyosan megsebesült s kórházba került. Hilda most már haza akart
