Harangszó, 1944
1944-05-28 / 22. szám
1944. május 28. HARANGSZO 99. apróságra keresni és gondot viselni. Nem igen telik a szegénységből. Olyan hálás, valahányszor találkozom vele, hogy árvaházunkban jó gondviselés, biztos kenyér és meleg ruha van kis fia számára. A legkisebb a kis Tompos Laci, Sop- ronnémetiből való, mindössze négy éves. Legkorábban ő került ide. Mikor édesanyja munkába járt, akkor vettük fel a gondját; kicsiny ölbeli testvérkéjét meg az ottani bu^ó nőegyleti tagok gondozták, hogy ^z anya a télrevalót megkereshesse. Csak pár hónapra jött és mégis itt maradt. Jól érzi magát, mintha otthon lenne. Édesanyja fel-felkeresi s megnyugodva megy haza. Jó helyen van a kis Laci fia. Köszönjük a szeretetet! ' Nem lehet ezt sem elhallgatni. Most, hogy hadiárváink közül egyesek hazamentek édesanyjukhoz, havonkénti adó-. Hiányokban utánuk küldjük a gondoskodó szeretetet. Megható szavakkal mondanak ezért köszönetét az adakozóknak. Íme néhány sor: „Hálásan- köszönöm és meleg szeretettel gondolok kedves Nagytiszteletű Úrra és á többi ióltevőimnek az irántam tanúsított jóságára. Nem is lehet papírra vetni azt, amit e pillanatban érzek, úgy * meghatott ez a nagy-nagy szeretet. Isten áldását kérve jóltevőimre, hittestvéri szeretette/ vagyok ifj. Kovács Sándor né Kisbabot. Erős vár a mi Istenünk." Egy másik édesanya ezt írja: „Idáig is bíztam a mindenható jó Istenben, de mikor ilyen jó pártfogókat ad mellém, ebben a nehéz helyzetben, hogy legyen erőm a kis árváimat felnevelni, különösen is bízom. A jó Isten áldását kérjük mindazokra, akik adományaikkal az árvákon segítenek. Köszönjük minden hittestvérünk jóságát. Hittestvéri szeretettel vagyunk mindnyájan, öz v. Horváth La jós né Beled. Meleg szívvel továbbítjuk a köszönő sorokat. Mi is köszönjük a szeretetet minden-adaközónak. Köszönjük Istennek, hogy Szentlelke adakozásra nyitotta a szíveket, hogy jószívű adakozók <&al gondoskodik a nevelés anyagi feltételeiig!, diakonisszák szolgálata által magáié! az evangélikus szellemben való neve- fésről. Kérő szavunk is van. Isten Lelke a múlt évben lehetővé tette hadiárváink gondozását és neveiéy sét. A befolyt adományok lehetővé teszik ezt továbbra is. Feljogosít ez arra, hogy kérő szóval forduljunk evangélikus népünkhöz. Ahol hadiárvák vannak, jelentsék be és jegyeztessék elő a jövő őszre. Még van árvaházunkban hely. Nevelésükre is van és hisszük, lesz is fedezet. Egy tanítónőképzős hadiárva leányt, aki a tanítónöképzőbe fog járni, már előjegyeztünk. Ne felejtsük Krisztus szavát: Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.“ Máté 25 ■ vers 40. Lukács István. BombaKűrosullfalnlcat is segíti s magának is áldást szerez, aki megveszi az ,,Isten a mi oltalmunk“ című imádságos könyvecskét, amely légiveszély idejére való. Ára a bombakárosultak javára 50- fillér és 6 fillér portó. Tömeges rendelést vár a Harang- szó könyvkereskedése. Hősök temetője Helsinkiben. Mint hazánk, Finnország is múlt vasárnap ünnepelte a hősök napját. A finn hősök napjának főünnepe Karjaiéban folyt le. A szeretet pengői. A szeretet nagy áldozatokat tud hozni. Csodálatos ezt látni és érezni. Hogy mennyire így van, a' hadiárvák részére érkezett adomány mutatja. Mindennap gondol rájuk valaki. Mindennap jön számukra valami. 15 helyről rendszeresen havi megajánlásként 10—20—30—60 pengő, ezenkívül kisebb-nagyobb adományok tekintélyes összege fut be. Abban, ahogy olvasóink adományaikat küldik, meglátszik, hogy minden pengő szerétéiből jön, hogy törleszt a magyar evangélikus lélek, hogy felkarolja azoknak a kis árváknak a sorsát, akik legtöbbet adták, mikor apjukat odaadták. A természetbeni adományok mellett pénzben befolyt eddig 10,776.18 P. A gyermekek nevelésére, ruházására az összes kiadás eddig: 3,-757.58 P. Készpénzben rendelkezésre áll tehát 7,018.60 P. Köszönet minden adományért. Délben már vonaton ült a legény. Vidám szívvel' mondott búcsút Budapestnek, amikor a vonat kigördült a pályaudvar üvegteteje alól. * A fülkében, közvetlen szomszédságában néhány falusi ember ült. Beszédlükből, a községnevek emlegetése alapján megállapította István, hogy somogyiak. A háborúról beszélgettek s egy ötven év körül járó sovány ember igen erő- sítgette, hogy ő bizony cseppet sem bánná, ha be kellene vonulnia és kivinnék a frontra. y — Legalább széjjelnéznék egy kicsit Oroszországban — mondotta. — Nem hal ám meg ottan mindenki! — Persze nem, de sok kár esik azért ott az emberéletben — szólott a másik. — Ismeri-e a 'Lukács Pétert? — Ismerem hát. Hiszen a Pali hadnagya. Irta Pali a frontról. — Lukács Péter csak volt hadnagya a maga Pali fiának. Most már nem az. Nem Jesz abból többet katona soha. Aknára ment; két lába széjjel poncsoló- dott s az egész teste összeégett. Most Pesten fekszik kórházban. — Kár érte. Milypn derék, szép fiatalember volt! Ejnye, ejnye! Még az a szerencséje, hogy úriember s így foglalkozását, a tanítóságot folytatni tudja majd. — Igen. Tanító a Lukács Péter Fe- nyeren. — Parasztgyerek ugyan, dehát nem lehet mindenki úr gyereke. Önéki azért megvan az a tudalma, ami a tanítónak kell, ha parasztgyerek is. — Hát persze. István észrevette a hanghordozásból, hogy útitársai bizony erősen sajnálják Lukács Pétert, nemcsak azért, mert az •orosz akna súlyosan megsebesítette, -hanem azért is, mert parasztgyerek. Odaszólt a beszélgetőkhöz: — Nincsen abban semmi szégyen, ha valaki paraszt. Én is az vagyok, d« nem búsulok miatta. Inkább örülök neki. Az ország mireánk épült, a magyarság még meglévő- értékeinek mi vagyunk a hordozói. — Igen-igen. Ezt körülbelül tudjuk mi is, de a ^egtöbb eitiber nem így gondolkozik. Lenéznek bennünket, anffiért a földet túrjuk és trágyát hordunk. — Az az ő dolguk. Az meg a miénk, hogy ne szégyeljük magunkat, amiért parasztok vagyunk és ne vessünk meg másokat, akiknek kevesebb földjük, kisebb házuk van, mint nekünk, vagy éppen semmijük sincs a két kezükön kívül. Nincs is miért megvetnünk másokat, vagy félnünk másoktól. Emberek vagyunk mindannyian, bűnös emberek. Reászorulunk mindannyian Isten kegyelmére: urak, parasztok, iparosok, kereskedők, napszámosok... egyaránt. Viszont, ha hiszünk, Isten kegyelméből egyforma nagy rangot is nyerhetünk: Isten gyermekeivé lehetünk. — Szokatlanul beszél, de azt hiszem, igazságot mond — szólt a sovány paraszt. — Annak kell lenni, mert nem én találtam ki, hanem Isten igéje mondja ezeket. Isten igéje moíidja még azt is, hogy nem az a fontos, ki milyen állást tölt be, kinek mi a foglalkozása; csak egy a lényeges: milyen hűséggel végezzük munkánkat azon a helyen, ahova bennünket Isten állított. 'Nein nagyon messze- Pesttől, egy falusi állomáson leszálltak a somogyi emberek. Esküvőre mentek. A pad megürült István körül. Egészen odahúzódott az ablakhoz és kinézett rajta. Gyorsan maradoztak el a lombtalan erdőkkel borított hegyek s a téli álom mozdulat- * lanságába dermedt szántóföldek. Itt-ott kései ökörnyál csillogott a földeken. Hazamegyek — gondolta a legény. Hazamegyek a falumba, édesapámhoz, páromhoz. Lelki szemei előtt megjelent faluja képe. A főutca, amelynek végén állt a házuk. A tágas határ, ahol most szabadon nyargal a szél, s csak elvétve ütközik bele csupaszágú fáknak a sorába, vagy egy-egy® elkésett szántóvető emberbe. Jó lesz otthon ismerős, kedves arcok között. Milyen jó lesz majd megfogni Julis kezét, beletekinteni tiszta, kék szemébe és látni orcáján az öröm áruló, piros rózsáit, amikor megmondja néki, hogy nem megy vissza többé Budapestre, hanem otthon . marad az édesapjával és — Julissal... Milyen jó az Isten! Éppen Jülist rendelte párjául. Julis is megtalálta már a békességet, ő is. Kettejüknek egymás mellett könnyebb lesz megállni a hitben, mintha egymástól távol küszködnének az Ördöggel, aki a hitrejutottakat támadja leginkább. Egyesült erővel imádkoznak és küzdenek majd hozzátartozóik békességéért s egyáltalán, hogy a gyülekezet minél tc*b tagjának, a falu minél több lakójának szivében fellobbanjon az Üdvözítőbe vetett őszinte, odaadó hitnek a lángja. Most már van célja, értelme az életének. A végső cél az üdvösség, a meny- nyei otthon, melyet az Ür Jézus elkészített számára. Egyenesen arrafelé tart s ha véget ér földi élete, akkor — hazamegy. Addig úton lesz — hazafelé és végzi hűséggel azt a munkát, amit meny- nyei Atyja akaratából még vándorlása idején el kell Végeznie. Szánt, vet, arat, hogy családja számára megkeresse a kenyeret. Imádkozik, dolgozik övéinek, ismerőseinek, népének testi-lelki javáért, elsősorban: üdvösségéért. íme, mennyi és milyen dicsőséges tennivaló ez egész földi életére! S azután?... Azután teljessé válik a dicsőség, teljessé az öröm. A vonat csattogva, zakatolva szágul- dott a végtelenbe vesző, csillogó síneken __ H azafelé. Vége. Háromszázezer pengő egyházi célokra! • Békéscsabáról jelentik, hogy az egyházközség egy jótékonyságáról ismert tagja, a híres „Csabagyöngye“ csemege szöllőfajta felfedezője, Stark Ferenc kereskedő elhunyt. Vagyona nagyobb részét evangélikus egyházi célokra juttatta. így a város központjában fekvő, két utcára nyíló telkét a rajta levő házzal s az abban levő összeg ingósággal a békéscsabai Diakonissza Anyaháznak hagyományozta. Birtokából 5—5 kishold földet a békéscsabai Árvaházra, Aggok házára, a Nőegyleti Szere- tetházra és magára a gyülekezetre, 1 kishold földet a gimnáziumra s újabtr^S kishold földet a szarvasi evangélikus egyházra hagyta végrendeletében. Az így evangélikus egyházi célokra juttatott ingatlanok és ingóságok értéke mintegy 250—300 ezer pengő. íme az egyházszeretet szép példája. Ahol él ez a szereiét, ott mindig megnyilatkozik valamilyen formában. Minél jobban érzi az ember, mit adott Isten nekem az egyházban, annál jobban megbecsüli, annál nagyobb felelősséget és szeretetet érez iránta. Történelmünkben ott fénylik ennek az egyházszeretetnek sok szép példája alapítványokban, áldozatos életekben és szolgálatokban. Egyházunkban sokat ad nekünk az Isten, becsüljük meg, szeressük, hozzunk áldozatot érte s így is tegyük lehetővé, hogy általunk isten Szentlelke befelé és kifelé növelhesse és építhesse! HonvédeínR iixennaR: Életüket — épségüket adták a hasáért. . Nagytiszteletü Szerkesztő Ür! Hálásan köszönöm betegeim nevében a gyors és kedvező intézkedést. Jól esik tudni, hogy gondolnak reánk s bizonnyal imádságos szeretettel aggódnak ezekért a szegény fiúkért, akik — sokan életüket, — sokan épségüket adták a magyar hazáért. Ha jutna és nem vagyok szerénytelen kérésemmel, akkor még régi Harangszót, vagy esetleg vallásos kiadványokat kérek. Testvéri szeretettel vagyok kész híve: Nagy László táb. leik. s Vigasztalás a Harangszó. Üzenet az ottöonl gytllekeze/nek. Kedves Nagytiszteletü Ür! Végtelen örömömre szolgált, hogy az én kedves lapom vigasztaló sorait olvashatom itt az otthonomtól sok száz kilométerre. Szükség is van itt vigasztaló és .egyben vésztkongató Harangszóra, mert a vörös rém, az ordító oroszlán közel ár szent magyar határainkhoz és keresi a rést, melyen benyújthassa tefnplomot, oltárt, családi tűzhelyet szétromboló karmait. yigasztalás a Harangszó minden sora, mely egyben megmutatja az utat, melyen minden magyar evangélikus katonának haladni kell. Köszönöm, hogy rám is gondoltak Nagytiszteletü Ürék és küldik a Harangszót, mely egyben kicsiny falum harangjának csendülését, imára hívó kondulását hozza felém. Vajha nemsokára itt lenne az az idő, hogy ne hiába hívjon engem. Nagytiszteletű Ür, arra kérem, szíveskedjék a legközelebbii példányban helyet szorítani a következőknek: „Szeretett gyülekezetem! Ezúton üdvözlök szeretettel mindenkit és arra kérem az otthoniakat, hogy vegyék ezt úgy, mintha mindenkinek külön- külön írtam vplna. Különös szeretettel gondolok kis tanítványaimra. A jó Isten megsegítő és áldó kegyelmét kérem az egész györújfalui evangélikus gyülekezetre!" .Nagy tiszteletű Ür szívességé! előre köszönöm. Baráti szeretettel Kiss Lajos. < « » I
