Harangszó, 1944

1944-05-28 / 22. szám

Beteljesed és. És menteiének mindnyájan Szent­lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Csel. könyve 2, 4. Pünkösd a beteljesedés csodála­tos ünnepe. Beteljesedett az ígéret: eljött a Vigasztaló. Beteljesedtek a tanítványok a vigasztaló Szentlé­lekkel. A pünkösdi Lélek tüze el­söpörte a gyengeséget és rettegést. A tanítványokból pünkösdkor apos­tolok lettek. Pünkösd ünnepén,» a pünkösdi tűz fényeben tisztázzunk egy sok­szor visszatérő kérdést! V\)!t-e Szentlélek pünkösd előtt is? Ha igen, hol volt? írásolvasó hívek bizonyára többször találkoztak már a Szentlélekkel a pünkösdöt megelőző időben is. Ott lebegett ez a Lélek a teremtés történeté­ben a vizek felett. Ez a Lélek volt az ószövetség bíráinak ereje, kirá­lyainak vezető csillaga. Ez a Lélek izzott a próféták csontjaiba re­kesztett tűzben. Ettől a Lélektől fogan taték Jézus és ez a Lélek szállott alá Jézus megkeresztelé- sekor galamb alakjában. A Lélek vitte Jézust a pusztába, hogy meg­kísértessék. Isten Szentlelke adott néki hatalmat, mellyel megtörte a halál erejét. Az első pünkösd igazi jelentő­sége, hogy az addig csak szórvá­nyosan jelentkező Szentlélek kitöl­tetett a tanítványokra s utánuk mindazokra, akik a Krisztus tanít­ványai és apostolai fettek. Ez volt az első ígéret beteljesedése: „vesz­tek Szentlelket“. A másik ígéret: „lesztek nékem tanúim“, így teljesedett be: „kez­dének szólni más nyelveken“. Akinek igazi pünkösdje volt, aki Szentlelket vett, nem tud és nem akar Jézusról hallgatni, szóval és élettel tesz bizonyságot Istenről. Még akkor is, ha ezért megosto- rozás, gályarabság, halál jár. Tud­juk, hogy Péter is előállván el­mondotta Jézusról híres pünkösdi prédikációját olyan nyelven, hogy azt mindenki megértette. A többi tanítványok sem tettek egyebet, mint ezt a prédikációt folytatták. (Csel. 4, 20.) Mit kíván tőled pünkösd ün­nepe? Nem sokat és mégis min­dent. -Teljesedj be Szentlélekkel és hirdesd Isten hatalmas dolgait! Dr. Győrffy Béla. A héromarcu ember. Irta: Bácsi Sándor. A pogány vallásmese szerint az évszakok istenének: Janusnak ket­tős arca volt s az egyikkel előre s a másikkal hátrafelé nézett. A pünkösdi evangélium hátomarcú emberről szól- * Vannak emberek, akik: „meg­telő nek Szentlélekkel“ (Csel. 2. 4), az arcuk ragyog, a szemük mosolyog, fejük felett kettőslángú fény lobog. Más nyelveken szól- Mindeukjt m.cvci uu.c> - mim denkive! megértetik maguk mert megértik a Szentlélek zendülését. Összeverődött ezerfajú és vallási! tömegben meglátják és megérzik a lélekosztó Isten egyakaratra, sze- retetre forrasztó parancsát. A sa­ját nyelvén, mivoltán keresztül akarják a Krisztusban megjelent Isten Szentlelke által testvérré meggyőzni a másikat. Ma kevés az ilyen lélekarcú ember! A vérgőz, a gyűlölet, a többség uralma jogán nem arra törekszik az életterét kiverekedni akaró, újarcú ember, hogy ő ért­sen meg másokat, hanem ököllel követeli, hogy mások hajtsanak fejet az ő értelme előtt. Bomba­tölcsérek ízekre tépett emberhúsá­val, templomcsodák, művészálmok összetiprásával akarja a vérittasult ember „egyakaratra“ korbácsolni azt, aki vele szemben áll. Saját t nyelvének, fajának, álmainak ked­véért csak ellenséget, csak akadé- kot lát a másikban s nem látja a másikon Isten kezének nyomát s nem hallja a másik sóhajában a lélek zendülését. Jövel Szentlélek Úristen: teremts ma is lélekarcú embereket! ' jyi;tkösdi m cégben ott áll egy másik emberarc is. Ezeket ezzel a szóval fényképezi le az ige: „álmél- ködnak..., zavarban valának, ezt mondván: vájjon mi akar ez len­ni?“ (Csel. 2. 12.) Határozatlan, megzavarodott, tétova lelkek, akik nem találják a helyüket. Nehezen döntenek, nem állnak se ide, se oda, mindennek a jólsikerült vé­gére bólogatnák csak az áment Sok az ilyen zavartarcú ember. Idegesen kérdezik: mi lesz, hová érdemes állni és ha valahol dönte- 'niök kellene, az örökös „vájjon?“ zavarában kiölik magukból a dön­tést. Vájjon érdemes-e még vallá- sosdüzeket gyújtani, vájjon meg­éri-e Isten ígéretében bízni?... Ezer metsző seb, amitől a zavart­arcú ember kiismerhetetlen kép­mása virít. Jövel Szentlélek Úristen: tisztítsd meg ezt a szörnyű lelki kuszált­ságot! Minden pünkösdök örök gúnyo­lód is leleplezi az ige: „Mások pe­dig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg!“ (Csel. 2. 13.) Ez a harmadik arc mindenre kiölti a nyelvét és mindenre köp, ami szent, ami az embert többé akarja nevelni a koncért és ösztö­nért marakodó állatnál. Részegjé­nek, beszámíthatatlan megszállott­nak bélyegzi azok akik ■ tan­kok és fepeszbórr k erejénél na­gyobb erőnek tartják az imádsá­got és a mások elgázolása helyett bűnbánó önkorbácsolásra hívják az embert. Tele van a világ a gúnyolódó arcú emberrel. Az események pilla­natmámorában megszédültek nem gondolnak arra, hogy Isten be­széde megmarad s az Isten nem csúfoltatok meg. Jövel Szentlélek Úristen: verj rá a pimasz, neveletlen arcú emberre, hadd ismerje gúnyolódásában a sa­ját gyalázatát. Szentlélek Úristen! Hozd fel rám lelkem pünkösdi hajnalát, hogy odaállhassak a Te szerelmedből azok sorába, akik megtelének Szentiélekkel! Könyörgés Isten Szentleikéhez. Könyörögjünk az Istennek Szentleikének, Bocsássa ki magas mennyből az ő világát, Vegye el mi szivünknek mindén homályát, Hogy érthessük Istennek mindenben akaratját. Te tanítád régente a prófétákat, Igazgattad ő nyelveket és írásokat, Te főtted bölccsé az szent apostolokat, Hogy megtérítsék tehozzád mind e széles világot. Óh, Szentlélek, árváknak kegyelmes atyja, Szegény gyarló bűnösöknek báiorítója, Hitükben elestetek erős gyámola, És az ö gyenge hitüknek csak te vagy táplálója. Vedd el az mi szívünknek hitetlenségét, Világosítsd meg elménknek nagy setétségét, Rontsd el az gyülölségnek kegyetlenségét, Engedd te szent hitednek mindenütt egyességét. Te vagy az mi lelkűnknek édes vendége, Az mi szomorú szívünknek igaz öröme. Lelki háborúinknak csendesítője, Az örök életnek bennünk csak te vagy elkezdője. Válassz minket magadnak élő templomul, Vegyid mi könyörgésünket szent áldozatul, Vedd ki mind ez világot*az kárhozatbul, Engedj igaz hitből kimúlást az világbul. Dícsértessél felséges atya Úristen, Legyen áldott azt te neved fiú Úristen Ezekkel egyetemben Szentlélek Isten, Maradjon az te áldásod az te híjpös népeden. Huszár Gál (1574). v^5Sniu.*eoii.47&f * * B I „ , 'I W J ______,__________________ __

Next

/
Thumbnails
Contents