Harangszó, 1944
1944-01-02 / 1. szám
i HARANG SZÓ A. Közöny, a&ooy Serédi látja. Serédi Jusztinián esztergomi hercegprímás a Nemzeti Újság 1943 december 14.-i számába cikket írt a „közömbösség“-ről. Nem hihetjük, hogy a hazai római kato- likusság feje karácsony tövében, a háború ötödik évében, égő-vérző világ közepette szörnyű veszedelmek aggasztó lehetősége küszöbén ne talált volna népe számára időszerűbb mondanivalót. Ez azonban nem ránk tartozik. Értetlenül csodálkozunk azon, ’hogy a nagydobos egységmozgalom idején ilyen magas székből érkező hang a felekezeti különbségeket élezi. Fájlaljuk a cikk néhány sebző mondatát. De nem felelünk hasonlóval. Serédi Jusztiniánnak igaza van abban, hogy a közöny veszedelmes. Mi is azt tartjuk, hogy a közöny rozsda és penész, amely észrevétlenül mar szét és lep el. Védekezni kell tehát ellene. Nem helyeselhetjük azonban, ahogy a közöny okát látja és ahogy védekezni kíván ellene. „A hitbeli közömbösség fő oka saját vallásunk elhanyagolása...“, mondja a cikk. Igaz. De hát vájjon azért hanyagolják el vallásukat egyes római katolikusok, mert másvallásúakkal közösségük van. Eszerint a tisztán római katolikus Spanyolországban, vagy egy tisztán római katolikus faluban, vagy egy tisztán római katolikus családban nem volna szabad hitbeli közönynek lenni. Pedig van. A vallási közöny nem annyira külső tényezők, mint inkább belső el- hidegülés nyomán fakad. Éppen ezért a közöny elleni védekezés út ja-mód ja sem az, hogy bezárjuk egymás elől a temetőinket és megtiltjuk a közös zászlószentelést, így csak a köteles keresztyéni türelmet irtjuk híveinkből, anélkül, hogy egy hajszálnyival is buzgóbbá váltak volna. Azt tartjuk, hogy a közöny ellen egy a teendőnk: alkalmas és alkalmatlan időben hirdetni a tiszta igét, pásztorolni mások hántása nélkül a magunk nyáját; a többit pedig rábízni Isten Szentleikére, akinek egyedül van hatalma a közöny fásultságából lelkeket felébreszteni. Higyje el a hercegprímás úr, hogy nem magunkért, hanem közös ügyünkért fájnak efféle mondatai: „Másvallásúak halottait a mi temetőinkbe eltemetni nem engedhetjük, másvallásúakkal ugyanazt a zászlót meg nem szentelhetjük ..." — Azért a brianszki erdő névtelen temetőiben csak pihenjenek békén egymás mellett a római katolikus és protestáns honvédek. S ha Esztergom biztonságos elefántcsonttornyában megtiltják is a zászló közös szentelését, azért a becsület halálos mezején majd csak megszenteli azt továbbra is értünk összeroskadó római katolikus és protestáns hősök összecsorduló magyar vére. Kíméljen meg bennünket Isten attól, hogy a parlament pincéjében, akasztófák tövében és kőfalak mellett terrorfiúktól kelljen még egyszer keresztény-keresztyén egységet tanulnunk! Szabó József. Terjesszük a Harangszót! ÜszenünR néRteR. Árvaságunkat enyhíti a szeretet.,. Itt van a karácsony, a leg- meghittebb keresztyén ünnep. A szeretetnek, az isteni szeretetnek az ünnepe. Ez alkalommal sokkal szó nagytiszteletű szerkesztőségének, minden olvasójának és a kis győrsági missziói gyülekezetnek. Tábori posta: B—341. 1943. december hó. Kiss Jenő tábori lelkész. Kedves karácsonyi és újévi lapokat kaptunk a frontról hű honvédeinktől. Köszönjük megemlékezésüket. Szívből viszonozzuk áldáskívánásukat. Isten adjon boldog újesztendőt ott kint és itt bent mindnyájunknak! inkább, mint eddig bármikor, gondolataink sebes szárnyakon repülnek haza. Megállnak otthon kedveseinknél, ismerőseink hajlékában, bejárják a régen látott földet, hogy azután a következő pillanatban a rideg valóság rádöbbentsen minket arra, messze vagyunk, távol szeretteinktől, idegen országban, gyűlölettől elvakult nép között. — Az alig negyedszáz karácsony között, melyet Isten kegyelméből ezideig megérhettem, sok emlékezetes ünnep volt, telve gyermekkori vágyakkal, örömmel, beteljesüléssel, de azt hiszem, az idei karácsony kitörölhetetlenebbül vésődik mindannyiunk szívébe. Árvaságunkat, elhagyatottságun- kat azonban, őszintén mondhatom, jelentős mértékben enyhíti az a szeretet, mely otthonról felénk Magyar ^onvéaeK i 1. Karácsony estéjén megérez- tük, hogy telketek itt volt velünk a karácsonyfa alatt. 2. A karácsonyfa alatt néktek is énekeltük: „Krisztus Urunknak áldott születésén, Vigadjunk testben lett megjelenésén 3. Karácsonyfánk gyertyalángjában bennereszketett annak a távoli csillagnak sugára is, amely alatt ti álltok őrséget vagy harcoltok érettünk. 4. Karácsonykor minden itthoni evangélikus templomban Isten elé borulva foglaltuk neveteket imádságunkba. 5. Ó-év este csak az évet temettük, nem pedig titeket, mert él szívünkben a viszontlátás szent reménye. ___ S átorban laknak a finn katonák. árad. Ezért mondok most köszönetét katona-testvéreim és bajtársaim nevében is. Köszönetemet küldöm Lévára, Békéscsabára, Budapestre, Kecskemétre, Siklósra, az ország számos más városába és községébe, ahonnan már sokszor kaptunk kedves sorokat, biztatást, bátorítást. Ismételten is hálásan köszönöm azután a Harangszó áldozatkész szerkesztőségének a már ismét pontosan hétről-hétre érkező 50 példányt. Látni kellene azt az örömet, mellyel szétszórt támpontjaink prot. legénysége várja és fogadja ezt a kedves lapot. Bizton remélve, hogy ez az irántunk megnyilvánuló- szeretet a jövőben is állandó marad, Istentől megáldott karácsonyi ünnepeket s boldog újévet kívánok a Harang6. Ó-év este szeretnénk eltemetni a ti és a mi bűneinket. 7. Újév napján és az újév minden vasárnapján szeretettel küldjük el hozzátok kedves küldöncünket, a Harangszót. Fogadjátok szeretettel! 8. Újév küszöbén ne aggodalmaskodjatok itthoni szeretteitekért. Isten után nékiink is gondunk lesz rájuk. 9. Újév napján szeretnénk újjászületni egy megérdemelt boldogabb újesztendőre. 10. Újév napján Ti is szülessetek Isten kegyelméből új életre, új reménységre. Magyar katonák, magyar honvédek, Isten veletek! Dr. Győrffy Béla felpécl lelkész. JÉZUS LÁBAINÁL „Kelj fel és világosodjál, mert eljött a te világosságod!“ Január 2. — Ti vagytok a világ világossága. Máté 5, 14—16. Nem azt mondja: „kell lennetek!“, hanem ezt, hogy „vagytok“. Nem magunktól vagyunk világosság, hanem Általa. A mi szerepünk a transzparensé. Ezért nem tulajdoníthatjuk el a dicsőséget Tőle. Csak ne legyünk piszkos üveghez hasonlóan a fény letompítói és a vékához hasonlóan az eltakarói! Január 3. — „Mint a világosság- fiai úgy járjatok!“ Ef. 5, 6—14. Voltunk a Krisztus nélkül sötétség, lettünk Általa világosság. Az előző állapot meddő önemésztődés volt „a sötétség- cselekedeteiben“, csak a világosságban áldás az élet: vannak annak „gyümölcsei“. Tudatossá kell tennünk magunkban azt, hogy kik vagyunk! Nyíltan szakítanunk kell mindennel, ami sötétség! Január 4. — „Serkenj fel, aki alúszol!“ Róm. 13, 11—14. Az „időt tudni“ taníts meg erre minket óh Urunk! „Foly az idő a sírhoz, Minden óra közelebb ejt.“ Mit hoz az idő vége a számunkra: Krisztust-e, vagy kárhozatot? Jaj ha az álom nem engedi, hogy levessük a sötétség cselekedeteit és felöl- tözzük a világosság fegyvereit! Január 5. — „A nappal fiai“ I. Thess. 5, 4—11. Az éjszakával a sötétség, az alvás, a mértéktelenség társul, a nappallal az ébrenlét, a józanság, a fel- öltözöttség, a készenlét. Isten nem az éjszaka: az ő haragja számára rendelt bennünket; hanem a nappal számára, hogy üdvösséget szerezzünk Krisztusban! „Krisztus, ki vagy Nap és világ, minket sötétségben ne hagyj!...“ Január 6. — „Kelj fel és világosodjál!" És. 60, 1—6. „Eljött a te világosságod“ — a karácsonyból fakad a missziói kötelezés. Nem állhatsz tétlenül, nem lehetsz mozdulatlan; hisz sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket! A szűkkeblű, önző hitélet sorvad, viszont gyarapszik, gazdagszik az, aki sokakat átfog szolgálatával és felelősségével. Azt persze sohse szabad feledned, hogy az Ür kegyelme veled az, ha Ö eszközéül felhasznál. Az Úr dicsősége támad fel rajtad s azt is kell, hogy szolgáljad, nem a magadét! Január 7. — A világosságban- járás és az Atyával való közösség. I. Ján. 1, 3—10. Istennel közösséged csak világosságban lehet. A bűn életeleme a sötétség. AEnt bizonyos gombafélék, a bűn is sötétségben tenyészik és terjed. Hazugsággal, képmutatással leplezi magát a világ előtt a bűnös. S azt hiszi, tehet így Isten előtt is. A magad-mentése öncsalássá lehet s nem várt csalódás lesz majd a vége. Állítsd magadat a világosság fényébe, adj igazat Istennek az ő ítéletében, ez az első lépés a szabadulás felé! Január 8. — A világossá gban- járás és egymással való közösségünk. I. Ján. 2, 5—14. A felebarátodhoz való viszony szempontjából is a világosságba kell állítanod életedet! A gyűlölet, a bosszú, az irigység, az indulat a sötétség hatalma feletted. Milyen vakká tud ez tenni. Aki sötétségben jár, nem tudja, mibe esik s hol végződik útja. Szakíts vele, járj a világosságban! Szabó Lajos. Türelmei KérUnKI Irtuk már, hogy a Harangszó- Naptár szállítása folyik. 16.000 példány már szétment. Sajnos nem rajtunk múlik, hogy minden gyülekezet még nem kaphatta meg a naptár-szállítmányt. Amikor a legegyszerűbb fűződrót és enyv sokszor napokig hiányzik, — nem lehet a szállítás olyan ütemes, mint szeretnénk. — Türelmet kérünk! 1944. január 2.
