Harangszó, 1944
1944-03-19 / 12. szám
1944. VB HARANCSZÖ Ko&suií) Lajos nyilaíKosaia sxtíleté&i §(&lyéí és ideféi illetőleg. /V. T. Haján/ Pál ev. lelkész úrnak, Tállyán. Nagytiszteletű Lelkész Ür! Én ugyan bármi nagy emberre nézve is, annál inkább igénytelen személyemre nézve, nem magánjogi, hanem történelmi érdek szempontjából nagyon henye dolognak tartom annak kutatását, hogy ki, mely napon született, miután ez a nyomokat, miket egy vagy más ember tettekben s eszmékben maga után hátrahagyhatott, sem meg nem örökítheti, ha veszendők, sem el nem törölheti, ha maradandók: mindazáltal Nagy tiszt eletüséged iránti tekintetből teljes készséggel adok annyi felvilágosítást April 26-káról keltezett levelében hozzám intézett kérdésére, amennyit adhatok. Feleletem azonban csak csonka lehet, mert azt tudom ugyan, hogy hol, s mely évben születtem, de születésem napját nem tudom, s hónapja felől sem vagyok bizonyos. Szüleim helyesen vannak a velem közlött keresztelési bevallásban megnevezve. Atyám Kossuthi s Udvar'di Kossuth László volt, s mert a László nevet ugyan azon egy időben családomban többen viselték (László volt a S. A. Újhelyi Járás főszolgabírója, ki Magyar Jesztreben, szintúgy László-volt, ki Szalókon lakott, mindkettő Zemplén megyében, családom ezen ága RCathoIikus volt, a mi águnk evangélikus) megjegyzem: hogy Atyám, családunk ősrégi fészkében Kossuthon Túrócz Megyében született, fia volt Kossuth Pálnak és Be- nyiczky Zsuzsannának. Anyám volt Wéber Sarolta, Tyrlingi Wéber Andrásnak (a 17-ik századbeli vallási üldöztetések egyik vértanúja utódjának) és Hidegkövy Erzsébetnek leánya, ki Zemplén megyében Liszkán született, hol attya a Mária Terézia idejébeni háborúk alatt szerzett katonai érdemei jutalmául kapott posta állomást bírta. Én magam c szüléktől 1802-ben születtem Zemplén Megyében Monokon, hol atyám ifjú korában a Gróf Andrássy család uradalmi ügyvédje volt. Ennyi az, a mit egész bizonyossággal mondhatok. Többet nem. Emlékszem az aranyozott réz csattos nagy családi Bibliára, melyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként nehány fejezetet felolvasni, s egy egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én s nővéreim születés napjaink a keresztelés adataival ősi szokás szerint bevoltak jegyezve. A szüleim emléki iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném e réz csattos Bibliát, ha meg volna. De nincs. Elpusztult ez is viharos életem fergetegeiben, mint sok egyéb, mire az epedő honszeretet s az emberi értelem, mire ész és szív becset helyeztek, s mert vidékünkön s koromban inkább a tágabb körben ismert név mint a születés napokat volt szokásban „megülni“, én pedig emlékező tehetségem fiókjaiban nem igen tartottam érdemesnek, hasznosabb dolgoktól helyet lopni a csekély magamra vonatkozó bio- graphiai adatkák számára, hát biz én lassan lassan születésem hónapját s napját elfelejtettem emlékezetemben megtartani, mindössze is azon negatív reminiscentiám van felőlük, hogy nem a légmérséki változékonyság hónapjában, nem Áprilisban születtem, hanem hogy mikor? azt biz én teljes bizonyossággal meg nem mondhatom. Ügy rémlik előttem hogy september- ben, 16-ik s 19-ik közt, alkalmasint 19-kén, de nem merném reá szavamat adni, ámbár gyanítom, hogy az eseménynél, mely számomra bút sokat, örömöt vajmi keveset hozott, alkalmasint jelen voltam; bár ha talán burkoltan is, mert burokban születtem: mely azonban az én esetemben bizony nem igazolta a népies babona hitet, hogy ,,burokban születni szerencsét jelent". Tehát ha az anyakönyv tartási pontosság a csorba keresztelési A tállyai evangélikus templom, amelyben Kossuth Lajost keresztelték. Általános nevetésbe fulltak a csendőr szavai. — Így szórakoztak az álldogálók, közöttük István is. A tömeg állandóan ide-oda hullámzott s az emberek gyakran helyet cseréltek. István egyszercsak azt vette észre, hogy pontosan az orra előtt áll Rózsa Julis. Meghúzta a lány virágos kötényének szalagját. A lány megfordult. — Maga az Pista? Miért nem megy előbbre? Maga nemrég jött meg a frontról, a bátyja meg most is kint van ... — Ráérek. Nem kenyerem a tolakodás. Jut a zsírból még nekünk is. Ezek itt azért tolakodnak, mert félnek, hogy zsír nélkül kell hazamenniök. Te is jobban tennéd, ha félreállnál! össze-vissza taszigál- nak s mégsem jutsz előre, mert nem tudsz tolakodni, nem olyan természetű vagy. — Igaza van. — Ott a másik soron, éppen szemben van egy pad. Menjünk át, üljünk le és beszélgessünk ott addig, amíg el nem fogynak a kuncsaftok innen a szék elől! — Mehetünk! — Ügy ni! — mondta a legény, amikor leültek. — Mostan hát beszélgessünk! Van beszélnivalónk. Múltkor azt mondtad, azért nem mégy férjhez, mert még nem akadtál rá a párodra és azt is mondottad, te nem tévedsz meg párod választása tekintetében, mert te magától az Istentől kérsz tanácsot. — így van. — Én szeretném tudni, miképpen kéred Istentől a tanácsot és miképpen kapod azt meg! — Ha udvarlóm vagy éppen kérőm akad, imádkozom az Istenhez: mutassa meg, ez-e az igazi. — És megmutatja? — Meg. — Hogyan? Lélekben megbizonyosodom a felől, nekem rendelte-e Isten az illetőt vagy sem. — Akkor te szerencsés leány vagy! Legtöbben hiába kérünk bizonytalan dolgokban tanácsot az Istentől, nem kapunk választ. Akkor tudom csak, hogy mi az Isten akarata, amikor az egészen nyilvánvaló rossz és jó között keik választanom. — Azért nem kapják meg a tanácsot, mert nem jól kérik, és nem hallgatják meg Isten válaszát, nincs is fülük a meghallására. Én nem azért kérem Isten tanácsát, hogy hasznot húzzak belőle, hanem mert az ő akaratát akarom cselekedni. S amikor kérem, kitartó vagyok a kérésben. Bizony nem úgy van a dolog, hogy kérésemet rögtön meghallgatja az Isten és azon nyomban megadja rá a választ. Néha hosszú ideig kell valamit kérnem, míg megkapom a feleletet. Számos olyan kérésem van, amelyet már régóta nap mint nap Isten elébe terjesztek és ő még mindig nem válaszolt reájuk. Persze gyakran úgy van, hogy nem Isten késlekedik a válasszal, hanem én vagyok alkalmatlan szavának meghallására. Ha nem volnék összeköttetésben Istennel, akkor nem hallhatnám meg üzenetét s mivel ez az összeköttetés gyakran megszakad, vagy legalább is bizonytalanná válik, azért van, hogy sokszor hosszú időbe telik, amíg valamely dologban egészen világosan látom Isten akaratát. Lehetnek olyan kérdéseim is, amelyekre majd csak az örökkévalóságban kapom meg a feleletet. Sok dologban azonban már itt a földön tanácsot ád az Isten, ha kitartóan kérjük. A kitartás nagyon-nagyon fontos. Ha én olyankor is nem olvasnám szorgalmasan a Szentírást és nem folytatnám az imádkozást, amikor Isten késlekedik a válasszal, akkor nem hallhatnám meg én sem Isten szavát, hanem inkább egészen eltávolodnék tőle. (Folytatjuk.) bevallás kitöltését csakugyan megkívánná, méltóztassék oda jegyezni nevem mellé, hogy születésem hónapja s napja nem tudatik. Mindennek meg van a maga haszna. Születésem napja nem lévén tudva, nem lesz nap, amely emlékezetemet felélessze, s így nevem hamarább lesüllyed oda, ahová vágyakozom, a feledékenység örvényébe. Adja át Lelkész úr — kérem — öreg kortársam s barátomnak Nagytiszteletű Nagy Mihály Lelkész úrnak barátságos üdvözletemet, s fogadja ön szívesen nagyrabecsülésem kijelentését. Kossuth Lajos s. k. A másolat hiteléül: Tállya. 1944. febr. 25. Zémann Zoltán s. k. lelkész. Megtaláltak néhány lapot Kossuth Bibliájából a szétbombázott torinói templom alatt. A torinói prot. templom, amelybe Kossuth Lajos járt istentiszteletre, légitámadás áldozata lett. A jelentés azt is közölte, hogy az az énekeskönyv és Biblia, melyet Kossuth használt, s melyet a templomban őriztek, a templommal együtt elpusztult. A legújabb jelentés szerint azonban már pontosan tudjuk — írja a Református Jövő , hogy Kossuth énekeskönyvéből és Bibliájából néhány lapot sikerült a templom romjai alól előkeresni és az utókornak megmenteni. Giovanni Rostagno a római prot. teológia nyugalmazott professzora a lapokról fényképes másolatokat készíttetett és a most megjelenő könyvében több más eddig ismeretlen Kossuth-emlékkel együtt kiadja. A táliyai egyház rövid története. Tállya evangélikus egyháza 1735-ig Monokhoz tartozott. 1735—1784-ig Ceke- házának (Abauj m.) volt leányegyháza. 1786-ban II. József türelmi rendelete alapján önállóan megalakult a szomszédos községek csatlakozásával. Miután a nyilvános szabad vallásgyakorlatra az engedélyt megkapták, az új egyház megkezdte működését. Temploma 1790-ben készült el. Ebben a templomban keresztelték meg Magyarország nagynevű fiát, Kossuth Lajost, 1802-ben. A templom sok sorscsapáson ment keresztül. A tűzvész négy ízben pusztított rajta. (1810, 1813, 1861, 1884.) A hívek áldozatkészsége mindig helyreállította Istennek felszentelt hajlékát. Utoljára 1892-ben ment át alapos restauráláson, amit a templomban elhelyezett márványtábla hirdet az utókornak. Üjabban 1930-ban egy óriási erejű ciklon leszakította a teljes tető- szerkezetét. A templomhoz tartozó papiak és iskola 1885-ben épült fel újra. Az iskolában Kossuth Lajos is tanult. Majd 1941 - ben új iskolát épített az egyházközség. Az egyház lelkészei a következők voltak: Draskóczy Krasznitz János 1784— 1793-ig, Belanszky József 1793—1797-ig, Radnóthy Mayer Mátyás 1797—1834-ig (aki Kossuth Lajost keresztelte), Pse- nyeczky Nagy Mihály 1834—1873-ig, Hajász Pál 1873—1912, Varsányi Mátyás 1912—1913, Oláh Károly 1913—1925, Zémann Zoltán 1925—. Egyházi felügyelők voltak 1784-től Mazsári József, Lehoczky András, Reviczky János, Reviczky Elek, Okolicsányi Lajos, Sóhalmy János, Kéler Imre, Szirmay István, Dorosnyák Gyula, Sóhalmy György, Szirmay László, Kéler Ödön, Gerhardt Béla. Anyakönyvei 1810-től maradtak reánk. A XVIII. század végén a tállyai evangélikusok még magyarok, tótok és német anyanyelvűek voltak. Ma tiszta magyar egyházközség. A hegyaljai egyházmegyéhez tartozik. Fiókegyháza Monok, ahoi imaháza van, Szerencs. Szórványterfilete kh. 20 község 30 km. körzetben.
