Harangszó, 1944
1944-03-12 / 11. szám
1944. március 12. HARANG SZÓ 49 Az elmúlt esztendőben a gyülekezetben 967 istentiszteleti, 857 bibliaórás és más igehirdetés, összesen tehát 1824 igehirdetés hangzott el (temetéseken, eske- téseken kívül), s ezeken mintegy 322.000 lélek vett részt. (Legnépesebb egyház- kerületünknek, a Bányai egyházkerületnek egész lélekszáma 327.000.) A gyülekezet költségvetése 300.000 pengő, ezenkívül az egyháztagok egy év alatt 32.000 pengőn felüli összeget adakoztak egyházi célokra önkéntes adományok formájában. íme, röviden ilyen egy „nagy gyülekezet“ a számok tükrében. Bizonyos, hogy Isten a gyülekezeteket az utolsó napon nem nagyságuk, lélekszámúk, hanem hitük és hűségük alapján fogja megmérni. Így a pár száz lelkes törpe gyülekezet is lehet kedvesebb az Isten szemében, mint a „hagy gyülekezel“. Mi evangélikusok mégis kell, hogy örüljünk meglevő néhány nagy gyülekezetünknek, mert ezek arról beszélnek nekünk, hogy Isten szeretett, bizonyosan nagyon szeretett bennünket, amiért évszázadokon át tartó véres üldözés és elnyomás ellenére sem engedett bennünket egészen porrá morzsolni, sőt a romokból ö maga épített néhány erős bástyát számunkra nagy gyülekezeteinkben. Dedinszky Gyula. Epy temető emléke. (Népfőiskolás leány naplójából.) Ma azt a feladatot kaptuk, hogy írjuk le életünk legszebb eseményét. Hát mi Í9 a legszebb a sok közül? Az, ami legjobban megragadta figyelmünket, amit nem tudunk egykönnyen elfelejteni. No, hát próbáljunk meg egyet a sok közül. Az én életemben idetartozik egy temető is. Tavasz volt, én a temetőben kószáltam, mások sírokat igazgattak és a kereszt alatt imádkozó asszonyok térdepeltek. Valami titok úszott a temetőben. Akkor még titoknak éreztem, ma csodának látom. Tavasz volt: az ébredő föld, n zsendülő fű, a nyíló ibolyák illatát szedte szárnyára a szellő. Mindig szerettem a temetőt, mert itt nyílt tavasszal a legelső virág és pompázott ősszel is a legutolsó. Itt mindig csend volt, pedig itt szóltak legszebben a madarak. Hányszor elhallgattam őket, míg a sírköveket nézegettem. Azok a szép márvány-oszlopok aranyos betűkkel büszkék voltak és hidegek. De a mohos «reg kövek annál közlékenyebbek. Volt itt többek között egy jellegzetes sírkő is, felirata után mindnyájunk kedvence. Anélkül a temetőből nem tud- tam távozni, hogy újra, meg újra, el ne olvastam volna, pedig már kívülről tudtam. Amit itt rejt a föld pora, Nem más, mint a lélek sátora, Ihász Sándor idelent, Nem volt otthon, — hazament. 1Ö47... stb. Volt itt egy másik feliratos sírkő is, de ezt csak később találtam meg, akkor sem a magam jóvoltából. Történt ugyanis egy napon, hogy jött a temetőbe két szép nagylány. Szépek és jólöltözöttek voltak és egy nagy koszorút cipeltek magukkal. Felérvén a temető dombjára, idegenül nézegelődtek, inig valaki útbaigazította őket. Megtalálták a keresett sírt, ráhelyezték a koszorút, elétérdeltek és csipkés zsebkendőjükkel hol a könnyeiket szárították, hol a sírkő feliratát szabadították. Aztán szedték sátorfáikat és visszaindultak. Lassan lépdeltek egymás mellett, csak a kapuból néztek még vissza egyszer. De evvel még nem lett vége, sőt itt kezdődik az én történetem. A többiekkel én is odakiváncsiskodtam az itthagyott koszorúhoz. „Unokáid, a szórványból“, csak ennyi volt a szalagján. Szórvány, szórványI mi is az a szórvány? Igen, az iskolában azt tanították, hogy szórvány az, ahol csak pár család van egyfelekezetü. És ennek a pár családnak se papja, se tanítója, se temploma, se iskolája nincs. Nemsokára elköltöztünk más vidékre. És pár év múlva, mikor egy rokonlátogató kőrútam végén eljutottam a régi temetőbe, már én is tudtam, hogy mi a szórvány. Ekkor is tavasz volt, ibolyaillatos, enyhén mádárdalos. Most is voltak sírokat kapálgató, térdeplő, imádkozó asz- szonyok. Engem nem kellett útbaigazítani, én megtaláltam a kedves sírköveimet, az őseim gazzal benőtt sírdombjait. Én nem hagytam ott szalaggal átkötött koszorút, csak egy sóhajt, csak egy imát, csak egy vágyat, a — szórványból. Tóth Olga, Szápár. Honvédéiníc üst ennek: Schabedly János zls. tábori posta B 316. tizen:, hogy egészséges s jó! érzi magát, kéri ismerőseit, hogy ne haragudjanak reá, hogy régóta nem írt, — erre oka volt, különben minden ismerősének üdvözletét küldi. A Z 234. t. p. sz-ról üzeni Horváth Pál t. honv. szüleinek Győrszentmár- tonba, Tolnai László honv. szüleinek és testvéreinek Győrságra, Szekeres Sándor honv. szüleinek és testvéreinek Mohácsra, Tomolák Imre honv. feleségének és kisfiának Szerencsre, szüleinek Győr- szentmártonba, Takács László honv. Tétre, hogy jól van, egészséges és Isten áldását kéri az itthoniakra. Nagy tiszteletű Lelkes/. Úr! Nagyon szépen köszönöm, úgy a magam mint katonáim nevében a küldött „Harangszó“ példányokat. Istennek nagy kegyelmi ajándéka az, hogy a sok léha és értéktelen sajtótermékek mellett igazi keresztyén szellemtől átitatott vallásos újságokat tudunk a katonáink kezébe adni. Ezt a missziót teljesíti a ,Jia- rangszó“ is, amelynek munkájára kérem Istennek gazdag áldását. Kérem, ne felejtkezzenek el rólunk ezután sem, hiszen örömünnep a számunkra az a nap, amikor az újabb lappéldányokat megkapjuk. Hittestvéri köszöntéssel: Kovács Lajos prot. táb. lelkész. A K187-es tábori posta számról üzennek: , Torda Sándor szkv. Kőszegdoroszlóra szüleinek, testvéreinek és H. Ilonkának, hogy jól van. A februári csomagot megkapta, köszöni. Több levelet vár. Mógor Lajos honvéd Kemeneshő- gyészre feleségéne, szüleinek és testvéreinek. Jól van, szabadságról szerencsésen visszaérkezett. Sok levelet vár. Fodor Sándor honvéd az F 407. táb. posta számról üdvözli szüleit, testvéreit, a rokonokat és ismerősöket. Jól van, a csomagot megkapta és hálásan köszöni. Köszönetét küldi a kispéci ifjúságnak is, hogy számára a Harangszót előfizették. Horváth Lajos honvéd a B 795. táb. posta számról üzeni feleségének és kis családjának Budapestre, szüleinek, bátyjának Győrbe, egészséges és jól van, t- '".v«t nagyon várja, üdvözli az Ifjú- ~ íyesület mindenegyes tagját. Csirkovics Dezső honvéd üzeni Mes teribe szüleinek, rokonainak és ismerő seinek, hogy egészséges. Szeretettel kö szönt mindenkit. —• Vingler Sándor őr vezető üzeni Győrújfaluba feleségének édesapjának, testvéreinek, hogy egész séges. Mindenkinek áldást kíván. Felhivüs az evangélikus iskolák tanítói karához. Bizonyára minden gyermeknevelő megtapasztalta, milyen légüres térben mozog, ha szemléltető eszközök hiányában kell tanítania olyan tantárgyat, melynél a szemléltetés nélkülözhetetlen; az adott viszonyok miatt azonban be nem szerezhető. Ilyen tantárgy például az ásványtan. Testvéri együttérzéssel azonban könnyen megoldhatjuk ezt a kérdést, ha javaslatomat magáévá teszi tanítói karunk. Bonyolítsuk le az ásványgyüjtést csereviszony alapján. Nevezetesen: felkérem ez úton mindazokat az iskolavezetőket, akiknek vidékén valamilyen ásvány, vagy kőzet található, küldjenek abból a mi iskolánk részére egy-egy darabot — legfeljebb 5X5 cm-es méretben — amiért mi viszonzásul küldünk bauxitot, gipsz- kristályt, praehistorikus csigát, dolomitot, mészkövet. Az ásványokat kérem minden darabhoz csatolt megnevezéssel küldeni. Jöhet minta értéknélküli küldeményként. Amennyiben tanítói karunk magáévá teszi javaslatomat, szívesen vállalkozom arra, hogy időről időre a Harangszóban közölni fogom az egyes vidékek iskoláinak címét az onnan kérhető ásványok megnevezésével. Így valamennyi iskolánk kölcsönösen belekapcsolódhat a csereviszonyba. A csákvári (Fejér m.) ev. iskola nevében hittestvéri szeretettel Furia Zoltán alesperes. Reggeli ének. Dallam: Ma újra hűséget fogadok. Dicsérem, áldom szent nevedet, Gondviselő, édes Atyám! Hogy őrködtél nyugalmam felett S megvédtél a múlt éjszakán. Nem érhetett veszedelem, Mert velem voltál, Istenem. Elszállt az éj sötét homálya. A nap ismét felvirradott. Hozzád repül szívem imája, Mert jóságod rám áradott. Kérlek tégedet, jó Atyám, Áldásod add ma is reám. Vezess, Uram, ma is engemet Virágos, szent ösvényeden, Hogy érezzem nagy kegyelmedet, Szemed mindig rajtam legyen. Akaratod meg ne vessem, Szent törvényedet kövessem. E napra is te adj új erőt. Végezzem munkámat híven, Hogy járhassak szent színed előtt. Erősítsed az én hitem. Te légy nékem hü vezérem, Bizodalmám, szent reményem! Urunk kínszenvedésének okai. 1. Az ember bűne. Március 12. -— Az első bűn. I. Mózes 3, 1—15. A tiltott fa egyik célja az volt, hogy az ember hűségét rajta próbálja meg az Úr. Az ember nem állta ki a próbát. A bűnbeesés óta az ember képtelenné vált arra, hogy ne vétkezzék. Mégis van egy módja a szabadulásnak: Az asszony magva (Krisztus) széttapossa a kígyó (a sátán) fejét. Március 13. — Engesztelés az Ószövetségben. III. Mózes 16, 20— 30. Az ember érezte, hogy a bűn en- gesztelésre szorul. Az adósságot ki kell egyenlíteni. A sátán a mi vádlónk Isten előtt, követeli a bűnös kiszolgáltatását. Izrael ávente egyszer a bűnbakra rakta vétkét és azt szolgáltatta ki Azazelnek maga helyett. Március 14. —- „Cselekedtem azt, ami gonosz!“ 51. Zsoltár. Dávid egyike az Ószövetség legistenfélőbb embereinek. Az utókor „szent“-nek nevezi. És még ezt az embert is mennyire hatalmába tudta keríteni a bűn! Nem segít rajta az eredendő bűnre való hivatkozás (7. v.), sem annak bevallása, hogy ismeri bűneit. Csak a teljes összetöret- tetés enyhíti nétnikép a bűn mardosását. Március 15. — Igazi szabadság. János 8, 20—36. A bűn rabszolgává tesz. Nem bír az ember kiszabadulni hálójából. A bűnnek élő nép politikailag is rabságra jut. A zsidók nemzeti szabadságukat mindig bűneik miatt vesztették el. Igazi szabadságra a mi népünk is csak akkor juthat el, ha az Isten Fia megszabadítja bűneiből. Azzal használunk legtöbbet nemzetünknek, ha elfogadjuk Szabadítónkul az Isten Fiát. Március 16. — Izrael is bűnös. Ésaiás 1, 1—20. A választott nép is teljesen megromlott. Az „Isten népe“ a fertelmek útján Sodorna és Gomora állapotáig jutott. Már áldozataikban sem gyönyörködik az Úr. Hazug istentiszteleteik haragra ingerük. Csak a teljes megtisztulás segít (18. v.), különben ellenség fegyvere pusztítja el (20. v.). Március 17. — „A nép bűnei.“ Zsidók 2, 9—18. Üdvözítőnk „mindenkiért“ megízlelte a halált és „a nép bűneiért“ szerzett engesztelési. Ahol az egyesek bűne elé korlátot néni vetnek, ott a bűn elhatalmasodik és szokássá válik. Így keletkeznek a „népi bűnök“. „De ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik“ (Róma 5, 20). Krisztus a „népek Megváltója“. Ő azért szenvedett, hogy eleget tegyen a nép bűneiért! Március 18. — „Nincsen csak egy igaz is!“ Róma 3, 8—18. Igénk feltárja a megrendítő valóságot: Minden ember bűnös és kárhozatot érdemel. Hát a szentek? Azok sem állhatnak meg saját érdemökkel, hanem kegyelemre szorulnak. Az emberi nemnek ez az egyetemes bűnössége tette elengedhetetlenné a Megváltó helyettes szenvedését és bűnér.t való áldozatát. Harmati Béla. Apróságot* as éleiből. Franklin erssénye. Franklin Benjámin egy ízben a hires szónoknak, White- fieldnek, a savannai árvaház érdekében tartott igehirdetését hallgatta. S mert a tervvel nem értett egyet, elhatározta, hogy azért sem ad e célra semmit sem. De amint hallgatja a szónokot, fokozatosan megragadja annak heve s felajánlja a nála levő rézpénzt. Tovább beszél a szónok; szívhez szóló szavainak a hatása alatt Franklin elhatározza, hogy odaadja az ezüstjét is. Majd később az aranyát is. S végül a nála levő pénzt mind a gyűjtő tálcára tette. — Az Isten igéjének hatása alá került, megnyílt szív maga után vonja az erszény megnyitását is. Horváth Imre. Ami mindennél többéi ér. „Mit fizetnek nekea az idegenek?“ — kérdezi egy kínai benszülött egy keresztyénné lett honfitársától. „Kapsz 20 dollárt?“ — „Oh sokkal többet“, — felel az vissza. — „Talán 100 dollárt?“ — „Még annál is többet!“ „Ugyan hát menynyit?“ — „Többet, mint amennyit az a hegy érne“, — mutat rá egy közelükben emelkedő hegyre, — „ha szinezüst és színarany volna“. — „Buddhára“, — „kiált a pogány csodálkozva, — „mennyit hát?“ — „Ezt a könyvet itt ni“, — mutatja neki a Bibliáját, — „mely Istenről és Jézusról, Golgotháról és örökéletről beszél, mely a mennyországban vár reám. Elhiheted nekem, a világ minden kincsénél és drágaságánál többet ér ez“.
