Harangszó, 1944
1944-03-05 / 10. szám
44 HA RANG SZÓ 1944. március 5. A gyári munkás és aas Evangéliumi Munkásszövetség. Irta: Dr. Vető Lajos. A magyar közösségi élet egyik legjelentősebb rétege a gyári munkásság. Több millióra rúg ma már hzánkban azoknak a száma, akik gyárakban dolgoznak, vagy akik férjük, apjuk gyári munkája révén jutnak mindennapi kenyerükhöz. De nemcsak a nagy számuk miatt alkotnak jelentős 'népréteget a gyári munkások s családjaik, hanem magasabb műveltségük miatt is. Aki közelebbről ismeri őket, tudja és naprói-napra tapasztalja, hogy a kopott, olcsó (?) munkás- ruha gyakran milyen művelt embert takar. A magyarországi gyári munkások közt szép számmal vannak evangélikus vallásúak. Egyházunk mégis úgyszólván alig vette őket észre, még kevesebbet törődött és foglalkozott velük. A legutolsó esztendőkben azonban komoly lépések történtek e hiány pótlására. Az ország valamennyi nagyobb gyárvidékén megalakult, vagy szervezés alatt áll a Magyar Evangéliumi Munkásszövetség helyi csoportja. Az evangélikus gyári munkásság aránylag eddig is szépen résztvett az egyházi életben. A mostani helyzet gyárainktól a legtúlfeszítettebb muiikaiitemet követeli s ezért a gyári munkásnak vasárnapja sincsen a legtöbbször. E miatt nem egyszer panaszkodnak is. Mégis általában véve a magyar evangélikus gyári munkás egyházát szereti s hozzá hűségesen ragaszkodik. Ezt a szeretetet és hűséget igyekszik viszonozni, s ha kell, erősíteni az egyház akkor, amikor a munkáskérdéssel külön is foglalkozik. Mert munkáskérdés.van. És munkáskérdés nemcsak a másval- lású munkásnak, hanem az evangélikus munkásnak is fontos. Hiszen őt éppoly közelről érinti, mint a másvallásút Itt most persze csak is a gyári munkásság kérdéseivel foglalkozunk. A mezőgazdasági munkáskérdés tárgyalásától most el kell tekintenünk. Hiszen elég, ha cikkünkben erre az egy kérdésre is világosságot tudunk deríteni. Ha az ember a gyári munkásságra gondol, akkor két eset lehetséges. A mezőgazdasági, vagy napszámos munkásembert bizonyos irigység tölti, el velük szemben. A gyári munkás ,,kitanult“ ember. Városban, vagy legalább is városi viszonyok közt él. Lakásában van villany, rádió. Fizetéskor szép pénzösszegeket hoz haza. Jobban öltözködik, mint a falusi munkás, a felesége, lányai különösen. Eljár moziba, résztvesz műkedvelőkön, stb. Még kirándulni és nyaralni is szokott egyik-másik. Ha viszont az ú. n. „úri réteg“ nézi a gyári munkást, akkor az tűnik fel neki, hogy a gyári munkás elégedetlen. Lázongásra, sztrájkra hajlamos. Forradalmi robbanó anyagot jelent, amelybe sokszor egyetlen szikrát kell csak juttatni, hogy a legnagyobb felfordulás, következzen utána. Ha magát a gyári munkást hallgatjuk meg, akkor bizony soksok panaszt kell végig hallgatnunk. A gyári munkás általában panaszkodó ember. Jó lenne, ha panaszaikat azonban az illetékesek gondosan meghallgatnák. Mert bizonyos, hogy a gyári munkásság nem ok nélkül panaszkodik, mint ahogy végeredményben, ha valaki panaszkodik, annak mindig oka van. Ezért is tűnnek fel az elégedetlenkedők színében a gyári munkásság tagjai. Megpróbáljuk gyári munkás testvéreink panaszait röviden a szemünk elé állítani. Az első panaszcsoport külső életkörülményeikből adódik. Ha a gyárnak nincs munkája, a gyári munkásnak nincs keresete. Ekkor ez a baj. Ha sok a gyárnak a munkája, mint így háborús időben, akkor meg ez is baj. Mert ilyenkor a gyártelepen és környékén hatalmasan felduzzad a lakosság száma, talán két-háromszoro-- sára is. Lakás meg elegendő nincs, s az új építkezések nem tartanak lépést a gyári munkásság létszámának növekedésével. De ekkora tömegnek az élelmezése is megnehezül. A gyári munkás a piacról, az üzletből el. Nincs azonban az az árúmennyiség, amely ilyen helyen elegendő lenne. A kereskedői kapzsiság ki is használja,az alkalmat éppúgy, mint a termelő falusi a minél nagyobb haszon szerzésére. Hogy a beszerzés gondjaitól mielőbb szabaduljon, az a gyári rnunkásné se nézi sokszor az árakat, mert különben a végén silányabba! s talán még drágábba! lenne kénytelen megelégedni. A gyári munkásnak ezért a megélhetéshez sok pénzre lenne szüksége, vagy jó közellátásra. De rendesen se az egyik, se a másik nincs meg. .4 gyárak és iparvállalatok rendszerint közönséges üzleti vállalkozások, amelyeknek a legfontosabb a minél nagyobb nyereség, s amelyek szociális vagy keresztyén szempontokra csak egészen mellékesen vannak tekintette). A, migéi nagyobb nyereséget nemcsak a termelt áru mennyiségével és minőségével akarják fokozni, hanem úgy is, hogy minél olcsóbb munkaerőkkel dolgoztatnak. Így a gyárimunkás rendszerint csak annyit keres, ami úgy a létminimumot biztosíthatja, illetve biztosíthatná, Ez a Szabolcs vármegye felére kiterjedő nagy szórványegyház, mely közel 3000 lelket tart gondozás alatt, f. évi január hó 30-án tartotta évi rendes közgyűlését Nyíregyházán. Ennek a közgyűlésnek ünnepélyes jubileumi jelleget adott az a körülmény, hogy éppen most van 10 esztendeje a missziói egyház megalakulásának és a nagy szórványterületen élő evangélikus hívek megszervezésének és fokozottabb lelki gondozása megindulásának. Az ünnepélyes közgyűlés fényét emelte Túróczy Zoltán püspök részvétele, valamint az egyházközség tagjain kívül a vendégek nagy számban való megjelenése is. Az ünnepi istentisztelet után Margócsy Emil egyházfelügyelő szeretettel köszöntötte a sok elfoglaltsága mellett is megjelent főpásztor püspököt, aki mindig támogatásával és érdeklődéssel figyelte a délszabolcsi egyház működését és fejlődését. Az egyházfelügyelő hosszabb előadásban visszapil- lantást vetett az elmúlt 10 esztendő nehézségeire, küzdelmeire, de mégis megállapíthatta, hogy „mindeddig megsegíha a közellátás jól meg lenne szervezve s nem érvényesülne ebben is a határtalan kapzsiság a termelők és eladók részéről. A közellátás azonban éppen az ilyen helyen szokott a leggyatrább lenni, mivel ilyen helyen a legnehezebb is a feladata. Különösen így van ez a mostani háborús világban, amikor országos viszonylatban is nagy az áruhiány s nagy a drágaság. Hányszor fordul elő, hogy a gyári munkás* kap „jegy“-et, utalványt valamire, de — áru nincs! Amikor meg áru lenne, akkor jegy nincs! „Sötét hatalmait működnek közre itt“ — mondta egyik munkástestvérünk, amikor ecsetelte a helyzetét. Azok, akik a tűzhöz közel vannak, helyzetüket nyerészkedésre használják ki, mitsem törődve azzal, hogy családok, becsületes munkáscsaládok nyomorognak emiatt. Pál apostol írja Timotheusnak: „Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele“, I. Tim. 6, 8. Sok becsületes gyári munkáscsaládnak azonban se élelme, se ruhája, néha még lakása, tüzelője se. Nem is csoda, ha panaszkodik és elégedetlenkedik. Különösen, ha meggondolja, hogy minden erejét és idejét munkájába öli. Azzal általában a munkásság tisztában van, hogy a mai háborús idők mindenkitől, tőle is lemondást, igénytelenséget követelnek. De az bántja, hogy a meglévő javak elosztásában nem érvényesül az igazságosság, s bizonyos rendetlenség, szervezési hibák mutatkoznak lépten- nyomon. Továbbá, hogy megszorult helyzetüket az emberi önzés és kapzsiság rútul kihasználja. És ha a végére megyünk külső bajaik okainak kutatásánál, gyári munkásaink általában rájönnek arra. hogy a bűn hatalma az, ami mind a gyár, mind a közellátás terén panaszra és elégedetlenkedésre indítja őket. tett az Űr“, aminek az anyaegyházközséggé való megszervezkedés tényén kívül szemmel látható bizonyossága a nyir- szőllősi és kálmánházi templomok felépítése. Az egyházközség 10 éve9 és elmúlt évi lelki munkájáról Megyer Lajos és Tarján Béla lelkészek tettek átfogó jelentést. Az egyházközség anyagi ügyeinek előadása során kitűnt, hogy az egyház vagyona megalakulása óta több, mint négyszeresére emelkedett Számosán üdvözölték a jubiláló egyházközséget, akiknek sorában különösen Túróczy Zoltán püspök úrnak az egyházközség iránt elhangzott elismerő sza-. vai keltettek mély benyomást a jelenlévőkre. Az egyházközség jövő tervei közül a lelkiélet fokozottabb kiépítése, az egyelőre torony nélkül felavatott kálmánházi templom teljes befejezése, és a borbányai templom felépítése állanak első helyen. Polgár Dezső 1887—1944. A bonyhádi ev. gimzáziumot január 26-án ismét súlyos veszteség érte. Váratlanul elhunyt Polgár Dezső, az iskola mennyiségtan és természettan tanára. Kiváló képzettsége, nagy szaktudása, példás lelkiismeretessége és alapossága évtizedeken át igen magas színvonalú eredményt biztosított tantárgyaiban. Mestere volt a lebilincselő előadásnak. Páratlan könnyedséggel adta át a nehéz és elvont ismereteket tanítványainak, világos és logikus gondolkodáshoz szoktatta őket. Kiváló munkájáról feljebbvalói is mindig nagy elismeréssel em- keztek meg, példaadó kötelességtudását és szigorúságát nemzedékek hosszú sora áldja. Polgár Dezső 1887-ben született a Tolna megyei Keszőhidegkuton, mint az ottani ev. gyülekezet kántortanítójának fia. Az algimnáziumot Bonyhádon, a főgimnáziumot Pozsonyban végezte, s a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1909-ben lépett a bonyhádi gimnázium szolgálatába, s szolgálta haláláig. 1911-től 1914-ig felügyelő tanára volt a gimnáziummal kapcsolatos diák- internátusnak, a világháború alatt pedig önállóan vezette 1918-ig. 1911-ben feleségül vette a mekényesi (Baranya m.) ev. lelkész leányát, Gedő (Becht) Etelkát, s boldog házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg. A tragikus betegség éppen abban az esztendőben ragadta el, amely a jól megérdemelt nyugalmat hozta volna meg számára. Gyümölcsöző volt élete, legyen áldott pihenése. Emlékét hűséges kegyelettel őrizzük. Gy. B. Hegyim védekeznünk légitámadás kor voaaton és bajén? Az eddigi háborús tapasztalatok szerint a vasúti berendezések a bombázó repülőgépeknek kedvenc célpontjai. Ezért jó tudni, hogyan kell az utazó- közönségnek a légitámadások ellen védekezni. Ne halasszuk az utolsó pillanatra 8 vonathoz való indulást, mert légiveszély idején a vonatok a kitűzött indulás előtt fél órával is kiindulhatnak az állomásról, mivel menetközben nagyobb biztonságban vannak, mint az állomáson. Tartózkodjunk az utazók kikísérésétől és fogadásától, mert a pályaudvari óvóhelyek csak korlátozott befogadó- képességfiek s nem tudják befogadni a vonatok indulásánál, vagy érkezésénél összegyűlt nagy tömegeket. A nyílt pályán megtámadott vonatról a közönség lehetőleg jó messzire széledjen szét s árkokban vagy a talaj egyéb egyenetlenségeiben keressen menedéket. Légiriadó esetén a hajók a part melié állanak és leeresztett mentőcsónakkal és járódeszkával biztosítják az utasok kiszállását. Kiszállás után szintén el kell széledni. Az útban lévő hajón nyugodtan kel! maradni és nem szabad ide-oda szaladgálni. Evemgéllls.u.% ember evensgéllJtusi lapét? «!«<•# * Kaioneílnls iSxenneh : Valahol egy kis faluban delet harangoznak, Zsupfedeles kicsi házban értem Imádkoznak. Édesanyám könnyes szemmel töltekint az égre, Megtartottad édest lám, hála Neked érte... Valahol egy kis faluban vár engem egy asszony. Minden este imádkozik, ha leszáll az alkony, ölében egy pici gyermek összekulcsolt kézzel: Én Istenkém hozzad vissza édesapám nékem. Beküldte: Valent György szkv., (Folytatjuk.) A déíszabslcsí missziói egyház tízéves jabíie&sa. Két templom épült 10 év alatt a gyülekezet területén.
