Harangszó, 1944

1944-10-08 / 41. szám

HARANGSZÓ 181. 1944. október 8. * A költözködő madarakhoz. Költözködő madársereg, ugye fáj a szívetek? Fészekváltás súlyos gondja telkemen is átremeg. Hányszor néztem ablakomból hideg, fájó közönnyel: fecske, gólya, darucsapat őszi vándorútra kel. Óh, akkor még nem volt bombp, nem féltettem fészkemet... nem láttam rommá omolni sok családi tűzhelyet. Ma döbbenten én is érzem: madárszívetek remeg, sok-sok őszi vándorútra nem derül több kikelet. Vagy a fészek omlik össze s az új otthon hidegebb. Vagy a fészek áll, de üres, lakója lett holt, merev. Csak szánjatok, vándorcsapat a haldokló tájon át, ma már tudjuk: szívet cserél, ki kényszerből fészket vált. G i ncsay Erzsébet diakonissza. 'IovAbbltjuH. a k'ósxöneíct. — Levél. — Kedves Harangszó! A szegedi bombakárosultak megsegé- lyezésére a Harangszó által Benkóczy főesperes úr rendelkezésére bocsátott, s nekem juttatott 400 pengős adományu­kért leghálásabb köszönetemet fejezem ki. Honvédfetnk ír fák : így olvassuk a Horangszót. Csendes szeptemberi délután van. A nap forró sugarai perzselik a szomjazó kukorica leveleit. Mi öten itt ülünk a zuhogó kis folyó partján. Mindegyikünk szemében .öröm ragyog, hisz most kap­tuk meg a várva-várt postát. Az első, hogy a családi körből érkező lapokat végigolvassuk. Azután mindegyikünk ku­tatva keres az újságok között. Minden egyet keresünk: a Harangszót. Már * meg is van. Ünnepi csend. Várnak a fiúk, mert tudják, mi következik. Csen­desen elhelyezkednek és megkezdem az olvasást. Néma csendben hallgatják a sorokat, melyek Isten üzenetét hozták ide, messze idegenbe. A fenyők halk suttogása teszi még bensőségesebbé ezt az ünnepi hangulatot. Szemünkben meg­megcsillan egy könnycsepp. Itt érzi az ember igazán, milyen nagy szükség van a lélek táplálására. Itt érezzük, milyen nyomorultak és gyarlók vagyunk, hogy mennyire nem érdemeljük meg azt a nagy kegyelmet, melyet az Ür kínál sza­munkra. Itt, ahol minden percben szem­benézünk a halállal, ahol nem tudjuk, melyik percben kell odaállni a minden­ható Isten elé számot adni földi sáfár- kodásunkról. Mennyivel máskép lenne, ha az otthoni templomokban nem az üres padok, hanem szívből imádkozó lelkek töltenék meg az istenházát és tudnának könyörögni a Mindenhatóhoz, hogy osz­lassa a tornyosuló felhőket hazánk hatá­rairól és adjon békességet ennek a sokat vérzett magyar népnek. Most hálás köszönetemet fejezem ki úgy a magam, mint bajtársaim, nevében, hogy hetenként eljut hozzánk a Harang- szó, mely Isten üzenetét és kegyelmét hozza számunkra. Isten áldását kérjük minden munkására. Szeretettel: Zámbó Géza honvéd, tá­bori posta H. 828. Lelki épülést hoz . Nagytiszteletű Szerkesztőség! Az osztályrészül jutott kemény csa­pás után a szeretet és áldozatkészség ezen megnyilvánulása mélyen meghatott és örökké felejthetetlen marad számunk­ra. Az én részemre különösen súlyos volt a csapás, mert október hóban vá­rom a harmadik gyermekemet. Egész­ségem bizony nagyon megsínylette a bombázást és az utána következő nehéz napokat. De bízom a jó Istenben, hogy továbbra is megsegít nehéz helyzetem­ben. Őszintén kívánom, hogy a Gondviselő oltalmazza hittestvéreimet és minden jó­szándékú embertársamat a hasonló sors­csapástól. Kérem a Mindenhatót, hogy üdvös munkájukat továbbra is áldás kísérje. Hittestvéri szeretettel: Szilágyi Ferencné szül. Rovenszky Sarolta Szeged, Polgár-u. 24. nyérke. Igen, mert egyik kenyérfélén napon, délfelé, mikor már alig vánszor- gott az éhségtől, megevett félmaroknyi epret s akkornap délután nagy jajszóval jajgatott és fetrengett körül a nagy ko­pasz udvaron. Odanyujtott hát a kisöcsémnek há­rom falat kenyérkét és azt mondta: — Kisporonty! Szabad epret is enni. A kisöcsém aztán sokáig viaskodott az eperfagallyal; ugrált, forgott, izzadt, míg pár szem epret levert. Mi meg körül ültük a kenyérkéket s kacagtunk tele torokkal és vártuk, míg miránk is sor kerül. Vártunk úgy, hogy szinte verej­tékeztünk bele. S mindig azt, akire rá­került a sor, a többi nagy álmélkodással nézte, hogy pillanatok alatt falja föl a kenyérkét és az epret. Csak ő, a kisnéném, ő nem evett. Se epret, se kenyeret. Biztatott csak bennünket és kacagott felénk. Én azért felfogtam egy-egy pil­lantását, ahogy sóvárogva nézte a ke- jiyérkét. Mikor egy falatot elnyeltünk, szinte velünk nyelt ő is. Nyelt és kaca­gott. De nekem úgy tetszett, mintha már sikoltana. A kacagásra a dagadtlábú kolompircsősz benyitott hozzánk s meg­állt mögöttünk a botjára támaszkodva. Csak akkor vettük észre, mikor kinyúj­totta kezét a kisnéném felé. — Te jó kisjány vagy! Álgyon meg a jó Isten írté — mondta, aztán elsán- tikált. Már-már alászállt a nap, de még mink mindig ott ültünk az udvar köze­pén. Ültünk és kacagtunk... És kacag­tunk addig, amíg a kisnéném újra ful­dokolni nem kezdett. .. Lassan jött rá a köhögés. E'.őbb rit­kán, aztán sűrűn és hosszan, hosszan, s Hálával mondok köszönetét, hogy kedves lapunkat nem is egy, hanem öt példányban küldték meg. Nagyon iól esik olvasni annak, akinek azelőtt is kedves olvasmánya volt és szívesen fo­gadták azok a baj társak is, akik eddig nem ismerték. Lelki épülést hoz szá­munkra és közelebb emel Istenhez és hiszem, hogy sok ember találja meg az utat általa Istenhez, aki eddig meg­tagadta. Mégegyszer köszönöm minden bajtársam nevében és maradok hittest­véri köszöntéssel: Ács Nándor t. őrm. C. 584. KI TUD RÓLA? Aki tud valamit Petrik János hon­véd, gépkocsi-vezetőről, akinek tábori posta száma B 820, értesítse aggódó feleségét: Petrik Jánosné Pene, Kossuth La.ios-u. 11. (Nógrád megye) címen. a végén már félájultan feküdt a porban. Ekkor jött haza a két sütögető asszony. Közeli és távoli szomszédok is állottak az utcán, a kis ócskás zsidó, Samu bácsi is jött hazafelé — s a szomorú tímár rákönyökölt a kerítése szélire és öröm­mel szólt nekik: Ez a gyerek tisztára áldás! — Az, csakugyan az! — mondta a/ kis görbe zsidó. — Több annál — vélekedett a két sütőasszony. — Bolondos, aranyos - kisjány — mondták a többiek és kacagtak. Aztán köszöntötték egymást szeretettel és szét­széledtek. Szegény emberek voltak és siettek a dolguk után. Nemsokára hallottuk, mintha a szo­morú tímár fütyörészhe. Vagy csak egy messzi ajtó csapódott be és nyikorgóit, ahogy benyitotta valaki? Csend lett. S a csendben mi összebújtunk, mert az­előtt régebben megtanultuk, hogy jó a csendben és a porban összebújni. És akkor nemsokára jött anyánk. Las­san jött, görbe vállal és megállóit fö­löttünk, s olyan mozdulatot tett, mintha összerogyna. Aztán lehajolt, két csontos kezével letörölte a kisnéném verítékét és nézte őt és nézett minket és sírt... És sírt addig, amíg a lombokat be nem lepte az esti por. Akkor a kisnénémet a karjára vette és megindult vele át az udvaron. A kisöcsém meg kivett a zse­béből egy falat kenyeret, meg egy szem epret... és kivettem én is, kivett a bá­tyám is, és vittük utánuk. A kisnéném- nek tettük félre ezt a délutáni lakomá­ból ... S utánunk lassan és suhanva jött az este... Suhanva és oly barnán, mint a gyász. HonvéácInK Uxennek. Zámbó Géza honvéd, Szabó Sándor honvéd, Seregély József őrvezető üzenik a H. 828. tábori számról Cércére szü­leiknek, rokonaiknak: jól vagyunk, ne aggódjanak, ha nem kapnak is levelet. Üdvözletünket küldjük a gyülekezetnek. Somodi István honvéd Z. 174. tábori számról üzeni Zalaegerszegre édesapjá­nak, testvéreinek: ne aggódjanak, hála Istennek, jól érzi magát, nincs semmi baja, kéri a jólelkű Harangszó-oJvasó- kat, legyenek szívesek néha egy újságol küldeni. Csöngető Dénes szkv. C. 623. tábori számról üzen Csikvándon lakó szülei­nek, testvéreinek, rokonainak és isme­rőseinek: jól van, egészséges, ne aggód­janak érte. Németh Géza lelkész úrral tudatja, hogy a lapot megkapta. Fogadja érte maga és bajtársai szívből jövő há­lás köszönetét. Hajnal János szkv. D. 998. tábori számról üzeni Győrságra Tar Júliának: Jól van. Miért nem válaszol lapjaira? Kálji Lajos honvéd D. 998. tábori számról üzeni Bezire szüleinek, testvé­reinek és rokonainak: jól van, egészsé­ges, több levelet vár. Aáakozáaolt. tiadldrválnK részére a Harangsxó útján érkezeti adományok : Evang. nőegylet és ifjúsági egyesület Bakony szombathely 300 P, Maderspach Ferencné Garamkővesd 15 P, N. N. Bala- tonfürcd 10 P, N. N. Mosonmagyaróvár 20 P, Markó Emma Salgótarján 10 P, S. Varga Mihályné Bakonyszombathely 10 P, Letenyei Pálné Bakonyszombat­hely '5 P, Kárpáti Aranka Baja 20 P, N. N. Sárospatok 40 P, Zalán Frigyes Aszód 20 P, Kocsis Károlyné Szombat­hely 20 P, özv. Szombathy Józsefné Sió­fok 20 P. Honvédet üknek a Harangszót előfizették, vagy Bibliára, lmakönyvre adakoztak: Ev. lelkészi hivatal Kötcse 24 P, özv. Molnár Lajosné Somorja 3 P, özv. Bene­dek Jánosné Kölesd 5 P, Evang. lelké­szi hivatal Kötcse 4.80 P, Cseh Piroska Ajka 10 P, özv. Maries Istvánná Somogy- csicsó 2.90 P, Horváth Lajos Gyékényes 5 P, Ev. gyülekezet Tét 5 P, Evang. lel­készi hivatal Kötcse 9.60 P, N. N. Sáros­patak 10 P, Ott Emilia Bunzlau 60 P, Evang. gyülekezet Szend 17.50 P, Sán­dor Endréné Keszthely 10 P. Bombakdrosul laknak a Harangszó útfdn érkezett adományok : Kováts Teréz Veszprém 5 P, Ribár Kálmánná Balatonfűzfő 20 P, N; N. Sá­rospatak 50 P. Sióvá kellett tennünk! Szeptember 28.-án a magyar rádió címére a következő levelet küldtük. „A Magyar Rádió Vezetőségének Budapest. Ég a házunk. Az orosz medve hazánk drága testét harapdálja már. Hű magyar honvédek szíve vére csorog az ősi földért. Nemze­tünk színe-virága hullik a véres fergetegben. Élet-halál ítélet es kér­dése szorongat mindnyájunkat. Csak a magyar rádió folytatja régi nyugalommal régi műsorát Csak néhány példa: Szeptember 26.-án este egyfel- vonásos darabot közvetített, amely­ben egy édesanya mulatni tanítja a fiát. — Mikor édesanyák halálba búcsúztatják fiaikat. Szeptember 27.-én este operett- részletet közvetített, amelyben ök- lendező, borízű hangon így énekelt valaki: ,,Pu-puhára puhítunk min­den nőt ..." Mikor férfiak ezre szakad el az otthontól, feleségtől. Efféle, fajtánktól idegen dara­bokra békében sincs szükségünk. Ma pedig egyenesen botránkozta- tás az ilyesmi. Ez volna az a bizo­nyos keresztyén kultúra, amelyért a magyar katona harcol s amelyet Isten megtartson? A magyar rádió szava ma a leg­messzebb hangzó magyar hang. Annál nagyobb a felélőssége s an­nál súlyosabb lesz az ítélete, ha felelősségét nem ismeri meg. Isten szent nevében kérjük a ma­gyar rádiót, nemzetünk élet-haláf- harca közepette ne közöljön olyan műsorszámokat, amelyek még a léha Kaliforniába se valók. Tisztelettel: Szabó József." Mérlegen. Október 8. — Máté 23, 1 — 3a. Isten mindig gondoskodik igéjének hirdetésé­ről. Még' bűnös emberi ajkakkal is meg­elégszik, csak szólhasson szar a. Isten kisigényű Isten. De hatalmas úr is, aki a leggyarlóbb embert is eszközévé tudja tenni. Hát szabad akkor nek' nk válo­gatni Isten eszközeiben? Isten igéje leg­gyarlóbb szolgája ajkán is Isten igéje! Október 9. — Máté 23, 3b 4. Isten azt akarja, hogy igéje ne maradjon csu­pán üres beszéd, hanem elvégezze mun­káját hirdetőkön és hallgatókon egy­aránt. A papod is felel majd azért, rogy miként sáfárkodott a reábízottakkal, de Isten tőled is számonkéri igéiének hall­gatását és megtartását. Nem rejtőzköd­hetsz el mások bűne mögé! Eléggé el­borítottak a tieid. Szomjuhozod-e Isten szavát? S belőle élsz-e csakugyan? A keresztyén élet cselekvő élet! Október 10. — Máté 23, 5 7. Isten gyermeke minden gondolatával, szavával és minden cselekedetével is egyedül Is­ten dicsőségét szolgálja. A világ gyer­meke pedig mindig a világ, s benne sa­ját dicsőségét keresi. Te melyikért fá­radozol? Ne feledd, Isten csupán azért teremtett, hogy életeddel dicsőségét hirdesd. Hiába élsz, ha erről megfeled­kezel! Október 11. Máté 23, 8 10. Jézus itt arra figyelmeztet, hogy rai mindnyá­jan teremtmények vagyunk és Isten mindnyájunk Atyja. De tanítványok is vagyunk, egyedül Jézus a mi Mesterünk. Hallgatunk-e rá, mint engedelmes tanít­ványok? Szava-e egyedül az iránytű éle­tünk útvesztőjében? Vagy kétfelé sánti- kálunk? Nem szolgálhattok két úrnak! Október 12. — Máté 23, II 12. A ta­nítvány védjegye az alázatosság. Naggyá nem a hatalom, a cím, a rang, népsze- lűség teszi, hanem az alázatos szolgalat. Erre tanította Mestere. Kibombázottak, menekültek, elhagyottak, vérző, szívűek várják szolgálatodat. Mered-e elmonda­ni magadról, hogy mindenhol tanítványa vagy a Mesternek, nemcsak a templom­ban? S vájjon Mestered is hű tanítvá­nyának ismer? Október 13. Máté 23, 13 15. Nem is olyan könnyű dolog igazán imádkoz­ni! Milyen nagy ajándéka Istennek az imádság! De vigyázz! Légy résen! A Sátán mindig és mindenhol ott van, ahol és amikor te Istent keresed. Hogyne ólálkodna ott a templomban, az imádságod perceiben; ő szemfüles har­cos: mindjárt észreveszi, ha te ott aka­rod hagyni. Vigyázz! Légy imádságod­ban is fegyelmezett, mint jó katona. Hi­szen te is harcos vagy. Még pedig hó­dító harcos! Október 14. Máté 23, 13, 15. A ke­resztyén embert nem is csak országok, hanem az egész világ meghódítására küldte Ura. Ebben a misszióban egyetlen erőd Isten Szentlelke lehet. Nélküle fa­rizeusi álmissziót végzek Nélküle mást nem is végezhetsz, hiszen erőtelenné lesz keresztyén életed. Vájjon nem ezért lett üres, bátortalan templomkeresztyénség- gé a keresztyénségünk? A te keresz- tyénséged is? Vagy bizonyságot mersz tenni mindenhol és mindenki előtt Urad­ról? Súlyos kérdések! Állj a mérlegre és engedd, hogy lemérjen Urad! Dubovay Géza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents