Harangszó, 1944
1944-10-01 / 40. szám
Csodavárás. Ma ismét időszerű á csoda kérdése. Százak várnak naponta csodát s százak kétlik naponta a csodát. A csoda valami természetellenes történés. Külső beleavatkozás az események rendjébe. Olyasmi, amit nem lehet az ok és okozat törvény- szerűségébe illeszteni és emberi tényezőkből megmagyarázni. Várháíünk-'é tlyén csodár? csak szabad, de kell is csodát várnunk. Éppen az a‘ bajunk, hogy nem akarunk és nem tudunk csodát várni. Hogy csak földi viszonylatokban tudunk gondolkodni s mindent az emberi lehetőségékkel mérünk. De az bizonyos, hogy csodát csak Istentől várhatunk. A csoda az egyedül hatalmas Isten dicsőségéhez tartozik s ő nem adja dicsőségét senki embernek. Még mindig megszégyenült az, aki magát istenítve, emberi erővel akart csodát tenni. Az ember csak alázatos szerszám'a lehet Istennek, akié egyedül minden csoda. Sok-sok keserves csalódásunknak nem éppen az-e az oka, hogy emberektől vártunk csodát?! lók. Ha Isten csodaképpen megtart bennünket mostani állapotunkban, úgyis, mint népet, úgyis, mint egyént — származhatik-e abból számára dicsőség!? Nem kell-e sürgősen szót fogadnunk az igének: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Ür csudákat cselekszik közietek.“ ? Józsué 3, 5. Oh felséges Isten!' Gazdag kegyelemmel! Eltörlesz-e mindent Kemény ítélettel? Talán lésznek még jámborok, Szent törvényed szerint járók: Azokért légy kegyelmes, \S bűnünk szerint ne büntess. Oh dicső szent Isten! Távol légyen tőled, Hogy a’ gonoszt és jót Egyaránt büntessed. Talán lesznek még ötvenen, Kik járnak szent törvényeden. Azokért légy kegyelmes, S bűnünk szerint ne büntess. Hécri Egység. „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van...“ Efez. 1, ti. A monda elbeszélése szerint élt egyszer egy király, aki mikor halálát közeledni érezte, ágya köré gyűjtötte gyermekeit. Egy köteg nyílvesszőt adott át nekik azzal a parant d, hogy törjék azt ketté. Hiába röbálkoztak meg azonban a gyermekek a parancs teljesítésével. Akkor szétszedte es egyenként adta át hasonló felszólítással gyermekeinek a nyílvesszőket, amelyeket azok játszi könnyedséggel tudnak összeroppantani. „Én elmegyek a minden halandók útján — szólalt most meg a haidokló —, ti azonban itt maradtok. Hatalmas ellenségek vesznek körül benneteket. Ha egymással meghasonlotok, elvesztek; ha azonban egyetértetek, senki, le nem győzhet titeket!“ Sohasem volt időszerűbb ennek a kis történetnek tanítása, akár egyházunk, akár nemzetünk életére vonatkoztatjuk azt, mint ma. Az egyetértés megmaradás, jövendő számunkra, az egyenetlenség: halál. Tudták ezt már az ősegyházban is, azért jelölték ki a mai vasárnapra a fenti igét. Hihetetlenül sokat beszéltünk, cikkeztünk róla az elmúlt években mi is, mégsem elég eredménnyel. Miért? Mert mindig azon volt a hangsúly, ami elválaszt, nem ami egyesít. Legyen hozzánk kegyelmes az Isten, hogy megtanuljunk végre kettőt: a) egy Isten áll mindegyikünk felett, akármilyen felekezet- hez, társadalmi osztályhoz stb. tartozzunk; b) ez az Isten Atya, még ha vesszejével vigasztal is minket. Akkor ledőlnek magyar és magyar, keresztyén és keresztény közötti válaszfalak. Akkor „senki le nem győzhet minket“, mert tudjuk: a mi Atyánk mindeneknek felette van. Dombi László. Isten tesz is csodát. Ma is. A megváltás központi csodája — aki Jézus Krisztus — mellett a gondviselés csodáival is telve az életünk. Meg lehet azt emberi tényezőkből magyarázni, hogy még mindig van Magyarország? Csupa véres vesztés egész történelmünk. Merő csoda, hogy mégisA’agyunk. Ki az közülünk, aki egyéni életében is ne emlékezhetnék Isten csodáira? Ki nem volt még beteg? Minden gyógyulás csoda. Minden nap megéhezünk. A búzaszem vájjon nem csoda? Záporként hullik nyakunk köré a bomba. Csoda, hogy még élünk. Az ige gyakorta biztat bennünket, hogy emlékezzünk meg az Ür csodáiról. Ezt kell tennünk. Mert miközben hálát adunk a múlt csodáiért, vigasztalást merítünk a jövőre. Isten karja nem rövidült meg. Attól, aki annyi csodát tett velünk, ezután is várhatunk csodát. Ne felejtsük el azonban, hogy Isten csodái az Ő dicsőségére vaOh bölcs szent Ür Isten! Nagy irgalmad szerint Bánjál most mivélünk, S nem haragod szerint. Talán lesznek negyvenötén, Kik járnak szent törvényeden. Azokért légy kegyelmes, S bűnünk szerint ne büntess. Oh nagy erős Isten! Nézzed ez országot, S róla fordítsad el Búsult haragodat. Lésznek talán még negyvenen, Kik járnak szent törvényeden. Azokért légy kegyelmes, S bűnünk szerint ne büntess. Oh hatalmas Istent Keserűi je szíved, Midőn jajgatással Keressük szent színed: Még harmincán talán lesznek, Rajtunk mindig csak a csoda segíthet. Isten kegyelmes beleavat- kozása. Ezt most is várhatjuk. Sőt leghívebb kötelességteljesítés közben is ez az egyetlen, amit tehetünk. Várjuk hát! De bűnbánattal és hittel!! / Szabó József. ének. Szívvel tc&cd kik ősziéinek. Azokért légy kegyelmes, S bűnünk szerint ne büntess. Oh kegyelmes Isten! Hail'd meg kiáltásunk', S jusson te elődben Szives óhajtásunk: Mert még húszán talán lesznek, Szívvel téged’ kik tisztelnek. Azokért légy kegyelmes, S bűnünk szerint ne büntess. Oh jóltévö Isten! lm’ a por és hamu Te szent lábaidhoz Keservesen borul, Mert még tizen talán lesznek, Szívvel téged’ kik tisztelnek. Azokért légy kegyelmes, S bűnünk szerint ne büntess. Oh dicső szent Isten! Bűnünk eláradott Ügy, hogy érdemiettük Búsult haragodat; 7 alán hát a’ kis gyermekek Dicsőségedre leendnek. Azokért légy kegyelmes, S bününk szerint ne büntess.. Oh szent igaz Isten! Mivel hogy tégedet, Csak az egy Ür Jézus, Ki megengesztelhet! Tekints hát szenvedésére, S vérrel folyó sebeire. Azért hát légy kegyelmes S bűnünk szerint ne büntess. Üj lengedező Mennyei Kar, 1743.
