Harangszó, 1944

1944-09-10 / 37. szám

1944, szeptember 10. HARANGSZÖ Vasárnap.*) Elpihent a lázas munka: Felsietek templomunkba Hálát adni, fohászkodni, Megbékélni, megnyugodni. Mint valami ezüst-harang, Zeng a búgó orgonahang, S egész lelkem átitatva Hív a közös áhítatra. Hallom a szót: jertek, jertek, ' Fáradtak és megterheltek: Én adom az igaz békét, Lelketeknek menedékét. Ott lebeg a szemem előtt, Látatlan is meglelem őt, Aki engem megteremtett, Megváltott és megmentett. Megteremtett kegyelméből S hozzám való szerelméből; Megváltott a bűn terhétől, Megmentett az örök végtől. Hálából e kegyességért Áldva zengem dicsőségét, S hallgatva egy belső szóra Bizonyságot teszek róla. Az ő teste/az ő vére Gyógyulás a szív sebére; Engesztelő szeretettel x Békülök a hü felekkel. Ebben a testvériségben, Mint apáink régesrégen, Érzem a hit szárnyalását S a közösség szent varázsát. És az ige hirdetése Ó hogy int a megtérésre: Ez tölti be reménységünk, Ez adia meg üdvösségünk. Mélységesen megindulva S alázattal leborulva, Mindenkivel megbékélek: Enyém lesz az örqk élet. Minden jóban, minden bajban Isten keze nyugszik rajtam, S ha nem látnám, nem tudnám is, Gondja lesz rám ezután is! V ietórisz József. ' ) Szemelvény a szerző ..Sóhajok hidján' c. most megjelent verses kötetéből. Kttcel a mag és termési fjox. Szerkesztőnknek írja egyik volt tanít­ványa a harctérről: Kedves Nagy tiszteletű Ür! Mint régi tanítványa köszöntőm lelkipásztoromat ezep színes lapra írt pár sorommal. Köszönetemet és hálámat óhajtom' ki­fejezni azért a sok munkáért, szerétéiért, amellyel engem, mint konfirmandusát, egy évtizeddel ezelőtt elhalmozott és az igaz hitben megerősített a Krisztus által. Most értem csak igazán elhangzott sza­vainak jelentőségét, amikor nincs más támaszom, mint az Isten segítő keze. ő irányítja sorsom a megpróbáltatások órájában. Övé a dicséret és a hála. Ké­rem a jó Isten áldását Nagy tiszteletű Ür további nemes munkájára, maradok ha­zájáért, egyházáért, családjáért bátran harcoló honvédőivé: vitéz V id a Gyula érvezető. Honvédjeink iízennek. Horváth Sándor tizedes az F. 687. t. számról üzeni szüleinek, feleségének és kisgyermekeinek: jól van, ne aggódja­lak miatta és szerető csókjait küldi. Doma Géza honvéd B. 551. t. szám­ról üzeni Kispiritre édesanyjának és hú­gának: jól van, egészséges, a levelei el­maradásáért ne aggódjanak, több leve­let vár. Papp Gyula és Erős J. tizedesek üze­nik a Vönöck és Uraiújfaluban levő szü­leiknek és rokonaiknak: jól vannak, a rokonaikat és fiú- és leányegyesület tag­jait üdvözlik. Varga János honvéd L. 308. t. szám­ról üzeni kisleányának Tabra, szüleinek Ostffyasszonyfára: ne aggódjanak miat­ta, jól vanr csak azt kéri, írjanak minél előbb, mert már nagyon régen kapott tőlük levelet. Mészáros Jenő honvéd D. 990. tábori számról üzeni Karakószörcsökre .felesé­gének, édesanyjának és testvérének, Kis- kamondra apósának, anyósának, só£or- néjánák: Harangszót thegkapta, nagyon jól érzi magát és ne aggódjanak miatta. Gyakran írjanak, összes "ismerőseit üd­vözli. Lábát Mihály tizedes a C. 147. szám- Töl üzeni Lábát Jánosnak és kedves csa­ládjának Ipoíyszögre: egészséges, jól érzi magát, köszöni ,a születésnapjára küldött jó kívánságokat. Megérkezett a posta. Mindenki a hazai sorokat olvassa. Hetlinger János tizedes Felszoporra, Seregély Károly őrvezető Pápára, Reme­te István Tompaládonyba, a C. 464. tá­bori számról szüleiknek, testvéreiknek és összes ismerőseiknek üzenik: jól vannak, ne aggódjanak miattuk, sok levelet vár­nak. Snápor Gyula honvéd M. 195. tábori számról üzeni szüleinek és testvéreinek Kőszegdoroszlóra: hála Istennek, egész­séges és jól érzi magát, több levelet vár. Pető ' István honvéd M. 195. tábori számról üzeni szüleinek és testvéreinek Mesterházára: hála Istennek, egészséges és jól érzi magát, több levelet vár. Arany forgácsok. Luther a gyermeknevelés elha­nyagolásáról: ,,Azt tartom, hogy a külső bű­nök között Isten színe előtt egy sem terheli annyira a világot és egy sem szolgál rá borzasztóbb büntetésre, mint az, amelyet mi gyermekeinkkel szemben követünk el, amidőn őket nem neveljük.“ A bibliáról Luther így nyilat­kozik: ,,Nem írtak a földön még vilá­gosabb ‘könyvet a Szentirásnál. Olyan ez minden más könyvhöz képest, mint a Nap minden más világossághoz képest.“ ❖ Az evangélium a láthatatlan Is­tennek látható és megfogható-ke­ze. Nekünk nyújtotta, hogy bele- fogózva az élet viharos tengerén száraz lábbal juthassunk előre. ❖ Ami a virágnak az illata, a gyü­mölcsnek az íze, ugyanaz az em­bernek a hite. —- Érték . . . A kénköves barlangokban csak úgy lehet járni, hogy felemelve, magasba nézve tartják benne a fe­jüket, aki lehajlik: halál fia. Mond­játok: a lélek nem úgy jár-e itt, mintha áz egész világ kénbarlang volna? ❖ A nézés és látás ikerfogalom; de sokan néznek itt és mily keve­sen látnak. Zerpann Zoltán gyűjtése. Szép példa. Június 2-án a kolozsvári református kórházat is találat érte. Két hónap után — mint egyik testvérlap írja — Szucság községben nyitották meg szerényebb ke­retek között a református kórházat. Az igazgatófőorvos beszéde után dr. Inczédy Joksmann Ödön főispán emelkedett szó­lásra és többi között a következőket mondotta: „Közéleti szolgálatom ideje alatt mindig arra törekedtem, hogy a törvényeknek mindenkor és mindenben érvényt szerezzek, azokat betartsam és másokkal is betartassam. És most, köz­életi pályám alkonyán, magam kerültem abba a helyzetbe, hogy a törvény betűit szívem szerint kellett alkalmaznom, ami­kor a református diakonissza-kórháznak alkalmat nyújtottam arra, hogy ebben a községben megkezdhesse működését. De nem éreztem lelkiismeretfurdalást, ha­nem éppen lelkiismereti megnyugvást, hogy katolikus ember létemre segíthet­Kerecsényi László honvéd K. 925. t. számról üzeni feleségének, kisfiának, szüleinek és testvéreinek Marcalgerge- lyibe: jól van, ne aggódjanak, többet írjanak. Braun Sámuel honvéd V. 6Ó0. tábori számról üzeni Ikladra (Pest m.) feleségé­nek, édesanyjának és gyermekeinek, apó­sa családjának: hála Istennek, egészsé­ges, ne aggódjanak, több levelet vár. Kovács János honvéd Z. 873. tábori számról szeretettel gondol feleségére, kisfiára, Gyurkára, szüleire és testvérei­re, egészséges és jól van, .írjanak. tem ennek a drága intézménynek, .mely az én családom egyes tagjainak is nem egyszer nyújtott enyhülést és gyógyulást a betegségben. Kérem a jó Istent, hogy a diakonissza-kórház új otthonában is folytathassa áldásos szolgálatát." Jézus kérdez. Szept. 10. — Mit akarsz...? Akarsz-e meggyógyulni? Máté 20, 29—34., Ján. 5, 6. Jézus meghallotta a vakok segély- kiáltását, noha az emberek el akarták hallgattatni őket. Odament a két sze­rencsétlen emberhez s megkérdezte, „mit akartok, hogy cselekedjem vele­tek?“ így kérdezi meg most is tőlünk, ha hozzá kiáltunk. De Jézus akkor is lehajol hozzánk, ha már arra sincs erőnk, hogy segítségül hívjuk őt s meg­kérdezi: Akarsz-e meggyógyulni? Ezt kérdezi most is tőlünk, akik talán gyer­mekségünk óta szenvedünk a bűn nyo­morúságának szörnyű betegségében. Szept. 11. — Hiszel-e az én hatalmam­ban? Máté 9, 27—30. Nem elég Jézushoz kiáltani úgy, mint ahogy végső kétség- beesésünkben kipróbálunk még egy or­vost: „hátha“. Ha hozzá kiáltok, meg kell felelnem a kérdésre: hiszed-e, hogy én megcselekszem, amit kérsz? S nekem meg kell mondanom, miért fordultam hozzá: hogy kipróbáljam ezt a lehető­séget is, vagy azért, mert tudom, neki van hatalma segíteni. — Felelj Jézus­nak: Igen Uram! - , Szept. 12. — Miért kételkedel? Máté 14, 22—33. A sülyedő Pétert leckéztette meg ezzel a kérdéssel az Ür. Ezt kér­dezi tőlem is, amikor már-már össze­csapnak fejem felett az élet nehézségei­nek, bűneimnek a hullámai, mert nem hittem, hogy Jézus úr azok felett és a magam erejéből próbáltam viaskodni velük. Jézus kinyújtja a kezét, megra­gadja a sülyedőt s megbizonyítja neki az ő hatalmát. Feleletül megmenekülve, hálával és bűnbánattal leborulok előtte. Szept. 13. — Kinek mondotok engem? Máté 16, 13 20. Ha Jézushoz fordulunk s megtapasztaljuk az ő kegyelmét és hatalmát, kikerülhetetlenül megkérdez minket: Ti kinek mondotok engem? S itt nem arra kell felelnem, hogy mit tanultam róla, nem azt kell elmonda­nom, mit hallottam róla az emberektől, hanem azt, kicsoda ő nekem, minek tar­tom én őt, minek tapasztaltam meg őt? Nem neki van szüksége ennek a kérdés­nek a tisztázására, hanem nekem. Ha erre a kérdésre nem tudok felelni, hiába feleltem a többire. — Boldog, akit a Szentlélek tanít meg feleletre: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia! Szept. 14. •-+- Honnan vegyünk kenye­ret? Ján. 6, 1—•15. Nemcsak az ember kérdezi ezt, néha Jézus is megkérdezi, hogy próbára tegyen minket. Pedig Jé­zus tudja, mit akar cselekedni. Ahol ő 165. van, ott megoldódik ez a nehéz kérdés is. Jézus látni akarja, mennyire nyugta­lant engem ez a kérdés, vágy hogy mennyire nyugodtan tudok ezzel a kér­déssel is vele együtt szembenézni. — Valahányszor rám mered ez a nehéz kérdés, Jézus tudja, mit akar csele­kedni. Szept. 15. — Alszol? Márk 14, 32—42. Amikor eljött a nehéz küzdelem órája, amelyben eldőlt a tanítványok üdvös­ségének s az én üdvösségemnek a sor­sa, a tanítványok egy óráig sem bírtak vigyázni. Alszol? így riasztotta fel az Ür Jézus Pétert. így riaszt fel engem is, akit elnyomott a bűn tespedésének az álma, míg körülöttem folyik a harc s ebben a harcban a Sátán elrabolja az üdvösségemet. Imádkozzunk. Uram ne hagyj elszunnyadnom, kérdezz! Te pedig felelj: Uram vigyázok, imádkozom, várlak! Szept. 16. — Szeretsz-e engem? János 21, 15—22. Ez a kérdés minden kérdést magában foglal, s ha errg a kérdésre tudsz felelni, mindegyikre feleltél. Péter háromszor tagadta meg az Urat, Tőle háromszor kellett ezt az Ürnak meg­kérdeznie. Oh hányszor kell akkor ne­kem felelnem erre a kérdésre! Tőlem nagyon kemény kérdésekkel kell meg­kérdezni minden nap. Ne zúgolódj, ha Jézus újra meg újra megkérdezi, mert azt akarja, hogy kövesd őt. Felelj néki minden nap. Joób Olivér. Óvti&vlyirigység. Két megdöbbentő ésetet^hallot- tam. Mindegyiknek súlyos mon­danivalója van a számunkra. Riadókor valaki egy idegen óvó­helyre akart bekérezkedni, Nem engedték be. Pedig lett volna még hely, de az irigység becsukta az ajtót. Az illető kivülmaradt és egy bombaszilánk halálra sebezte. Másik helyen ennek a fordítottja történt. Az óvóhely szűkkeblű bir­tokosai egytől-egyig elpusztultak, akit pedig nem eresztettek be, — megmaradt. Az irigység mindkét esetben el­vette büntetését. Az utóbbi esetben halál, az előbbi esetben halálig tartó lelkiismeretfurdalás alakjában. Oh gyilkos irigység! Szabó József. HETI SZEMLE Magyar földön nincs ellenséges had­erő. A kárpáti szorosoknál a magyar és német csapatok mindenütt visszaverték a támadásokat. Székelyföldért román te­rületen folyik a harc. Vitéz Lakatos Géza vezérezredes mi­niszterelnöksége alatt megalakult új kor­kormányban négy evangélikus minisz­ter van. A miniszterelnök szeptember 1-én a rádióban szózatot intézett a nem­zethez. Részletesen lapunk más helyén ismertetjük. A magyar kormány két rádiófelhí­vást intézett a bukaresti kormányhoz, hogy hagyja abba a délerdélyi vezető személyiségek letartóztatását és inter­nálását. Ellenséges légikötelékek többször be­repültek hazánk légiterébe. Több vidéki várost bombáztak is. A finn kormányelnök bejelentette Finnország béketárgyalását a Szovjet­tel. Hackzell miniszterelnök nem tartja kötelezőnek a finn-német szerződést. A német csapatok bevonultak Szlová­kiába a partizánok leküzdésére. Románia a forradalom felé halad. Bukarestben az irányítás mindinkább a kommunisták kezébe megy át. Hória Sima kiáltványában ellenállásra hívta fel a román népet. A belga-francia határon páratlan he­vességű harc tombol. A szerb nép a Balkánon a bolseviz- mus elleni harc zászlóvivője lesz — mon­dotta Nedics szerb miniszterelnök rádió­beszédében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents