Harangszó, 1943
1943-08-29 / 35. szám
282 HARANGSZÓ 1943. augusztus 29. OLVASSUK A BIBLIÁT Ember kérdez, Isten felel. Ki vagy? Augusztus 29. — Az Atya. János I. levele, 1, 1—4. Milyen boldog örömmel tesz itt János apostol bizonyságot arról, aki által megismerte, hogy Isten nemcsak felettünk trónoló hatalmas Ür, akihez szemeinket is alig bírjuk mi, halandó, bűnös emberek felemelni, hanem velünk közösséget kereső s közösségben élő Atya. Ha ezt nem tudnánk, hideg, megfoghatatlan lidércfény volna minden tudásunk ő róla. Ez teszi hitünket azzá az életünket fénnyel, meleggel betöltő lánggá, melyet semmi fény és meleg pótolni nem tudna. Csak a Jézus Krisztussal, Isten egyszülött fiával való közösség képesít arra, hogy ember lássa azt, aki kezdettől fogva volt, hallja, szemlélje, s úgy megérezze, mintha tapintaná azt, akit emberi fül hallani, emberi szem látni, testi érzék megérzékelni nem tud, sőt a bölcs lángesze sem érhet el, mert minden emberi okoskodás ő felőle a Krisztussal való közösség nélkül üres légbuborék marad. Augusztus 30. — A Pásztor. 23. zsoltár. Az ószövetség gyöngye, a Krisztus előtti idők egyik legcsolálatosabb bizonyságtevése ez a zsoltár. Mégis, ezt is csak az érti meg teljesen, aki megismerte a Jó Pásztort, aki nemcsak szóval, hanem életével példázta az Atya pásztori hűségét, ö volt az, aki az élet vizének forrását megnyitotta az általa felkeresett, összegyűjtött s ő általa nyájjá tett szétszórt, bolyongó juhok előtt. Megjárta a halál árnyékának völgyét, hogy ne féljen semmi gonosztól, még a végső ellenségtől sein, az aki az ő nyoták volna e leereszkedést. Pedig mennyivel mélyebbre ereszkedett le Isten, midőn önmagát megüresíté, szolgai formát vett magára, emberekhez hasonlóvá lett, hogy leüljön egy-egy farizeus asztalához, vitatkozzék egy-egy írástudóval, hátha még ezek között az önhitt, maguk tudományában és maguk által kigondolt jó cselekedetekben bízó öntelt „igazak“ között is akad, aki megérti, hogy nincs semmi dicsekednivalója s hálával tekint fel a mélységből arra, aki lenyúl hozzá, vállára veszi, hazaviszi, vagy mint az asz- szony, gyertyát gyújt kedvéért, kisöpri a házat, letörli a port piszkot róla s örül annak az értéktelen kis pénzdarabnak, amiért más le sem hajolt volna. Milyen drága vagyok én Istennek, ha megtalált s milyen értéktelen, haszontalan, ha elvesztem számára! Szeptember 1. — A te Megváltód! Péter I. levele, 1, 17—25. Sokkal nagyobb árat fizetett érted, mint hogy körüljárva, a puszták forró homokjával égette lábát, éjjel nappal kész volt tanítani tudóst és tudatlant, boldogot és boldogtalant, örült az örülőkkel, szenvedett a szenvedőkkel, gyógyított testi és lelki sebeket. Tanítója, orvosa elég volt a világnak előtte is, utána is, ha nem is olyan hatalmas, mint ő. Csak egy nem volt: Megváltója. Erre egyedül őt rendelte az Atya a világ megalapítása előtt s őt adja minden nemzedéknek az idők végéig, mert nélküle nincs, aki téged a bűnnek, ördögnek, halálnak hatalmából megszabadítson. Ö megtette. Nem arannyal, nem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával. Tudod-e, hogy szabad vagy, meg van fizetve érted is a drága ár. Vagy úgy élsz még mindig, mintha a bűnnek rabszolgája volnál? Tőled függ, hogy élj szabadságoddal! Jellegzetes orosz arcok. Gyufa hiányában kovával gyújtanak cigarettára. mában az igazság ösvényeit járja. Aki az ő életét látja maga előtt s követőjévé szegődik, csak az érti meg: hogyan szolgál Isten kezében még a vessző és bot is, mint az ő közelségének bizonyságai, vigasztalásunkra. Ezért magasztalom Isten jóságát és kegyelmét élete minden napján. Augusztus 31. — A bűnösök barátja. Lukács 15, 1—10. A farizeusok és írástudók zúgolódtak, mert a bűnösöket magához fogadta, sőt egy asztalhoz leült velük, öli méltóságukon alulinak tartót* Szeptember 2. — A te Főpapod. Zsidók 10, 19—27. Nemcsak a legzsarnokabb rabszolgatartónak, a bűnnek hatalmából szabadított ki, hanem szabad bemenetelt szerzett neked Isten házába, Istennek, az Atyának családi körébe, ahol nem ellenségekkel, nyomorgatókkal vagy körülvéve, hanem érted felelősséget érző, egymásra vigyázó, egymásnak szeretetben és jócselekedetekben példát adó testvérekkel. Mit kezdenél a te árva életeddel, ha a rabságból kiszabadulva nem tudtad volna, hová menj. A te főpapod megtisztított, lemosta bűneidet, menyegzői hófehér ruhát adott reád, hogy méltó légy azoknak közösségéhez, akiket ugyancsak ő váltott meg és tisztított meg, mint téged. Azért becsüld meg ezt a közösséget. El ne hagyd a magad gyülekezetét, ints, buzdíts, hogy az minél inkább az Űr gyülekezetévé váljék. Vigyázz másokra is, de még sokkal inkább vigyázz magadra, mert a szándékosan vétkezők bűnét semmi áldozattal jóvátenni nem lehet már. Szeptember 3. — A te Királyod. János 18, 33—38.; Filippi 2, 9—11. Amikor halálra viszik, akkor tesz leghatározottabban bizonyságot arról, hogy királynak tudja magát. Midőn a nép a kenyércsoda után királlyá akarta tenni, elmenekült előlük. (János 6, 15.) Itt, tudja, már senki sem értheti félre. Aki önként vállalta azt a sorsot, hogy egyik igazságtalan bírótól a másikhoz hurcoltassa magát s töviskoronával a fején, keresztfán haljon meg, attól senki sem várja már, hogy az ő szolgái emberi módon vitézkedjenek, a római császár vagy bármely más földi hatalmasság ellen véres csatákban harcoljanak. Az ő országa nem e világból való, hanem abból, amelybe a keresztfa haláláig való megaláztatásán keresztül vezetett az út. Isten rendelte, hogy az ő nevére minden térd meghajoljon és minden nyelv őt Úrnak vallja. Val- lod-e te is, nem száddal, hanem szíveddel, életeddel? Szeptember 4. — A te Bírád. Római lev. 14, 7—12. Kié az életed? Most még el lehet odázni e kérdést. Lehet úgy felelni: én a magam ura vagyok. Lehet úgy élni is, mintha az életünk csupán önmagunké volna, nem törődünk senkivel, semmivel, nem ismerni sem Istent sem embert. Itt lehet még lázadozni, harcolni is Isten ellen. De eljön az idő, amikor minden lázadozó szív megcsendesedik, minden istenkáromló ajak elnémul s akkor nem lehet oda nem állani Krisztus ítélőszéke elé, nem lehet másokat kárhoztatni, saját hibánkat, muCsak sáfár Sok ember kérkedik Azzal, amije van; S többet büszkélkedik, Mint mire joga van. Nem is látja tisztán, E földön miért él? Rabul csüng vagyonán S józanul sem ítél. Hivatás, vagy szent cél, Elkopott szavak már. Szivében más vágy él, Lelke aludni jár. Nemes tett, vagy öröm, Nem igazi többé, Életét káröröm Teszi még gyötröbbé. Vájjon lesz-e remény Ilyen élet után? Vagy mint bús tünemény, Elvész a sír után? Megsemmisül menten Isten nagy szavára? S mint a naplementen, Kialszik sugára? vagy, ember! Jogos ez a kérdés — Biztos a feleleti Nincsen benne sértés, Ha Istent nem leled Életútad végén. Mikor úgy kellene, Hogy Jézus szent vérén Téged megmentene. Mert igazság marad, Hogy ki miképen vet, Azonkép is arat: Átkot vagy örömei. Jónak útján öröm És boldogság a bér; Rossznak végén üröm És kárhozat ér! Ne hord tehát büszkén, Ember, soha fejed! Tudd meg: e földtekén Semmi sem a tied! Minden az Istené, Te csak sáfára vagy; Légy egészen övé S akkor ő el nem hagy! Lucsán Márt
