Harangszó, 1943
1943-04-04 / 14. szám
S4. évfolyam. l94á. ápHHtt 4. 14. szám. Alapította: , KAPI BÉLA 1910-ben. LaptalaMaaaai *«< ti-I U • r 1*STtt*42. í^«fjfit*lk Biaát> vitára«*. r^rm «sl fék lat laaé< alatt rr**»wk#rt • «.it ei8t4H««/4). Beolvadt lapoki ftPVlMiaJSiJftU* 4Rkoa»ft»vf a »«Vöt lel letfert ’»*■■*«•»» ■ Ipl*' H Erős vár a mi istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Huularf eierkeeitS - klad&hlTtUlai GYŐR II., Petíll-tír 2. KUiUatéil árai aelfadáTra 1 P M llllér. félévre 2 P 10 fillér, eír évre 5 P 60 fillér. Csoportot kűldéeeel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évrs 2 dollár; az utódálla mokba 14 évre 1.Í0 P. Postacsekkszámla 30,526. Hliicl nézek keresztfádra. Üdvözítő Jézusom, A meghallgatott imádság. Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. Máté 15, 28. Nagyon szeretjük a mi Urunkat, s szeretnők, ha mindig meghallgatna. Mi az oka, hogy olyan sokszor kell színe elől meghallgatat- lanul elmennünk? A kananeai asz- szony imádságának meghallgatása megfelel kérdésünkre. Jézusnak erős harca van az írástudókkal és farizeusokkal. Haragja oly nagy, hogy kemény ostorozás után elhagyja őket, a pogányok földjére húzódik el. Nem azért, hogy a pogányoknak hirdessen evangéliumot: „Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz.“ Megvan a határozott rendeltetése. Tudatában el is utasítja a kananeai asszonyt. De tudnunk kell: ahol igaz hitet lát, kö- nyörületességre indul. De csakis ott. Még a pogány asszonyt is meghallgatja: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. Tud segíteni, mert a hit szent kényszerítésében az irgalmas Atya győzelmét látja. Ezt az anyát Isten győzte meg arról, hogy Jézus tud és csak ő tud segíteni. Innen bátorsága, kitartása, állhatatossága. Jézusban Istennek ama Szentjét látja, akitől megfut a gonosz. S ő azt is hiszi, hogy a Gonosz az, akitől gyötrettetik leánya. Tudsz-e így a Gonosz felől, s mikor Jézus hangját kezded hallani az Igéből, lépését figyelni, rendíthetetlen hited követeli-e a meghallgatást? Néha zörgetni kell! De „a zörgetőnek megnyittatik“. Járosi Andor. Értem mentél Golgotára, Hogy lelkem mennybe fusson. Magyar evangélikusok a szenvedések tüzében. Isten szava minden takargatás nélkül jó előre megmondotta az embernek; hogy a mi esztendeink- nek napjai 70 esztendő, vagy ha feljebb 80 esztendő és nagyobb részük nyomorúság és fáradság... Krisztus Urunk is megmondotta követőinek: Sírtok ti és jajgattok, sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt gondolja, hogy azzal Istennek szolgál. Megmondotta nyíltan: Minden gonosz hazugságot mondanak majd ellenetek én miattam, gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, azért aki fel nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám! Amikor meg Luther Márton felvetette a nagy kérdést: Melyik az igazi egyház? — erre a kérdésre hármas feleletet adott. Az az igazi egyház, ott van az igazi egyház, ahol: 1. Isten igéjét tisztán és igazán hirdetik, 2. ahol a szentségeket a Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki és 3. amelyik szenvedni is tud a Krisztus nevéért. A Krisztus igazi egyházának tehát itt a földön jellemzője, ismertetőjele, örökös kísérője: a szenvedés. Aki ebben a világban a Krisztus nevét bátran megvallja, evangéliumát képviseli és hirdeti, akaratát törvénnyé teszi, — az elkészülhet arra, hogy a Sátán minden borzalmát reá zúdítja és szenvednie kell. A Krisztus követés útja a fájdalmak útja. Aki Krisztus nyomdokaiba lép, az egyszercsak elérkezik a fájdalmak útjára, elérkezik a Golgothára, mert a Krisztus is arra járt! Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a magyar evangélikus egyház 400 esztendős története — a szenvedések története. Siralom árnyékolja be és jajszó jelzi, könny és vér mutatja magyar evangélikusságunk útját ebben a hazában. „Gyászos évtizedek“ sorozata zúgott el felettünk. Talán nincs is olyan evangélikus magyar, akinek valamelyik ősét meg ne vérezték volna Krisztust megvalló hitéért. Ügy járunk a földön, mint juhok a farkasok között, mint megostorozottak a gyülekezetben. De a Krisztus nevéért szenvedőkön mindig beteljesedik az ígéret is. Ha tűzön mégy által, a lángok néked nem árthatnak, ha mély vizek állnak utadba, azok el nem nyelhetnek. A Krisztus nevéért elhordozott szenvedés mindig nőtted az ő népét. A Krisztus meg- vallásáért kihullott vér — magvetés,. jövendő ígérete! A Krisztusért elsírt könnycseppek igazán drágagyöngyök. Ä Krisztus nevéért elsuttogott jajszókból egykor boldog > hálaének lesz. Ügy, amint a gályarabok énekelték a börtön fenekén: „Bár könnyűid omlanának gyöngyökül a tengerbe. És elhalván hangja szádnak, csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod, s kő megszánná nyomorod: Sión, te ne félj gonosztól, baj nem ér, - míg benne bízol!“ A magyar evangélikusok boldo*
