Harangszó, 1943
1943-07-18 / 29. szám
TM3. iúnm m nx 333. Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos Iratokat küldtek: özv. Háger Gottfriedné Orosháza, Breitenbach An- talné Szombathely, Németh Ilus Sopron- németi, Zabczyk Margit Budapest, Dr. Vélsz Sándor Budapest (Harangszó példányok.) Honvédtestvérek! Hittestvéreink közül sokan nem tudnak hozzátartozóikról. így Csete Kálmán honvédről, Tp. 219/73. (január 7 óta nem írt), felesége Csete Kálmánná, Kemenesszentmárton, u. p. Vönöck, Vas m. Szabó Dezső honvédről, Tp. 219/33. (január 11 óta nem irt), Szabó Elek, Rákospalota, Széchenyi-u 18. Erős József honvédről, Tp. 219/116. (jan. 2-án írt utoljára), sógora Polgár Zoltán, Zalagalsa. Györkös Imre tizedesről 219/40. (jan. 5-én írt utoljára), szülei, Györkös András, Zalagalsa, Zala m. Polgár István honvédről, Tp. 219/31. (jan. 6-án írt utoljára), Polgár Istvánná, Zalagalsa, Zala m. Györkös Ernő honvédről, Tp. 219/10. (jan. 2-án írt utoljára), szülei, Györkös Dénes, Zalagalsa, Zalg m. Szeretettel kérjük azokat a honvédtestvéreket, akik tudnak róluk, értesítsék aggódó hozzátartozóikat. Mii láttam orosz földön? Kedves Testvérem! Megkaptam kedves levelét. Nagyon jól esett minden szava. A távolság óriási közöttünk, de tulajdonképpen örökké együtt vagyunk, mert az otthoniak és én is minden Krisztus előtt és mellett tudom magam. Milyen csodálatos kegyelem ez! Lehetünk a föld akármelyik pontján, otthon vagyunk, mert mindenütt ö őrködik felettünk, mindenütt az Ö kezét foghatjuk. Kegyelme itt a nyomorral megrakott orosz földön is ugyanaz, mint otthon. Ez az örökké együvétartozás kísér engem mostani utamon is. Már két hónapja járom az orosz földet. Mindig szerettem volna látni ezt az országot. Szerettem volna látni, milyen a Krisztus nélküli világ. Itt vagyok. Az első városka, ahol tartózkodtunk, valamikor püspöki székhely volt. Sok temploma van. Legtöbb ma is áll. Elindultam első nap, hogy felfedezzem magamnak a várost. Az utam mindig a templomok felé vitt. Az utcán vásott gyermekek katonai autóba igyekeztek megkapaszkodni, hogy azzal húzassák magukat. A rongyos ruha alatt vézna test és a szemükből valami szokatlan vadság villogott. Olyan sokszor elgondolkodtam azon, de jó lenne ezeknek a fiataloknak beszélni arról a Krisztusról, Akit előttük eddig csak gyaláztak. A gyerekek mellettem száguldottak el és fájt a szívem, mert nem tudtam semmit sem adni nékik. Az utca sarkán egy vánnyadt, didergő gyermek állt. Egykedvűen nézett rám. Hozzá léptem. Vállára tettem kezem. Úgy kapta el a fejét, mintha ütéstől félt volna. Megsimogattam hideg arcát és két kezembe fogtam, úgy néztem bele szemébe. Nem tudtam néki mást adni, mint egy csomag cukrot. A lélek legjobb táplálékát, az evangéliumot nem adhattam néki. Tovább mentem és belenéztem a velem szembe jövők arcába. Fásult egykedvűség, reménytelen üresség tekintett vissza rám. Csupa koravén arcok borzalmakat látott szemei és sehol messzibenéző reménység. Egy hatalmas templom előtt álltam meg. Ajtaja sarkából kidobva. Beléptem. Nem a templom áhítata fogadott. Hatalmas mennyiségben széna volt felhalmozva. A mennyezetről a festmények éppen úgy néztek alá, mintha most is tömjénillat szállt volna feléjük. A mennyezetfestmények majdnem érintetlenek, csak belepte őket a por és itt-ott egy-egy puskalövés nyoma látszik. Porlepetten, néhol összekarcoltan, hullott vakolatsebekkel néztek rám a szentek képei, közöttük a Megváltó arca. Közelebb mentem a falhoz, mert írást láttam rajta. Magyar nevek. Katonáink írták fel, mikor itt jártak. Ök már romnak látták a templomot... Valamikor áhítatos hívek térdeltek a kőkockákon és homlokukkal érintették — orosz szokás szerint — Isten házának köveit. Utána lovakat kötöttek belé. Istállónak használták a templomot a bolsevisták. Kiléptem a templomból. Mentem tovább a rongyos házú utcán. Minden ház olyan szánalmasan megtépett volt, mint az útszél szegény vándora. A vörös uralom alatt talán semmit sem javítottak rajtuk. Ismét templom előtt álltam meg. Sok tornya felmutatott a szürke, felhős égre. Ajtaján hatalmas lakat. A vörösök raktárnak használták. Most is az. Megfordultam, nekem semmi helyem ott. mert az Úr hajlékában nem az ö igéje szól. Mentem tovább, mert távolról ismét torony intett felém. Siettem, hátha az igére szomjas imádkozókat találok. Büszkén szökött fel a vörös téglából épített torony, de hegyén nem kereszt volt. Odaérve láttam, tökéletes munkát végzett az Isten-gyűlölet. Romokban hevert a román stílű templom, hatalmas boltívei egymásba buktak. A boltív hajlásában a mennyezetfestmény színes darabja villogott elő. A romok mögött kút áll. Asz- szonyok, leányok vízért járnak oda, óvatosan lépkedtek, megszokták a templomromot, talán már fel sem tűnt nékik, hogy valamikor az imádkozök is azon az úton mentek templomba. Felkiáltójelként megmaradt torony alját befalazták, az alatta lévő helyiséget egy durva faajtó zárta el előlem. Megdöbbenve néztem a romokra, mert nincs szomorúbb látvány, mint a megcsúfolt szentély, a rombadőlt templom ... Tovább inneni... Dobolt a szívem. Valami vigasztalót szeretnék látni, nyomát annak, hogy az itteni vértanúk vére nem volt haszontalan áldozat. (Folytatjuk.) Mátls István tábori leikéit. Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Bödey Zsigmondné Kőszeg 2.20 P, Diós Istvánná Budapest 2.80 P, v. Muray Endre Székesfehérvár 2.— P, Magyar Ilonka Sepsiszentgyörgy 2.50 P. Pályázat. A Dunáninneni Evang. Egyházkerület pályázatot hirdet az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapítványából a következő segélyekre. a) Száz pengő segélyben részesülhet a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület kötelékébe tartozó lelkészözvegy vagy lelkészárva. b) Száz pengő segélyben részesülhet a Dunáninneni Evang. Egyházkerület kötelékébe tartozó tanító-özvegy vagy árva. c) Száz pengő segélyben részesülhet valamely elemi csapással sújtott dunáninneni evangélikus egyházközség. Elsőségük van általában a szegényebbeknek, a kegydíjas és több gyermeket neveltető özvegyeknek, az apátlan-anyát- lan árváknak, s azon egyházközségeknek, amelyeknek tagjai súlyosabb egyházi adóterhet viselnek. A segélykérvények az illetékes esperes közvetítésével és véleményével a püspökhöz küldendők f. évi aug. 10-ig. Az illetékes egyházmegye esperese fel- terjesztésében a kérvény tartalmát részletesen igazolja és esetleg rendkívüli esetben kérvény nélkül is tehet előterFinnország sebesült tisztjei hazánkban. Koszorút helyeznek a vajdakamarási országzászló talapzatára.
