Harangszó, 1943
1943-07-04 / 27. szám
1943. lúliirt ?. HXRANBIIÜ 217, Állam és egyhái a mező- gazdasági népiskolákért. A Magyar Értesítő jelenti: A vallás és közoktatásügyi miniszter legutóbb megállapította, hogy a rendelet ellenére egyes községekben és városokban, elő. zetes hozzájárulása nélkül megnyitották a népiskola VII. és VIII. osztályait s ezzel elnéptelenítették a mezőgazdasági népiskolát és annak további fenntartását is veszélyeztették. A kormány a jól bevált mezőgazdasági népiskolákat továbbra is fenntartani s működésüket biztosítani óhajtja, hiszen azok a népiskola VII. és VIII. osztályainak feladatát töltik be. A miniszter kijelenti tehát: az oktatás és nevelés kárára van, ha olyan községekben, ahol megszervezett és jól felszerelt mezőgazdasági iskola működik, a tanulók mégis a népiskolában, a tanterem- és tanítóhiány miatt sokszor túlzsúfolt, összevont osztályokban nyernek oktatást. A protestáns egyházi főhatóságok is felhívták az iskolaszékeket, hogy az 1943/44. tanévtől kezdve ott, ahol mezőgazdasági népiskola van, lehetőleg mellőzzék a VII. cs Vili. elemiiskolai osztályok megnyitását. Apró történetek. 4uiot1 apai Intés. Egyik hittestvérünk szüleire emlékezve Írja édesapjáról: Egy este később jött haza a szokottnál, én már az ágyban voltam, de az első szava mégis az volt: — Imádkoztál-e ma este kisleányom? Sajnos, erre nagyon bizonytalan választ adtam és dadogva mondtam reá az igent. Remegve vártam a percek múlását, mert éreztem, hogy szavaim következményekkel fognak járni. Kínos csend következett ezután és édesatyám nagyon szomorúan és csendesen csak ennyit szólt: — Fiam, engem megcsalhatsz bármikor, de az Úr Istent soha. Ennyi volt az egész!! De ez a pár csendes szó több volt nekem a verésnél. Óh Istenem, azóta de sok idő telt el, majd félszázad, s édes Szüleim nyugosz- nak a közös hant alatt, de intő szavuk és jó példájuk elkísért engem az élet útján sok-sok viszontagság között, hallva I az atyai szót: „Fiam, engem megcsalhatsz, de az Ür Istent soha!“ Milyen nyomon fdtrsx ? Az apa kisfiával a városba igyekezett. Szótlanul haladtak egymás után a keskeny ösvényen, elől az apa, utána a fia. Amikor egyszer az apa hátranézett, látta, hogy a fiú úgy irányítja lépteit, hogy éppen az ő lábanyomába lépjen. Ez gondolkodóba ejtette az apát s így szólt magában: Hogyha a fiam ennyire igyekszik a nyomomba lépni, nekem is vigyáznom kell arra, hogy életemmel jó csapáson járjak. S azon Is járt mindigI Honvédtestvérek! Hittestvéreink közül többen szeretnének tudni harctéren levő hozzátartozóikról, kiktől már régóta nem kaptak levelet. így Illés Dezső őrvezetőről, Tp. 253/44. Aki tud róla, értesítse aggódó feleségét, Illés Dezsőnét, Köcsk, Vas m. (Január óta nem kapott hírt férjétől.) Thomann Pálné keresi urát. Január 8-a óta nem tud róla. Tábori száma 216/37 volt. Aki tud róla, értesítse feleségét: Győr, Bálint Mihály-u. 81. Varga Ferenc és Nádszegi Imre őrvezetőkről, 216/105, Jakab Pál és Mike János 216/24, Sógorka József őrmester és Sógorka Mihály, 216/42, Szvitek Laios 216/41, Szloboda János 216/22, Magyar Ferenc, 217/14, Sógorka Márton őrv., 253/31, tábori szánni katonákról értesítést kér Evang. Lelkészi Hivatal, Súr, Veszprém megye. Üvegdarabok. Az első világháború alatt történt egy városban, hogy egy hazafelé tartó öreg anyóka hirtelen megállóit az utcán: kiterítette kendőjét a kövezetre, valami »csillogó dolgokat szedett bele: maid szépen összehajtva tovább indult. Feltűnt a jelenet egy rendőrnek; utána sietett, hogy mutassa meg: mit visz a kendőjében. A vélt pénzdarabok helyett azonban csupán semmitérő üvegszilánkok kerültek elő. S a rendőr bosszús kérdésére, hogy miért szedte ezeket fel, az anyóka csendesen válaszolta: „A mai nehéz, háborús időkben úgy is annyi gondjuk, bajuk, fájdalmuk van az édesanyáknak; miért ne menteném meg őket esetleges újabb aggodalomtól — ha tehetem — azzal, hogy felszedegetem az apró üvegdarabokat, amelyekben gyermekeik megvághatnák a lábukat.“ — Milyen megszégyenítőek és milyen tanulságosak ennek az egyszerű, öreg asszonynak a szavai. Hogy útunkon most, háborús időben különöse?, is sok testet, lelket, szivet megsebző, fájdalmat okozó, sebet vágó üvegdarab van, azt mindannyian tapasztalhatjuk. Hogy apák, fiák, férjek és rokonok a végtelen orosz mezőkről csak utolsó elhaló sóhajukat küldhetik haza, ez is kegyetlenül sebző üvegdarab. Hogy erős, fiatal férfiak felkarral, féllábbal folytatják az életet; hogy sokan teljes bizonytalanságban élnek; hogy a mindennapi élet ezernyi próbát, eddig nem ismert nehézségeket, nélkülözést, lemondást követel: ez mind-mind fájdalmas sebet okozó üvegdarab. Megnehezült felettünk az idők járása, mindannyiunkon súlyos a próba. Nincs talán közöttünk senki, akinek testét, lelkét valami módon meg ne sebezte volna napjaink lavinaként hömpölygő eseményáradata. Mi adhat vájjon enyhülést? Van-e lehetőség arra, hogy a sok nyomorúság, fájdalom, szenvedés megcsituljon? — Van. — Ha követjük annak az egyszerű asszonynak a példáját s felszedegetjük azokat az éles üvegdarabokat, amelyek útunkon most olyan nagy számban vannak. Ha segítünk másokon, amire ma számos alkalom kínálkozik. Ha a másokra nehezedő teher alá mi is odatartjuk a vállunkat, megosztjuk fájdalmukat s úgy hordozzuk egymás terhét. Legfőképen pedig: ha mindig és minden körülmények között az Isten akaratán való megnyugvással fogadjuk az eseményeket, azzal a szilárd hittel, hogy Isten még e világégésből is jót hozhat ki s még a szenvedéssel is javunkat munkálja. Jézus azt mondja tanítványainak: hogyha csak mustármagnyi hitük volna is, hegyeket mozdíthatnának ki helyükből. Tőlünk sem követel csodahitet, erőnket meghaladó tetteket, világmegváltó cselekedeteket. De azt igen, hogy hitünkkel tudjunk beléfogózni akkor is, mikor súlyos megpróbáltatás alatt roskadozunk; akkor is, mikor az események a hitetlenség szólamait akarják harsogtatni velünk. Megköveteli, hogy saját körünkben erőnkhöz képest igyekezzünk halkítani a fájdalom és nyomorúság kiáltását. S ha így hiszünk és így cselekszünk, akkor csodálkozva fogjuk látni, hogy a sértő, bánatot okozó üvegdarabok el-eltünedeznek útunk- ból. A vérző sebek begyógyulnak, a fájdalom megenyhül s a háború irtózatos hangorkánjában is csendes béke költözik szívünkbe. Kiss Jenő tábori lelkész. Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Hornyán Pál Egyházasgerge 1.50 P, vitéz Muray Endre Székesfehérvár 2 P. Ha<3iárváinK részére legutóbb az alábbiak adakoztak: Evang. Ifjúsági és Leányegyesület, Taliándörögd, 30 P. Evangélikus Egyház, Kalaznó, 45 P Hornyán Pál, Egyházasgerge, 2 P * Közöljük olvasóinkkal, hogy felhívásunkra eddig négy evangélikus hadiárvát jelentettek be győri Árvaházunkba felvételre, akiket fel is vettünk. Hadiárvákat a honvédelmi minisztériumtól is kértünk. RENDELJE MEG LEGÚJABB KÖNYVEINKET: Krisztus a világ országútján . . 5.20 P Üldözöttek ...........................3.— „ Je hova Tanúi.......................0.20 „ A nyírfa és a csillag ..... 0.10 „
