Harangszó, 1943
1943-07-04 / 27. szám
Si. évfolyam ms Július 1. 27. Kára. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. LaptaUtdonoai Dunántúli Lutnsr-azöveteeg Megjelenik minden vasárnap, Ingyen mailekiet tanév alatt káthatanként i KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben Jöjjetek enhozzám. 138-ban a Felvidéki Luther. 942-ben a Lelki Harmat. A Haraafasi •zerkeiztft • kiadóhivatalai GYŐR II., PetOfi - tét 2. Előfizetési árai neáyedérre 1 P 50 fillér, félévre 2 P 80 fillér, egy évre 5 P 60 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba K évre 1.80 P. Postacsekkssámla 30,Hé Életűnket másokért! „Arról ismertük meg a szereteted hogy ö az Ö életét adta érettünk; mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáiért.“ 1. Ján. 3:16. Hulló lelkek az egyház kalásztengerének szélén. (Szórványaink.) A bibliának igen sok tanítása van, amit szívesen veszek s amit igyekszem élni is. De van azután egy határ, ahol megállók, mert azon túl már olyan követelésekkel áll elém az Ige, ami meghaladja erőmet, de nem is észszerű számomra. Ez az ige is olyan. A felebarátomat persze, hogy szeretem. Aki kér tőlem, annak adok, ha nem is mindig jó szívvel. Átérzem más ember fájdalmát is, de a felebaráti szeretetben ilyen messzire még nem jutottam, hogy életem odaadását is kötelezőnek ismerjem el. Az Ige pedig világosan ezt mondja. Tehát eddigi felebaráti szeretetem hamis volt. Amit annak neveztem, csak a szegényebbel, az elesettebbel szemben megnyilatkozó természetes emberi érzés volt. A szeretet ott kezdődik, amikor .valaki „általment a halálból az életbe“. Ha szembeálltam már bűneimmel, s elveszett embernek éreztem magamat, de ugyanekkor felismertem Istennek Krisztusban felém nyújtott kezét és elfogadtam a szabadulást, ekkor és csak ekkor lett életem alkalmas a szeretetre. Égi akkumulátorból telítődik meg napról napra szeretettel az életem és árad belőlem a felebarátra. Ennek a szeretetnek nincsenek feltételei, korlátái, csak egy vágya van, minél teljesebben átvenni, hogy ki- áradhassék másokra. így lesz érthetővé és természetessé az Ige mondása; kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáiért. Mi lehet az imádságunk tehát? Erre a szeretetre vezérelj el bennünket Istenünk a mi Urunk Krisztusunkért! Erős Sándor. Ukrajna s a keleti front mezőin körülveszi honvédeinket az idegen föld zsongása. Ma inkább dübörgésnek nevezhetnénk. Érzik, hogy nincsenek otthon. Nem csak azért, mért nem a családjuk tagjai veszik őket körül .s nem hallják a templomba nívó isrúerős harangszót, hanem mert mindaz, ami körülveszi ő.ket, teljesen más, mint az otthoni táj«5Jt. A szülőfalutól távol, az ország" másik vidékén lehet otthonosan járni, de az ország határán kívül otthontalanná dermed a magyar lélek. Ó, hogy vágyódik ott kint a magyar lélek az otthon melege, a magyar közösség, az ismerős légkör után! Milyen jól esik, ha „négy-öt magyar összehajol“ s szavaik mögött lelkűkben megéled az a szent és kitörülhetetlen valami, amit így nevezünk: magyar föld! Ez a honvágy — s lám, ez a szórványlélek érzése is. Idegenben, otthontalanul, magá- ramaradottan, gyökereszakadtan. Hol erősödő, hol hamvadó vágyódással. így él az ország evangéli- kusságának sokezer tagja gyülekezetétől távol, másvallásúak tengerében, a hitbeli elszíntelenedés, majd felszívódás veszedelmének kitéve s maga sem veszi észre, amikor kiszalad száján a döbbenetes mentegetőzés: „más vallás szokásai között nőttem fel.“ Hulló lelkek a magyar evangélikusság kalásztengerének szélén. S milyen sokan vannak! Ismerünk olyan gyülekezetét, ahol a lelkésznek 60—70 faluba 4—5-ével elszórtan többszáz hívét kell gondoznia. A magyarországi felekezetek közül talán csak az unitáriusoknak van akkora területű szórványuk, mint nálunk például a székelyföldi, vagy a kárpátaljai misszió. Mint az oldott kéve a mezőn, úgy széthullt evangélikusságunk igen számottevő része az ország legkülönbözőbb vidékein. Szórványhíveink valamennyien hordozzák az elhullott kalász sorsát, amely vagy elpusztul, vagy begyűjtik idegenek, vagy új termés sarjad belőle. Igen sokan vannak, akik elpusztulnak. Előbb még tartják hitüket, de a közösségi lelki élet s az egyházi gondozás hijján hamarosan belefásulnak ez elhagyatottságba, elszárad, talaját és színét veszti a hitük s ha őszintén magukba néznek, döbbenve kell rájönniük, hogy csupán terméketlen, holt örökség evangélikus voltuk s hitükről már csak az anyakönyvi kivonatuk tanúskodik. Elszáradt szemek az evangélikus egyház szérűjén. Sajnos bizony vannak gyülekezetek is, amelyek így elszáradtak, s váltak egykor virágzó gyülekezetekből kislétszámú, elhagyatott szórványokká. Ezt látjuk és érezzük, amikor kimegyünk egy-egy régen nem látott szórványba s hónapok telnek el, amig az egykor népes kis gyülekezetből 5—6 lelket sikerül istentiszteletre hozni. Másokat begyüjtenek idegen felekezetek. Érzik, hogy távolszakadtak régi gyülekezetüktől s lelki közösséget keresve más templomba tévednek. A felekezetek kapnak az alkalmon s „missziói lendületüket“ igazolandó, felszívják. Jön a reverzális, áttérések — s az egykor buzgó evangélikus más felekezetet termékenyít meg hitével. Ezt l$t*
