Harangszó, 1943

1943-03-28 / 13. szám

'1.00. Nekünk nemcsak, a gyülekezet ter­heit hordozó egyháztagokra van szüksé­günk, hanem hívekre, akik együtt éne­kelnek és imádkoznak gyülekezetükkel. Egy láthatatlan élő templomnak kell megépülnie a hívek lelkében és ha ez megtörténik, akkor minden más kérdés magától megoldódik. Az orosz bolsevizmus egy egészen különös rendszert vezetett be, az ú. n. „Stahanov - rendszert“, amelynek értelme az, hogy a mezőgazdasági munkában, üzemekben, gyárakban dolgozó munká­sok kötelezik magukat arra, hogy nem­csak a reájuk kiszabott, kötelező mun­kát végzik el pontosan, hanem még azon felül is dolgoznak és pedig teljesen in­gyen, hogy ezzel a többletmunkával a szovjet termelést fokozzák és a szovjet erejét növeljék. A harctéren küzdő katonák pedig nemcsak arra kötelezik magukat, hogy a szovjet védelmezésében az ellenséggel szemben utolsó csepp vérükig kitarta­nak, hanem arra is, hogy egyik a mási­kat csüggedni, meghátrálni nem engedi, j sőf inkább bátor, elszánt ellenállásra és ] támadásra ösztönzi. Aki a munkában félreáll, vagy a . harcban gyáva és megadni akarja ma­gát, azt azonnal feljelentik vagy maguk ■pusztítják el. Azonkívül minden katona kötelezi ma­gát arra is, hogy legalább 30 ellenséges katonát fog megölni. A Stahanov-rendszer — állítólag — jól bevált, úgy a munkások, mint a ka­tonák között. Ennek a módszernek alkal­mazása is egyik magyarázata annak a fanatikus, elszánt védekezésnek és azok­nak a minden emberi érzést megszégye­nítő kegyetlenségeknek, melyek a szov­jet birodalom embereit jellemzik. Amikor a Stahanov-rendszerről ol­vastam, az jutott eszembe: mi lett volna, vagy mi lehelne ezután a világból, ha az emberek nem a Sátán, az istentelenség birodalmának megerősítésére, nem a gyűlöletnek és az egymás vérében gázoló, vadállati kegyetlenségnek a fokozására találnának ki „rendszereket“, hanem a jónak, szépnek, egymást segítő, egymá­son könyörülő szeretetnek és testvéri érzésnek életre keltése érdekében, ahhoz a rendszerhez csatlakoznának, amelyet csak az Ür Jézus Krisztustól tanulhat meg a világ?!... Mi lehetne ebből a világból, ha a Krisztus ügyének szolgálatára felajánla­nánk erőinket, időnket, fáradságunkat, életünket?!... Mi lenne, ha a hívő lel­kek is lelkesítenék, bátorítanák egymást és nem nyugodna addig az egyik, amíg a másikat Isten igéjének buzgó hallga­tójává, a szentségekkel alázatos hittel élő és jó evangélikussá nem tette?!... Lám a Sátán milyen kegyetlen-gono­szul ki tudta tervelni rendszerét, a Sta- hanov-srendszert. Miért nem követjük mi az apostoli parancsot: „Az igyeke­zetben ne legyetek restek, lélekben buz­gók legyetek, az Úrnak szolgáljatok? ... A Dunántúli Evangélikus Fiúnépfő- iskola március 25-cn tartotta Gyenes- diáson az Evangélikus Missziói Otthon­ban, Kapernaumban évzáró ünnepélyét. Igét hirdetett D. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök. A népfőiskolás fiúk a végzett munkáról számoltak be. HXIXN8I10 ÜZENET! Visszafoglalt része Vasnak és Zalának, régi területe a magyar hazának. Gyönyörű vidékét szorgalmas nép lakja, hallgasd meg hát szómat — legyen foganatjai Aki messziről jött, még az is meglátja, járja. nincs itt még nyugalom — vetélkedés Fajtáját és nyelvét megkülönbözteti vend, szlovén és horvát, meg a muraközi. S ezen viszálykodtok és marjátok egymást, az „i“ miatt vágja a barát a pajtást, ki-ki azt tartja, hogy különb mint a másik, az egyik sem enged, a másik sem tágít! Pedig Muravidék s Mura-Dráva köze, akár a nagy Alföld, az ország közepe — vagy a távolabbi felszabadult részek egy Anya gyermeke — mindnyájan testvérek! Magyar vagy nem-magyar bár az anya­nyelved, Testvérként kell a másfajtájut szeretned1 Össze kell fognotok nagy közös munkára, Akkor száll csak áldás szeretett Hazánkral Akkor szép a rét is, ha sok a virágja, s elegyedik benne kék, piros és sárga; ezer éve áll fenn magyarok hazája s mindenkit oltalmaz az Isten palástja! Testvérharcot szüntess, erőd ne forgácsold, ne hallgass te arra, aki mást tanácsolt, mert van ellenséged közel s messze távol, de le fogjuk győzni az Ür jóvoltából! Ti papok, tanítók, s népek vezetői legyetek az eszme hangos hirdetői, neveljétek erre a kicsit s a nagyot, irtsátok azt, aki hintett konkolymagot. Igaz hivatással nemzeti hűségre, őszinte, megértő testvérisülésre vezessétek át e vidéknek jó népét s teremtsétek meg az áldott, tartós békét! Dr. Horváth Kornél. Tessedik Sámuel evangélikus népfőiskola záróíinnepÉlyc, Bensőséges ünnepélye volt március 14-én a nagytarcsai népfőiskolának. Ekkor adtak számot növendékei arról, hogy milyen munkát végeztek az elmúlt hónapok alatt. Szép napsugaras idő volt, igen sokan jöttek a falu lakosai közül, de voltak vendégek Pestről és más hely­ről is. Jelen volt Bárdossy László volt miniszterelnök, dr. Kiss Ferenc orvos- professzor, Kovács J. István ref. theol. tanár, püspökhelyettes, Biró György min. tanácsos, a KIÉ mozgalmi bizottságának elnöke, Rimár Jenő és Danhauser László ev. lelkészek a Misszióegyesület nevé­ben, Sztehló Gábor kér. missziói lelkész és még sokan mások. I Az ünnepélyen beszámolók voltak. Az egyik fiú elmondotta, hogy milyen érzé­1943. március 28. sekkel jött a népfőiskolára. Ifjúságunk lelki bajait vizsgálta a következő ifjú. boldogan tett bizonyságot, hogy egészen más az élete azóta, hogy népfőiskolás lett. Egy kis jelenet bemutatta, hogy mit tanulnak a népfőiskolán és milyen nehézségek várják a falujukban. Érdekes beszámoló hangzott el a magyar népi írókról. Isten igéje is megcsendült az egyik ifjú ajakán, amikor a tékozló fiú törté­netével kapcsolatosan tolmácsolja ennek az Igének mondanivalóit. Mindnyájan lelki örömmel hallgattuk a nyílt tekintetű parasztifjú bátorhangú bizonyságtételét. Végül, komoly előadást hallottunk ezen a címén: Az evangélikus népfőiskola sze­repe á magyar életben. Az. ünnepség befejezése után Bárdossy László szólt a népfőiskolás ifjakhoz és az egybegyűltekhez. „Szimbólikusnak iá^ tóm, hogy itt a kis harang alatt tartjá­tok beszámolótokat. Kell, hogy ez figyel­meztessen benneteket. Legyetek ti is ott, ahová visszamentek, harangszó, mert erre van szükség. Látom, itt becsületes mun­kát végeztetek, ezt folytassátok. Sokat hallottam itt az Istenről. Ne is feledkez­zetek meg tekinteteket állandóan fel­emelni s akkor nem marad el a szebb jövő, amelynek megvalósításán ma min­den becsületes magyar fáradozik.“ Igen nagy tetszéssel fogadták úgy a fiúk, mint az egybegyűltek a volt miniszter- elnök őszinte szívből jövő szavait. Az iskola igazgatója végigvezette a vendégeket a népfőiskolán, ismertette annak létrejöttét, majd vendégeink el­távoztak körünkből, de a fiúk közül is sokan még aznap este elindultak vissza otthonukba. Elmúlt az első öt esztendő. Ötödízben engedjük ki fiainkat az életbe. Sok ter­vünk van a jövőre. De hogy ezeket meg­valósíthassuk, szükségünk van imádkozó és értünk felelősséget érző és áldozatot hozó szívekre, fessedikfalva a nyáron sem lesz üres, pesti gyerekek jönnek nyaralni, a népfőiskola ilyen módon akarja a város ügyét is szolgálni. A népfőiskola ügye minden magyar üffye- Darnai Ferenc, népfőiskolái lelkész. Férfi intelligenciánk csendesnapjai. Máriabesnyő, 1943. április 17- -20. Az Országos Luther Szövetség ez év­ben is a nagyhét első három napján ren­dezi meg férfi intelligenciánk evangéli- záló csendesnapjait. A csendesnapok Máriabesnyőn (Gödöllő mellett) a Besnyő penzióban ápr. 17-én, szombaton este kezdődnek és 20-án, kedden este végződ­nek. Előadók: Túróczy Zoltán püspök, dr. Mády Zoltán c. igazgató, tudomány- egyetemi előadó, dr. Reök Iván sebész­főorvos és Szabó József lelkész. — A kényelmes elhelyezés és jó ellátás a meg­felelően felszerelt penzióban testi pihe­nést is jelent. Teljes ellátás kiszolgálás­sal, csomaghordárral, stb. elhelyezés sze­rint 36, 32, 28 pengőbe és 2 P jelentke­zési-rendezési díjba kerül. Fűtés kíván­ságra külön 1 P. Élelmiszerjegyek váltó­jegyekben hozandók. — Alig képzelhető el, hogy különösen egy házfelügyelőink,

Next

/
Thumbnails
Contents