Harangszó, 1943
1943-04-18 / 16. szám
1943. április 18. HXKXNBIia 125. Honvédtestvérek! Hittestvéreink közül többen szeretnének tudni harctéren levő hozzátartozóikról, kiktől már régóta nem kaptak levelet. így Németh József őrvezetőről (Tábori p. 253/39.) édesapja, Németh István Máv. üzemi s. tiszt, Celldömölk, Bafthyány- U. 33. Bolla Jenő zászlósról (Tp. 219/106.) édésápjá, Bölla János Celldömölk, Schwader Érvin-u. 23. Polgár Sándorról (Tp. 216/39.) feleségé, Polgár Sándorné (Jjmalomsok, Gyot, m. Sülé Károly tizedesről (Tp. 253/36.) édesapja, Sülé Ferenc Magyargencs, Szentpéteri-út, Vas ni. Szilágyi Józsefről (Tp. 233/44.) édesanyja, Szilágyi Józsefné (Jzd, U. p. Sár- szentlőrinc, Tolna m. Szeretettel kérjük azokat a honvéd- testvérekéi, akik tudnak róluk, értesítsék aggódó hozzátartozóikat. * Az első tAbori Istentisztelet. Kegyelmedért esedezem én bűnös ember. Verőfény és íiieíég őszi nap volt, mikor elindultunk hazulról. Bár csak pár napja, hogy úton vagyunk, mégis úgy érezzük, mintha már hetek óta utaznánk. A verőfényes napok hideggé váltak. Itt már nincs zíöld lomb, mint odahaza volt, mikor elindultunk, az elsárgult faleveleket hideg szél sodorja mindenfelé. Hiába keressük a vasút mentén a bogárhátú, fehérre meszelt, nekünk oly kedves kicsi házakat és a düledező faviskókból álló falukból nem integet felénk templomtorony. Nem sok hitre vall ez a mondás: „Isten háta mögötti hely“, de a gyarló ember könnyen úgy érzi itt az első pillanatban, az otthonnal együtt még talán a jó Istentől is távolodik ... Hiszen itt,-ahol az ördög próbált meg trónra ülni, a külsőségeken is meglátszik, gyarló emberek hogyan kísérelték meg az Istent kiüldözni, a hitet kiölni a szívekből. Ezzel ásták meg sírjukat. Hány helyen jut eszünkbe Sodorna és Gomora sorsa! Hamar rájön azonban az ember, hogy talán még soha nem érezte magához olyan közel a jó Istent, mint itt, görcsösen kapaszkodva a Mindenható kezébe. Kegyelmedért esedezem én bűnös ember. segíts meg óh Uram. Elkövetkezik az első tábori istentisztelet, első alkalom, hosszú szünet után. Soha el nem felejthető élmény. Itt érzi meg igazán az ember, hány drága alkalmat mulasztott el életében a kihagyott istentiszteletekkel. Ha mindenki átesne ezen az iskolán, megannyi templom sem lenne elég és mind megtelne zsúfolásig vasárnapról vasárnapra. Tábori istentisztelet lesz! Milyen kedves és drág» hír te mindig. Már gyülekezik a legénység, magam is bemegyek a terembe, amely már zsúfolásig megtelt. Elől az asztal és egy rögtönzött oltár is van emelve. Valami mély meghatottság kezd erőt venni rajtam. Mindjobban érzett?, milyen gyarló is az ember, j aki azt hiszi, hogy az istentelenség országában, itt, ahol semmi külsőség nem figyelmezteti az embert az Istenre, az I otthonnal együtt távol került az Istentől Is. Gyarló ember, aki keresi az Istent és nem veszi észre, hogy itt is a kezét fogja. Itt döbbenek rá, hogy milyen köze! van hozzánk itt is az Isten. Szép imádságos könyvet kapok, nagyon megörülök neki. Kezdődik az istentisztelet. Az érzéseket már nem lehet leírni. Körülöttem döbbenetesen áhítatos arcok. Látni minden arcon, hogy megtalálta, amire vágyott, hogy csak egyben van bizalma, az örök és mindenütt jelenvaló Istenben, szerető mennyei Atyában, aki itt is itt van velünk, vigasztal és bátorít bennünket a hit által. Csillognak a szemek, alig bírok én is magammal, mikor szárnyal az eget ostromló megható ima: „Talán éppen ebben a pillanatban kulcsolódik imára szeretteitek keze is messze a távolban, az otthoni templomokban. Értetek imádkoznak és a ió Isten meghallgatja imáikat. Szerető Istenünk, légy velük, míg mi itt a messze távolban, mesz- sze tőlük a kötelességünket teljesítjük»“ tVvacsoraosztás. Nem tudtam rá előre készülni, hiszen az utolsó pillanatokban tudtam meg, hogy tábori istentisztelet lesz. De érzem, hogy itt. az elmúlt félóra alatt tökéletesen elkészültem az úrvacsorára. Megnyugodva, a bűnbocsánat hitével veszem a szent jegyeket és szinte megújulva lépek ki az istentiszteletről. Óh. mennyien vannak, akik nem tudják mjlyen ajándék, milyen nagy dolog, hogy az Isten háza elérhető közelükben van. Mi nagyon megtanultuk már! Révész László főhadnagy. 'Bé'hés Ünneplést és holdon öusvélot... Kedves Szerkesztőség! Már néhány hónapja, hogy távol a családi tűzhelytől, orosz földön fegyverrel a kezünkben teljesítjük Hazánk iránti kötelességünket. A jó Isten idekünn is adott alkalmat, hogy a csaták szünetében a földalatti bunkerunk nedves, sötét falai között egy néhány percet Neki is szenteljünk. Ez az ima tatán megtörtebb szívből száll fel az Űrhoz: — Istenem segítsd meg seregedet, hogy a Te parancsolatod szerint élhessünk továbbra is Hazánkban boldog családi életet. Menyasszonyom a Harangszó minden egyes példányát elküldi. Az nemcsak nekem, hanem a századunk minden egyes tag iának ts szolgál olvasmányul, melyből hitet, szeretetet merítünk és az Istenbe vetett hitünket erősítjük. Kérjük a magyarok Istenét, segítse győzelemre fegyvereinket és minden otthon maradt hittestvéreinknek békés ün- • neplést és Isten áldásában boldog húsvé- tot kívánunk. Sztríny Ernő p. t. h. * Katonáinknak Bibliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Campen Hen- rikné Budafok, dr. Makláry Andor Haj- I duböszörmény Harangszó-példányok. Katonáinknak a Harangszót előfizet- [ ték, vagy Bibliára adakoztak: vitéz Mu- I ray Endre Székesfehérvár 2 P, Pálfy Jó- i zsefné Kisfalud 8 50 P, Kovács Pálné ; Beled 5 P, F.v. egyház Békéscsaba 81.20 I P, Pfeiffer János Budapest 5.60 P, We- hofer Mihályné Iharosberény 4.40 P, Evangélikus l.eányegyházközség Alszo- por 15 P. olvassuk a nteuAr Utak Böjtben. Április 18. — A „függetlenités“ útja. Luk. 15:11—13. — Ez az ember tehernek érezte az atyjától való függést. „Szabad“ akart lenni. És a függetlenités útja a bűn szörnyű rabságához vezetett ... Mi is örökké abban sántikálunk. hogy függetlenítsük magunkat. Szerzünk befolyásos pártfogót, fix-fizetéses és nyugdíjas állásba törekszünk, — mert kibírhatatlannak gondoljuk azt az életet, amelyik „csak“ Isteptől függ. Böjti ember! Csak a „Fiú szabadít meg“. (Ján 8 : 36.) Április 19. — A szökés útján. —- Jónás 1 : 1—16. — Jónást Isten Ninivébe küldte misszióba. És ő Tarsisba szökött „az Úr elől“... Hányszor vagyunk mi is szökevények! Bujunk Isten elöl szórakozásainkba, a munka robotjába, — sőt sokszor a „vallásosságunkéba. Böjtben érezd meg, hogy Isten szeretete utol akar érni. Ó, milyen csodák történtek mindig, mikor egy ember rálépett Isten útjára! Április 20. — Sorompós úton. — Csel 9 : 1—9. — Isteni kegyelem, hogy a mi függetlenítő és szökevény útunkra ráereszkedik hirtelen egy sorompó. Eddig és ne tovább! Pálnak is meg kellett hallania, hogy az ő útja addig Krisztus- kergetés volt, pedig a „legjobb meggyőződése“ szerint járta. Ezekben a komoly napokban meg kell látnom Isten kegyelmi sorompóját az életemben. Talán egy csapás vagy egy koporsó, baráti szó vagy maga az Ige kiált rám megálljt. Legjobb, ha megadom magam! Április 21. — A tisztogatás útja. — Máté 21:6—14. — Milyen sokatmondó számomra, hogy-amikor az Ür Jézus elindul a Golgotha felé, először is korbácsot vesz a kezébe és tisztogat. Böjti utamon is ezt akarja mindenekelőtt: szív-tisztogatást. Nem tétlen érzelgősség az evangélikus ember böjtje! Szív megnyitás, hogy ő beléphessen és minden más kikorbácsoltassék. Ez fáj, — de a vége mindig ez: „és meggyógyító őket“. Április 22. — Szomorúan, — pedig Vele. — Luk. 24 :13—17. — A mostani nehée, próbái időben sokszer vajyimk
