Harangszó, 1943

1943-04-18 / 16. szám

HXIXNÖI10 1943. április lg. m. A celldömölki leánynépfőiskola növendékei. Celldömölkí Leánynépfőiskola. Néhány sorban beszámolni a dunántúli leánynépfőis­kola négy hónapjának történetéről — lehetetlen vállalkozás. Elégedjünk meg tehát egy kis Ízelítővel. Reggeltől estig hol komolyan, hol vidáman peregnek az órák. Előadások hallgatása, házimun­ka, játék, olvasás, csendes percek és han­gos nótaszó tölti ki a napot. Különösen kedvesek voltak estéink. Vacsora után kézimunkázó leányaink ajkán megcsen­dültek a szebbnél-szebb igazi magyar népdalok. Lassan komolyodott a hangu­lat. Meghallgattak egy-egy népmesét, verset, elbeszélést. Majd kinyíltak az énekeskönyvek, Isten felé fordultak a * szívek és az elmúlt napra rávetítődött f Isten igéjének fénye. Az elméleti és gyakorlati órák az élet egész területét felölelték. A < konyhakerti veteményezéstől kezdve a helyes tyúktenyésztésen keresztül a ser­tésbetegségek elleni védekezésig számta­lan nélkülözhetetlen gazdasági ismeretet sajátítottak el lányaink. Más órákon megszerették a jó magyar könyvet, meg­ismerték történelmünket, hallottak a falu bajairól és gyógyulásáról, gondolatban bejárták országunk földiét, számbavették népünk művészetét, szokásait és életét. A mindennapi életben hasznos tudnivaló­kat egészségtan, számtan, természettan órákon sajátították el. Szabás-varrás ta­nulására egész délutánokat fordítottak. Megismerkedtek a biblia ismeretlen vilá­gával. Egyházunk múltjából nőalakok sorakoztak fel világító példákként. Elé­jük tárult a keresztyén hit és élet útja, s hívta őket a szolgálat a gyülekeze­tükben. A mintakonyhában naponta felváltva 3 leány főzött ön­állóan az „esperes néni“ irányítása mel­lett. Hiszen asszony lesz a lányból, s az asszony fődolga mégis csak a főzőkanál marad. Délben azután a három minta- konyhás saját főztjét ette. Ki-ki saját gyomrán bírálhatta meg szakácsnői tudo­mányát. Az előadók nagy önzetlenséggel és hűséggel végezték mun­kájukat. Volt közöttük, aki reggel négykor kelt és késő este érkezett ha­za', csakhogy két órát tarthasson nálunk. Vala­mennyi örömnek és szol­gálatnak vette munkáját. Orvos, tanár, pap, tanító, katolikus, református, evangélikus egyaránt ál­dozatkészen kapcsolódott be munkánkba. A női ne­velés és vezetés döntő, mély munkáját Medgya- szay Piroska végezte. A krónikásoknak volt innivalójuk. A leá­nyok egymás közötti éle­tében sok vidám eséVúeny történt. A környékbeli gyülék’ézetekbe va­sárnaponként kiszállták, hogy népfőisko­lás bemutatóval szolgáljanak. A harma­dik hónapban tartott evangélizdíío mély nyomokat hagyott a leónylélkekben. Egy egész hetes kirándulás keretében meg­néztük Budapestet, megálltunk a Bálát'ón partján, jártak a Bakony hegycsúcsain és átkeltek a rohanó hegyi patakon, meglátogatták Öt leány faluját s meg­fordultak Pápán. Apróbb kirándulásáig is sok hangulatos emléket adtak a soros krónikás leány tollára. A záróOnfíbpélyen megjelent D. Kapi Béla püspök úr is. Igehirdetésében az élet kenyerét nyúj­totta a leányoknak útraválőul. Érdekes megnyilatkozások hangzottak el a be­számoló keretében, amelyet Veőréös Imre lelkész, a népfőiskola igazgatója tartott. A lányok máguk mondották el, milyen hatást tett rájuk az elmúlt négy hónap, v,Há majd a ház ass-zohya le­szek ...“ „Az édesanya hivatása.“ „Haza­megyek a falumba magyarnak.“ „Bibliá­val a kezemben“ —- következtek sorra a megragadó és bátor beszámolók. Azzal a meggyőződéssel jöttünk el a záró­ünnepélyről, hogy a népfőiskola áldott egyházi és magyar ügy. —s. Apró íöríéneielk. Nagyon olcsó. Egy lelkész a bánya bejáratánál ösz- szetalálkozott a művezetővel s meghívta az istentiszteletre. — Nem megyek — volt a rövid vá­lasz — maguk mindig azt hirdetik „higyj és üdvözölsz“. Ez nagyon egyszerű és olcsó vallás. A lelkész ezt szú nélkül hagyta s az után érdeklődött, hogy mit kellene neki cselekedni, ha lent volna a bányában s föl szeretne jönni. — Beülni a felhúzógépbe — volt a válasz. — És még mit kellene tenni? — Semmit — mondta a művezető — a többit maid elvégzi a gép. — Óh ez nagyon egyszerű és olcsó lenne nekem arra, hogy a mélységből feljöjjek — mondta lekicsinylőig a lel­kész. A művezető ingerülten szólt: — Olcsó? Tudja meg, hogy kétszáz­hatvanezer pengőbe került a felvonógép. — Lássa —• mondta a lelkész — Isten­nek egyszülött Fiába, Jézus Krisztusba került a mi üdvöségünk! Olcsó ez?/ Pályázat, A Mágyairországi ÉvangélikuS EgSf- házegyetem, mint, a Szigetük báhiél éS felesége, Halász JtiZéfá, Szigethy Lájos és féléiége, Brósz Erzsébet tanulmányi jutalomdij-alapítvány kezelője, pálvázá- tot hirdet az alapítványnák áz 1943—44. tanévre odaítélendő 2 darab 300 és 2 da- _ rab 60Í) pengős jutalomdíjára. A jutalom- díjak 1943. évi szeptember hó 1 -étöl a tanév tíz hónapján át, havi égyíhlö rész­letekben kétüihek kifizetésre. Pályázhatnak a Magyarországi Evan­gélikus Egyházegyetem joghatósága átá tartozó evangélikus lelkéséekhek (pafó- chus-, Vágy vailástanftó-lelkészeknek), lelkészi jellegű egyetemes egyházi, egy­házkerületi, egyházmegyei és egyház- községi tisztviselőknek az egyetemeken lelkész!, Vágy tanári pályára készülő, jó* magaviseleté szorgalmas fiái, akik jó má'gyár háíátlak és olyan evatigéliktlsoki akikben „Luther leiké“ él. A riyügaíjdá) vagy elhalt lelkészeit (lelkészi jeliegú egyházi tisztviselők) fiai a tényleges szolgálatban álló lelkészekével egy tekin­tet alá esnek. Á 2 darab 300 rengő« jutalomdij léikéül, ä 2 darab 6ÖÖ pen­gős pedig tanári pályára készülő ifjak­nak szól. A jutalomdíjban részesülő, ta­nári pályára készülő ifjak kötelesek a jutalomdíj folyósítása előtt oly tar­talmú nyilatkoáátöf äiälfhi, átnelybefi kötélezéleg kijelentik, hogy tanulmá­nyaikat a tanári oklevél megszerzéséig megszakítás nálkül folytatják és tanul­mányaik elvégezte után az egyetemes közgyűlés elnökségének kívánságára ha­zai evangélikus középiskolában vállalnak legalább öt éven át állást, ellenkező esetben a kapott jlitalomdiját a tanulmá­nyaik megszakításától, illetve elvégzésé­től számított hat hónap alatt az alapít­ványnak visszafizetni tartoznak. A jutalomdíjak elnyerésére megálla­pított feltételek igazolásához szükséges eredeti okiratokkal, vagy az illetékes es­peres által hitelesített okiratmásolatok­kal felszerelt pályázatok benyújtásának határideje 1943. évi június hó 20.-a s a pályázati kérvények a Szigethy-Halász- Brósz alapítvány bizottsága előadójának, Kuthy Dezső egyetemes főtitkárnak a címére küldendők: Budapest, Vili., Üllői­ét 24. Az ebben az időpontban esetleg még hiányzó tanulmányi okiratok (pl. érettségi bizonyítvány) a döntés előtt pótolhatók. Budapest, 1943. évi március hó 20-án. D. Báró Radvánszky Albert s. k„ egyetemes felügyelő TERJESSZÜK A HARANGSZÖT l • • • "

Next

/
Thumbnails
Contents