Harangszó, 1943
1943-04-18 / 16. szám
122. HARANGSZÓ 1943. április 13. szabadulási érzést, hanem a megváltottak örömhírét csókolja minden bűnös emberre. A hívő lélek Isten szerelmének ezt a nyomát megérzi, megvallja, hitté és életté, vérré és valósággá lesz benne a legnagyobb áldozat: a Krisztus vére. Ez az áldozat avatja az anyaszentegyház tagjává, mert ez adja a legszentebb közösséget! Nem földi sorsközösség jelképe a Krisztus vére, hanem az üdvközösség jegye és valósága. — Krisztus áldozata ugyanaz, mint a magyar szó ősi jelentése = oldozat. Feloldja a bűn rabbilincseit s a megváltottak énekét zenghetem: Uram vagy, aki engem megváltottál, szent és drága véreddel! Szenvedők, nélkülözők, messze harcolók és messze harcolókért, hősökért könnyezők, tekintsetek arra, aki a legnagyobb áldozatot hozta: ő a ti vigasztalástok... Ö a mi Vigasztalónk! Antwerpen. A napilapok is a megütközés és borzalom hangján számoltak be arról a légi terrortámadásról, amely ezt a belga várost április 5-én érte. Nem emlékszik Belgium ilyenre. Híradások szerint egy km. hosszúságban a lakóházak teljesen elpusztultak, több mint 10.000 ember hajléktalanná vált, 2000 az életét Az öreg iinn földmives. Egy finn költő után németből: Stráner Vilmos. Fenn, messze északon Finnország lápjai közt feküdt egy öreg finn földműves íöldecskéje. Szorgalmasan törte öreg karja a silány talajt. De növekedésért a Mindenhatóhoz kiáltott. Barázdákat vont, szántott és vetett És amikor a tavasz megszabadította a földet a hótól, a vetés felét a hóié elsöpörte. És amikor eljött a nyár jégveréseivel, sok szép kalász összetörve feküdt a földön. És amikor beköszöntött az ősz, azt ami még megmaradt, elvitte a fagy. Az öreg felesége kétségbeesetten si- koltott: „Jaj nekünk, jaj nekünk, szegény elhagyatott emberek vagyunk! Keserű az ínség, de még rettenetesebb az éhhalál!“ * * * De az öreg megragadta felesége kezét és így szólt: „Próbára akar tenni bennünket az Ür, de nem eltaszítani! Keverj féladag fakérget a kenyérlisztbe. vesztette. Békés polgárok, védtelen asszonyok, s ami a legszörnyűbb, kicsiny iskolásgyermekek mintegy 300-an lettek a gonosz támadás mártírjai. Megrázó részleteket közölnek a tudósítások arról, hogy a legnehezebb bombák éppen ezekre az iskolákban tanuló gyermekekre zuhantak, akik az első robbanásokra félelmükben tanítónőik köré csoportosultak s itt érte őket a halál. Döbbenetesen szomorú mindez! Az ember nem érti, hogy lehet világos nappal békés lakosság ellen ilyen terrortámadást intézni. Hogy lehet éppen olyan országban, amelyet a gálád támadók egyébként is áldozatul taszítottak oda maguk helyett az ellenség elé. Hogy lehet ártatlan kicsiny gyermekeket ilyen tervszerűséggel irtani. Ez hát a keresztyénség? Nem. Nem. Mély szégyennel a lelkűnkben tiltakozunk az ellen, hogy ilyen ténykedésnek a keresztyénséghez valami köze is lenne! Ez a Sátánnak és nem a Krisztusnak a szelleme! Az a Krisztus, aki virágvasárnapi bevonuláskor a pálmaágakkal teleszórt útról a templomba ment és korbácsot font s a kufá- rokat kiverte onnan, ezt és ehez ha sonló borzalmas pusztításokat még számon fogja kérni és — bizony- igaz, — szent haragjának korbácsával az ilyen „gonosz keresztyéneken", akik „farizeus arccal imát mormolnak és gyermekeket ölnek", Én pedig kétszeres szorgalommal vonom a barázdákat. És az égbe kiáltok a Mindenhatóhoz.“ Az asszony ekkor féladag fakérget elegyített a kenyérbe és az öreg kétszeres szorgalommal vonta a barázdákat. Birkát cserélt rozséit és vetett. És amikor a tavasz megszabadította a földet a hótól, ezúttal a hóié nem söpört el semmit a vetésből. De amikor beköszöntött a nyár viharaival és jégverésével, a szántóföld fele elpusztítva feküdt lábaiknál. És amikor eljött az ősz, ami megmaradt, elvitte a fagy. Az asszony sírva tördelte kezeit és jajveszékelt: „Ó jaj, mi szegény, végkép elhagyatott emberek! Halljunk meg! Isten eltaszított magától. Keserű a halál, de még nehezebb az élet!“ De az öreg megint megragadta felesége kezét és így szólt: „Próbára akar bennünket tenni az Űr, de nem eltaszítani. Elegyíts mégegyszer annyi fakérget a kenyérlisztbe. És én kétszeresen hosszú árkokat és barázdákat vonok. És az Istenhez kiáltok segítségért.“ Az asszony ekkor mégegyszer annyi fakérget elegyített a kenyérbe és férje kegyetlenül végig fog verni. De verjen is! Kell ide a korbács! S hadd suhogjon a Krisztus kezében nagy templomtisztító munkájában mindenütt és mindaddig, ahol és amíg lélektérdekre roskadva meg nem tanulunk nagypénteki keresztje előtt szörnyű bűneink felett mea culpázni. L. I. A &.1E díiséretf. Áldott munkát végez a KIÉ ifjúságunk életében. Mindenki látja, hogy a verejtékes ugartörés és magvetés után kikelt a vetés és sokfelé érik már a termés. Munkája nyomán az ifjúság rátalált önmagára és Krisztusra. Az alábbi levél is ennek a bizonysága: Az orosz harctéren is imádsággal köszönjük meg azt az erőt, ami a Keresztyén Ifjúsági Egyesületből árad felénk küzdelmeink idején. Közülünk sokan jöttek falvak és városok KIE-otthonaiból. Az ellenség földjén jól esett egymásra találnunk, a sok bajtársat testvérül felismerni. Imádkozó lélekkel, segíteni akaró készséggel gondolunk közös vállalkozásunkra, a Budapesten épülő gróf Teleki Pál-székházra, s, ennek kicsiny jeleként küldünk 200 P-t. A Magyar Ifjúság szerkesztőségének is küldünk 20 P-t. Magyar protestáns honvédek nevében Bíró Sándor 23. hadosztály vezető-lelkész. kétszeresen hosszú barázdákat vont. Tehenet cserélt és vetett. És amikor beköszöntött a tavaszi napsugár és megszabadította a földet a hótól, ezúttal nem söpörte el a hóié a vetést. És amikor eljött a nyár viharaival és jégverésével, megkímélt mindent és egyetlen kalászt sem vert a földre. És ősszel a fagy is megkímélte a földet és aranyszínben állt a vetés Íratásig. És ekkor az öreg térdre rogyott és_ így szólt: „Próbára akart tenni az Ür ésl nem eltaszítani!“ I És térdre rogyott az asszony is ésl így szólt: „Igen, próbára akart tenni azl Ür és nem eltaszítani!“ I És örömmel kérte az öreget: „Fogdi meg most jó erősen és vígan a kaszátll Boldog napok következnek ezután. E1-® jött az ideje, hogy elhajítsuk a fakérgetl és tiszta rozslisztből süssünk kenyeret!“® De ekkor az öreg megfogta felesége® kezét és így intette: „Asszony, asszony® csak azok állnak meg a megpróbáltatást ban, akik nem felejtkeznek meg a sze-B gény testvérről. Keverj féladag fakérget® a kenyérlisztbe! Mert... clfagyott I szomszéd termése." I
